Vizet a városba II. – Buda föld alá rejtett kincse, az Ördög-árok
A cikksorozat első részét itt találod.
A 2025-ös teljes kiszáradás legmelegebb napjaiban a „Vizet a tájba” szlogen ismét üdítő délibábként hathat az átlag felhasználóra, azonban míg vidéken már néha pislákol valami reménysugár, Budapest székesfővárosban annál reménytelenebbnek tűnik a helyzet.
Egyre többen gondolják úgy, hogy a városi levegő lehűtésének egyik hatékony eszköze lehet a vízfolyások, patakok, a Duna, a vízi és vizes élőhelyek rehabilitációja, elég csak a Rákospalotai hódláp megmaradásáért történő kora tavaszi összefogásra gondolni. A pesti oldal szimbolikus kisvízfolyása a Rákos-patak, és mint ilyen, gyakran kerül reflektorfénybe. Kevesen tudják azonban, hogy a budai oldal is büszkélkedhet egy ikonikus kisvízfolyással, amely a történelem évszázadai során félig a föld alá, és ezzel lassan a feledés homályába is merült, ez a patak nem más mint az Ördög-árok.
Földrajzát tekintve a Nagykovácsi-medencében ered és 21 kilométert tesz meg a festői hegyek között, majd pedig keresztülhalad a budai belvároson. De hol? – teszi fel a kérdést a fesztiválokra látogató egyszerű turista, aki csak komolyabb oknyomozások árán tudhatja meg azt, hogy Buda városának egykori patakját a Pasaréttől (61-es villamos Akadémi megállója) a Döbrentei térig a föld alá rejtették az idők folyamán.
A munkálatok a 19. század végén, 1873-1878 között több ütemben zajlottak. A patak befedésének nagyon is prózai oka volt, ugyanis ide ömlött az akkori teljes budai lakosság tisztítatlan szennyvize. A patak akkoriban egy bűzölgő kanális lehetett, ami a feltörekvő budai polgárokra igen rossz fényt vethetett. Legpusztítóbb árvize is ekkortájt, 1875. július 4-én volt, az akkori újságok beszámolója alapján egy futó nyári zivatarból. A hirtelen kerekedett villámárvíz a sűrűn lakott Rácvárosban nagy károkat és számos halálesetet is okozott. Részben ezen szeszélyessége miatt kapta a középkor folyamán az addig sok névvel illetett patak az Ördög-árok nevet. A már befedett patakot később 1945 februárjában jó menekülő útvonalnak gondolták a Budai Várat védő német és magyar tisztek, akik a kitörési kísérlet alatt itt próbálták elkerülni a szovjet csapatokat, sikertelenül.
Az Ördög-árok nem tekinthető állandó vízfolyásnak. A gyakorlatban egy időszakos patak. Így volt ez mindig is a történelem folyamán, és ez csak egyre fokozódik a klímaváltozás hatására. Ártatlan kis patak, gondolhatnánk, ám az Ördög-árok 65 km2 –es középhegységi vízgyűjtő területtel rendelkezik, így egy-egy szélsőségesebb csadapadékesemény fokozottan jelentkezhet rajta.
A tavalyi évben Magyarországot elkerülte a Boris ciklon központja, így „csupán” a Dunán levonuló rekordközeli árvízzel kellett megküzdeniük a gumicsizmás honatyáinknak. Abban a szeptember eleji időszakban kb. 50 mm hullott le Budapest környékén 5 nap alatt. Ez a vízgyűjtőre vetítve több mint 3 millió köbméter lehullott csapadékot jelent, ami nem kis mennyiség. Ez a víz a meredek lejtőkön először a patakba ömlött, majd eleink rendrakásának köszönhetően gyorsan leszalad a Duna irányába, amit azonban csak nagy esőzésekkor ér el, ha túlfolyik. Az átlag vízhozama 2010 óta a budai főgyűjtő csatornában folytatja az útját, egészen a csepeli víztisztítóig, mivel még ma is sok az illegális szennyvízbevezetés.
A klímaváltozással egyre szélsőségesebbek az időjárási jelenségek, úgyhogy senki ne áltassa magát. Tavaly megúsztuk, és az osztrákok, az Odera, Elba vízgyűjtői kapták a nagyját, de ami késik, nem múlik, szóval ha nem idén, akkor jövőre, de a mediterrán ciklonok okozta veszedelemből sajnos mi is kapni fogunk. Csak az nem mindegy, hogyan készülünk rájuk fel.
 | A guest post by
|