A 2022-es és 2024-es aszály után a gazdák nyomására a szakágazatok és a minisztérium előállt a „Vizet a tájba” programmal, ami retorikailag hangzatos és üdítően is hat a 2025-ös aszályra ráfordulva. Reméljük a gépezet idővel gyorsabb fokozatra tud majd állni, különben hangzatos címek ide vagy oda, a termoglobális apokalipszis idővel eljön értünk.
Ezzel párhuzamosan persze jellemző, hogy az ország legmagasabb GDP-jét termelő régiókra, Budapestre és a városokra ismét nem figyel a politika. Van pénzük, ha melegük van, szereljenek be klíma berendezést. Csakhogy ami a betonfal egyik oldalán kellemes skandináv levegőket okoz, az a másik oldalon csak fokozza az elviselhetetlen hőségeket. Egy kifejlett városi fa 10 db klímaberendezés hatásfokával azonos, és mindezt hő kibocsájtása nélkül, energia elnyelésével végzi. Többek között ezek az úgynevezett kulcs élőlények is azonban igen sanyarú sorsot kaptak tőlünk, városlakóktól. Európában egyre másra jelennek meg az úgynevezett „Szivacsváros” koncepciót elősegítő beavatkozások, amelyekre irigykedve tekint a magyar városi lakosság, és teszi fel a kérdést, hogy mi lenne ha...?
