Az alma minden kétséget kizáróan a mérsékelt égövi országok legjelentősebb gyümölcstermője, természetesen hazánkban is a legnagyobb felületen termesztett, és messze a legnagyobb termésmennyiségű faj, mely köré jó adag folklór és romantika is rakódott. Sajnos a hazai termesztési helyzet messze nem ilyen rózsás: az alma termőterülete a KSH adatai szerint 2013 és 2021 között mintegy negyedével csökkent.
Szerencsére a termésmennyiségben nem mutatkozott ilyen mértékű visszaesés, ami remélhetőleg összefüggésben van a hazai termesztési gyakorlat korszerűsödésével, bár az igazán modern, korszerű technológiák (például jégháló alatti termelés, megfelelő vízutánpótlás) használata még mindig nem igazán elterjedt. Az alma környezeti hatásoknak való kitettségét jól jelzik az éves termésmennyiség alakulásában jelentkező nagy hullámok: a jó és a rossz hozamú évek között akár 50%-os eltérés is lehetséges.
Bár Magyarország az almatermesztés szempontjából kiemelkedően kedvező klimatikus jellemzőkkel bír (persze az más kérdés, hogy még meddig), mivel a tenyészidőszak hőmérsékleti tulajdonságai egyaránt kedveznek a savak és szénhidrátok képződésének, vagyis a magyar alma – természetesen fajtától függően –se nem egyoldalúan édes (ez a mediterrán termőhelyekre jellemző), se nem egyoldalúan savas (ez az északi termőkörzetekre jellemző), íz- és illatanyagokban gazdag, ezen felül általában a talajadottságok is kedvezőek.
