Aphidológiai gyorstalpaló – a mezőgazdaságban károsító levéltetvekről

A levéltetvek kártétele messze túlmutat a szabad szemmel látható torzulásokon. Szívogatásuk, a mézharmat és korompenész okozta közvetett károk, valamint vírusvektorként betöltött szerepük mind komoly.

Az előző részben ismertettem a levéltetvek felismerését és főbb biológiai jellemzőit, melyeknek, mint látni fogjuk, nagy szerepe van abban, hogy a levéltetvek nagyon sok mezőgazdasági kultúra kulcskártevőinek számítanak.

A mostani rész témája a levéltetvek kártétele: részletesen ismertetem azt a komplex, a levéltetvek életmódjával, más trofikus szintekkel és a gazdanövények fiziológiájával is szoros kapcsolatban álló folyamatot, melynek során a levéltetvek szívogatása komoly, forintban is mérhető veszteségeket okoz. A kártétel megfigyelése és pontos megértése ugyanakkor kulcsszerepet játszik a hatékony és okszerű védekezés megtervezésében is.

Hol és mikor számíthatunk a levéltetvek kártételére?

Mint az első részben már kifejtettem, a levéltetvek növényi nedveket fogyasztanak, melyeket a gazdaszervezet rostacsöveiből passzív úton vesznek fel. Ez a fajta táplálkozási specializáció egyben mutatja a kártétel helyét is: a levéltetvek mindig

• a fiatal szövetű,

• intenzíven növekvő, vagyis erős turgorú

• és nagy tápanyagtartalmú növényi részekhez ragaszkodnak,

és a károsítás is itt zajlik elsősorban - bár az okozott kárképtünetek később az érett szöveteken is jól láthatók maradnak.

Természetesen vannak kivételek is: egyes lucféléken élő levéltetvek (Cinara spp.) például kifejezetten az idősebb, 2-3 éves tűket részesítik előnyben, ezért a károsítás hatására a fenyő belülről kifelé kopaszodik. Fontos megjegyezni, hogy a friss növényi szervek csak rövid ideig őrzik meg juvenilis jellemzőiket, amihez a levéltetveknek is alkalmazkodniuk kell.

Cinara strobi tojások

A leggyakoribb alkalmazkodási mód, hogy a levéltetvek aktívan mozognak, vagyis a kolónia folyamatosan felfelé húzódik a növekvő hajtáscsúcson, vagy ha a hajtáscsúcs növekedése megáll, a tetvek visszamásznak a növény törzsére vagy szárára, és új hajtáscsúcsot keresnek.

Ezt a stratégiát tapasztalhatjuk például a gyümölcsfákon, mint elsődleges (téli) tápnövényeken károsító fajok esetében májusban: a fa közepén levő, gyenge hajtásokon fejlődő tetvek ekkor húzódnak ki az ekkor még intenzíven növekvő, korábban egészséges hajtáscsúcsokra a korona palástján.

Myzus varians kártétele őszibaarckon

A másik védekezési mód, hogy a tápnövény minőségének csökkenésekor a levéltetvek jelentősen lecsökkentik az új generáció testméretét, és az ezáltal megtakarított energiát a szaporodásra fordítják, vagyis a gyenge tápellátottság ellenére sem csökken a szaporulat. Ezt követően megkezdődik a szárnyas migráns egyedek képzése, melyek új tápnövényt kereshetnek, vagy egyes tápnövény-specialista fajoknál (például a közönséges levélpirosító almalevéltetű, Dysaphis devecta) a tojásrakás.

A közönséges levélpirosító almalevéltetű és kártétele

A harmadik védekezési mód, hogy a levéltetvek kémiai ingerekkel igyekeznek megőrizni a hajtások vitalitását: ezt a stratégiát részletesen a levéltetvek közvetlen kártételének bemutatásánál ismertetem majd. Fontos, hogy a növény tápértékére a gazdálkodónak is nagy hatása van:

Nitrogénnel és vízzel túlzottan ellátott, vagy túl erősen metszett állományokban éppen mi teremthetünk a levéltetvek felszaporodásához kedvező körülményeket!

Ha térben elhelyeztük a károsítást, helyezzük el időben is: Bár levéltetvekkel gyakorlatilag egész évben találkozhatunk, az egyes fajoknak és fajcsoportoknak, illetve tápnövényköröknek jellegzetes fertőződési mintázata van, melyet feltétlenül ismernünk kell a hatékony védekezés kivitelezésének érdekében.

A helyzet a növényházakban anholociklikusan fejlődő, trópusi-szubtrópusi eredetű levéltetűfajok esetében a legegyszerűbb, melyek fűtött termesztőberendezésekben egész évben felszaporodhatnak, amennyiben a növény fiziológiája és a környezeti paraméterek is megfelelők. Szabadföldi tömeges megjelenésükre elsősorban tavasz végén, a növényházban nevelt palánták kiültetésekor számíthatunk.

Az oleander levéltetű egy anholociklikus levéltetűfaj