Aphidológiai gyorstalpaló 3. – a mezőgazdaságban károsító levéltetvekről

A levéltetvek ökológiai kapcsolatai

A levéltetvekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat bemutató cikksorozatom talán legizgalmasabb fejezete következik, a harmadik részben ugyanis azt a bonyolult, több trofikus szintet is magába foglaló ökológiai rendszert szeretném röviden bemutatni, melyben a hazai kultúr- és vadnövényeken élő legközönségesebb levéltetűfajok is központi szerepet töltenek be.

„Aphis vacca formicarum”, vagyis „a levéltetű a hangyák tehene” – hangzik az egyik legismertebb biológiával kapcsolatos idézet Carl von Linnétől, ami jól mutatja, hogy a levéltetvek hangyákkal alkotott mutualista közössége már a korai tanulmányozók figyelmét is felkeltette, és ma is a fajok kölcsönösen hasznos együttműködésének egyik leggyakrabban tanulmányozott rendszere. Természetesen a levéltetvek ökológiai hálója ennél sokkal összetettebb, a hangyák mellett a tápnövényekkel, a parazitoid valamint a ragadozó (predátor) szervezetekkel is szoros biológiai kapcsolataik vannak, melyeket az abiotikus környezeti tényezők (tápanyagellátottság, hőmérséklet, csapadék, szél) is erősen befolyásolnak.

Vegyük sorra a levéltetvek szempontjából legfontosabb ökológiai partnerek hatásait magukra a levéltetvekre (és ezáltal a kártételre), valamint a levéltetvek visszahatását az egyes partnerekre, továbbá az egyes trofikus szintek kölcsönhatásait!

„Aphis vacca formicarum” – Carl von Linné

A levéltetvek és tápnövényeik

Bár a levéltetvek és az általuk szívogatott tápnövények közötti kapcsolat első pillantásra egyszerűnek és egyoldalúnak tűnik, a valóságban itt is egy bonyolult ökológiai rendszerrel állunk szemben.

• A növények evolúciósan, kémiai úton védekeznek a herbivór rovarok támadásai ellen.

• A termelt méreganyagokkal szemben a fitofág levéltetveknek is védekezniük kell.

A levéltetvek ezt a védekezési módot a tápnövény-specializáció révén valósítják meg, vagyis egy adott levéltetűfaj minél inkább specializálódik egy adott tápnövénykörre, annál könnyebben és hatékonyabban képes lebontani a számára káros növényi komponenseket.

Oleander levéltetű - egy monofág faj (Luis Fernández García)

Akkor miért maradhattak fent mégis polifág levéltetűfajok?

Ennek oka, hogy a túlzott specializációnak komoly költségei is vannak:

• egyrészt a levéltetű sokkal inkább kiszolgáltatottá válik a tápnövénye jelenlétének és egészségi állapotának,

• másrészt nagyon szűk tápnövénykör esetén nehézkes valamennyi, a fejlődéshez szükséges tápanyag felvétele.

A levéltetvek számtalan módon hatnak az általuk károsított növényekre, ezen hatások összessége adja a 2. részben már ismertetett kárképtüneteket. Ugyanakkor a tápnövény minősége is erősen hat a levéltetvek teljesítményére: kísérletileg bizonyított, hogy a jobb tápanyag-ellátottságú növényállomány jelentősen megnöveli a rajta táplálkozó levéltetvek testméretét, szaporodását és populációnagyságát is. Ezen felül egyes levéltetűfajok jelenléte alacsony egyedsűrűség mellett növelheti is a növény tápanyagszintézisét, így az alapvetően +/- irányú kapcsolat ideiglenesen +/+ jellegűvé is válthat.

Myzus persicae - egy polifág faj (Gilles San Martin)

A levéltetvek és a hangyák

A levéltetvek köré fonódó ökológiai hálózat alapját a levéltetvek és a hangyák kölcsönösen előnyös, vagyis mutualista kapcsolata adja, melynek alapja, hogy a levéltetvek cukorban gazdag ürüléke a hangyák számára alapvető táplálékforrásként hasznosítható, míg a rendelkezésre bocsátott mézharmatért cserébe a hangyák megvédik az egyébként nagyon sérülékeny levéltetűkolóniákat a természetes ellenségek támadásaitól; ezen felül ápolják, tisztán tartják, vagy akár aktívan mozgatják is a védelemben részesített levéltetveket. A hangya-levéltetű kapcsolat jellege alapvetően háromféle lehet:

• obligát mutualizmus, amikor mindkét partner életképtelen lenne a másik nélkül (ez viszonylag ritka),