🌍 Africana Agriculturista
🌵 Milyen aszály?
Új mediterrán étterem nyílt Nairobiban. A füge és olajbogyó, édes narancsok, pálmafák, sziklás kristálytiszta tenger és nyüzsgő piacok, fehérre festett házak, hangos éjszakák és a dolce vita gondtalansága jut azonnal eszünkbe.
Az alapanyagok beszerzésével néha van probléma, de itt alapból fúziós a konyha, valahogy egyre inkább megoldják, pláne most, hogy a dubaji válság miatt a világkereskedelem villámgyorsan megtalálta az export-importban eleve kiváló Kenyát, mint újabb központot.
Az arab és berber, az ezeréves marokkói, a tündöklő egyiptomi konyha minden ismert neve az étlapon van. Ugye nem erre számítottunk? A nézőpontok manapság gyors és meglepő fordulatokat vehetnek.
Nairobi (és Marrakesh, Agadir, Cairo) új arcát mutatja. Nairobiban (Marrakesh, Agadirban, Kigaliban, Addisban) világvárosokkal találkozunk. A régi Afrika ma már a múlté. A növekvő népesség ellenére az éhezés, amivel Afrikát egykor azonosítottuk, ma már másodrendű probléma.
A világgazdaság és a farmtechnológiák fejlődése képes az afrikai országok jelentős részében a napi kalóriákat biztosítani, de Kenya, Marokkó, Dél-Afrika, Egyiptom már mint termelők és exportőrök is kezdenek meghatározó szereplők lenni a világ élelmiszerpiacán. Az út idáig nem volt egyszerű.
Sok-sok állam sokáig kereste a hangját, néhányan ma is keresik, de a trend töretlen. Egyre többen lépnek fel az önellátó és exportőr porondokon. Etiópia, Ruanda, Uganda, Tanzánia, Zimbabwe, Zambia, de Ghána, Szenegál is villámsebesen növeli éves élelmiszertermelő- és exportkapacitásait. Probléma számos van ma is. Afrikában, ha nem adódik valami probléma, akkor valami gond van. :D Inputanyagok elérhetősége, szállítások és útvonalak, tárolókapacitások problémai, az Afrikán kívüli résztvevők bizalmatlansága, meg persze az időjárás, a víz hol sok, hol kevés, hol rengeteg, hőből is akad errefelé. Csakhogy a farmer, a kereskedő, az állam, a vásárló, a szak- és közigazgatás, mindenki ezzel számol és ebből indult ki, hogy itt sohasem volt egyszerű.
A stressztűrés hatalmas, állami támogatás gyakorlatilag soha sincs semmire. A verseny, a (kis)vállalkozó, a (kis)kereskedő a király. A piac, amely az árut felveszi, pedig a császár. Afrika ebben jó tanuló és jó sportoló, mást ne mondjak, kiváló hosszútávfutó volt. Afrika kezdi megszeretni azt, hogy fel tudja venni a fordulatszámot. Nevet azon, hogy hőhullám van, nevetgél a logisztikai problémákon, mosolyog az aszályon és veszteségen, hiszen mindez egy afrikainak nem különlegesség és vészhelyzet, hanem egy normál kedd délután. Nem biztos, hogy boldog délután, de nem kivételes.
Az afrikai (agrár)befektetések szerkezete hidegrázást okozhat az európai füleknek. 25% a minimális kockázati felültervezés, a termelési szerkezetekben nem egy-három, hanem három-öt éves átlagokkal, és legalább két teljes szezon teljes kiesésével kalkulálunk. Igaz, évente LEHET három, sőt négy szedés egyes terményekből, de jobb óvatosnak, mint duhajnak lenni, és ez a gondolkodás eddig bejött az itt farmoló helyieknek és befektetőknek. Valamint az állandó, megállás nélküli rugalmasság. Ami, és ezt nem tudod kikerülni, állandóan pénzbe kerül.
A napokban betértem néhány kilométer öntözőcsövet venni a helyi csirkesütő és tüzépre, ami fodrászat is, de van internet kafé része is azért. :D Persze, magyarul kicsit viccnek is írom, de ez a valóság. Ami biztos Rabattól Maputóig, Kinshasától Kairóig, hogy az államot az állampolgárok működtetik, és nem fordítva. Még akkor is és ott is, ahol billeg a demokrácia, a vállalkozás és a vállalkozó élvez elsőbbséget, kap nyitott kapukat és amennyire lehet, teljes és komplett kiszolgálást az államtól. WhatsAppon alapítasz céget 24 óra alatt, minden és bármely szakhivatalba és igazgatásra bemehetsz bármikor bármilyen kérdéssel, vagy, a telefonszámod egyben bankszámlád is, néhány éve világszerte működő csatolt virtuális bankkártyával, de minden össze van kapcsolva mindennel, telefonszámlával fizetsz egy marék mogyoróért Turkana külsőn egy talyigás bácsinak, mert fel van írva filctollal egy papírra, hogy mi az ő utalási telefonszáma, a jogsid idén nyártól már csak online lesz elérhető, a közigazgatás bármely elemének 80%-a online működik és így tovább, mivel ún. emberek csinálják a mindennapokat, amiből állam lesz, tehát nekik, számukra kényelmes és hatékony dolgokat kell az államnak kitalálni.. És mindenre reagál a rendszer, ami egy hajszálnyit is nehezítené az életed. A vállalkozó dolga ugyanis a vállalkozás, és nem ostoba rendszabályok erdejében, overfilozofált államelméletekkel, felsőpolcról nagyarccal kioktató majmokkal, vagy érdekből bandzsítva hülyeségeket védő sggdugaszokkal vitatkozás és bűvészkedés. Minden app és szolgáltatás százhuszonötször letesztelve, leegyszerűsített, értelmesen érthető, életszerű, azonnal változik, ahogy az élet változik.
Tetszenek András gondolatai?
Az alábbi linkeken tudod követni a Facebookos munkásságát!
És csak mindezek után szabad elkezdeni afrikai agráriumról beszélni. Mert minden ebből következik, a hatékonyságra való törekvésből, a problémamegoldásból és kockázatvállalásból. Félreértés ne essék, Afrika egésze, a kiemelten fejlődő térségek is, nagyon súlyos problémákkal küzdenek nagyon-nagyon sok területen. De a fentiekben leírt trend és gondolati séma az, ami miatt szemmel nagyon jól láthatóan jönnek ki egyre többen a mocsárból.
Tehát az agrárhatékonyságokról. Mert ez nem is igazán víz- vagy aszálykérdés ma már.
1. Afrikában, a közhiedelemmel szemben, nagyon sok helyen, nagyon sok víz van.
Felszíni és felszín alatti vizek is majdnem mindenhol elérhetőek. A jelenlegi tudásunk alapján még, most csak vizes, elsősorban csepegtető öntözéssel tudunk bárhol, akár a sivatagban is termelni, ezért a vízkivételeket, a magas és mély vizek kivételét, megfúrását óvatosan korlátozzák. Mert vagy, vagy. Vagy termelsz és eszel, vagy véded a vizeidet kifulladásig. Nincs jó zöld megoldás.
2. Mindenhol abszolút prioritást élvez gazdasági és társadalmi fejlettségtől függően vagy a mezőgazdaság, vagy a mezőgazdaság és piac, vagy a mezőgazdaság és export.
Nincs kompromisszum. Mindent felülír, hogy enni, gazdálkodni, kereskedni, (agrár) profitot csinálni kötelező, kell itt. A szabályozások alkalmazói és beterjesztői a nano és makró (agár)szektort is reggeltől estig monitorozzák, a piacok és rendszerek az agrárium adott helyzetét pincétől a padlásig igyekeznek kiszolgálni. Ja igen, gyakorlatilag nincs olyan döntéshozó, akinek ne lenne farmja, vagy a nagymamájának, aki ebből él, tehát őt is jobb helyzetbe akarja hozni. De nem csak a saját nagymamáját ám… Afrika nagyon patrióta. A szó legjobb, afrikai értelmében. A rengeteg szenvedés után ragaszkodik ahhoz, hogy jobbá kell tenni az emberek életét.
3. A farmerek állandóan kommunikálnak az adott állami ÉS kutatási ÉS piaci szektorok szereplőivel.
Állandóan, megállás nélkül. Minden témában, mindig, mindenhol felszólalnak. Ami tökre szép, de láss csodát, meg is hallgatják őket. Farmernek lenni mindenhol Afrikában nagyon magas státuszt jelent. Egyébként.
4. A farmerek rendkívül kockázatvállalóak, és állandóan kísérleteznek.
Se szeri, se száma a fajtabemutatóknak, ilyen-olyan kisexpóknak, találkozóknak és workshopoknak. Nem, nem drónos monitorozást akar azonnal a gazda, egy kutatásban Európában jajde jól működő napelem alatti káposztatermelést, és hipermodern párabefúvásos vertikális termesztőcsövet, hanem először hatékonyabb növényvédelmet és hozamot a főúttól három óra földútra lévő félholdas farmján. Nem a BIO nyolcszoros hasznáról álmodozik, amit úgysem tud elsőre, sőt sokadikra sem jól megcsinálni, hanem biztos vegyes termelési struktúrát alakít ki úgy, hogy a piac felvegye a termékeit inkább biztosan. Majd drónozik később.
5. Amint valami nem megy, a farmer azonnal vált.
Technológiát, fajtát, fajt, sőt, áttér állatra, majd vissza növényre, a növény mellé tesz állatot is, vagy fordítva. Gabonáról zöldségre, zöldség mellé gyümölcsre teker, épp amin eszelni tud, sőt, a legtöbb farm mindig vegyes termelést ad. Mozog. Nem a biztosítóra meg állami kompenzációra játszik, mivel farmervállalkozó, nem valami más.
6. A „nagy” termelők is ezekből a téglákból építkeznek, kicsit más szinten.
Ez elsősorban a szüntelen faj- és fajtapróbákat jelenti. Minden növényből. Jelenleg csak nagyon jó fajtákkal tudunk egyre kisebb felületen egyre nagyobb hozamokat csinálni, a megfelelő technológiával. Agadírban a sivatagban fúrt kúttal, favázas sátorban, egyszerű nyomásfokozóval megnyomott csepegtetővel, bolti műanyagkádban kevert tápanyagos öntözéssel paradicsomból 180-220,000 kilogramm, paprikából 75-90,000 kilogramm termést csinálnak egy hektáron. A régi csöveket néha átteszik kukoricára. Ez gyakorlatilag már a sivatag. Egy hektáron indultak 1974-ben, most 12,000 hektáron termelnek.
A hőt és az adott térségi megvilágítást megfelelő fajtával kell együtt dolgoztatni, legyen szó bármiről, bárhol. Ha egy dolgot kell mondani a változó klíma melletti mezőgazdaságról, azt válaszolom, fajtakutatás. Nem hagymázas képzelgés a régi fajták nagyszerűségéről, hanem nemesítés, génszerkesztés, GMO. Nem fog máshogy menni.
7. Nem megy eszetlenül a gazda a modernizálás felé.
Éppen beüzemel egy csepegtetőt. Aztán nagyobbat, de még mindig ejtőtartállyal, majd valami egyszerű tápanyagkeveréssel. Elkezd ehhez fajtát keresni, kicsit technológiát váltogatni, próbálgatni. Amint kérdése van, az állami kutatóintézet, a területi vagy központi agrár-közigazgatás azonnal ugrik, hogy válaszoljon, hogy mi a helyzet. Csak Kenyában négymillió farmer van.
8. Hihetetlenül erős a farmerek érdekérvényesítő képessége, mert sok mindent nem tud az állam nélkül jól megoldani.
Verik az asztalt. És meghallgatják őket. Farmer az évi 15 ezer forintos forgalmat csináló spenóttermelő, és a 40 éve hatalmas területen termelő búzás vagy mangós is. Nem tesznek különbséget. Néhány éve a burgonyások Kenyában el lettek utasítva mint beszállítók egy nagy, újonnan ide belépő hamburgerláncnál. Nem mondom, a burgonyánál a növényvédelem és vegyszermaradék nem egyszerű, de a vége egy kva hosszú bocsánatkérő levél lett az amerikai multitól, és hónapokig tartó egyeztetés, hogy ezt hogyan oldjuk meg. Közösen. Hogy az apróktól a legnagyobbakig mindenki valahogy be tudjon vinni. Előálltak oktatással, új fajtákkal, SMS-ben és papíron (bárhogy, és mindenhogy) kiadott segédletekkel, állandó telepített és utazó szaktanácsadókkal.
9. Piac. Eladás.
Nem pdf-et küldözgetek németül, Kenyába (ami angol), azzal a kiegészítéssel, hogy majd ha akarják, megveszik!!! És nem csak és kizárólag expókon vigyorgok, nem 1986 van.
Ezzel szemben... orrbaszájba megy a Kenya (Marokkó, Egyiptom…) brandépítés világszerte, mindenhol, minden fórumon, profin. Ha ez is megvan, akkor ott a kényszer és a lehetőség, hogy bárhol, bármikor, bármit termelj. Mert ott a piac. Tehát megéri jól termelni. Megéri kutatni, utazni, implementálni.
Zárásként és összefoglalva elmondható, hogy egyes államok agrárgazdaságai ma már evidenciaként kell kezeljék, hogy változik a termelési környezet, a kereslet folyamatosan nő, és a hatékonyság elérhető maximuma a mindennapi kérdés. Érdekes, de hosszú távú stratégiákat erre kialakítani nehéz, hacsak nem az a stratégia, hogy minden nap készülni és késznek kell lenni a változásra. Az aszályhelyzetek előfordulása egyre gyakoribb, de ez már régóta tudható. Az aszályt és felmelegedést nem tropikus fajták utáni kutakodással (a besugárzás, megvilágítás ugyanis nem fog változni Európában...), hanem újabb és újabb fajtákkal lehet először jól kezelni. Az új fajtáknak magasabb hozamot, alacsonyabb növényvédelmet és magasabb stressztűrést kell tudniuk. Elkerülhetetlen a farmok diverzifikálása, ha profit- és kalóriamaximumot, optimumot, vagy veszteségmérséklést szeretnénk elérni egy adott hektáron. Csak gabona, csak gyümölcs, csak zöldség, pláne extra monokultúrában termelve ma már rendkívül rizikós. Egy nem jókor érkező hideg/meleg, egy új betegség taccsra vágja az egészet.
Biztosan öntözésre lesz szükség, a fajtakutatás mellett először. Lehet rajta nyammogni meg filozofálgatni még évekig, de öntözni kell. Ha majd megjelenik egy új fajta valamiből, akkor majd kevesebbet.
Az adott megváltozott klímára alkalmas hagyományos fajok új fajtáit kell termesztésbe vezetni, a lehető legmagasabb hozam / hektár számokkal. Ez kvázi lehet egyfajta környezetvédelmi cél is. Új ellenálló fajta, szárazságtűréssel, betegségtoleranciákkal, nagyon nagy hozammal. Eredmény: alacsony vegyszer- és vízfelhasználás, kis természetes területek feltörésével.
A mezőgazdaság specialitása, hogy nem csavargyár, kismillió tényező befolyásolja, és az outputjára azonnal és mindig szükség van, nem lehet várakozni meg tűnődni évekig.
Tudható, hogy az EU és Magyarország kimagaslóan jó termelő tud lenni, hogy ez megmaradjon, nagyon gyorsan meghozott döntésekre van szükség. A mediterrán datolyát és az afrikai banánt viszont hagyjuk meg ott, ahol megterem és értenek hozzá. Az otthon agrár-honos hagyományos fajok és fajták teljes termelési környezetét kell újragondolni, amíg nem lesz késő.
A cikk a Fekete Technológia
(https://web.facebook.com/feketetechnologia)
blog felkérésére készült.
Szerző: Domonyai András, Kenya
Minden jog fenntartva /All Rights Reserved
 | A guest post by
|