„A medvetalp nem játék” – Ismeretlen invázió Magyarországon
🐻 A sör nem ital, a medve nem játék, az asszonynak pedig mindig igaza van!
Sokszor hallhatjuk beszélgetés közben, hogy bezzeg Árpád vezér jól döntött, hogy itt foglalt magának hazát, ugyanis a Kárpát-medencében nincs mérges pók, halálos kígyó vagy egyéb veszedelmes dolgok, mint például Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ausztráliában.
Fontos megemlíteni, hogy ezek a tényezők a népesség szempontjából marginálisnak mondhatók, ugyanis jellemzően mindegyik kontinensen nő a lakosság lélekszáma - ennek ellenére az egyéni esetek, amikor bekövetkeznek, még igen fájdalmasak tudnak lenni.
A különféle mérgező csúszómászókon kívül azonban növények is vannak, amelyekkel a találkozás nem mondható éppen veszélytelennek. Itthon a legtöbb ember növényismerete odáig terjed, hogy fű, fa, virág - esetleg bokor. Ennek azonban gyökeresen meg kell változnia, mivel kicsiny hazánkban egy újfajta veszély leselkedik a gyanútlan természetjárókra: a medvetalp.
A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) és a Szosznovszkij-medvetalp (H. sosnowskyi) a zellerfélék családjába (Apiaceae) tartozik. Nevezik még őket óriás medvetalpnak vagy herkules-fűnek is. A két faj között morfológiai különbségek vannak ugyan, de csak szakavatott botanikus tudja jól elkülöníteni őket, sokáig nem is külön fajként, hanem csak mint egy faj külön alfajaiként tekintettek rájuk. Van egy harmadik faj is - a perzsa medvetalp (H. persicum) - de nyugalom! Ennek jelenlétét Magyarországon eddig még nem írták le.
A hazánkban fellelhető közönséges medvetalppal (H. sphondylium) ellentétben az óriás medvetalpak kifejlett példányai igen nagyra nőnek, kórójuk akár a 2-5 métert is elérheti. Tövük akár 10 cm vastag is lehet, szártövük bíboros foltokkal tarkított. Leveleik nagyok, a legnagyobbak nyéllel együtt akár az 1-2 métert is elérhetik. Lemezük mélyen szárnyalt, karéjaik durván fogazott szélűek, fonákjukon rövid szőrök figyelhetők meg. Összetett ernyő virágzatuk van, amelyek akár a fél méteres átmérőt is elérhetik. Virágaik fehér színűek, termésük 10-14 mm hosszú ikerkaszat.
Magjuk a csírázóképességét talajban akár 15 évig is megőrizheti, így ahol egyszer jelen volt, ott sokáig lehet számítani még rá.
Az óriás medvetalpaknak a Kaukázus hegységben található a géncentrumuk, a mai Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán területén. Európába először a 19. század folyamán hozták be az angliai Királyi Botanikus Kertbe, mint dísznövény. A kontinens több botanikus kertjében is így tettek, különösen figyelve arra, hogy a felmagzás előtt eltávolítság a magokat, valamint megsemmisítsék azokat.
Az elmélet mindig jól működik, de ahol ember van, ott hiba is elő szokott fordulni.
Elhúzódóan érő magjai könnyen azelőtt is kijuthattak, mielőtt levágták őket, vagy lelkes növénygyűjtők zsebében szökhettek meg, nem is beszélve az olyan szélsőséges eseményekről a 20. század folyamán, mint például a világháborúk, amikor az emberiségnek kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy megfelelő időben vágjon vissza egy dísznövényt. Így - ahogy az lenni szokott - megindult a terjedése.
Magyarországon viszonylag későn, csak a 80-as években jelent meg, szintén arborétumok, kutatóállomások közelében, ugyanis a szocialista időkben kísérleteztek a Szosznovszkij-medvetalppal, mint takarmánynövénnyel, nyilván ez is segítette az elterjedését. Nagy termete, jó alkalmazkodóképessége, ellenállósága, valamint hatékony szaporodása miatt ma az Európai Unió területén belül inváziós növényként tartják számon. Előszeretettel jelenik meg utak mentén, réteken, patakok üde völgyeiben, tarvágásokban, degradált vagy bolygatott élőhelyeken.
A két faj valamelyike ma már biztosan megjelent az ország számos településén pl. Zirc, Szombathely, Cuha-völgy, Szarvas, Vácrátót, Mátraszentimre, Túristvándi, Gergelyiugornya stb.), a kaukázusi jellemzően a nyugati országrészben (Vas megye, Őrség, Bakony), míg a Szosznovszkij északkeletről (Nyírség, Felső-Tisza vidéke) a Tisza vize által Kárpátalja felől.
Ezen a ponton feltehetnénk a kérdést: mi dolgunk van egy ilyen invazív növényfajjal?
Ha jobban belegondolunk, bár a biológiai sokféleség csökkenése korunk egyik legégetőbb problémája, amelynek fő okozói között az inváziós fajok is szerepelnek, a hétköznapi emberek mégsemigen foglalkoznak olyan fajokkal, mint a bíbor nebáncsvirág vagy a cifrarák. Sőt, bizonyos inváziós fajokat – például a fehér akácot – még hungarikummá is avatunk, ezzel akaratlanul is a hazai élővilág egyik legnagyobb pusztítója mellé állva.
A dolog akkor változik, amikor kiderül, hogy az inváziós növény veszélyt jelent. Az óriás medvetalpaknak ugyanis van egy rossz szokásuk:
A felületükön található mirigyszőrök furokumarinokat tartalmaznak, amelyek hámszövettel érintkezve fényérzékenységet okozhatnak. Több zellerfélében is jelen van ez az anyag, mint például a pasztinákban vagy a nálunk honos, erdőkben tömegesen előforduló közönséges medvetalpban. Az érzékeny személyeknél már ezek a növények is irritációt, fényérzékenységet okozhatnak, úgyhogy csak óvatosan, mindig hosszú ujjú, zárt ruházatban dolgozzunk a zellerfélékkel, illetve ha gyanús dolgot észlelünk bőrünkön az ezen növényekkel történő kerti munka során, azonnal keressünk fel egy orvost.
Az óriás medvetalpak azonban nemcsak az érzékeny személyek, hanem mindenki esetében fényérzékenységet, vagyis fitofotodermatitiszt okoznak. Ezek a furokumarinok a bőrben UV-fénnyel reagálva károsítják a bőr kötőszöveteit.
A tünetek két tényezőtől függnek: hogy mennyi fényérzékenyítő anyag kerül a bőrünkre, illetve a fénynek való kitettség idejétől és erősségétől, vagyis hogy például reggel vagy délben ér minket a napsütés.
Ezután kezelés nélkül jellemzően 24-48 órán belül kialakulnak a bőrtünetek, az égő érzés, viszketés, hólyagképződés, gyulladás, fájdalmas égési sérülések, amik maradandó hegesedéssel gyógyulnak csak. Érintkezés esetén, egy azonnali gyors, szappanos mosakodás segíthet. Vakarni nem szabad, ha lehet, gyulladáscsökkentő krémmel kell kezelni, száraz ruhával kell befedni a területet, hogy a bőrre került növény nedvét ne érje fény, addig is, míg orvoshoz nem jutunk.
Gondolhatjuk, hogy egy ilyen herkulesi növényt bárki könnyen észrevesz, megismer és elkerül, azonban sajnos a kaszálás után a frissen kihajtott, csupán 20-30 centis növény is képes tüneteket okozni.
Idén, 2025 nyarán Érden, a Papi Földeknél megújult városligetben egy családi rendezvényen történt találkozás a növénnyel. Az egyik szülő a park egy elhanyagoltabb részén, durván lábközépig érő növényzeten keresztül közelítette meg a sportpályákat. Másnap pókcsípésszerű dudor alakult ki a bokája felett. Lekezelte gyulladáscsökkentő kenőccsel, majd csökkent az égő viszkető érzés, de ezzel csak a lappangási idő hosszabbodott meg. Egy héttel a sportnap után hólyag kezdett gyorsan növekedni a „pókcsípés” helyén. Ekkor vált felettébb gyanússá az eset, ugyanis az égési sérülésszerű tüneteket semmi nem magyarázta, tekintettel, hogy nem érte extrém hőhatás az adott helyet. Szerencsére egy ismerős felismerte, hogy ezeket a tüneteket egy növény okozza, így a seb megfelelően lett ellátva és utólag visszakeresve meg lehetett állapítani, hol történt a találkozás. Az esetet jelentették az önkormányzatnak, akik kiküldték a helyszínre a városrendészetet. A seb azóta szépen begyógyult, a heg azonban valószínűleg még pár évig látható lesz, amíg annyira el nem halványodik, hogy már csak az emlék maradjon.
Fontos megjegyezni, hogy a park 2020-ban létesült, frissen rekultivált terület, fejletlen fás növényzettel és erősen degradált, építési törmelékkel szennyezett talajjal, ami külön segítheti az inváziós növények felbukkanását. A terület őszi állapotában szépen le van nyírva, rendezett, a kaukázusi medvetalpnak se híre, se hamva, azonban ez nem jelenti azt, hogy a föld alatt ne várná aljas módon a jövő évet. A városrendészet munkájáról nem érkezett tájékoztatás, talán a riadalom elkerülése miatt. A közelben sehol egy tábla vagy figyelmeztetés, ami felhívná a figyelmet a park gyanútlan látogatói számára, hogy itt egy igen veszélyes inváziós gyom fordult elő, amelyet felszámoltak ugyan, de újbóli megjelenésére figyelni érdemes. Amíg a lakosság széles körű tájékoztatása nem történik meg, az ilyen esetek újbóli előfordulását Magyarország-szerte semmi nem akadályozza majd meg.
Felhasznált irodalom
Ismerd meg az özönfajokat: Szosznovszkij-medvetalp
Fitofotodermatitisz –Fényérzékenységet okozó növények és a napégés
 | A guest post by
|