☀️ A dél-alföldi régióban gazdálkodók döntései az elmúlt évek aszályai tükrében
📜 Kérdőíves felmérés tanulságai a technológiaváltásról, öntözésről és vetésszerkezetről
Az aszály az egyik legnagyobb kihívás lett a hazai mezőgazdaságban, főleg az Alföldön. Az utóbbi években sokszor azt látjuk, hogy kevesebb a csapadék, hosszabbak a száraz időszakok, és mellé jönnek a magas hőmérsékletek is. Ez nemcsak a termésen látszik, hanem azon is, hogy a gazdák mit mernek bevállalni: milyen növényt vetnek, milyen technológiát választanak, és mire költenek fejlesztésre.
A védekezés általában nem egyetlen „csodaszer”, inkább több kisebb lépés együtt (művelés, vetésszerkezet, vízgazdálkodás, technológia).
Ebben a tanulmányban azt néztük meg, hogy az elmúlt évek aszályai és a klímaváltozás hatására a gazdálkodók változtattak-e a gyakorlatukon, illetve terveznek-e változtatni. Külön rákérdeztünk az öntözésre (van-e rá lehetőség, élnek-e vele), és arra is, hogy az öntözésfejlesztési pályázatok időszakában történt-e előrelépés. Emellett azt is vizsgáltuk, hogy volt-e olyan kultúrnövény, amellyel felhagytak, és ha igen, mi került a helyére.
A vizsgálat elején három hipotézist fogalmaztunk meg:
A 2022-es, „történelmi aszályévként” emlegetett év után a kitöltők többsége kevesebb területen termeszt kukoricát és napraforgót.
Az aszály elleni védekezésben a gazdálkodók elsősorban forgatás nélküli és sekély talajművelést alkalmaznak.
A 2016–2025 közötti időszakban a kitöltők többsége igénybe vette a Kormány által nyújtott öntözésfejlesztési pályázatot.
A hipotéziseknél abból indultunk ki, hogy a 2022 óta tapasztalható aszályos évek sok gazdaságot döntés elé állítanak. Úgy gondoltuk, hogy lesznek, akik inkább „tartják a rendszert”, és lesznek olyanok is, akik fejlesztésben gondolkodnak – főleg ott, ahol az öntözésnek tényleg van realitása.
A kutatás fő célcsoportja a Dél-Alföldön (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád vármegyékben) gazdálkodók köre volt, de régión kívüli és határon túli válaszok is érkeztek. A felmérést online kérdőívvel végeztük, a kitöltés anonim volt, és Google Űrlapok segítségével történt.
A kérdések több témát érintettek, többek között:
van-e lehetőség öntözésre;
2016 óta vett-e igénybe öntözésfejlesztési támogatást;
a 2022-es aszály hatására volt-e olyan kultúrnövény, amellyel felhagyott;
milyen növények kerültek a felhagyott kultúrák helyére;
van-e bevált módszere az aszály mérséklésére;
2025-ben hány hektáron termesztett kukoricát és napraforgót, és mekkora terméskiesést tapasztalt;
2025-ben milyen változtatásokat/technológiákat vezetett be a művelési szokásaiban.
Összesen 100 kitöltést dolgoztunk fel.
A válaszok elsősorban a három dél-alföldi vármegyéből érkeztek, de a régión kívülről és határon túlról is kaptunk kitöltést, így a kép kicsit szélesebb lett. A kérdőívet 100 fő töltötte ki:
73 fő a Dél-Alföldön gazdálkodik,
25 fő a régión kívülről válaszolt,
2 fő pedig Szerbiából.
A dél-alföldi kitöltők közül
Békés vármegyéből 33 fő,
Bács-Kiskunból 14 fő,
Csongrád-Csanádból 26 fő válaszolt.
A kitöltők közül a legtöbben
szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak (70 fő),
kertészettel 17 fő,
állattenyésztéssel 9 fő.
Szőlőtermesztést 3 fő jelölt,
1 fő pedig vegyes gazdaságot adott meg.
Birtokméret szerint a legtöbben
50–300 hektár között gazdálkodnak (31 fő).
Emellett sok a kisbirtokos (26 fő)
és a törpebirtokos (22 fő) kitöltő is.
A nagybirtok és a nagyüzem/agrárvállalat kategóriát 10–10 fő jelölte.
A kitöltők 49%-ának nincs lehetősége öntözésre, mert a technikai feltételek nem adottak, viszont többen jelezték, hogy ha lenne rá mód, öntöznének.
A válaszadók 31%-a öntöz és rendelkezik a szükséges feltételekkel.
11% nem öntöz és nem is szeretne, 3% pedig úgy nyilatkozott, hogy lenne lehetősége és feltétele is, mégsem öntöz.
A szöveges válaszokból látszik, hogy nem fekete-fehér a helyzet: volt, aki szolgáltatásként oldja meg az öntözést, más pedig a felszín alatti vízkészlettel kapcsolatos információhiányt emelte ki. Egy tömör mondat jól összefoglalta:
„Ahol adott, ott öntözök, ahol nem, ott nem.”
Összesítve a válaszokat, a kitöltők nagyjából 35%-a használ valamilyen formában vízpótlást.
A 2016–2025 közötti időszak
A 2016–2025 közötti időszakban a kitöltők 91%-a nem vett igénybe öntözésfejlesztési támogatást, és 9% élt a lehetőséggel. Akik nem pályáztak, azoknál rákérdeztünk a jövőbeli szándékra is: 50 fő nem tervezi, 40 fő viszont később igénybe venné, 1 fő tartózkodott. Nekünk ebből az jön le, hogy az igény sok helyen megvan, de a megvalósítás (vagy a pályázás) nem egyszerű.
Megkérdeztük, hogy volt-e olyan kultúrnövény, amellyel a kitöltők felhagytak? A többség (55 fő) nem hagyott el kultúrát, viszont többen megjegyezték:
„A vetésforgó és a támogatásokhoz szükséges fajok száma miatt már nincs mit kihagyni, de van, amit érdemes lenne”.
A kukorica esetében viszont látványosabb az elmozdulás: 23 fő felhagyott a termesztésével, 5 fő pedig csökkentette a vetésterületet. Emellett előkerült több zöldségnövény elhagyása (burgonya, petrezselyem, zöldbab, paradicsom), illetve a málna, repce, napraforgó, lucerna és a búza is.
A felhagyott kultúrák helyett 64 fő nem vezetett be új növényt. Akik viszont váltottak, azoknál gyakran a szárazságtűrőbb irány jött elő: a leggyakrabban a cirok szerepelt, emellett többen választottak kalászosokat (durumbúza, árpa, rozs, tritikálé, zab). Előfordult zöldségnövények megjelenése (koriander, oregánó, vöröshagyma, csicseriborsó, kolbásztök, homoki bab), illetve takarmányfűkeverék, mák, szója és fénymag is.
Az aszály elleni védekezéssel kapcsolatban a kitöltők többféle megoldást írtak. A leggyakoribb a talajművelés átalakítása volt: forgatás nélküli és sekély művelés, a menetszám csökkentése, illetve a talaj vízmegtartó képességének javítása. Többen szárazságtűrő hibridekre tértek át, és ahol van rá lehetőség, öntöznek. Öt válaszadó azt jelezte, hogy nem változtatott a technológián.
A nyílt válaszok között szerepelt
szervestrágya kijuttatása,
vetés utáni hengerezés,
korai vetés,
csökkentett tőszám,
tarlótakarás,
illetve az őszi vetésű növények felé történő elmozdulás.
Egy állattenyésztéssel foglalkozó válaszadó ökológiai gazdálkodásra tért át, és a nem művelt területeken legeltetést alkalmaz.
Rákérdeztünk arra is, hogy 2025-ben hány hektáron termesztettek kukoricát és napraforgót? Ezt a két növényt azért emeltük ki, mert több térségben az elmúlt években ezek szenvedték meg leginkább az aszályt. A kérdésre 29 fő válaszolta, hogy egyik növényt sem termesztette, 4 válasz értékelhetetlen volt, így 67 válasz adatait tudtuk feldolgozni.
A kitöltők összesen 4687,2 hektáron termesztettek napraforgót és 9218,4 hektáron kukoricát.
2025-ös változtatások a gazdaságban
A tavalyi évben is sokan módosítottak a gyakorlaton: csökkentették a menetszámot, összevonták a műveleteket, illetve új növénykultúrákat próbáltak ki. Többen csökkentették a kijuttatott műtrágya-adagot, kímélőbb talajművelésre tértek át, vagy mikrobiológiai készítményeket alkalmaztak. Megjelent a precíziós megoldások iránti nyitottság, és volt, aki öntözőrendszert épített ki. Konkrét példaként előfordult sávművelés kapásokban, gabonáknál direktvetés, más esetekben minimális talajművelés, illetve no-till technológiára való átállás. Többen említették a szervestrágya nagyobb arányú használatát is.
A válaszok alapján az látszik, hogy a gazdálkodók többsége már reagál az aszály okozta kényszerekre – ki gyorsabban, ki óvatosabban. Van, ahol fejlesztésekben gondolkodnak (öntözés, precíziós eszközök), máshol inkább kímélő, fokozatos változtatásokkal próbálják stabilizálni a rendszert (menetszám csökkentése, talajkímélő művelés, szervestrágya, takarás).
A képlet többtényezős: nincs olyan megoldás, ami minden gazdaságban ugyanúgy működik, viszont több kisebb lépés együtt már sokat számíthat.
A megelőzésnek nagy szerepe van: sok válaszadó abba az irányba mozdult, hogy javítsa a talaj vízmegtartását, és ezzel csökkentse a terméskockázatot. Az öntözés fontossága közben egyértelműen megjelenik, de a feltételek hiánya és az információk korlátozott elérhetősége sokaknál komoly akadály. A kultúraváltás (például cirok vagy kalászosok irányába) több gazdaságban kézzelfogható alkalmazkodási út volt.
Hipotézisek rövid értékelése:
A kukorica esetében a válaszok alapján erős a visszaszorulás (többen felhagytak vagy csökkentettek), a napraforgóra viszont ebből a kérdőívből nem vonható le ugyanilyen egyértelmű következtetés – így a hipotézis részben igazolható.
A talajművelésben a forgatás nélküli és a sekély művelés több helyen megjelent, ezért ez a hipotézis inkább igazolható.
Az öntözésfejlesztési támogatást a többség nem vette igénybe (91%), így a harmadik hipotézis nem igazolódott.
A kérdőívet kitöltők válaszai alapján az látszik, hogy a gazdálkodók nyitottak a változtatásokra, és sokan már lépéseket is tettek az aszálykárok mérséklésére. A csapadék bizonytalansága és az időjárási szélsőségek miatt többen módosították a termesztéstechnológiájukat: a kímélő talajművelés, a menetszám csökkentése, a vetésszerkezet átalakítása és a kísérletezés (precíziós megoldások, no-till, mikrobiológiai készítmények) több válaszban is visszaköszönt.
Az eredmények szerint az alkalmazkodás lehetőségei nem egyformán elérhetők. Az öntözés fontosságát sokan látják, mégis sokaknál technikai vagy információs korlátok miatt marad el a megvalósítás. Összességében viszont az látszik, hogy az alkalmazkodás már elindult – és valószínűleg a következő években ez még több döntést fog befolyásolni a térségben.
Írók:
WEIGERT Adrienn: Mezőgazdasági mérnök és Vidékfejlesztési agrármérnök (BSc) Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar;
Dr. HUPUCZI Júlia: főiskolai docens, Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézet, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15
 | A guest post by
|