Az aszály az egyik legnagyobb kihívás lett a hazai mezőgazdaságban, főleg az Alföldön. Az utóbbi években sokszor azt látjuk, hogy kevesebb a csapadék, hosszabbak a száraz időszakok, és mellé jönnek a magas hőmérsékletek is. Ez nemcsak a termésen látszik, hanem azon is, hogy a gazdák mit mernek bevállalni: milyen növényt vetnek, milyen technológiát választanak, és mire költenek fejlesztésre.
A védekezés általában nem egyetlen „csodaszer”, inkább több kisebb lépés együtt (művelés, vetésszerkezet, vízgazdálkodás, technológia).
Ebben a tanulmányban azt néztük meg, hogy az elmúlt évek aszályai és a klímaváltozás hatására a gazdálkodók változtattak-e a gyakorlatukon, illetve terveznek-e változtatni. Külön rákérdeztünk az öntözésre (van-e rá lehetőség, élnek-e vele), és arra is, hogy az öntözésfejlesztési pályázatok időszakában történt-e előrelépés. Emellett azt is vizsgáltuk, hogy volt-e olyan kultúrnövény, amellyel felhagytak, és ha igen, mi került a helyére.
A vizsgálat elején három hipotézist fogalmaztunk meg:
A 2022-es, „történelmi aszályévként” emlegetett év után a kitöltők többsége kevesebb területen termeszt kukoricát és napraforgót.
Az aszály elleni védekezésben a gazdálkodók elsősorban forgatás nélküli és sekély talajművelést alkalmaznak.
A 2016–2025 közötti időszakban a kitöltők többsége igénybe vette a Kormány által nyújtott öntözésfejlesztési pályázatot.
A hipotéziseknél abból indultunk ki, hogy a 2022 óta tapasztalható aszályos évek sok gazdaságot döntés elé állítanak. Úgy gondoltuk, hogy lesznek, akik inkább „tartják a rendszert”, és lesznek olyanok is, akik fejlesztésben gondolkodnak – főleg ott, ahol az öntözésnek tényleg van realitása.
