🐭 Ragadozó madarak, legfőbb szövetségeseink
🦅 Unortodox pocokirtás 6.
A pocokhelyzet az egyik legkomolyabb mezőgazdasági problémává vált az elmúlt években. A bajt tetézi, hogy ez a kedves kis rohadék nemcsak jelentős kártevő, de kiváló projekciós felület is egyben. A klímaszószólók a klímaváltozást okolják. Az ökológiai termesztők a regeneratív termesztőket, a talajmunka elhagyása miatt. Az integrált termesztők az ökológiai termesztőket, a rodenticidek elhagyása miatt.
A hibás keresése mindig a legkiválóbb alkalom arra, hogy ne kelljen semmit se csinálni. Tény, hogy a száraz időjárás, a változóban lévő mezőgazdálkodási kultúra és a természetes ellenségek visszaszorulása mind a pocoknak kedvez. Lássuk ebben a cikksorozatban, hogy a világ különböző tájain mit találtak ki ennek a jelentős károsítónak a megfékezésére.
Ragadozó madarak, legfőbb szövetségeseink
Lengyelország nyugati részén, a Kościani-síkságon, 3100 ha méretű mezőgazdasági területen végzett hosszú távú vizsgálat során a mezei pocok (Microtus arvalis) populációsűrűsége több mint százszoros növekedést mutatott egy ciklus során – 44 egyed/ha tavaszi értékről 774 egyed/ha őszi csúcspontig. A pockok éves lucernafogyasztása 79 kg/ha-ról 1153 kg/ha-ra nőtt. A pocok másodlagos mezőgazdasági élőhelyeket (pl. lucernások, őszi vetések) akkor kolonizálja tömegesen, amikor az elsődleges, természetes gyepek eltartóképessége kimerül. Ezek a gyakran nyílt és nyírt területek kiváló vadászterületet biztosítanak a ragadozó madaraknak, akikre érdemes számítanunk a pocok elleni küzdelemben.
E populációs robbanások nemcsak közvetlen kártételt okoznak, hanem a sérült növényi szöveteken keresztül hozzájárulhatnak patogének megtelepedéséhez is, ezzel növelve a kórképek kialakulásának kockázatát. Bár a konkrét fertőzési mechanizmusokat az általam használt források nem részletezik, a biomassza csökkenése és a gyökérzóna károsodása jól dokumentált. A ragadozó madarak által biztosított természetes kontroll ezért fontos ökológiai szolgáltatásnak tekinthető.
Számos európai kutatás támasztja alá, hogy az olyan ragadozó madarak, mint az egerészölyv (Buteo buteo), a vörös vércse (Falco tinnunculus), az uráli bagoly (Strix uralensis) és az erdei fülesbagoly (Asio otus), fontos szerepet játszanak a pocokállományok kontrolljában.
Egerészölyv
Egy norvég kutatás során azt találták, hogy az egerészölyv által zsákmányolt állatok között a csalitjáró pocok (Microtus agrestis) volt a domináns táplálék, a ragadozók pedig a pockok ciklikus populációváltozásához alkalmazkodva váltogatták zsákmányukat. Érdekes módon a hüllőket (pl. Vipera berus) legnagyobb arányban épp akkor fogyasztották, amikor a pocokállomány csúcson volt, mivel a vadászat helyszínei (pl. tarvágások) mindkét zsákmánytípus számára vonzók voltak, ilyen körülmények között pedig a hüllők kiadósabb és könnyebb prédának bizonyultak.
Uráli bagoly
Szlovákiában az uráli bagoly étrendjét vizsgálva 2134 köpetet elemeztek. Ezek 88,6%-át emlősök – főként mezei pockok és sárganyakú erdei egerek (Apodemus flavicollis) – tették ki. Az adatok szerint a baglyok táplálékösszetétele jelentősen változik az élőhelytípusok és az évszakok függvényében. Hegyvidéki erdőkben például vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus), alföldi régiókban mezei hörcsög (Cricetus cricetus), míg télen az agrárterületeken a mezei pocok dominál.
Vörösvércse és gatyáskuvik
Finnországban a vörös vércse és a gatyáskuvik (Aegolius funereus) fészkelőhelyeinek eltávolításával végzett kísérlet során kimutatták, hogy bár a pocokállomány sűrűsége rövid távon növekedett a madarak hiányában, a populációk később spontán visszarendeződtek a megszokott ciklikus mintázatba. Ez arra utal, hogy ezek a ragadozó madarak nem szabályozzák közvetlenül a pocokpopuláció méretét – azaz nem tartják állandóan egy adott sűrűség körül –, hanem inkább limitáló tényezőként működnek: jelenlétük (Covid-időszakból ránk maradt szóhasználattal élve) „ellaposítja a járványgörbét”, csökkenti a populációk csúcspontjait, lassíthatja a növekedést – de nem képesek teljesen megakadályozni a ciklikus fellendüléseket. Más szóval, a predáció hatása inkább a kilengések mérséklésében, mintsem azok megelőzésében nyilvánul meg.
Nem fekete és fehér
A tisztánlátás végett:
Az élőhelytípus jelentősen befolyásolja a hatékonyságot: Egy vizsgálat szerint pl. a lucernaföldeken – amelyek a pockok számára optimális élőhelyet biztosítanak – a ragadozó madarak hatása korlátozott volt. Ez azt jelzi, hogy az élőhelystruktúra jelentős mértékben meghatározza a ragadozó madarak hatékonyságát.
A ragadozó madarak számának növelése más fajokra is negatív hatással lehet: A tarka vércse (Falco sparverius) esetében kimutatták, hogy a hasonló élőhelyen fészkelő, nagyobb testű fajok – például a Cooper-héja (Accipiter cooperii) – jelenléte nemcsak közvetlen predációval, hanem viselkedési stresszel és utódfejlődésre gyakorolt hatással is csökkentheti a kisebb ragadozók túlélését.
Bármilyen ragadozó jelenlétet is érünk el a területünkön, csak a ragadozó madarak nem fogják tudni védekezési küszöb alá szorítani a pockot, ugyanis a préda–predátor egyensúly jellemzően a védekezési küszöb fölött alakul ki. Más szavakkal: egy ragadozó madár egy bizonyos pocokpopuláció alatt más táplálék vagy más vadászterület után néz, ez a bizonyos pocokpopuláció pedig még mindig a védekezési küszöb fölött van. Vagyis önmagában ez így még nem megoldás – és önmagában valószínűleg soha nem is lesz. Nem állhat minden pocok mellett egy ölyv.
Egy dolgot azonban tehetünk.
A dinamika, miszerint egy beállt préda-predátor kapcsolat esetében a pockok egyedszáma még mindig a védekezési küszöbérték fölött fog maradni, átmenetileg megváltozhat a költési időszakban. A fiókák nevelésekor egy ragadozó madár fészekaljának fehérjeigénye drasztikusan megnő. Ezért az élőhelyfejlesztés (fás sorok) és az odúk kihelyezése nagyon is perspektivikus módszer lehet arra, hogy a gradációt elnyomjuk – vagy legalább elodázzuk.
Az odúk kihelyezésével kapcsolatban mindig kérjük a helyi MME munkatársainak segítségét. Az odú tájolása, a behelyezett fészekanyag, a kifüggesztés magassága és a rögzítés módja mind szaktudást igényel.
Ha pedig ősszel mégis rodenticidhez nyúlnánk, legyen rá gondunk, hogy 2–3 héttel a kezelés előtt a T-fákat távolítsuk el a területről, és a kezelés befejeztét követően leghamarabb 2–3 héten belül helyezzük ki őket újra.
Mennyire perspektivikus ez?
Nagyon is! T-fák és bagolyvárak kihelyezésével ezek a ragadozók relatíve könnyen a területünkre csalogathatók!
A vörös vércse hajlamos elfogadni a vércse odúkat, az egerészölyv a közeli fás területeken vagy fasorokban költ. A baglyok trükkösebbek, ugyanis a különböző fajok gyakran különböző odú típusokat fogadnak el. Érdemes éjszaka fülelni, hogy melyik fajt halljuk a területünkön és célzottan, a számára megfelelő odút kihelyezni.
Ár-érték arányban az egyik legjobb dolog, amit tehetünk a pocok ellen - de csodát nem kell várni. Mindemellett is a legjobb, legkézenfekvőbb dolog, amit tehetünk.
Kötelező megemlíteni, hogy a pocokpopuláció mérete alapvetően nem felülről, hanem alulról szabályozott folyamat. Egy kemény tél, egy magas talajvíz, egy kiadós csapadék vagy egy betegség képes rajtuk igazán nagyot ütni. A felülről történő szabályozás segítésével a gradációs időszakot tudjuk késleltetni, vagy a kártételt valamelyes csökkenteni. Ez is valami! De ne várjunk csodát.
Felhasznált irodalom:
Jacob, J., Manson, P., Barfknecht, R., Fredricks, T. (2014). Common vole (Microtus arvalis) ecology and management: implications for risk assessment of plant protection products. Pest Management Science, 70:869-878.
Obuch, J., Danko, Š., Mihók, J., Karaska, D., & Šimák, L. (2013). Diet of the Ural owl (Strix uralensis) in Slovakia. Slovak Raptor Journal, 7:59–71.
Selås, V. (2001). Predation on reptiles and birds by the common buzzard (Buteo buteo) in relation to changes in its main prey, voles. Canadian Journal of Zoology, 79(11):2086–2093.
Ims, R. A., & Andreassen, H. P. (2000). Spatial synchronization of vole population dynamics by predatory birds. Nature, 408, 194–196.
Jareño, D., Paz Luna, A., & Viñuela, J. (2023). Local Effects of Nest-Boxes for Avian Predators over Common Vole Abundance during a Mid-Density Outbreak. Life, 13(10), 1963.
Melo, M. L. (2024). Survival of American Kestrels Across Eastern North America and Investigations Into Overlooked Drivers of the Continental Population Decline (PhD diss., University of Massachusetts Amherst).
 | A guest post by
|