🐭 A simabőrű barátja: vörös róka vs. mezei pocok
Unortodox pocokirtás 4.
A pocokhelyzet az egyik legkomolyabb mezőgazdasági problémává vált az elmúlt években. A bajt tetézi, hogy ez a kedves kis rohadék nemcsak jelentős kártevő, de kiváló projekciós felület is egyben. A klímaszószólók a klímaváltozást okolják. Az ökológiai termesztők a regeneratív termesztőket, a talajmunka elhagyása miatt. Az integrált termesztők az ökológiai termesztőket a rodenticidek elhagyása miatt.
A hibás keresése mindig a legkiválóbb alkalom arra, hogy ne kelljen semmit se csinálni. Tény, hogy a száraz időjárás, a változóban lévő mezőgazdálkodási kultúra és a természetes ellenségek visszaszorulása mind a pocoknak kedvez. Lássuk ebben a cikksorozatban, hogy a világ különböző tájain mit találtak ki ennek a jelentős károsítónak a megfékezésére.
A simabőrű barátja
A vörös róka (Vulpes vulpes) Európa egyik legelterjedtebb ragadozója, amely kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági kártevők, különösen a mezei pocok populációinak szabályozásában. Ez a szoros préda-predátor kapcsolat rámutat, hogyan hat a rókák zsákmányolási szokása a pockok populációs ciklusaira, és milyen mezőgazdasági előnyöket jelenthet ez a termelők számára.
Kutatások igazolják, hogy a vörös róka étrendje szoros összefüggést mutat a pockok populációinak sűrűségével. Egy svéd tanulmány szerint a rókák zsákmányának 66%-a kisemlősökből állt, ebből 27% csak a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) egyedei voltak. Ez az arány növelhető is, amennyiben segítjük a rókapopuláció táplálkozását a területünkön!
Egy róka napi táplálékszükséglete a méretétől, korától, évszaktól és a táplálék elérhetőségétől függ. Átlagosan a rókák napi táplálékigénye körülbelül 0,5-1 kg élelem, ami kisebb zsákmányokból, például pockokból, madarakból vagy rovarokból állhat.
A pockok mérete és súlya nagyban változik, de általában egy pocok körülbelül 20-40 grammot nyom. Ha egy róka kizárólag pockokkal táplálkozik, akkor 500 grammos napi szükséglet esetén ez kb. 25 pocok.
Ez évente egyetlen róka esetében mintegy 5-7 ezer egyed eltávolítását jelenti.
A rókák zsákmányolási aktivitásuk során alkalmazkodnak a pocokpopuláció ciklikus váltásaihoz. Egy brit kutatás, amelyet a Kielder-erdőben végeztek, kimutatta, hogy amikor a mezei pocok népsűrűsége meghaladta a 100 egyedet hektáronként, akkor a faj a rókák táplálékának domináns elemévé vált. Az alacsony pocokkészletű időszakokban a rókák más zsákmányfajokra, például nyulakra és madarakra váltottak. További vizsgálatok szerint a populációszabályozás hatásfoka jelentősen javult, ha a rókák mellett más ragadozók, például baglyok és menyétfajok is jelen voltak az élőhelyen.
A populációszabályozás hatása nemcsak a pockok számára, hanem a mezőgazdasági területek terméshozamára is jelentős hatással volt.
A rókák nemcsak a pockok szabályozásában játszanak fontos szerepet, hanem közvetve hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához is. A pockok populációjának csökkentése csökkenti a pockok által okozott élelmiszerversenyt más kisemlősök, például hörcsögök és egerek számára. Nem mintha velük sokkal előrébb lennénk, főleg mert a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) hazánkban védett, eszmei értéke 25 000 forint (áfamentes).
A rókák szerepe azonban nem minden esetben maximálisan kihasználható. A svéd tanulmány kimutatta, hogy a rókák közötti rühességjárvány idején, amikor populációjuk csökkent, a pockok száma robbanásszerűen növekedett, jelentős mezőgazdasági károkat okozva ezzel. Ez rávilágít arra, hogy a rókák szerepét más ragadozókkal együtt kell vizsgálni az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében.
De mégis mit jelent ez? Mezőgazdasági rókafarmokat? Természetesen nem, viszont egy lényeges szemléletváltás mezőgazdasági szempontból, ha a rókára az agrárember nem úgy tekint, mint a vadászok. A vadásznak ellensége, hiszen csökkenti az apróvadállományt, nekünk pedig pont ezért lehet a barátunk. Ne piszkáljuk a rókákat, ha nincsenek útban, hiszen hasznos segítőtársak lehetnek.
És egy tipp: dimbes-dombos területen vigyázzunk, ha szintvonalas telepítésű területen, 15% fölötti lejtőn a rókavár épp a sorban helyezkedik el. Megdobhatja a traktort és nincs az a préda-predátor kapcsolat, amelyik megér egy fejre állt traktort, egy fejre állt traktorossal.
Részben saját tapasztalat…
Mennyire perspektivikus?
Ezt a kérdést feltenni eleve csak lekerített ültetvényen belül van értelme. Azon kívül a vadászok egyszerűen kilövik a dúvadat, a lekerített területen belül van esélyünk arra, hogy ne csináljunk vele semmit.
Egy rókacsalád kb. 2 hektár területet képes pocok szempontból karban tartani (gazdálkodóktól hallott tapasztalatok alapján), de nem fog minden két hektárra jutni egy rókacsalád, tehát a módszer nem skálázható.
Igazából ingyen van nem piszkálni a rókát. Ha békén hagyjuk, betölti ökológiai szerepét, de ez önmagában természetesen fabatkát sem ér.
Ha a területünkön ritka állatfajok találhatók meg (fogoly, haris, etc…) akkor a prioritások változhatnak róka ügyben.
Kötelező megemlíteni, hogy a pocokpopuláció mérete alapvetően nem felülről, hanem alulról szabályozott folyamat. Egy kemény tél, egy magas talajvíz, egy kiadós csapadék vagy egy betegség képes rajtuk igazán nagyot ütni. A felülről történő szabályozás segítésével a gradációs időszakot tudjuk késleltetni, vagy a kártételt valamelyes csökkenteni. Ez is valami! De ne várjunk csodát.
Felhasznált irodalom
 | A guest post by
|