Az októberi és kora novemberi terménypiaci folyamatokat a geopolitikai feszültségek, az energiaárak drasztikus kilengései és a spekulatív tőke kíméletlen eladási hulláma határozta meg. A makrogazdasági háttér jelenleg mindent felülír: az európai földgázárak a hetekben 100 euró/MWh (több mint 30 dollár/MMBtu) fölé törtek, amire 2022 óta nem volt példa. Ezt a drágulást egyértelműen a közel-keleti harcok eszkalálódásától való félelem és az északnyugat-európai hideghullám hajtotta.
Ennek a folyamatnak rendkívül súlyos inputpiaci vetülete van a magyar és uniós gazdálkodók számára, mivel a megugró árak miatt az európai műtrágyagyártók ismét a termelés visszafogására kényszerülhetnek. Mivel a földgáz kulcsszerepet játszik a műtrágyagyártásban, az inputköltségek körüli bizonytalanság valószínűleg a 2027-es vegetációs időszakra is áthúzódik. Az olajpiacon is óriási a volatilitás, a WTI kőolaj hordónkénti ára 90-105 dollár környékén ugrált a hetekben. Miközben Ukrajna egy kéthetes szünet után újra orosz olajfinomítókat támadott a Szamara régióban, a friss amerikai félidős választásokon a demokraták mindkét voksolást megnyerték, több szenátusi helyet is megfordítva (például Iowában, Kansasben, Ohióban és Texasban). Ez a politikai átrendeződés nyomást gyakorolhat a dollárra, és komolyabb fékeket építhet a jelenlegi amerikai adminisztráció agrár- és kereskedelempolitikájába.
Míg az amerikai gazdák azon vakarják a fejüket, hova öntsék a rekordtermést, addig Európa, és különösen a Kárpát-medence mezőgazdasága az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb aszályos pofonját nyögi. Az Európai Bizottság legfrissebb MARS jelentése hivatalos pecsétet ütött arra, amit a kombájnfülkékben ülve már hetek óta pontosan tudunk: a 2026-os nyári növények mérlege siralmas, a teljes uniós gabonatermés-előrejelzést 262 millió tonnára vágták vissza, ami közel 10%-kal marad el a tavalyitól és mintegy 5%-kal az ötéves átlagtól.
A baj ráadásul csőstül jön: a nyári aszály átnyúlt az őszi vetések időszakába. Franciaországtól Németországon át Magyarországig és a román határig a csontszáraz talajok miatt a magágykészítés valóságos gázolajtemetővé vált, ahol a vasak inkább csak szikráznak a betonkemény rögökön ahelyett, hogy normális magágyat hagynának maguk után.
