Van a gazdasági szakpolitikának egy olyan része, ami vagy harminc éve töretlen és egységes támogatást élvez, eurómilliárdokkal tolják meg uniós pénzalapokon keresztül az európai kormányok, külön bejáratú és mással megosztott intézményrendszere is van, szervezetek sokaságát bízták meg az előmozdításával, az eredménye pedig a példátlan versenyelőny és a haszontermelő képesség. Az alábbiakban átlagos gazdálkodó szempontjából lesz szó eseti alapon arról, hogy hogyan lehet és miért érdemes elkezdeni innoválni.
A gazda, mint innovátor
Mit is jelent az innováció és annak erősítése a gyakorlatban? Közérzeti tapasztalat, hogy az átlagos „döntéshozónak”, vállalkozónak vagy menedzsernek nem jutna eszébe saját maga, ha az innovációt végző személyre kell gondolnia. Pedig az idő előrehaladtával egyre többféle módon és egyre több pénzt szánnak a politikusok a nagy részben vállalatok, üzletek által megvalósított innovatív technológiákra.
Azaz most nem a fehér köpenyes tudósok által belakott nagyvárosi laborokra, vagyis nem kutatás-fejlesztésre kell gondolni. 
A kisvállalkozásoktól a családi gazdaságokig, a helyi és regionális szinttől az interregionális és nemzetközi összefogásokon át, az üzleti képzéseket igénylőkön keresztül a közösségi kezdeményezésekben résztvevőkig, sokak számára áll rendelkezésre célzott program. Mint gazdasági döntéshozók, a termelők is a lehetséges innovátorok között szerepelnek - bár mi tagadás, nem sikerült még elterjeszteni a szemléletet.
Ehhez hozzájárul, hogy az innováció nehéz ügy. A legtöbb kezdeményezés - azok is, amelyekről most szó lesz - akkor igazán hatásos, ha rendelkezésre áll az együttműködésre való hajlandóság és esetleg angol nyelvtudás. Mindkettő jelentős gát lehet, tekintettel arra, hogy az agráriumban kifejezetten sokan vannak a gyakorlati tapasztalatokra építő, 50–60 évnél idősebb gazdák, akiknél egyszerre feltételezhető az élő nyugati nyelvek ismeretének hiánya és a TSZ rendszerben megtapasztalt „szövetkezetiség” elrettentő példájából eredő kétely a kooperációk iránt.
Azonban most inkább a lehetőségekről szeretnénk szólni.
Az is innovál, aki „csak” másként árulja ugyanazt
Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a különböző ösztönző programokban általában van néhány hasonlóság. Ilyen az a – gazdák számára vélhetően nem túl meglepő – jellemző, hogy dokumentumok kitöltésével kell pályázni rájuk.
Ellentétben viszont a földalapú vagy eszközbeszerzést támogató tenderekkel, az innovációs támogatások a belépő szinten sokszor 100%-os intenzitásúak, és gyakran valamilyen képzési program elvégzéséhez kötődnek – legtöbbször üzleti készségfejlesztéshez.
A témák, amikkel érdemes elindulni, az EU értékeiből vezethetők le, és igyekeznek a kezdő innovátorokat a meghatározó makrotendenciák és nagy, EU-s vállalások felé terelni. Így a zöld átállás, az éghajlatváltozás és a közösségi kezdeményezések támogatása témakörökben található talán a legtöbb pályázat, amelyekre mezőgazdasági háttérrel előnnyel lehet jelentkezni.
Azt lényeges hangsúlyozni, hogy nagyon sok minden lehet innováció, és a fogalom alatt nem „csodaszert” vagy világraszóló találmányt kell érteni, hanem inkább egy szemléletet – ez a kiírásokat és azok eredményeit józanul és értően olvasgatva egészen hamar kiderül.
Az innováció sokszor új technológiák kialakítását, vagy azok gyakorlati alkalmazását jelenti. Ugyanekkor új szolgáltatási mód, új üzleti modell és új együttműködés is lehet. A mezőgazdaságban az innováció hagyományos célja a termelés hatékonyságának növelése, a környezeti terhelés csökkentése, az élelmiszerbiztonság javítása és a vidéki közösségek megerősítése (volt).
Az üzleti innováció területén, amely tehát nem a termékekre, hanem inkább a vállalat működésére összpontosít, akad talán a legtöbb keresgélnivaló, hiszen az európai mezőgazdaság egésze hírhedten nehezen tud támogatások nélkül, „piaci alapon” megélni.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to Parasztvakítás to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.
 | A guest post by
|