Özönnövények a kertekben és környezetünkben

🛡️🌳 Konzervatív kertművelés I.

Az egyszeri állampolgár gyakran felhorgadva mondja, hogy mi a bajuk a „zöldeknek” az inváziós fajokkal, hisz ezek vitálisak, jobban bírják a viszontagságokat, könnyen és gyorsan szaporodnak és legalább szép zöld természet, nem pedig csúnya beton vagy térkő. Ezek a kijelentések durva ferdítéseket, csúsztatásokat tartalmaznak legtöbbször, és a lényeget nem mondják ki.

Egy hungarikumnak számító fehérakác-erdőben sétálgatva a szakavatatlan szem számára is feltűnő lehet, hogy az ide beköltöző élővilág - mind állatok, mind pedig növények tekintetében - mennyivel egysíkúbb egy honos, már-már kihalófélben lévő alföldi gyöngyvirágos elegyes tölgyerdőhöz képest. A kocsányos tölgyhöz (Quercus robur) Kárpát-medencei viszonyok között megközelítőleg 800 rovarfaj kapcsolódik, kb. 600 éltében, míg 200 holtában fogyasztja az „erdők királyát”.

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) Magyarországon már több, mint 300 éve van jelen (1710 – bábolnai „Öreg akác” ültetése), mára 42 rovarfaj fogadja el táplálékául, igaz, ezek közül sok eredeti otthonából követte idáig. Jóval szerényebb táplálékláncot képes fenntartani, mint az egyéb honos fajok, és amennyivel kevesebb a növényevő rovar, annál szegényesebb lesz az azt fogyasztó madárvilág.

Egyszóval: teleültethetjük a világot özönnövényekkel, csak akkor madárfüttyért már ne a természetbe menjünk majd. Ha nem szeretnénk, hogy ez az ökológiai apokalipszis bekövetkezzen, a migráns növények helyett támogassuk az őshonosságot kertjeinkben.

1. ábra: Az akácos aljnövényzete szegényes, főleg a nitrogénkedvelő fajok dominálnak (pl. csalán)

A biodiverzitás egy egyre gyakrabban elhangzó ökológiai fogalom, amely a globális klímakatasztrófa kapcsán kerül egyre nagyobb reflektorfénybe.

Mint oly sok fogalmat, ezt is gyakran használjuk úgy, hogy jelentésével és fontosságával nem vagyunk tisztában. 

Röviden fogalmazva a biológiai sokféleség, vagyis a fajok genetikai változatossága, és az ökoszisztémák összetettsége. Fontosságát akkor érthetjük meg, ha megnézzük a középpolgári fényűzés egyik szimbólumát: a tökéletesen gondozott „angol pázsitot”.

Ha kertészként jól végezzük munkánkat, itt csak egy faj, pl. az angol perje lehet jelen, ugyanis „A fűre lépni tilos”.

Itt a változatosság a gyakorlatban nullának tekinthető. A sokféleség fontossága a hétköznapi ember számára akkor szembeötlő, ha a nyári kánikulában lakossági vízkorlátozásokat vezetnek be és nem tudunk öntözni. Ha egy diverz gyepünk lenne, akkor csak egy-két foltban száradna ki a vízkedvelő perje. A szárazságtűrőbb perje egyedek és más fajok megmaradhatnának. Ez az egyszerű példa mutatja, hogy egy állandóan változó és kihívásokkal teli földtörténet során a változatosság és sokféleség volt a kulcs ahhoz, hogy legyen mindig, aki tud alkalmazkodni. Az inváziós fajok jelenlétükkel ezt a tulajdonságot csökkentik, veszélyeztetik.

2. ábra: Biodiverzitás a kertben (Magyar Rovartani Társaság, Agrárminisztérium)

Nem minden Magyarországra betelepülő faj válik invázióssá.

Na de mi számít honosnak és mi idegenhonos?