🍓 Hamis barátok - három hasonló termés, az egyik mérgező!
🍓 Itt van, eljött Eperke...
Valamikor 2010 környékén kezdtem el a kertészmérnökit és édesanyámmal úgy ünnepeltük meg az egyetemi felvételemet, hogy beköltöztünk egy békásmegyeri panellakásba. Kertészmérnökként ez nem bizonyult praktikus döntésnek utóbb - előbb sem.
Most, bruttó 15 évvel később végre vidékre költöztem. Menekültem, ami azt illeti, mert a budapesti betonpokol végérvényesen túlélhetetlennek bizonyult. Modern, európai klímamenekültként viszonylag kevés, de annál markánsabb igénnyel léptem fel új lakóhelyemet illetően: legyen minél magasabban, minél nyugatabbra, legyen minél nagyobb az éves csapadékmennyiség, minél alacsonyabb az éves átlaghőmérséklet, minél több az erdő, minél kevesebb az ember és legyen elérhető közelségben vízbázis.
Így hát végre „vidéken” vagyok - mert a budapestinek minden vidék, ami nem Budapest - és itt érnek most a legkülönbözőbb egymásracsodálkozások a természettel. Ebből az újraismerkedésből hoztam mára egy bonbont nektek.
Három nővér
Ahogy tallóztam a susnyát, hallatlanul érdekes hármas konstellációra lettem figyelmes. Három „szamócafajra” bukkantam - egy azonban kakukktojás volt.
Erdei szamóca (Fragaria vesca)
Kis termetű, évelő lágyszárú növény, amely tarackokkal vegetatívan terjeszkedik; hármas összetett levelei hosszú nyelűek, a levélkék fűrészes szélűek és fonákukon szőrösek. Apró, fehér, ötszirmú virágait magányosan vagy laza bogernyőn hozza, a termő alap (vacok) húsos, piros, illatos álterméssé fejlődik, amelyen a valódi termések (aszmagtermések) szétszórtan helyezkednek el. Szára tőrózsás, a virágzati kocsány felálló, míg a tarackos hajtások az alaptól sugarasan kúsznak szét és a csomópontoknál gyökereznek.
EperSzamóca (Fragaria × ananassa)Erőteljes, évelő lágyszárú, amelynek hármas összetett levelein a három levélke közel egyforma méretű és ülő, a levélkék széles tojásdadok, vastag, bőrszerű tapintásúak. Fehér, ötszirmú virágai nagyobbak a F. vescáénál, a szirmok egymást fedik vagy érintik; az áltermés nagy (3–5 cm), húsos, de az aszmagtermések a vacok felszínéből kiemelkednek, nem ágyazódnak bele. Tarackjai vastagok és erőteljesek, a növény habitusa tömött tőrózsás, szőrözete durvább és sűrűbb, mint a F. vescáé.
Indiai szamóca (Potenilla indica)
Hármas összetett levelei és kúszó tarackos habitusa a Fragaria fajokhoz teszi hasonlóvá, azonban virágai sárgák és ötszirmúak, ami a leggyorsabb elkülönítő bélyeg. Az áltermésen az aszmagtermések a felszínből kiemelkednek, maga az áltermés húsos, élénkpiros, de íztelen és illattalan. Levélkéi durván fűrészes szélűek, fonákuk szőrös.
Akár barátok is lehetnénk…
Vegetatív morfológia Mindhárom faj évelő lágyszárú, tőrózsás habitusú, és kúszó tarackokkal terjeszkedik, amelyek a csomópontoknál gyökereznek. Leveleik hármas összetett szerkezetűek, hosszú nyélen állnak, a levélkék fűrészes szélűek és fonákukon szőrösek.
Virágzat és virág Mindhárom faj bogernyős virágzatot fejleszt, a virágok ötszirmúak, öt csészelevéllel és jól fejlett külső csészelevelekkel. A porzók és termők száma nagy, a virágok rovarporzósak.
Álterméses termésszerkezet Egyik fajnál sem valódi bogyó a termés: a húsos, ehető vagy látszólag ehető rész a megduzzadt vacok (receptaculum), amelyen a valódi termések apró aszmagtermések formájában helyezkednek el. Ez az álterméses szerkezet morfológiailag mind a háromban azonos elvű.
Hamis a baba
A leglátványosabb és terepi azonosításban leggyorsabb elkülönítő bélyeg a virágszín: míg a két Fragaria faj virágai fehérek, a Potentilla indica virágai sárgák, ami azonnal kizárja a Fragaria genus lehetőségét.
A két Fragaria faj egymástól legbiztosabban a termés és a levél alapján különíthető el. A F. vesca áltermése kicsi (1–2 cm), intenzíven illatos és ízletes, az aszmagtermések a vacok felszínébe süllyednek. A F. ananassa ezzel szemben nagy (3–5 cm), húsos álterméssel rendelkezik, amelynek felszínéből az aszmagtermések kiemelkednek, illata gyengébb. Levélzet tekintetében a F. vescánál a terminális levélke egyértelműen nagyobb és nyélezett a két oldalsóhoz képest, a csúcsfog hosszabb a szomszédosoknál; a F. ananassánál a három levélke közel egyforma méretű, ülő és vastag, bőrszerű tapintású.
A P. indica áltermése bár piros és látványos, teljesen íztelen és illattalan, ami a Fragaria fajoktól funkcionálisan élesen elválasztja. Levélzetében és habitusában inkább a F. ananassához hasonlít, tarackjai közepesen erőteljesek. A F. ananassa tarackjai a legvastagabbak és legerőteljesebbek, a F. vesca tarackjai a legvékonyabbak. Szőrözet tekintetében a F. ananassa a legdurvább és legsűrűbb szőrzetű, a másik két faj szőrözete finomabb és lazább.
Mind meghalunk?
Az indiai szamóca a köztudatban gyakran kering mérgezőként, ez azonban nem egészen helytálló. Jenkins és munkatársai 1986-os vizsgálatukban (Vet Hum Toxicol, 1986) kifejezetten erre a kérdésre kerestek választ: 41 szamócaexpozíciós eset közül 27 érintett Potenilla indica fogyasztást, döntően kisgyermekeknél. A követéses vizsgálat során a betegek túlnyomó többsége tünetmentes maradt, mindössze egy gyermeknél jelentkezett urticaria, amely antihisztaminra rendeződött; késői tünetet egyetlen esetben sem dokumentáltak.
A szerzők következtetése egyértelmű:
A faj emberi fogyasztás esetén nem okoz mérgezést,
allergás reakció kivételesen előfordulhat, de ritka.
A vizsgálat korlátait érdemes szem előtt tartani: az esetszám alacsony (n=27), a populáció döntően kisgyermekekből állt, és a követési idő rövid volt – a szerzők következtetése így inkább akut toxicitás hiányát valószínűsíti, mint általános biztonságosságot igazol.
Végeredményben a tanácsom az, hogy ne együk. Se íze, se bűze és ne szokjunk hozzá ahhoz, hogy mindenfélét összezabálunk úton-útfélen.
