Biodiverzitás: ez a mottó
Egy agrárterület egészségének egyik legjobb mutatója a biodiverzitás. Minél nagyobb a biodiverzitás, annál ellenállóbb maga a rendszer. A területünkön lakó számos élőlény mindig annak megfelelően fogja tudni betölteni a rendelkezésére álló ökológiai rést (niche), ahogy azt a folyton változó környezeti adottságok éppen lehetővé teszik.
Akinek elsőre nem egyértelmű a biodiverzitásban rejlő hatalmas potenciál, az próbáljon meg fordítva belegondolni, hogy mekkora sérülékenységet hordoz magában a biodiverzitás hiánya.
Szinte közhelyes, hogy mennyire sérülékenyek a monokultúrák, hiszen egy egységes genetika egységesen fog reagálni a változó környezeti feltételekre. Ha pedig a környezeti feltételek elromlanak, a kultúrnövényeink egyszerre és ugyanúgy fognak reagálni: kapitulálnak.
Vadkár? Biodiverzitás probléma, a gyérítés ökológiai funkcióját a nagy testű ragadozók voltak hivatottak elvégezni, míg írmagvuk sem maradt, úgy kiirtottuk őket. Mikor utoljára egy szürke farkas (Canis lupus) - szerencsétlenségére - erre baktatott, azt is úgy lőtték képen, hogy Európa-szintű botrány lett belőle. És vajon hány olyan eset van, amiről nem tudunk?
Pocok kérdés? Biodiverzitás probléma, a gyérítés a kis testű ragadozók és a ragadozómadarak dolga lenne. A vörös róka (Vulpes vulpes), az egyik legpotensebb pocokgyilkos - szégyen és gyalázat - dúvadként van számontartva, de a menyét (Mustela nivalis) és a nyest (Martes foina) sem áll meg a négy lábán, ha összefut az emberrel.
