🌴 Datolyapálmák árnyékában – Omán mezőgazdasági öröksége
A Közel-Kelet egyik legstabilabb állama, ahol a sivatagi tájat és az oázisokat a Hadzsar-hegység sziklás hegyei váltják fel, ahol elképesztően nyugodt az Indiai-óceán partja, ahol minden sarkon van egy mecset és ahol az egy főre jutó V8-as böszme terepjárók száma nagyobb, mint a teljes hazai Suzuki állomány. De tényleg.
Autó nélkül esélytelen, hogy körbe járd az országot, és bár hiába vannak tükörsima utak és hiába 200 Ft körüli a benzin literének ára, 120-nál többel úgy sem mehetsz, mert kb. 20 méterenként trafi van mindenhol, vagy fekvőrendőr, aminek nincs szabványmérete, és a hatalmas terepjárókkal is nullára fékezel előtte. Mindemellett pedig simán kerülgetsz tevéket az úton, vagy jönnek veled szembe biciklivel az autópályán, esetleg még át is rohannak keresztben a gyalogosok, szóval non-stop észnél kell lenni. És ha már Stop… európaiként ne keress konzekvens szabályokat a KRESZ-ben, az index használat a hazainál is nagyobb luxus, és több olyan kereszteződésben is álltunk, ahol mind a 4 oldalon STOP tábla volt… és a biztonság kedvéért persze fekvőrendőr, mert valószínűleg ők arra kapnak állami támogatást. Meg a lámpákra. A csillagokat sajnos emiatt nem nagyon láttuk, mivel éjszakai életmódot folytató nemzetként minden úgy ki volt világítva, hogy néha Las Vegasban éreztem magam.
Egy szimpla nyaralásnak (telelésnek) indult, de egyik nap utunk kezdete előtt a térképet böngészve ráakadtunk Al Jarda település környékén egy biogazdálkodásra, és hát agrármérnökként nekem több sem kellett, muszáj volt meglátogatni. Onnantól kezdve már biztos voltam abban is, hogy cikk fog születni a datolyáról, hiszen a sivatagi tájat leginkább a datolya vagy egyéb pálma oázisok teszik változatossá. Illetve a vadon szinte mindenhol előforduló tömjén (Boswellia sacra) fák, aminek jellegzetes illatú gyantáját előszeretettel füstölik bárhol. Tényleg bárhol. A datolyáról a legtöbb információt a farmon, egy botanikus kertben és a nizwa-i erődben lévő múzeumban találtam. Nyilván néhány cikkben utána olvashattam volna, de ha már ott voltunk, akkor szerettem volna helyi forrásból információkat gyűjteni, helyi emberekkel beszélni és ezt kiegészíteni szakcikkekkel.
A datolya (Phoenix dactylifera L.) története
Az ománi tradíciókban a datolya nem csak egy fa, aminek termése van és elfogyasztják. Kultúrájuk szerint “Isten ajándéka”, mivel ez tette lehetővé, hogy civilizációk alakulhassanak ki: a nyáron sokszor extrém meleg és száraz időben ez a fa túlélt. Hamar megértették, hogy ha van egy fa, ami ennyire szívós, árnyékot ad és még élelmet is, az sokkal jobb életminőséget biztosít számukra. Maga a növény a termékenység, az élet és a jólét szimbóluma is. Az ománi vendégszeretet egyik legjellegzetesebb szimbóluma a datolya és a kávé együttese, amellyel a vendégeket hagyományosan mindig fogadják.
Termesztésével már időszámításunk előtt a 3. évezredben is foglalkoztak, amire a Perzsa-öbölben és Ománban is találtak bizonyítékokat. Emellett különböző fosszíliákból arra tudtak következtetni, hogy legalább 30 000 éve jelen van a térségben ez a növény. Mint minden növényből, ebből is több fajta létezik: Ománban is találtak vadon élő Phoenix sylvestris, illetve Phoenix atlantica fajtákat is. A különböző fajták leírásával először Andrew Crichton foglalkozott “The history of Arabia. Ancient and modern” 1834-ben megjelent művében, amit Paul Popeone folytatott “Date growing in the Old World and the New” című könyvében. A különböző fajták ültetése ma is az agrár gyakorlat része, mivel ez lehetővé teszi az elnyújtott betakarítási időszakot, amely során friss fogyasztásra, tárolásra és feldolgozásra alkalmas datolyák is rendelkezésre állnak. Az éghajlat, a domborzat és a termesztési gyakorlatok változatossága számos olyan hím és nőivarú fajta kiválasztódásához is vezetett, amelyek a Szultanátus különböző régióihoz alkalmazkodtak. Jelenleg mintegy közel 7 millió datolyapálmát termesztenek a Szultanátus különböző részein, amelyek közül hozzávetőlegesen 180 nőivarú és 48 hímivarú termesztett fajta található. A ma termesztésbe vont területek 35%-át teszik ki és a gyümölcs ültetvények 78%-a tulajdonképpen csak datolya.
Felhasználása - mert nem csak a termése hoz hasznot
Mivel egy olyan növényről van szó, ami ennyire régóta jelen van a kultúrájukban, ezért nem csak a termését fogyasztják el a növénynek.
A leveleket (zawrah) összekötözve nyári lakóépületek, állattartó karámok, kerítések és napárnyékolók készítésére használják. A levélkéktől megtisztított levélnyeleket felhasítva madár- és halcsapdák, kosarak, datolyagyűjtő tálcák, valamint ruhafüstöléshez vagy fertőtlenítéshez használt eszközök készülhetnek.
A terméskocsányok (’isqah) hajlékony, elágazó száraiból (’as) egyszerű seprűket és gereblyéket készítenek, míg fás részüket vékony szálakra hasítva fonott kosarakat állítanak elő.
