“Ludovic Maugé, az egykori kertépítő azt hitte, hogy hosszú évekig boldogan fog élni a franciaországi Bretagne partjainál, ahol riporterünk, Valérie Gauriat találkozott vele.
Az, hogy 30 éven át kapcsolatba került a glifozáttal, romba döntötte az álmait, és veszélybe sodorta az életét. Öt évvel ezelőtt B-sejtes limfómát diagnosztizáltak nála, a rák egy ritka formáját. A betegséget foglalkozási megbetegedésként ismerték el.” - írja az Euronews.
Korunk egyik lélekromboló rákfenéje a biztonság-fétis. Hogy miért rombolja a lelket? Azért, mert a “biztonság” azt az illúziót kelti, hogy következmények nélküli döntéseket hozhatunk, ez pedig nem a felelősségteljes döntéseket hozni képes, érett jellemek kifejlődését segíti.
A glifozát mizéria körüli kémiai, jogi és politikai ökoszisztémát Kökény Attila gazdagon kitárgyalja, különösebben nincs is mit hozzáfűzzek. A biztonság oldaláról azonban megvilágítanék néhány, talán valamennyire újszerűnek ható szempontot.
Fő a biztonság
Az emberi faj hosszú egyedfejlődése során nem a tápláléklánc csúcsán kezdte. Őseink sokkal inkább a ragadozók és a zsákmányállatok közötti szürke zónában mozogtak, ahol gyakran egyszerre vadásztak és menekültek. Mi mammutot ettünk, a kardfogú tigris meg minket.
