Boxoló törpék: ökológiai vs. regeneratív gazdálkodás 1.

Mezőgazdasági trónok harca a határban

A mezőgazdaságot számos hatalmi-kereskedelmi érdekcsoport hasogatja apró darabokra, a cél pedig az, hogy mindenki magának tudja kihasítani a legnagyobb szeletet abból a bizonyos tortából. Drónosok a traktorosok ellen, lombtrágyások és biostimulátorosok, gépértékesítők és regenagosok, növényvédőszergyártók és ökósok, állattartók, állatvédők, GMO-sok, hibridesek, házi magfogók…

Minden eladó! De leginkább az identitás.

Identitást pedig azzal nyerhetsz, ha leakasztod a gyártók és szolgáltatók által gondosan bekészített céglogós kabátot a szekrényből és “gazdálkodói avatarodat” újraalkotva az egy és igaz útra lépsz - mindig arra, amit éppen a kabát hátulja ír.

A küzdelmet sok esetben ráadásul kiesésre játsszák: ha a gazdálkodót sikerült elkötelezni egy termék, gép, technológia használata mellett, akkor értelemszerűen már nem fogja tudni használni a másik terméket, gépet vagy technológiát.

A Csendes-óceáni hadszíntérhez hasonlóan a fölszeletelt piacon szeletről szeletre (szigetről szigetre) zajlik az öldöklő küzdelem, hogy ki tudja jobban elenni a másik kenyerét. Kutya macska barátság ez a felek között, méghozzá szó szerint.

Eltérő stratégiák, de hasonló erőforrások!

A nagy ÖKO és RegenAG ellentét ősoka

POZOR! Talán tudhatod, de talán nem: én magam közel 10 éve dolgozom ökológiai növénytermesztésben és lassan fél éve regeneratív növénytermesztést is szaktanácsolok. Így a tapsztalataim személyes jellegűek.

Gondolkodtál már rajta, hogy miért nem szereti egymást a kutya és a macska? Az evolúciós ellentét oka az erőforrásokért való küzdelem. Két, nagyjából hasonló méretű ragadozó, nagyjából hasonló méretű zsákmányra hajt. Ez a probléma - semmi személyes!

Az integrált- és konvencionális növénytermesztés gigászának árnyékában két potens, virulens és alternatív termelési mód küzd meg a vezető alternatív modell (később pedig akár a vezető modell) elismerő rangjáért. Az ökológiai és a regeneratív növénytermesztés együtt sem teszik ki talán a magyar agrárterületek 8-10 %-át. A viszonylag kicsi piaci szegmensen való osztozkodás közben pedig győzzük kapkodni a fejünket, amilyen alacsonyan szállnak a pofonok.

A politikai befolyásért, a szabályozási lobbierő elnyeréséért, a pályázati pénzekért, a közvélemény formálásáért, a fogyasztói szimpátia megszerzéséért folytatott küzdelemben a konfliktus kódolva van. Határozott, ideológiával és identitással alaposan aládúcolt termesztéstechnológiai rendszerek ezek, amelyek értékrendszere viszonylag gyorsan, ellenben kölcsönösen kizárja egymást.

Hirdető partnerünk szeretné ha tudnád: a Portfolio Agrárszektor 2025 konferencia Siófokon, december 3-4 között kerül megrendezésre!

A jelenlegi helyzetkép a következő - szerintem:

1. Az EU viszonylag régóta tudja, hogy ez a fajta termesztétechnológia, amit hosszú évtizedek óta művelünk, nem fog tovább működni. Ennek orvoslására voltak hol harmatosabb, hol vadabb kezdeményezések is (Green Deal, Farm to Fork, stb…). Ugyanakkor Európát a globális pozíciója az agrárpiacokon nem arra predesztinálja, hogy az USA vagy Kína agráriumával versenyezve nagy mennyiségeket állítson elő - Európában erre nincsen hely. Ehelyett a nagy értékű kultúráknak, lehetőleg valamilyen értéknövekménnyel való előállítása és értékesítése lehetne a reális cél. Mennyiség helyett minőséget!