Az erdő mindenkié
Gyorstalpaló, a közelmúlt erdővédelmi szabályozásainak tükrében
„Erdő ügyben” alapvetően két sarkalatos ponton folyik a vita a kormány és a valódi szakemberek között. Az egyik az, hogy mit nevezünk erdőnek, a másik az, hogy miért rossz a tarvágás. Ezek a gondok önmagukban is súlyos problémákat okoznak: megtévesztik az embereket, de ami ennél is rosszabb, hogy ezzel felgyorsítják a globális felmelegedés ütemét, és mindent, ami ezzel jár: a talajpusztulást, a csapadékhiányt, az elsivatagosodást, a biodiverzitás csökkenését, az elvándorlást stb.
Nézzük először, hogy mit takar az a négy betű, hogy erdő. Valószínűleg mindenki mérget venne rá, hogy ő tudja: fák csoportja. Igen, minden erdő fákból áll, de a helyzet nem ilyen egyszerű, mert messze nem minden fás terület erdő!
A jog megalkotta magának az erdő fogalmát: erdőnek számít az, amit annak nyilvánítottak (!), és erdőként bejegyeztek az Országos Erdőállomány Adattárába. Szélessége legalább 20 méter, területe nem lehet kisebb fél hektárnál.
Ezzel szemben a tudomány azt mondja, hogy az erdő egy összetett, magas biodiverzitású és ökológiai értékű élőhely, növényi és állati populációk sokaságával, mely rendkívüli klímavédelmi és rekreációs funkcióval bír. Létezése nem profitszerzési célú. Magyarul, az erdő nem pusztán fák összessége, nem csak kitermelhető faanyag, hanem ennél jóval több: élhető életet biztosít a Földön.
Tehát az aktuális jog szerint egy beerdősült városszéli terület vagy egy beerdősült legelő nem számít erdőnek (pedig mekkora érték!), de egy gazdasági célú egyfajú akácos, vagy nemesnyaras a törvény szerint már igen. A statisztika és a biológia szabályai egyáltalán nem fedik egymást egy ilyen fontos kérdésben.
Ezzel megvan a lehetőség arra, hogy a kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy az ország erdősültsége növekszik – így lett Magyarország 20%-a „erdővel” borított - , hiszen részükről dübörög az erdőtelepítés, holott ez főként a profitszerzésre telepített akácosból és nemesnyárasból áll. Ezeket az „erdőket” ültetvényeknek hívjuk, ami a mezőgazdaság egyik profitszerző ága. Ültetik és aratják a fákat 20-40 éves fordulóval. Itt szó sincs biodiverzitásról vagy erdei-ökoszisztéma-szolgáltatásokról. Csakis a pénzről. Ezért kellene külön beszélni a valódi, természetközeli erdőkről, és a gazdasági célú ültetvényerdőkről. A kormány a kettőt összemossa, és hasonlóan is kezeli, ami óriási hiba, mert nem tudni, hogy a súlyos környezeti és természeti károkat vissza lehet-e fordítani valaha.
Csak nyúlfarknyi terjedelemben a valódi, természetközeli erdők ökoszisztéma-szolgáltatásairól:
tisztítják és hűtik a levegőnket
segítenek az árvízvédelemben, a vízvisszatartásban
megkötik a talajszemcséket, javítják a talajok szerkezetét és tápanyagtartalmát
a Föld legösszetettebb és leggazdagabb biodiverzitással rendelkező élőhelyeit őrzik
részt vesznek a csapadékképzésben, azaz helyi „esőcsinálók”
rendkívül komoly szerepük van a szén-dioxid megkötésben és tárolásban.
És akkor még nem beszéltünk a közérzet-javító, rekreációs hatásáról, ami élhetőbb, egészségesebb környezetet kínál az ember számára.
A másik problémakör a tarvágás.
 | A guest post by
|