Ami ragad, az tapad
Egy növényektől kölcsönzött védekezési stratégia
Ismerjük a körforgást.
Egy növényvédőszert kivonnak.
A szer által betöltött funkciót csak más szerekkel tudjuk helyettesíteni.
A helyettesítő szer nem elég hatékony, ezért túlhasználjuk.
Kialakul egy rezisztencia, és / vagy bedurrannak a zöldek és a szert kivonják.
… és kezdjük elölről
Így lett a Zöld Könyv egy interaktív kiszavazó show, ahol minden évben türelmetlenül várjuk, hogy kinek kell elhagynia a Villát. Sok gazda pedig megfogadja, hogy ha ezt vagy azt a készítményt kivonják, akkor ő befejezi a gazdálkodást. Pedig nem fogja! Épp ezért jó tisztában lenni vele, hogy milyen irányba lehet gondolatban elmozdulni, ha már nem maradnak értelmes lehetőségeink. Ez a cikksorozat a kártevők elleni védekezés alternatív formáit fogja tárgyalni.
Ami ragad, az tapad
Egyre közelebb érünk ahhoz a korhoz, amikor a növényvédőszer használat már nem az elsődleges módszere lesz a növényvédelemnek. Mert a pályázati feltételek szerint tilos, mert rezisztencia alakult ki, vagy mert a piac már nem kér a hagyományos módon termesztett áruból. Ilyenkor jönnek szóba az alternatív megoldások. De mégis hogyan kombinálható a fizikai védekezés a kémiai védekezés eszközparkjával?
Trichómák ihlette csapdák
A természet már réges-rég feltalálta a ragadós védekezést. Sok növény felszínét sűrűn borítják úgynevezett mirigyszőrök, amelyek ragadós váladékot termelnek. Ez a váladék képes mozgásképtelenné tenni apró rovarokat, ezzel védve a növényt. Ezt a természetes védekezési stratégiát leste el az a holland kutatócsoport is, amely növényi olajokból készült ragadós mikrorészecskéket fejlesztett kártevők – különösen nyugati virágtripszek (Frankliniella occidentalis) – ellen.
 | A guest post by
|