A magyar hagyma letűnt aranykora
Makó már csak vágyemlékezet
Az egyre növekvő importkényszer és az egyre csökkenő önellátási képességek jól jelzik, hogy a hazai hagymaágazat végveszélyben – ha még nem vérzett el teljesen. Makó ma már csak a hajdani hagymatermesztési ágazat élő panoptikuma, érdemi termés nélkül - de máshol se jobb a helyzet. A kiváltó okok között szerepel az innovációs hajlandóság teljes hiánya, a klímaváltozás, a korszerűtlen termesztéstechnológia – vagyis az ember.
De vajon csak az ember? Vajon a növényen belül minden rendben van?
A fokhagyma vírusos leromlása
A hagymaféléket jelen ismereteink szerint 15 vírusnemzetség 36 faja fertőzi. Ezek közül azonban „csak” 3 nemzetség 13 faját minősíti a szakirodalom veszélyesnek. Ez a három nemzetség pedig a potyvírusok, a carlavírusok és az allexivírusok. Ezen nemzetségek között számos hasonlóságot és különbözőséget állapíthatunk meg, gyakorlati szempontból azonban két fontos különbség van csupán.
A potyvírusok szemmel jól látható, klorotikus tüneteket, levélcsavarodást, akár a növény halálát is okozhatják. Ezzel szemben a carlavírusok és az allexivírusok látens módon fertőznek, könnyen tetten érhető, szemmel látható tüneteket nem okoznak, de hatással vannak a betakarított termény mennyiségére és minőségére.
A potyvírusok a fokhagyma vizsgálatköteles, nem zárlati károsítói (FVM 50/2004. (IV. 22.)), melyeknél az ültetésre szánt növényi anyaggal szemben támasztott követelmény, hogy a végső vizsgálat során az ültetési anyag legfeljebb 1%-án lehetnek kórokozó okozta tünetek. Ezzel szemben a carlavírusokkal és az allexivírusokkal fertőzött szaporítóanyagra semmilyen szabályozás nem vonatkozik.
Mindemellett a fokhagyma különösen érzékeny a vírusos megbetegedésekre, mivel vegetatívan (gerezd, sarjhagyma), nem pedig generatívan (mag) szaporítjuk. Emiatt a gerezdekben minden genyó felgyűlik és nincs lehetősége tisztulni a betegségektől a generatív szaporítás során.
 | A guest post by
|