Szeptemberben volt szerencsém Bulgáriába, Trojan térségébe utazni, ami Lovecs megyében található. Évekkel ezelőtt egyszer már jártam Bulgáriában, csipkebogyó-ügyekből kifolyólag, ugyanis – mint az közismert – Bulgária a világ egyik legjelentősebb rózsaolaj-, csipkebogyó- és rózsatermék-előállítója.

Akkor igen tekintélyes tempóban száguldottunk végig a Szófia–Plovdiv–Szliven–Szófia útvonalon, és nem sok mindent láttunk – már a mesés bolgár természeti tájon és a lesújtóan elszegényedett lakott területeken kívül. Ez akkor kifejezetten egy üzleti tanulmányút volt egy kisebb gazdálkodói csapattal, ami azt jelentette, hogy egy nagyon feszes menetrend mellett gyakorlatilag folyamatosan vagy autóban ültünk, vagy ültetvényen voltunk.

A második alkalommal viszont több lehetőség adódott egy kicsit magamba lélegezni a Balkánt. Ezúttal szintén abba a közép-bulgáriai régióba jutottam vissza, ahol először is voltam, de most jobbára a Szófia–Trojan tengelyen mozogtunk. Trojan Plovdiv fölött, a Közép-Balkán Nemzeti Park szomszédságában található. Ebben az esetben is az ökológiai növénytermesztés volt a fő szempont, csak most nem a csipkebogyóra, hanem Bulgária ökológiai gyümölcstermesztésére – ezen belül is az almára és a szilvára – összpontosítottunk.

Mielőtt azonban az agrár szempontból érdekes dolgokra fordulunk, nem lehet elmenni Bulgária szociokulturális öröksége mellett. Egyáltalán, mi jut az ember eszébe Bulgáriáról? Mivel nem szomszédos országról beszélünk, nem nagyon van vele kapcsolatunk. Valami ország ott bent, a nagy sötét Balkán közepén… Valószínűleg jó a zene, hiszen hát a szerbeknek is jó a zenéjük. Valószínűleg jó a kaja, hiszen hát a balkáni kaják tök jók. De a bolgárokkal leginkább az autópályákon eklebekléző bolgár kamionsofőrökön keresztül találkozunk.

Ha már utak: nagyon érdekes volt, hogy a bolgár utak csak alig rosszabbak, mint Magyarországon, annak ellenére, hogy Bulgária az Európai Unió legszegényebb országa. Amikor az útminőség nagyon rossz, akkor nemes egyszerűséggel átmennek abba a sávba, amelyiken jobb az útburkolat. Ha ez a leállósáv, akkor abba, ha a szembejövő sáv, akkor abba. Emiatt az egész közlekedés kicsit kaotikus képet fest, de szemlátomást a bolgárok tudják, mit csinálnak, mert balesetet nem nagyon láttam.

Az pedig végképp nem köztudott, hogy az első bolgár állam régebbi, mint Magyarország. A mi 150 éves török megszállásunk kispályás dolognak tűnik az ő 500 éves török megszállásukhoz képest, hiszen a XIV. századtól a XIX. századig oszmán uralom alatt álltak. Ez alatt az 500 év alatt megőrizték a nyelvüket és a vallásukat, ami nem semmi teljesítmény, és komoly kulturális ütésállóságról tanúskodik.

Ezt követően szovjet megszállás alá kerültek, és itt érkezünk vissza az Európai Unióhoz is. Magyarországon ugyanis nagyon nehezen értelmezhető az orosz és a szovjet romantika. Ezer táján Szent István király nyugati fejlődési pályára állította az országot:

• keleti kereszténység helyett nyugati kereszténységre,

• Cirill és Metód útmutatása helyett a latin betűs ábécére,

• Bizánc helyett pedig Rómára helyezte a magyarság tőkesúlyát.

Az egyik legfontosabb dolog azonban, amit Bulgáriában megértettem, az, hogy ami Magyarországon teljesen abszurdnak tűnik, az egy másik országban lehet teljesen logikus. A régebbiek talán emlékeznek rá, hogy „még a rencerben” Bulgária eposzi jelzője, kiemelt titulusa a „KGST gyümölcsöskertje” volt. Míg az elsősorban agrár adottságokkal rendelkező Magyarországon a vas és acél országát igyekezett berendezni a szovjet rezsim, addig a szintén kiemelkedő agrár adottságokkal rendelkező Bulgáriában – valami fatális tévedés okán – a mezőgazdasági termelést állította be, ami rendkívül jól illeszkedett a bolgárok hagyományaihoz és adottságaihoz.

A Magyarországon érthetetlen szovjet romantika Bulgáriában egyszerűen értelmet nyer. Az oroszokhoz fűződő viszony pedig nem csak a hagymázas pánszláv elképzeléseken keresztül definiálható: abban a térségben egészen egyszerűen volt rá precedens, hogy akár pozitív tapasztalatok is keletkeztek a Szovjetunióval kapcsolatban. Nem ideológiailag, hanem a mezei, álmos mindennapok szintjén.

Vagy nem, és tévedek. De ezt a gondolatot én most itt hagyom, lehet gondolkodni rajta.

A gyümölcsöskert-örökség viszont – legalábbis amennyit én láttam belőle – nem csak a nosztalgiában él tovább. Néhány jelentős megfigyelésről fogok beszámolni ebben a cikkben.

1. Gyümölcs a köbön

Az egyik előadás során egy csomó gyümölcsfélét soroltak föl. Szó esett az indián banánról, más néven pawpawról, a jujubáról, nagy szemű galagonyafajtákról, mirabolánról, Sorbus-félékről és egyéb nem hagyományos, de étkezési gyümölcsfajtákról.

Ahhoz ugyanis, hogy az élelmiszeripar fel tudja venni a termést, elengedhetetlen egy stabil, elérhető mennyiség, ami minden évben rendelkezésre áll. Néhány száz kiló indián banánra a McDonald’s nem fog indián banános McFlurryt fejleszteni, hiszen ez a néhány száz kiló kevés ahhoz, hogy gazdaságosan megérje rá a termékfejlesztés, és bizonytalan ahhoz, hogy megérje rá kikísérletezni a gyártósorok beállításait is. Akkor hova lesz a sokféle, de kis mennyiségben előállított gyümölcs?

Nagyjából úgy lehet ezt elképzelni, hogy amikor mi, magyarok bemegyünk egy zöldségeshez, és

• lengyel almát,

• görög epret,

• olasz barackot,

• spanyol paradicsomot,

• marokkói paprikát,

• holland hagymát,

• esetleg kínai fokhagymát veszünk,

akkor náluk a helyi boltok – jobbára – helyi áruval vannak feltöltve. Értelemszerűen Bulgária sincs elzárva a világpiactól, de idénykor valószínűleg bolgár jujubával, bolgár paradicsommal, paprikával, bolgár almával, szilvával fogunk találkozni a boltban.

Miután ezt elmondták, el is kezdtem figyelni azt, hogy az ételek, amiket kapunk, milyen minőségű zöldségekből készülnek. Főzés után ezt nehéz megállapítani, a nyers zöldségek esetében viszont már könnyebb volt. Márpedig Bulgáriában jelentős mennyiségű nyers zöldséget esznek, sopszka saláta formájában, a tetején sirene sajttal, és a helyi szilvapálinkát, a rakiját kortyolgatják hozzá – nem előtte, nem utána. Nem közben. HOZZÁ.

És hát való igaz: a reggeli svédasztalos paprikán és uborkán is észrevehető volt a különbség. Na de különösen a paradicsomnál volt a napnál világosabban érzékelhető, hogy ez bizony nem a pingponglabda formájú, állagú, rugalmasságú és ízű magyar importparadicsom. Leginkább a házikertekben előforduló, nagy fejű, húsos ökörszív paradicsomhoz tudtam volna hasonlítani. Magyarországon a kistermelői piacon sem gyakori ez a minőség, vendéglátóhelyen, svédasztalos reggelinél pedig országosan fellelhetetlen. Saját nyelvűleg is tapasztaltam tehát, hogy a saját, magas minőségű termékeiket belpiacon is fogyasztják, a rövid ellátási láncokra is nagyban támaszkodnak, és a helyben megtermelt élelmiszert helyben is eszik.

2. Aromaterápiás méhek a házban

A második előadásban egy méhészeti kutatásokban elmélyült úr mutatta be korábbi kutatásait és azok eredményeit. Egyik eredménye kapcsán például elmondta, hogy nagyon ritkán a méhanya is megfertőződhet nozémával, és ilyenkor az őt etető, nyalogató dolgozó méheknek is átadhatja a fertőzést. Ugyan nyomatékosan kiemelte, hogy több száz (vagy inkább ezer) méhanya boncolása során csak egyszer-egyszer találkozott a jelenséggel, a szomorú állapotban lévő magyar méhészeti ágazat számára ez is egy újabb szempont lehet, ami a betelelés előtti kérdőjelek sorát szaporítja.

További eredményeket osztott meg az illóolajok (és jelesül a timol hatóanyag) méhészeti és növényvédelmi célú felhasználásával kapcsolatban. Erről a MATE Növénykórtani Tanszékén is több doktori dolgozat született, sőt, ezek ihletésére társszerzőként részt vettem egy hasonló témájú cikk megszületésében is.

Az illóolajok növényvédelmi célú felhasználása ugyanis egy olyan „rabbit hole”, amibe lemerészkedve bizony piszkos lehet a szép fehér bundánk. Az illóolajokat nem csupán az teszi különlegessé, hogy bizonyítottan hatékonyak, és hogy egyidejűleg számos hatásmechanizmussal rendelkezhetnek, tehát nehezen alakulhat ki rájuk rezisztencia. Nem is csak attól különlegesek, hogy az apoláris illóolaj a szintén apoláris kutikulába (értsd: viaszréteg a levél felületén) képes beleoldódni, így akár egy tartósabb, lokoszisztémás jellegű hatást is képesek lehetünk elérni velük. Még csak nem is az, hogy emulzióba hozva kiváló felületnövelők, tehát a mennyiséggel és a fedéssel is jól tudunk sáfárkodni használatuk közben.

Az igazi nagy gurítás az illóolajokkal kapcsolatban az, hogy ezeknek egy része hazánkban is megtermelhető növények kivonatai. Mit tenne a magyar gyógynövényágazattal, ha az élelmiszer-minősítésű illóolajokat az EU egyszerűen elfogadná, mondjuk egyszerű anyagként? Ehhez minden bizonnyal az agrokémiai lobbinak is lenne egy-két szava, de én csodálom, hogy az európai (és magyar) gyógynövénytermesztők még nem kezdtek szemmel látható lobbitevékenységbe azért, hogy ez változzon.

Néhány illóolaj, például a narancsolaj vagy a timol, ugyan már ma is engedélyezett növényvédő hatóanyag az EU-ban, ezek engedélyezése azonban hatóanyagra és termékre szól, hosszadalmas és drága, így ebből a hazai gyógynövénytermesztő aligha profitál. A magyar piacon például kapható olyan növényvédőszer-minősítésű készítmény, amelynek egyetlen hatóanyaga a narancsolaj – igaz, nagyjából hússzor drágábban adják a narancsolaj világpiaci áránál, és persze narancs (még) nem termeszthető idehaza.

Végezetül szó esett még a méhméreg-termelésről. Bulgáriában egy újfajta rendszerrel kísérleteznek, amelynek lényege, hogy a kaptár tetejére egy átlátszó üveg- vagy plexilapot helyeznek, amely apró elektromos kisülések leadására képes. A méh meglátja a szabad eget, elindul fölfelé, az átlátszó felületben elakad, ott kap egy kis elektromos kisülést, amitől elborul az agya, szúr egyet és mérget ürít. Csakhogy a fullánk apró kitinkampóinak nincs min megakadniuk a kemény, sík felületen, így a méhből a fullánk sem szakad ki, tehát nem pusztul bele a folyamatba.

Az EU-n kívülről (de tipikusan Ukrajnából és Kínából) érkező, gyakran hamis méztől a bolgárok is szenvednek, az árverseny őket is kivérezteti. A méhméreg-előállítás érdekes alternatív lehetőségnek tűnik a méhészek számára, hiszen a fönti módszerrel előállított nagy tisztaságú méhméreg állítólag vidáman versenyképes a silány minőségű orosz és kínai tételekkel szemben. Ha méhészkednék, ennek biztosan utánajárnék!

3. A ‘Besztercei’ utáni élet nyomában

Az előadásokat ültetvénylátogatás követte. Először egy helyi, extenzív, ökológiai szilvaültetvényt látogattunk meg. Az igen szellősre hagyott sor- és tőtávok mellett is az ültetvény sajátos növényvédelmi problémákkal küzdött. Meglepetésemre azonban a legfőbb probléma nem a Plum pox virus, avagy szilvahimlő, avagy sharka volt – pedig a sharka szó maga is bolgár (jelentése: himlő), és a betegséget éppen Bulgáriában írták le először. A néhány ott árválkodó ‘Stanley’ nyilván toleráns erre a betegségre, a kimondhatatlan nevű helyi fajták pedig még inkább azok, hiszen ezeket helyben, sharkaellenállóságra nemesítették.

Gyümölcsfaiskolások, figyelem! Apró szemű, mézédes, sharkatoleráns fajtákért vigyázó szemeiteket Bulgáriára vessétek! A ‘Besztercei’ szilva bukását követően túl sokáig ettünk ízetlen, felfújt ‘Stanley’ és ‘Bluefre’ szilvákat. A klasszikus íz és forma genetikai anyagát Borima mellett találjátok, tessék hazahozni!

Egy másik, idehaza kártevőként eddig ismeretlen növényvédelmi probléma a kökény-tükrösdíszbogár (Capnodis tenebrionis) kártétele. Ez a rovar a csonthéjasok nagy ellensége: főleg aszályos időszakokban a lárvák tömegesen lepik meg a csonthéjasok gyökerét, és akár teljes értékű, felnőtt fákat is képesek lenullázni.

A védekezési stratégia ellenük ökológiai termesztésben elkeserítő hatásfokkal bír: a gazda a fák törzsét fehérre meszelte, hogy a melegedő tavaszi napokon a fehér törzseken fölfelé mászó fekete bogarak jól láthatók legyenek. Ilyenkor kézzel csipegetik őket össze vödrökbe, és távolítják el a területről. A kökény-tükrösdíszbogár pedig az izeltlabuak.hu szerint Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt álló faj. Ami tehát Bulgáriában vödörszámra gyűjtött kártevő, az nálunk – legalábbis egyelőre – védett állat.

A piac persze itt sem jobb, mint máshol. Bulgáriában rekordévet zártak a szilvatermesztésben, így pedig nehéz túladni a portékán. A szilva egy részét ezért a gazda kénytelen rakijára (szilvapálinkára) cserélni, ami elsőre viccesen hangozhat, csakhogy szilvapálinkával nem lehet sárga csekket befizetni.

4. Almát eszem, fogam a ropog alatt

Ezt követően egy almaültetvénybe mentünk át. Az előző extenzív ültetvényszerkezettel ellentétben ez egy igazi intenzív ültetvény volt, sűrűre vett tőtávokkal, intenzív koronaformákkal. Tápanyag-utánpótlásra csepegtetőöntözés. Almamoly ellen feromonos légtértelítés. Jég ellen jégháló.

A jéghálóról azonban gyorsan kiderült, hogy kettős hasznosítású. A gazda elsősorban árnyékolóként alkalmazta az ültetvény fölött, hogy megóvja az almákat a napégéstől. Elmondása szerint fehér, citromsárga és piros hálókkal is próbálkozott már. Idén került sor a fekete hálóra, de saját tapasztalatai alapján a piros háló lesz az, amihez vissza fog térni, mivel nála az működött a legjobban.

Az általa használt ‘Florina’ fajta nagy meglepetésemre szolgált. Tudniillik a magyar almafogyasztó ‘Jonatán’-fanatikus. Legyen az az alapfajta, vagy ‘Jonared’, vagy ‘Jonagored’, a ‘Jonatán’ alma olyan a magyar fogyasztónak, mint a vasárnapi ebédnek a rántott hús. Ráadásul értem is, hogy miért: remek sav-cukor aránnyal, roppanós hússal rendelkezik. Engem a mai napig nem lehet lekenyerezni olyan cicomás úri huncutsággal, mint a ‘Cripps Pink’, vagy olyan kétöklömnyi mélyvörös óriásokkal, mint a ‘Red Chief’. Semmi sem tudja azt, amit a ‘Jonatán’ tud, annak ellenére, hogy egy kifejezetten érzékeny, régi fajta, amely korszerű növényvédelmi technológiák alkalmazása mellett is nehezen védhető meg.

Épp ezért okozott kellemes meglepetést a ‘Florina’, amely élményében teljes mértékben hozta számomra a ‘Jonatán’ íz- és textúravilágát, ráadásul ez a fajta varasodásra rezisztens, lisztharmatra toleráns, modern (és ökológiai) növényvédelmi irányelvek szerint jól megvédhető. Könnyű szívvel ejteném ki a kezemből a félig megcsócsált Jonatánomat, ha cserébe ‘Florinát’ kapnék a boltban.

5. Bye, Bye Szása…

Az utolsó este néhány rakija után megkérdeztem az egyik szervezőt, egy helyi bolgár hölgyet, van-e náluk esetleg valamilyen magyarsághoz fűződő hagyomány. Magyarországon ugyanis a bolgárkertészek nagyon híresek arról, hogy milyen jó kezű és innovatív zöldségtermelők voltak, és bizonyos tekintetben a mai napig tisztelet övezi az emléküket. A bolgár hölgy elkerekedett szemekkel nézett rám, és közölte: semmilyen magyarsághoz fűződő hagyomány nincs Bulgáriában. De ha a bolgárkertészek ekkora segítségére voltak a magyar élelmiszer-termelésnek, akkor talán eljött az idő, hogy ebből valamit mi is visszaadjunk. Mindezt persze cinkos mosollyal az arcán.

De hát mit is adhatnánk mi a bolgároknak? Talán egy kis tiszteletet, esetleg egy baráti jobbot. Végül is a IX. század végén egy oldalon álltunk a morvák ellen, igaz, pár évvel később már a bolgárok uszították ránk a besenyőket Etelközben. Ha jobban belegondolunk, a honfoglalást részben nekik köszönhetjük, csak hát nem éppen első szándékból. De ha ezt a kis családi perpatvart sikerült ezer év alatt megemészteni, talán egy átgondoltabb uniós agrárpolitika érdekében is újra tudnánk szövetkezni.

Vágjunk is bele! Mi is történt a nagyvilágban és itthon? Hogyan hatnak a makrogazdasági események az inputokra? Merre indulhat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce ára?

Politikai iszapbirkózás és klíma-anomáliák

Mielőtt áttekintenénk a hazai és az EU-s valóságot, érdemes feljebb emelni a fejünket, mert a terményárainkat a tengerentúli öltönyösök és az áramlatok legalább annyira mozgatják, mint a helyi csapadékhiány.

Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági törvény, a híres “Farm Bill” szeptember 30-án lejárt. A törvényhozók nyíltan kimondták, hogy legalább egy hónapig esélyük sincs új megállapodásra, miközben a Kongresszus egy rendkívül bonyolult jogalkotási problémán próbál átnavigálni. Bár a 2018-as törvényt a szeptember végi határidő előtt már háromszor meghosszabbították, kulcsfontosságú rendelkezések jártak le, amelyek megújításra várnak. A Képviselőház és a Szenátus mezőgazdasági bizottságainak elnökei abban reménykednek, hogy év végéig sikerül egy állandó törvényt elfogadniuk. Ez a politikai bizonytalanság rányomja a bélyegét a globális piacok hangulatára, hiszen az amerikai gazdák támogatási és kockázatkezelési rendszere a levegőben lóg.

Ha a politika nem lenne elég, az időjárás végképp a feje tetejére állt. A Copernicus program jelentései már hetekkel ezelőtt kongatták a vészharangot: az El Niño jelenség tönkreteszi a termést Közép-Amerikában és Kelet-Afrikában, és komolyan fenyegeti a következő szezont Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Amerikában is. És ha már klíma: az indiai monszun felett is az El Niño vette át az uralmat, ami drasztikus hatással lehet India mezőgazdaságára. Európában a Földközi-tenger térségében szeptember végén hatalmas esőzések pusztítottak, néhol több havi vagy akár egy évnyi csapadék is leesett néhány nap alatt, de kontinensre még nem sikerült betörnie a nedves légtömegeknek.

A legkritikusabb pont azonban, amit innentől kezdve egészen jövő márciusig árgus szemekkel kell figyelnünk, az Brazília. A friss térképek egy hatalmas kiterjedésű, masszív száraz foltot mutatnak a dél-amerikai ország felett. Ez a száraz és forró időjárási anomália súlyosan veszélyeztetheti az első kukoricatermést, a másodvetésű (safrinha) állományokat, és természetesen a szóját is. A jelenlegi számok és előrejelzések egyszerűen nem állnak össze, a piac pedig egyelőre próbálja beárazni ezt a hatalmas kínálati kockázatot.

Európa és Magyarország feketén-fehéren

Read more

Míg a levéltetvek a gyümölcsösökben és a fásszárú dísznövényeken jellemzően a tavaszi időszak jelentős kártevői, addig a lágyszárú kultúrákban éppen a nyári időszakban okozzák a legnagyobb kártételt. Május közepén, ahogy a fásszárú téli tápnövények új hajtásai fásodni kezdenek, megkezdődik a gazdacserés fajok migrációja: a szárnyas, ivartalan nőstények (migráns egyedek) új, intenzíven növekvő, laza szövetű és tápdús gazdanövényt, jellemzően valamilyen kora nyáron éppen az intenzív növekedés stádiumában lévő lágyszárút keresnek.

A nyári tápnövénykör stabilitása messze nem olyan kiszámítható, mint a téli tápnövényeké (az egynyáriak foltokban nőnek, egyes években más-más fajok dominálhatják az együttest, az időjárás nagyban befolyásolja a növekedést, vagy akár gyorsíthatja is az elöregedést). Éppen ezért a levéltetűfajok nyári tápnövényköre jellemzően sokkal szélesebb, mint a téli, kevesebb a kimondottan specialista faj, valamint a nyári nemzedékekre jellemző az újbóli, akár többszörös migrációs képesség (akár más-más tápnövényekre), mivel a rövid élettartamú nyári növényzet sokszor nem képes fenntartani a kolóniákat az őszi ivaros nemzedék kifejlődéséig.

A migráció így gyakran egészen augusztus végéig is elhúzódhat, az újonnan megjelenő kolóniák feltárása a növényvédős folyamatos éberségét igényli. A hazai zöldség- és dísznövénykertészetek (de a házikerti hobbinövények) levéltetű-együttesét jellemzően három, szélsőségesen sokgazdás levéltetűfaj:

• a fekete bükkönylevéltetű,

• a fekete répalevéltetű és

• a zöld őszibarack-levéltetű dominálja.

Más fajok kártétele ritkán, vagy specializálódott tetűfaj esetében csak egy-egy meghatározott kultúrában jellemző. A nyári levéltetűalakok, és az ekkor felszaporodó, gyakran mediterrán eredetű fajok jó hőtűrők, de a növényanyag nagy nedvességtartalmát és intenzív növekedését, valamint a magasabb légnedvességet ezek is igénylik, éppen ezért komoly kártételre főként növényházi termesztés esetén számíthatunk, amit tovább súlyosbíthat a természetes ellenségek termesztőberendezésekbe történő spontán betelepülésének rossz hatékonysága is.

Káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae)

Read more

A globális agrárkomplexum 2026 szeptemberében olyan összetett fundamentális és makrogazdasági mátrixba került, ahol a fizikai kínálati szűk keresztmetszetek közvetlenül ütköznek a geopolitikai narratívákkal és a spekulatív tőke pozícióival.

Szeptember 3-a drámai átrendeződést hozott a nemzetközi gabonatőzsdéken: a hetek óta tartó áremelkedést követően hirtelen éles korrekció söpört végig a piacokon (MATIF decemberi búzajegyzése ezen a napon 12 eurót vesztett tonnánként). A piaci hangulat hirtelen fordulatát a fronthónapi váltások mellett Vlagyimir Putyin legfrissebb béketárgyalási jelzései, valamint a fekete-tengeri gabonafolyosó átfogó biztonsági garanciáiról szóló török-orosz-ukrán diplomáciai egyeztetések híre váltotta ki. A korábbi hetekben a búza határidős jegyzéseit elsősorban az orosz és ukrán exportlogisztika súlyos fennakadásai hajtották felfelé. Oroszországban az azovi- és fekete-tengeri berakodások jelentősen elhúzódtak, ami konkrét szerződésbontásokhoz vezetett a tunéziai és egyiptomi célállomások felé.

Ez a fekete-tengeri szállítási vákuum közvetlenül csapódott le a nyugat-európai és tengerentúli fizikai piacon:

• Franciaország – 18 év után először – közvetlen búza értékesítése Szudán felé, miközben az egyiptomi állami vásárlások is a francia kikötőkbe kerültek.

• A logisztikai feszültséget fokozza, hogy az európai belső vízi útvonalakon (különösen a Dunán és a Rajnán) a rendkívül alacsony vízállás miatt a folyami uszályforgalom kapacitása drasztikusan lecsökkent, ami akár a negyedik negyedév végéig is elhúzódó szállítási csúszásokat okoz a szárazföldi szállítási folyosókon. További probléma még, hogy a késések mellett a logisztikai költségek az egekbe emelkednek.

A makroökonómiai háttérben a monetáris politika és az energiapiacok szoros korrelációja dominál. A globális kötvénykereskedésben tapasztalható hozamemelkedés 2008 óta nem látott szintekre tolta el a hozamgörbéket. Eközben a WTI nyersolaj ára a 90,52 dollár/hordós szint közelében stabilizálódott.

A hosszabb távú elemzések rávilágítanak a fundamentumok és a piaci árak kapcsolatának átalakulására. Az elmúlt 15 év adatainak regressziós vizsgálata alapján a globális búza- és kukoricamérlegek zárókészlet/felhasználás aránya a COVID-19 pandémiát megelőzően mintegy 80%-os együtthatóval (R²) magyarázta a piaci ármozgásokat. A 2020 utáni időszakban azonban – az energiaárak drasztikus kilengései és a bioüzemanyag-kereslet strukturális eltolódása miatt – ez a korreláció a kukorica esetében időlegesen 14%-ra zuhant. Jelenleg a piac visszatérőben van a fundamentális árazási modellekhez.

II. A műtrágya- és az energiaköltségek szorítása

Az agrárgazdaságok profitabilitását meghatározó inputoldalon a földgázárak és a geopolitikai feszültségek együttesen alakítják a költségszinteket.
A Hormuzi-szorosban kialakult logisztikai feszültségek hat hónapja tartó jelenléte folyamatos kockázati prémiumot épít be a globális műtrágyapiacba. Az európai nitrogénműtrágya-gyártó kapacitások kihasználtsága a magas energiaköltségek miatt továbbra is elmarad a historikus átlagtól, ami a szilárd mészammonsalétrom (MAS) és az ammónium-nitrát belső európai árait magas szinten tartja.

III. Az El Niño globális lenyomata

Read more

Az emberi civilizáció nem a semmiben lebeg vagy egy külön halmazát képezi a valóságnak, hanem a természeti környezetbe beágyazódva, annak szerves részét képezve, függő viszonyban áll vele.

Sajnos hazánk mostani képe fordított arányt mutat, így nem csodálkozhatunk azon, hogy éppen most szembesülünk óriási aszállyal, járványokkal, erdőpusztulással, a talajerózió következményeivel.

A környezeti rendszerek 4,6 milliárd éves, valamint a bioszféra 3,5 milliárd éves fejlődési pályájával nagyságrendekkel összetettebb struktúrák, mint amit valaha is alkothat ember, olyan mennyiségű anyag- és energia áramlással, amely szinte felfoghatatlan, mégis elértünk egy pontot mindenre kiterjedő tevékenységünkkel, mely kibillentette a természeti környezetet egyensúlyi állapotából, új korszakot hozva el a Föld életében. A geológusok antropocénnek nevezték el ezt az új időszakot bolygónk teljes felületén kimutatható emberi tevékenység nyomai okán (mezőgazdaság, műanyagszennyezés, az üvegházhatású gázok kibocsátásával több százszorosra gyorsított éghajlatváltozás). Eme korszakhatárt a 6. tömeges fajkihalási hullám is megerősíti. Ez az ember kora, mégis ironikus módon azt tapasztaljuk, hogy az emberiség fejlődését eddig elősegítő kiegyenlített klimatikus viszonyok pont most érnek véget. Az egyeduralkodói szerep igazából magányossá és kiszolgáltatottá tett minket.

Furcsa ez a kettősség, óriási komplex rendszer mégis vannak határai, átbillenési pontjai (fájdalmas) visszacsatoló mechanizmusai. Ha nem is vehetjük fel a bioszféra évmilliárdos fejlődési útjával a versenyt a 8 milliárdos lélekszámunkkal mégis sikerült befolyásolnunk folyamatait.

Tegyünk egy megnyugtató gondolatkísérletet: ha ki is pusztulna valamennyi rendszertanilag magasabb rendű élőlény (beleértve magunkat is) tevékenységünk negatív melléktermékeként, teszem azt a következő évezredben, az evolúció folytatódna a fennmaradt fajokkal és néhány millió év elteltével ismét elfoglalnák az üres ökológiai fülkéket más, újonnan kifejlődő fajok képviselői. Minden megy tovább, nincs itt semmi látnivaló.

Vagy talán elhivatott emberbarátok?

Mindazok után, amit műveltünk a Földdel és annak élőlényeivel azért küzdenek, hogy az embereknek jobb legyen? Hogy visszatérhessünk a paradicsomba? Micsoda képtelenség!

A természet- és környezetvédők tulajdonképpen ugyan azt féltik, mint bárki más, csak társadalmaink fennmaradásához szükséges létfeltételek körének határait máshol húzzák meg, mint az agrárium és a piacgazdaság szereplői. Tulajdonképpen jelentős energiát fektetnek az emberiség önismeretének kialakításában, ami sok veszélytől óvhatná meg fajunkat.

A természet- és környezetvédők a Föld ökoszisztéma szolgáltatásai közül:

• nem csak az ellátó funkciójú szolgáltatásokra koncentrálnak (élelmiszer, ivóvíz, faanyag, rostok, gyógynövények),

• hanem olyanokra is mint a katasztrófafilmek központi témáját adó (pontosabban azok hiányát bemutató) szabályozó szolgáltatásokra (egészséges környezet, kiszámítható klimatikus viszonyok, megporzás, árvízvédelem, talajstabilizálás),

• a láthatatlan, magától értetődő, adottságnak gondolt támogató szolgáltatásokra (talajképződés, tápanyagkörforgás, fotoszintézis)

• és a lebecsült luxusnak titulált kulturális szolgáltatásokra (kutatás, oktatás, rekreáció, felüdülés, művészi inspiráció) is.

Szóval a hivatásos környezet- és természetvédők ezt azért tehetik meg mert a társadalom támogatja őket, hogy ne a saját túlélésük pillanatnyi sürgető ügyeivel foglalkozzanak, hanem tekintsenek még messzebbre, a nagy képet összességében (holisztikusan) figyeljék és az emberiség hosszútávú fennmaradásának kérdésével foglalatoskodjanak. Mindeközben a környezet- és természetvédők szembesülnek a legtöbb ember okozta problémával, folyamatos szorongásban élve, hisz látják a természeti környezet rohamos változását, leépülését, megsemmisülését, és mindvégig tudatában annak, mindez milyen következményekkel fog járni az életünkre nézve. Olyan ez mintha egy tömegszerencsétlenséget lassítva kellene végig néznünk, amelynek mi magunk is elszenvedő részesei vagyunk. Tehát a „Zöldek” a hivatásos aggódók, a cselekvő vezeklők, és emellett a rossz hír hozói, a nagy álmok és célok kerékkötői Mammon oltáránál.

Hogy a társadalom szélesebb rétegei miért nem nézik ugyanabból a szögből a valóságot? A fent említett pillanatnyi ön- és státuszfenntartási kényszeren túl, a kutatók azonosítottak még egy jelenséget, amelyet generációs amnéziának (shifting baseline syndrome) neveznek.

A megelőző kedvezőbb körülményekről szinte nem is veszünk tudomást, hiába hallunk róla szüleink, és nagyszüleink nosztalgikus történeteiből, olvasunk róla egykori felfedezők és természettudósok útinaplóiból. Talán ilyenkor egy énvédő mechanizmus kapcsol be elménkben, egy mentális blokád, ami megóv minket, a kisemmizettség és a veszteség érzésétől, így nem kell végig mennünk egy élethosszig tartó gyászfolyamaton.

A szűklátókörű önzésünk és eszkalálódó technológiai fejlődésünk kíméletlen hatékonyságot idéz elő, amely tulajdonképpen a természetnek járó részesedés megtagadásával jár. A körfolyamatokban működő anyagáramlásokból az ember kiveszi a hasznát, majd végtelen, feldolgozhatatlan szennyét hagyja hátra a kifosztott, lelakott bioszférára és a következő generációkra. Így nem csodálkozhatunk, hogy mindennek következtében a természet és annak rendszerei felmondják a partneri viszonyt és az emberiségnek kedvező áron biztosított ökoszisztéma szolgáltatásokat.

Egyébként kitől hallanák szívesebben a rossz hírt, az elutasítást terveikkel kapcsolatban?

• Egy embertől, aki együttérzéssel, érthető nyelven, megelőző jelleggel elmagyarázza, hogy az adott tervük (újabb építkezés, szántás, lecsapolás, bányászat, egy állatcsoport túltartása, egy megritkult faj önkényes szabályozása…stb.) nem fog jóra vezetni és korlátozásokat, alternatív megoldásokat ajánl,

• vagy szeretnék egy túlhasznált erőforrásokkal kombinálódó, természeti jelenség áldozataként utólag megtudni az ítéletet, amit a társadalom egy jelképes összegnek beillő „kártérítéssel” kifizet Önöknek (ha egyáltalán ki tudja vagy akarja).

Ha lemondóan legyintenek, mint aki már régóta túl van a fent leírtakon, akkor éppen ideje volt az Élő Környezetért Felelős Minisztérium újraalakulásának, a hatósági rendszer megerősödésének, valamint a civil szervezetek és mozgalmak térnyerésének.

Meg kell jegyezni, hogy rengetegen szeretnének táj-, természet- és környezetvédelemmel foglalkozni, annak ellenére, hogy sokszor embert próbáló mennyiségű munkát, lemondást és önfeláldozást követelnek ezek a többnyire szerény díjazású állások, amelyekhez sokan előítélettel és lenézéssel viszonyulnak. Mégis eme szakterületeknél, az ember ideje egy részét a természetes környezetében töltheti, amelyhez eredetileg is optimalizálódott az idegrendszere, következésképpen egyfajta pihentető és egyben energizáló hatása van a megszokott modern életmóddal szemben. Hasonló megfontolásból választhatják sokan a hagyományos gazdálkodást vagy annak alternatív formáit (biogazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, permakultúra, szintrópikus gazdálkodás), gyakran még biológusok és természetvédők is. Több a közös preferencia az agrárium tagjai és a Zöldek között, mint bármely másik ágazat képviselőivel. Egymás szövetségesei vagyunk, nem ellenségei, csak meg kell határozni közös alapértékeinket és megalkotni a hosszú távú közös víziónkat az életterünkről.

A területalapú támogatásokkal eszkalált földéhség nem csak az éghajlati és járványtani szélsőségeket pufferoló természeti környezetet élte fel, hanem azok számát is, akik osztozhatnak a gazdatársadalom gondjaiban és céljaiban. Gyakori kritika, hogy sok Zöld szakember (köztük jómagam ezzel a cikkel is) csak a pálya széléről bekiabálva próbál okoskodni, miközben egy négyzetméternyi művelt földterülete sincs. Mégis gondoljanak bele a földszerzés lehetősége jelentősen meg van nehezítve az agrárbárók által felhajtott árak, az elhibázott támogatási rendszer, a korlátozott képzési lehetőségek, valamint a jogszabályi környezet és annak kiskapui révén. Statisztikai adatok szerint drasztikusan lecsökkent a kis családi gazdaságok száma.

A megfelelő, belső piacot védő szabályozás, a társadalom széles rétegei számára lehetővé tett földszerzés, a közösségi mezőgazdaságot, termelők társulását támogató intézkedések nélkül esélyünk sincs felvenni a versenyt a világ többi részével saját piacainkért és az alacsony kibocsátású klímabarát életmódért a fosszilis- és “megújuló” energiaforrások dömpingjének korában.

Andrásfalvy Bertalant idézve: „Ha nem leszünk önellátók cselédek leszünk”. Ha jobban belegondolunk Andrásfalvy kijelentésébe, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy most mik is vagyunk tulajdonképpen?

De mielőtt elvenné a kedvünket a saját gyarlóságunk és a világ “békés” szabadrablás-kultúrája emlékezzünk vissza az első részben felsorolt minket körülvevő katasztrofális körülményekre, amelyek jó okot adnak érdekeink érvényesítésére és a megszokott szakmai ellentéteink feloldására.

Lányi András szavait idézve: „Az ember egymagában nem lehet szabad, legfeljebb magányos és szerencsétlen. A szabadság ugyanis nem az egyén jellemvonása, hanem a kapcsolatoké. Csak egymást tehetjük szabaddá: én téged, te engem. Aki a szabadságot választja, társakat választ.”

Útravaló tanulság

A környezet- és természetvédelem, valamint az agrárium nem egymás ellenlábasai. Ahhoz, hogy a közeljövőben feloldódhasson a szakterületek közötti látszólagos ellentét, arra van szükség, hogy a két oldal világképe elkezdjen közelíteni egymáshoz a szükségletek elismerésével és közös valóságértelmezéssel. Legyen kollektív víziónk arról hogyan kell kinéznie Magyarország területének valamennyi szükséges ökoszisztéma szolgáltatás biztosításához és stratégiánk az erőforrások fenntartható használatáról, hogy megvalósulhasson hosszútávú létbiztonságunk, amelyhez igazítjuk a népesedéspolitikánkat is. Ebben sokat tudnak segíteni a Kutatóközpontok (ÖK, ÖMKI, Talajtani Intézet…stb.) szakértői.

• Kezdjünk el újra megbízni (de nem vakon!) az államigazgatási és hatósági szervekben. Ha elkezdődnek a jogi-, hatósági- és szakágak közötti egyeztetések, mindannyiunk feladata, hogy komolyan vegyük mind a hivatalos, mind a civil érdekképviseleti szervezeteinket és a megfelelő képviselőket küldjünk a tárgyalóasztalhoz.

• Proaktívan készüljünk megoldási javaslatokkal és kölcsönösen törekedjünk egymás álláspontjának megértésére, keressük a közös megoldásokat a polikrízis megannyi kihívására.

• Osszuk meg egymással aggodalmainkat, törekedjünk több nézőpont megismerésére, vegyünk számba minden lehetőséget, kérjünk és nyújtsunk minden szükséges információt.

• Továbbá partnerekként ismerjük el egymást egy komplex probléma megoldására alakuló párbeszédben, amely során gyorsan és határozottan szükséges a helyzetet elemezni, a célokat kitűzni objektív tudományos alapok és a társadalmi igazságosság mentén, majd a megfelelő lépéseket végrehajtani, miközben persze mindvégig ellenőrizzük egymást és a megvalósuló projekteket.

• Tudjuk, hogy végesek az erőforrásaink, hát osszuk be bölcsen, használjuk fel arra, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, és megtaláljuk helyünket a bioszférában.

• Alakítsuk újra kisközösségeinket, annak érdekében, hogy létrejöjjön egy erős lokális és regionális kereskedelem az alap szükségleteink (élelmiszer, ruházat, eszközök, lakhatás) mentén.

• Viseljük közösen a terheket. Forduljunk minél többen a közösségi finanszírozású élelmiszertermelés felé, legyünk akár fogyasztók, akár termelők.

Általában a nehezebb út, a helyes út és bölcsebb dolog valakikért harcolni mintsem valakik ellen. Így ne a környezet- és természetvédők ellen, hanem a társadalom támogatásáért harcoljanak az agrárium képviselői, hogy megvalósulhasson az egészséges és elégséges élelmiszertermelés, a stabilitást és kedvező klímát nyújtó élőhelyek restaurációja, amely célt már az Európai Unió is kitűzött és rendeletbe foglalt.

Objektív tudományos vizsgálatok eredményeire alapozva történjen a helyreállítandó ökoszisztémák helyszíneinek-, módszertanának kijelölése és végrehajtása, amelyben igyekezzünk mi is aktívan részt venni. Továbbá fontolják meg a gazdálkodók a közös érdekképviseletet és az összefogást, amely segíti a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatokat és a fenntartható tájhasználatot.

Végül hagy búcsúzzak gyermekkorom egyik kedvenc meséjének az 1985-ös Szaffi című rajzfilm ikonikus boszorkány-anyókájának szavaival, amik máig velem maradtak és követendő, példaértékű hozzáállást mutat az emberek és a bioszféra többi élőlénye közötti kapcsolatra:

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• The Anthropocene epoch: scientists decl...nfluenced age | Science | The Guardian

• A hatodik fajkihalási hullám – Főemlős-búcsúk | Darvas Béla

• Nazarevich, V. J. (2015). The sixth species extinction event by humans. Earth Common Journal, 5(1), 61-72. DOI: https://doi.org/10.31542/j.ecj.261

• WWF: Klímavédelmi gyorstalpaló

• Telex: Minél többet tudunk meg a klíma működéséről, annál több okunk lesz az aggodalomra

• Pozitív visszacsatolás | Zöld Hang | Klíma Enciklopédia

• https://greendex.hu/okoszisztema-szolgaltatasok/

• Mammon – Wikipédia

• https://greendex.hu/generacios-amnezia-vajon-mekkora-hatassal-van-a-gondolkodasunkra/

• Szomorú évtized: a felére csökkent a magyar családi gazdaságok száma

• „Ha nem leszünk önellátók, cselédek leszünk” – Antall minisztere a mezőgazdaság jövőjéről – Válasz Online

• Lányi András a szabadságról, Gyüttmenteknek

• Főoldal - Ökológiai Kutatóközpont

• ÖMKi - Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet

• Talajtani Intézet – ATK

• Polikrízis – Wikipédia

• Bioszféra – Wikipédia

• Általános – kiutak.hu

• Startol a természet-helyreállítási rendelet - Ökológiai Kutatóközpont

• Eltékozolt vizeink // Wasted Waters

Mégsem dőlhetünk hátra mivel a természeti rendszereink társadalom eltartóképességét tekintve, az eddigi kutatások erősen romló tendenciát és szűkülő erőforrásokat vetítenek előre, így mindenképp szerényebb életmódhoz kell adaptálódnunk a jövőben. Most, 16 évvel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felszámolását követően először csillan fel a remény a változásra és az alkalmazkodás megkezdésére, melyek mentén talán nem kell egy komplett gazdasági-társadalmi összeomlást átélnünk, csupán komoly életszervezési feladatot és értékrend változtatást kell végrehajtanunk. Az ismeretlen a bizonytalanság érzetével jár, amely hosszabb idő alatt folyamatos készültségi állapotban tarthat bennünket, szorongást és kimerültséget előidézve. Így nem csoda, ha sokszor az ismert rosszhoz (túltermelés, szabályozatlanság, távoli országok piacainak kiszolgálása) jobban ragaszkodunk először, mint egy ismeretlen, mégis kedvező lehetőségeket kínáló jövőhöz (szerényebb, de biztosabb bevételek egy diverz terménypalettának köszönhetően, lokális piacok, közösségi összefogás, tehermegosztás).

Az évszázadok óta meg nem tapasztalt önrendelkezés lehetősége ismeretlen szituáció, az eddig többnyire erős külföldi behatások és érdekek (török, osztrák, orosz) valamint az Európai Unió és a világpiaci igények kiszolgálásához idomult mezőgazdaságunkban, amely földéhségre és jelentős többlettermelésre szoktatta a gazdatársadalmat. A jelenlegi piacgazdasági rendszer korlátlan növekedéssel és technokrata megoldásokkal próbálja enyhíteni a polikrízis megannyi kihívását, mindhiába.

Az újonnan megalakult Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) – amelyhez olyan fajsúlyos területek tartoznak már, mint a klímavédelem, a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a környezetvédelem, a természetvédelem és az állatjólét – nem véletlenül kerültek egyazon minisztérium égisze alá, komoly problémahalmazzal kíván szembenézni a világ egyik legintenzívebben átalakított és hasznosított országában.

Vegyünk sorra jónéhány körülményt, amely megindokolta a Minisztérium létrehozását és a hatáskör kialakítását:

• Európában 17-szer gyorsabban pusztulnak a termőtalajok, mint amilyen ütemben képződnek. Becslések szerint 60 éven belül elfogynak a Föld termőképes talajai.

• Magyarország területének 45%-a szántó, amely nem teszi lehetővé állandó vegetáció és gyökérkapcsolt gombahálózat kifejlődését. Az arbuszkuláris (gyökérkapcsolt) mikorrhiza gombák által termelt glomalin nevű anyag biztosítja a talajeróziónak ellenálló, morzsalékos szerkezetet. Az évente történő talajforgatás következtében nem csak a gombahálózat károsodik, hanem a talajlakó aerob baktériumok is gyorsabban bontják a humusz anyagokat szénelnyelőből szénkibocsátóvá téve a szántók talajait. Összességében a szerkezetét vesztett, fokozott erózióra hajlamos közegnek nincs elég vízmegtartó képessége sem, hamar kiszárad, így azt a talajéletet sem tudja fenntartani, amelynek kulcs szerepe van a talajképzésben és a növények táplálásában, nem is beszélve a növények vízellátásáról.

• A szántók fertőtlenítése, vegyszerezése pusztítja a talajéletet, miközben a légkör felső rétegeibe jutó gyökérélősködő baktériumok szolgálnak kondenzációs magként a vízpára kicsapódásához és csapadék formájában történő lehullásához.

• 150 éve a Kárpát-medence 22 %-a még éves szinten vízjárta terület volt, mára ez az arány 4 %-ra csökkent. Tehát a kisvízkör súlyosan sérült, pedig csapadékunk 5-10%-a helyben felszálló párából képződne.

• Az 1901 óta mért hőmérséklet adatok szerint az 1990-es évekhez képest 2,1°C-al emelkedett az átlaghőmérséklet hazánkban, melynek következtében rendkívüli módon lecsökkent az esős napok száma (évi 70 napon esik eső), és csökkenő tendenciát mutat a csapadék mennyisége is (-16%). A fent leírt két körülmény közötti összefüggésre nyújt világos magyarázatot a légkörfizika, amely tudományterület kutatási eredményei alapján megállapította, hogy a légkör 1 Celsius fokos melegedésével 7 %-kal több vízpárát képes magában megtartani anélkül, hogy ez a víztömeg leesne csapadék formájában. Ráadásul a melegedés tovább fog fokozódni, mivel a légköri folyamatokban megfigyelhető egy késleltetési effektus.

• Az Alföld területére a Duna és a Kárpátok csapadék lecsapoló hatása miatt soha nem esett elegendő eső, így a terület vízmérleg deficitjét a nagy folyóinkból származó áradások kompenzálták, amely vízforrásokat a folyószabályozásokkal megszüntettünk. A kanyarulatok átvágásával drasztikusan lerövidített folyók (pl: a Tisza hosszát 40 %-kal csökkentették) és a kövezéssel stabilizált partjaik miatt, nem kerül elég hordalék a medrükbe. A szabályozott folyók így egyre mélyebbre rágják be magukat, lecsökkentve annak esélyét, hogy kiáradhassanak vagy mesterségesen kivezessük az éltető vizüket az árterületekre. Már a talajvizet is inkább elszívják ezek a hordalék hiányos, berágódott folyók (Hungry Rivers) mintsem fenntartják és táplálják.

• Az országban létesített 48000 km hosszúságú (az Egyenlítő hosszát meghaladó) vízelvezető csatornarendszer csak súlyosbítja a talajvízhiányt.

• Ráadásul a területalapú támogatások eddig kifejezetten a lecsapolásokra, vízelvezetésre ösztönözték a szántóföldi gazdálkodókat, akiknek egy jó része szántja az egykori mélyártereket és rég kiszárított természetes tavak medreit is hasznosítási módjukkal ellehetetlenítve bármilyen vizes élőhely helyreállítási törekvést.

Itt az európai kontinens belsejében távol a nagy vízterektől, a természetes erdőknek óriási szerepük van párologtatásuk és kondenzációs képességük révén alacsony légnyomású területek létrehozásában, amellyel a tengerek és óceánok felől érkező nedves légtömegek beáramlását segítik. Ezt nevezik biotikus pumpának. Fontos tudnunk, hogy az ország területének 85%-át egykoron erdő borította, amely vegetáció aránya az évezredekig tartó emberi behatás következtében drasztikusan lecsökkent.

• A helyzetet tovább bonyolítja, hogy bár a dombvidékek erdeinek újra sarjadása és telepítése mellett, a kopárfásításoknak és a túllegeltetett alföldi homokvidékek erdőtelepítéseinek köszönhetően az erdőborítási arány 21%-ra emelkedett hazánkban. Mégis hozzá kell tenni, hogy a jogszabályok nem különböztetik meg az ültetvényeket a valódi erdőktől. Magyarország erdőként nyilvántartott fás vegetációjú területeinek alig 5%-a mondható természetesnek kellő mennyiségű holtfával, változatos kor- és fafaj szerkezettel, páradús erdei mikroklímával, diverz erdei életközösséggel (amely körülmények védelmet nyújtanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben és létrehozzák a biotikus pumpát).

• Mára kiderült, hogy a talajvízhiányos területeken, mint a Duna-Tisza közi Homokhátság és a Nyírség homokvidéke az ültetvények ill. a telepített erdők még inkább kiszárítják a talajvíz készleteket. A homokhátak mellől lecsapolt nagy kiterjedésű vízterek és a csökkenő csapadék miatt a fent említett országrészeken inkább a sztyepprétek és helyenként a velük mozaikoló, ligetes sztyepperdők biztosítanák a legnagyobb stabilitást és alkalmazkodóképességet.

• Évi rendszerességgel jelennek meg fertőző betegségek, biológiai inváziók sora számos agrárágazatban (állattenyésztés, növénytermesztés, méhészet, erdészet, vadgazdálkodás), az elégtelen szabályozásoknak, Magyarország külpiaci kitettségének és Európa 3. legsűrűbb úthálózatának köszönhetően.

• A területalapú támogatások arra ösztönzik a gazdákat, hogy maximalizálják a birtokukban lévő területeken a szántás kiterjedését, ezáltal eltűntek az erózióvédő erdősávok, valamint a mezőgazdasági kártevők ragadozóinak ökológiai folyosójaként szolgáló mezsgyék és fasorok. Nem maradtak érintetlenül a patakpartok sem, amelyek megakadályozhatnák a műtrágyák és vegyszerek vízterekbe jutását, komoly eutrofizációt okozva a megmaradt víztereknek és mérgezést a bennük lévő élővilágnak.

• A talajvizek, ha még egyáltalán jelen vannak a talaj felső rétegeiben alkalmatlanok emberi vagy állati fogyasztásra a nitrát és vegyszer maradványok szennyezése miatt, így már nem támaszkodhatunk ásott kutakra sem.

• A talajvízszint egyes helyeken 8 m-t süllyedt az utóbbi húsz évben van, ahol 1 métert csak az utóbbi évben, köszönhetően az 5. éve tartó aszálynak.

• Számos nagy vízfogyasztású ipari ágazat (akkumulátor, erőművek, vegyipar) épült ki Magyarországon az utóbbi 5-10 évben, a csökkenő vízkészletek ellenére.

• Becslések szerint, kb. 1 millió fúrt kút lehet Magyarországon, amelyek fogyasztása eléri a 300 000 m3/évet, a rétegvizek fogyatkozását eredményezve, hosszútávon pedig a talajrétegek megsüllyedésével a közműrendszerek és az ingatlanállomány károsodását kockáztatjuk.

• A nagyrészt zöldmezős, kiemelt kormányzati beruházások, útépítések, kavics- és tőzegbányászat tömegével szüntetett meg vizes élőhelyeket. A kavicsbányatavak pedig nyílt sebként tátonganak a tájon, magukban összegyűjtve a talajvizet és folyamatosan elpárologtatva az óriási felületükkel.

• A települési vízelvezető árkok kibetonozásával, telkeink maximális beépítésével és leburkolásával óriási csapadékbeszivárgási zónákat fedtünk le.

Összességében elmondható, hogy megannyi problémát görgetünk magunk előtt és az ügyek súlyához igazodó:

• valós komplex válaszokra,

• a táj eredendő működéshez igazított tájhasználatra,

• a kis- és közepes vállalkozásokon alapuló lokális gazdaságra, és

• erős belső piacra lenne szükség, amelyeket egy egymástól elidegenedett, bizalmatlan társadalom tagjainak közös erővel kellene végrehajtani.

Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és társszervei az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium (AÉM), a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium (VTM), és tulajdonképpen az összes többi tárca szoros együttműködésben kell megkíséreljék Magyarország gigászi méretű problémacsomójának átvágását.

A kormányzati szerveknek többnyire a jogszabályi környezet és a keretrendszer megalkotásával, a hatóságok és tanácsadó szervek létrehozásával, valamint projektek állami finanszírozásával tudják elindítani a kármentés folyamatát. Bár elengedhetetlen a kormányzat szerepe, mégsem elégséges önmagában.

A következő részben a kitérek helyünkre a bioszférában valódi szükségleteink körére, a Zöldek és az agrárium képviselői közötti látszólagos ellentét hiábavalóságára, valamint külső és belső természetünk visszavadításának kedvező aspektusaira.

Felhasznált/ajánlott irodalom:

• Frisnyák Sándor (2023): Tájhasználat történeti szakaszai a Kárpát-medencében (895-1918), in Történeti Földrajzi Közlemények 11. évf. 3-4 szám.

• Somlai Miklós (sz) (2012): MTA Akadémia, M. T. VILÁGGAZDASÁGI INTÉZET.

• Anastassia M. Makarieva, Victor G. Gorskov (2010): The Biotic Pump: Condensation, atmospheric dynamics and Climate; International Journal of Water Volume 5 No. 4. p 365-385. DOI:10.1504/IJW.2010.038729

• VILÁGELEJE KÖZÖSSÉG – Jó élet a fogyasztói civilizáción túl

• Miért fogynak a termőtalajok? – Agrárágazat

• A tétlenség drága – Agrárágazat

• https://eionet.kormany.hu/akadalymentes/download/9/b0/42000/Prez_3.pdf

• Szenet a talajba?

• Talajképző tényezők – Talajtár

• https://www.asz.hu/dokumentumok/26054.pdf

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_vízrajza

• A tavalyi volt a legmelegebb év Magyarországon 1901 óta, az átlaghőmérséklet 2 fokot nőtt az elmúlt évtizedekhez képest

• Nem mindenhol jó az erdő: a homoki fásítás kiszáríthatja a tájat | Másfélfok

• VízŐrző Mozgalom - Szelíd vízmegtartás és ökológiai helyreállítás

Ajánlott videók/filmek:

• Dr. Gyulai Iván ökológus előadása az aszályról és az ellene való védekezésről - YouTube

• SZELÍDVÍZORSZÁG - TELJES FILM

1. A júliusi hullámvasút és a díszletek

Aki az elmúlt hetekben a chicagói (CBOT) vagy a párizsi (MATIF) árutőzsdék grafikonjait figyelte, annak könnyen megfájdulhatott a feje. A nyári áremelkedési hullám, amely július közepén még szépen hizlalta a pozíciókat, a hónap végére és augusztus elejére látványosan kifulladt. Az ok? A megszokott forgatókönyv: profitrealizálás, valamint az amerikai kukorica- és szójavidékekre megérkező augusztusi esők pillanatok alatt árazták ki a „szárazság” prémiumot.

A makrogazdasági és geopolitikai díszlet eközben úgy festett, mint egy katasztrófafilm:

• Hormuzi-szoros és az olajpánik: Az USA és Irán közötti harcok, a teheráni dróntámadások és a Hormuzi-szoros blokádja miatt az olajárak júliusban 20%-ot ugrottak. Bár augusztus elején a tárgyalások hírére átmeneti enyhülés jött, a dízel- és műtrágyaárak ütése azonnal végigért az agráriumon.

• A Fed és a dollár: Az amerikai jegybank (Federal Reserve) élén Kevin Warsh elnök megtartotta a kamatokat. A kötvénypiac azonnal sokkot kapott, a 10 éves állampapírhozamok megugrottak. A gyengülő dollár ugyan rövid távon segítette az amerikai exportversenyképességet, de a jegybanki szigorítás lebegtetése folyamatosan fejfájást okoz.

• Az ENSZ vészharangja és a reálárak illúziója: Az ENSZ nemrégiben azzal riogatta a világot, hogy az év végétől robbanásszerű élelmiszerár-robbanás jön az iráni és ukrán háborúk, valamint az El Niño miatti terméskiesések következtében. Itt álljunk meg egy pillanatra! Ha megnézzük a kukorica reálárát – azaz az inflációval korrigált értéket –, az látszik, hogy a gabona valójában pofátlanul olcsó az USA-ban is. Amíg 2020 óta az amerikai dollár vásárlóerejének csaknem negyedét elveszítette, a kukorica 4.30–4.60 $/bushel határidős ára az inflációt levonva a 2020 előtti viszonylatban kevesebb, mint 3.38 $/bushelt ér a piacon. Vagyis nem a gazdák gazdagodnak meg a terményárakon; a fogyasztói élelmiszer-inflációt a logisztikai és feldolgozói költségek elszállása hajtja, ahogy Magyarországon is.

2. Gabonapiaci Körkép

A) Búza: Fekete-tengeri puskaporos hordók

Read more

Read more

Ezt a cikket pontosan két héttel ezelőtt kellett volna megírnom, DE…

• az objektivitásomat döntően befolyásolta az éppen aktuális hangulatom, MERT

• nálunk sem esett egy csepp eső sem a „hőkupola” után, ÉS

• a terményárak nem mozdultak döntően hetek óta se a magyar, se a globális piacon, EZÉRT

• vártam, hátha a sport eltünteti a rosszkedvem, a piac megmozdul a készletek ellenére, DE

• a lehűlés kedvezett a kukorica virágzásának (a gyapottok árnyalja a képet), MERT

• az aszály ellenére jó állapotban maradtak a kukoricák (tudom, vegyes az országos kép), ÉS

• a malmok lassan őrölnek, a liszt olcsó, a Duna sekély, az export apad, EZÉRT

• az ukrán-orosz háború csavart ismét egy nagyot a gombokon!

• A kedvem két hét alatt derűsebb lett, ÉS végre lehet másról is írni, mint az aszályról…….

1. BÚZA: DRÓNHÁBORÚ A TENGEREN ÉS AZ ÉVES CSÚCSOK

A betakarítás a szokásosnál korábban kezdődött Magyarországon a nagy aszály miatt. A termésátlagok vegyes képet mutatnak, mert ahol a megfelelő időszakban kapott esőt az állomány, ott kimagasló, míg ahol a szárazság tartós maradt, ott drasztikusan alacsony hozamokat érnek el a gazdálkodók. Az EU és az USA búzatermése is elmarad a korábbi évekhez képest. A búzaárak ennek ellenére Magyarországon az 58 és 67 ezer Ft/tonna sávban mozogtak, a MATIF-on a szeptemberi ár hetek óta nem tudott kitörni a 200 EUR/tonna fogságából. A jegyzések emelkedését gátolta a gyenge export, az alacsony európai lisztár, és a magas búzakészletszintek.

Aztán a búza piacát július 10. óta egyértelműen az orosz-ukrán konfliktus felerősödése és a fekete-tengeri hajózási útvonalak ellehetetlenülése rángatja. Július közepére a chicagói (CBOT), a kansas-i (HRW) és párizsi (MATIF) búza határidős jegyzései is éves csúcsra ugrottak (napi 5-10%-os emelkedéssel).

Oroszország és Ukrajna együttesen a világ búzaexportjának mintegy 29%-át adja, emellett Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre (a globális kivitel 22,3%-ával), Ukrajna pedig a negyedik legnagyobb kukoricaexportőr (10,9%). Az exportfolyamatokat a legutóbbi hetek katonai eszkalációja mindkét oldalon súlyosan fenyegeti, ami az árak emelkedéséhez vezetett.

Az orosz export és az Azovi-tenger blokádja:

Ukrán drónok kiterjedt támadássorozatot indítottak orosz tartály- és kereskedelmi hajók ellen az Azovi-tengeren. Ezen a viszonylag sekély tengeri útvonalon, valamint a környező folyókon halad át az orosz búza- és gabonaexport mintegy 25%-a. A támadások – melyek során egyetlen hét alatt mintegy 100 hajót érhetett találat – következtében a hajóforgalom megakadt, és Oroszország lezárta a Kercsi-szorost, valamint a Don-Azov-csatornát. Bár Oroszország hivatalosan azt kommunikálja, hogy a kieső forgalmat alternatív fekete-tengeri (pl. Novorosszijszk) vagy balti-tengeri kikötőkbe irányítja át, szakértők szerint ez komoly logisztikai akadályokba ütközhet. Ha a lezárás tartós marad az őszi csúcsidőszakban, az orosz export 5-10 millió tonnával is visszaeshet, mivel a mélyvízi kikötők nem bírják el a teljes többletterhelést. Az orosz agráriumot emellett a finomítókat ért ukrán csapások miatt dráguló gázolaj is sújtja, ami ronthatja a gazdák profitmarzsát a jelenleg is zajló betakarítás során.

Iratkozz fel, hogy értesülj hasonló tartalmainkról! 😊

Az ukrán tengeri export összeomlása:

Read more

Kezdjük is a legfontosabbal! Úgyis tudom, hogy mindenkit ez érdekel…

Vízgazdálkodás

A korábbi, magkenderről szóló cikkben már volt róla szó, hogy más kultúrnövényekhez képest mennyire csekély a kender vízigénye, azonban arról nem volt szó, hogy miért. A titok részben a gyökérzetben rejlik, bár ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik.

Egy kutatás, amely 46 ipari kender genotípust vizsgált, és 2D képelemzéssel összehasonlította a gyökér- és hajtásjellemzőket, megállapította, hogy a gyökérzet nem egyformán alakul a különböző kender genotípusoknál, és ez erősen összefügg a növény föld feletti növekedésével is. Ahol erősebb a gyökérzet, ott általában a föld feletti tömeg is nagyobb. A legfontosabb adat, hogy a teljes gyökérhossz a legnagyobb és a legkisebb genotípus között 175% különbséget mutatott. Sajnos a konkrét méretek az adott tanulmányban nem szerepelnek, de egy igen látványos kísérlet feltárta a kender gyökérméretét: A képen látható növény magassága 180 cm, a gyökér mélysége 112 cm, a gyökérrendszer átmérője 262 cm. A mélyebb vagy kiterjedtebb gyökérzet jobb víz- és tápanyagfelvételt, valamint jobb stabilitást jelent a növény számára, ami különösen fontos szárazabb, stresszesebb körülmények között.

Egy másik szempontrendszer az ültetési távolságok és a gyökértömeg rációját vizsgálta. Általában a teljes növényi tömegből 10–15% a gyökérzet. Ritka ültetésnél a mélyre ható gyökerek fejlődnek erőteljesebben, így természetesen jobb a vízfelvétel is. Sűrű ültetésnél viszont a gyökerek sekélyebbek, de hosszabbak oldalirányban és összefonódnak. A verseny miatt a gyökerekre ekkor több energia megy el, mélyebb gyökerek esetén viszont jobb az aszálytűrés. Ebből az következik, hogy vízhiányosabb területen a tágabb térállású magkendertermesztés az előnyösebb választás.

Emellett van még egy titkos fegyvere a kendernek, mégpedig a légköri aszály ellen. A kendernövénynek igen gyors a sztómareakciója (gázcserenyílás szabályozási mechanizmus), ami nagy segítség a vízvesztés mérséklésében. Ez a tulajdonság a víztakarékos termesztés szempontjából egyre fontosabb tényező lesz a mezőgazdasági növényeknél, mivel alapvetően nem a csapadék volumene változott lényegesen az utóbbi években, hanem a csapadékeloszlás okoz komoly kellemetlenséget. Viszont a növényeknek adott fenológiai fázisban adott mennyiségű vízre lenne szükségük. A hosszabb aszályos időszakokat azok a növények élik túl nagyobb eséllyel, amelyek a párolgással vesztett vízmennyiséget minimalizálni tudják. A gyors sztómareakció biztosítja a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid felvételét is, ezért sajnos aszályosabb időben kisebb mennyiségű szén-dioxidot képes a növény megkötni.

Észak és dél

A klímaváltozással bizonyos növények optimális termesztési zónája kezd észak felé húzódni. Ahogy a kukorica fő termőterületének Magyarország számított, az idő múltával már sokkal inkább Lengyelország lett az. Ha ezt a tendenciát vesszük alapul a kender tekintetében, van egy jó hírem. A kender, mint Cannabis Sativa L. rendelkezik déli és északi alakkörrel. A kender déli alakköre a melegebb, hosszabb tenyészidejű területekhez alkalmazkodott genotípusok összességét jelenti. Tehát ezek a növények inkább a mediterrán és délies európai, közép-ázsiai klímához alkalmazkodtak, ezért a kendertermesztés számára még egy darabig ideális országnak tekinthetjük Magyarországot.

Talajromlás, regeneratív szerep

Read more

Időközben már a mainstream agrármédia is foglalkozott az üggyel, két ízben is, itt és itt. Mivel a Kamara működését övező állandó belső feszültségek és a sajtóban megjelenő hírek már a tagság szélesebb körét is elérték, elhatároztam, hogy a felszíni viták mögé nézve megismerem a teljes történetet. Úgy gondolom, köztestületi tagokként jogunk van tisztán látni a folyamatokat, hovatovább köztestületként a Kamarának kötelessége is teljes transzparenciát biztosítani a pénzügyei és a hatalomgyakorlása felett, ezért döntöttem az információk összegzése és megosztása mellett.

Sajnos amit találtam, attól inkább csak magamra akartam rántani a villanybojlert.

Read more

Read more

Read more

Ez a komplexitás az oka annak, hogy az algák iránt a kutatók és a mezőgazdasági gyakorlat egyaránt egyre nagyobb érdeklődést mutat. Habár tankönyveket tudnék írni a témáról, mégis igyekszem gyakorlati szempontból elmagyarázni a különbségeket és a javasolt felhasználási útmutatókat.

Miért pont algák? – Evolúciós túlélők a mezőgazdaság szolgálatában

Közel húsz éve foglalkozom algaalapú biotrágyák fejlesztésével és gyártásával – nemcsak Magyarországon, zárt, automatizált fotobioreaktorban, hanem eltérő klimatikus és termesztéstechnológiai környezetben, száraz, intenzív, nyitott rendszerekben is. Ez az időszak megtanított egy fontos dologra: az algák működnek, de nem úgy, ahogy a marketing gyakran állítja. Nem helyettesítik a szakszerű tápanyag-gazdálkodást, nem korrigálják a hibás agrotechnikát, és nem garantálnak minden évjáratban látványos termésnövekedést, teljes védelmet az abiotikus stresszhatásokkal szemben pedig aztán végképp nem.

Amit viszont biztosan tudnak, az növényélettani szinten is mérhető: finomhangolják a növény válaszreakcióit, javítják az alkalmazkodóképességet és bizonyos klimatikus- vagy stresszhelyzetekben kézzelfogható előnyt adnak.

A korábbi fejezetben már megtárgyaltuk, hogy az algákból készült termékek valójában három nagyon eltérő kategóriába tartoznak: az élő, zárt fotobioreaktor rendszerben nevelkedett, vagy természetes körülmények között, nyílt rendszerben tenyésztett algákra és cianobaktériumokra, mint algaszerű fotoszintetizáló szervezetekre épülő biostimulátorok, ahol a hatóanyag folyékony vagy szárított biomassza formában van jelen. Illetve a tengeri makroalgákból, köznapi nevükön moszatokból készült kivonatok, amit tengerek vagy óceánok partján gyűjtenek össze.

Az elmúlt évek kutatásai szépen leírják, hogy ezek a készítmények tényleg agronómiailag előnyös tulajdonságokkal bírnak: belenyúlnak a hormonális szabályozásba, segítik a stresszkezelést, finomítják a tápanyagfelvételt. Viszont varázsolni és csodát tenni nem tudnak. Inkább adnak egy kis előnyt, ha jól használjuk őket. Aki mélyebben elmerülne a témában, az irodalomjegyzékben fogja megtalálni az információk széles tárházát.

A helyzet szokás szerint nem fekete vagy fehér. Nem az a kérdés, hogy az algás biostimulátor működik-e. Hanem az, hogy mi működtetjük-e rendesen? Érdemes tehát közelebbről megnézni, milyen algafajok kerülnek valójában ezekbe a készítményekbe, hogyan hatnak a növényekre, és mennyi tudomány – illetve mennyi marketing – áll az algás biostimulátorok mögött.

Nem áll módomban minden növényvédelmi és felhasználástechnikai kérdést megválaszolni ebben a cikkben, hiszen mindenki személyre szabottan, az aktuális kondíciók alapján konzultál szaktanácsadójával. Ezért írok csak jótanácsokat és javaslatokat, aminek mentén mindenki megértheti, hol is van a helye a biostimulátor használatának.

Az első fontos tanácsom: bátran kérdezzetek! Hogy mit kellene kérdeznie egy tudatos gazdálkodónak egy biostimulátor-forgalmazó tanácsadójától? Például kezdésnek azt, hogy:

Read more

Sokszor kérdezik tőlem, hogy a zuzmók károsítják-e, megölik-e a fákat, leszedjék-e őket a kertjükben növő gyümölcsfákról? A zuzmókutatás területén csak minimálisan találkozni olyan esetekkel, amik a zuzmók fákat károsító hatását bizonyítanák. Ezzel szemben a többségében anonim „ismeretterjesztő” cikkek nem támasztják alá tudományos tényekkel a zuzmók károsító hatását, pusztán eltávolítási javaslatokat közölnek. Vajon honnan eredhetnek ezek a tévhitek? Sajnos sokszor még a zuzmók ártalmasságát cáfoló ismeretterjesztő cikkekből is hiányoznak a szilárd tudományos bizonyítékok. Ezért nemzetközi publikációk segítségével igyekeztem választ találni a sokakat foglalkoztató kérdésre.

Mi fán terem a zuzmó?

A zuzmók gomba (mikobionta) és fotoszintetizáló alga vagy cianobaktérium (fotobionta) partnerből álló teleptestű, autotróf, poikilohidrikus élőlények, gyakran a szimbiózis mintapéldájaként említik őket (Farkas 2007, Nash 2008). A gomba alkotja a telep nagyjából 90%-át: biztosítja a struktúrát, az ásványi anyag- és vízfelvételt, ezáltal védve, segítve a fotobionta partnert, ami fotoszintetikus termékekkel, tápanyaggal látja el a gombát. A zuzmók a sarkvidékektől a trópusokig szinte minden élőhelyen és felszínen képesek megtelepedni: fák kérgén, sziklákon, talajon, de az ember által létrehozott antropogén felszíneken is, amikbe többnyire csak apró, néhány milliméter hosszú, gombahifákból álló képletekkel (rizinákkal) kapaszkodnak.

Életmódjuk igen speciális – poikilohidrikus élőlények. Vízszállító szövetek hiányában nem képesek aktívan szabályozni vízháztartásukat, ezért telepük passzívan követi a környezet vízállapotát. Esőben, vagy magas páratartalom mellett telepeik nedvesek, fiziológiailag aktívak, míg erős napsütésben alacsony páratartalom mellett kiszáradnak, ekkor működésük nyugalmi állapotba kerül. Ez a folyamatos kiszáradás-újranedvesedés ciklus védi meg a fotoszintetikus apparátust a túlzott fényenergia károsító hatásától, hiszen ha nincs fotoszintézis, hosszú távon sem a gomba, sem az alga nem képes túlélni.

A világon több, mint 13500 zuzmófaj él, hazánkban pedig több, mint 940 faj (Farkas, 2024). Formájuk, alakjuk és színük rendkívül változatos, ez utóbbi elsősorban a speciális zuzmóanyagaiknak köszönhető.

A gyümölcsfák lakói

A több, mint 900 faj közül hazánkban csak kevés telepedik meg gyümölcsfákon is. Különösen feltűnőek lombhullástól lombfakadásig a sárga falizuzmó (Xanthoria parietina) aranysárga telepei. A zuzmók télen a páradús levegőből könnyen jutnak nedvességhez, ami elengedhetetlen a metabolikus aktivitáshoz, a szórt fény pedig nem károsítja a fotoszintetikus apparátust, így a beérkező fény nagy része hatékonyan fordítható fotoszintézisre (Nash 2008). Ráadásul a falevelek sem árnyékolják őket, így jobban „szem előtt” vannak. Sárga telepeik színét a parietin nevű zuzmóanyag, pigment adja, aminek elsődleges feladata, hogy megvédje a zuzmóban lévő fotobiontát a káros UV-sugárzástól (Solhaug & Gauslaa 1996).

Mégsem csak kapaszkodnak?

Read more

Read more

Read more

A globális agrárgazdaság 2026 májusának végén nem egy egyszerű ciklikus hullámvölgyet tapos, hanem egy többszörös válsággóc által fűtött, úgynevezett „polikrízis” kellős közepén navigál. Ha valaki az…

Read more

Miért igen?

Energianövény: A rostkender szártömege óriási is lehet adott fajta választása esetén. A kender pár hónapos növekedése alatt elérhet akár 5 méteres magasságot is. Nos, ez már az a kategória, amit erdészeti szárzúzóval érdemes betakarítani, viszont a termésmennyiség és a fűtőérték magáért beszél. Az akáccal való összehasonlításban, amennyiben a 35 éves vágásérettséget számítjuk, 3-szor termelékenyebb a kender. Egy hektár 35 éves akácerdő 100-150 tonna tüzelőt ad. Egy hektárról a tüzelőnek való brikettált kender 8-13 tonna között mozog, tehát 35 év alatt (időben sokkal arányosabban elosztva, ami plusz pozitívum) 280-455 tonna fűtőanyag realizálódik számunkra.

A kender fűtőértéke brikettált állapotban 17,5 Mj/kg, míg az akác nem számottevően több, 18,5 Mj/kg. A kender alkalmas elgázosító technológiával üzemelő kazánokhoz és második generációs etanolgyártás alapanyagának is.

Talajtakaró + takarmány

Azért szerepel együtt ez a két megnevezés, mert az utóbbi idők nem túl hideg teleit tökéletesen átvészeli az ősszel kikelt állomány. Bár nem sokan kísérleteztek szántóföldi méretekben konkrétan őszi vetéssel, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a kender kiválóan alkalmas a téli talajtakarásra. Tavasszal így jóval hamarabb indul növekedésnek a növény és májusra már jó hozammal betakarítható takarmány célra. A kenderlevélzet elsősorban nyúl és kis rágcsálók takarmányozására használható, de kiegészítő táplálékként a nagyobb emlősök esetében is kifejezetten jótékony, vitalizáló és egészségmegőrző hatású lehet a benne található fitokannabinoidok és terpének miatt. Nagyobb állatok esetében a takarmány 20%-nak megfelelő mennyiségű adagolása javasolt (pl. tehén, ló).

Állatalom

Még ebben az esetben is igen a válasz a „Miért igen?” kérdésre, viszont azért itt már szükség van némi szárbontásra, a szárzúzáson, az egyszerű daráláson túl. Állatalomként elsősorban a növény belső, rostoktól mentes részét - a pozdorját - használjuk. Ennek előállításához nem elegendő csupán szétzúzni a növény szárát (mint a brikettáláshoz), hanem át is kell rostálni - például egy dobrostával -, hogy kinyerhessük a rostok közül a pozdorját. Az állatalom céljával feldolgozott kenderpozdorjával leginkább a versenyszférában találkozhatunk, ahol előszeretettel alkalmazzák versenylovak almozására. Emellett főként nyúl és kis rágcsálók almozására használatos számos kedvező tulajdonsága miatt:

• nagy a nedvszívó képessége,

• rovarmentes,

• jó hőszigetelő,

• szagmegkötő,

• antimikrobiális,

• nem porolódik͕,

• felhasználást követően, kijuttatva gyorsan lebomlik a talajban.

Építőanyag

Ehhez a felhasználási területhez szintén pozdorjára van szükség, viszont amíg az alomnál nem gond, ha egy kicsit „szemetes”, azért itt már egy fokkal tisztább pozdorja szükséges. A kenderbeton alapvetően pozdorja, víz és mészhidrát keverékéből készül. Az ebből készülő falszerkezet nem teherhordó, viszont rendkívül jó szigetelő, páraáteresztő tulajdonságokkal rendelkezik. A kenderbeton kétségkívül a jövő építőanyaga fenntarthatósága és kedvező tulajdonságai miatt, ezért mindenképpen érdemes energiát fordítani az alapanyag előállítására is. A falazati felhasználás mellett befújható szigetelőanyagként is alkalmazható lakásfelújítások során, emellett pedig 3D háznyomtatási technológiákhoz is használható, ami még inkább bővíti a felhasználási lehetőségeit és a piaci potenciált.

Kompozit

Kompozit anyagok a kender szárának szinte minden részéből előállíthatók. A rost magas cellulóztartalma miatt bioműanyag gyártására is alkalmas, de szálerősítéses kompozitok, 3D nyomtatófilametek és sok minden más készíthető belőle ezen a téren. A biopolimer- és biokompozit-ipar által előállított termékek környezeti terhelése jelentősen kisebb, mint a tradicionális, kőolajalapú polimertermékeké. Tekintve az olaj ellátási lánc sérülékenységét, egyre inkább indokolt lenne foglalkozni az ehhez hasonló alternatív alapanyagokkal. Magyarországon már működnek olyan vállalkozások, amelyek bizonyos mértékben foglalkoznak kenderalapú kompozitokkal, azonban az ehhez kapcsolódó ellátási lánc még nincs kellően kiépítve és feltérképezve, ezért ez az út nem magától értetődő, viszont rendkívül ígéretes.

Szigetelőanyag

Read more

Read more