Van CBD-s arckrém, sampon, kapszula, rágó, sör, de még azt hiszem péksüteményt is készített valaki. Talán előtte az aloe vera ment ekkorát. Mostanra nagyjából kialakult a helye a piacon. Sajnos azonban sokan pórul jártak azok közül, akik akkor ráugrottak a termesztésre, mert sok esetben rajtuk maradt a félkész anyag. Azonban a CBD népszerűsége ellenére ne gondoljuk, hogy több ezer hektárnyi kender-termőterület lenne Magyarországon. A hivatalos adatok szerint az utóbbi 10 évben a legjobb szezonban (2019-2020) sem haladta meg a 700 hektár termőterületet.

A valóságban ez sok kísérletező gazdát jelentett, akik félinformációk alapján és az ígéretes piaci kereslet hallatán beleugrottak általában 10-20 hektárral a termesztésbe. Viszont a kender cseppet sem hasonlít a búzára, kukoricára, de még a napraforgóra sem. Rendkívül erős rostja van, ami simán befullasztja a kombájnt, a növény pedig megnő 2 méter magasság fölé (néha akár 4 méter magas kar vastagságú tővel), ezért aztán nem mindenkinek sikerült boldogulni vele.

És akkor még a jogszabályok is…

Az EU-ban egyébként 0,3% a határérték, és vannak kezdeményezések, hogy nálunk is így legyen, de egyelőre nem sikerült elérni ezt a célt… sem.

Ami fontos, ha ipari kendert vetünk: Őrizzük meg a bizonylatokat! A vetőmag vásárlását igazoló számlát és a csomagoláson található fémzárolást igazoló hatósági címkét kötelező megőrizni legalább a vetés évének végét követő év végéig. Bárminemű kétely merül fel azzal kapcsolatban, milyen kender is az a falu végén, ez lesz az, amivel igazolható. Mindenképp érdemes a helyi rendőrségen előre jelezni, hogy pontosan hol és milyen kendernövény növekedik, mert szinte mindig van egy-egy jó szándékú „Magdi anyus” vagy mezei túrázó, aki azonnal a rendőrséget hívja.

Ezen túl, aki a területalapú támogatásnál bejelöli, hogy kendere van, az számíthat rá, hogy a NÉBIH esetleg nála végzi a véletlenszerű mintavételt, amivel a THC határértéket ellenőrzik.

Van még egy fontos és rendkívül sokféleképpen értelmezhető részlet. Kötelezettség áll fenn nyilvántartásba vételre, de csak „kizárólag a jogszabályban nevesített tevékenységekre (kannabisz növény virágzatának begyűjtése, cséplése, tárolása, felvásárlása más nyilvántartásba vett gazdálkodótól, exportálása, reklamáció esetén importálása, valamint annak megsemmisítése)”.

Na már most, aki magra termeszt és azt csépelni is fogja, annak a fentiek alapján szükséges a nyilvántartásba vétel. A mag nem része a „kannabisz virágzatnak”, de a cséplési alj már igen, mivel abban található főleg a CBD és az az icipici THC is. Aki zöldítésre vagy zöldtakarmánynak használja a kendert, és nem jut olyan fenológiai fázisba a növény, hogy virágzóna alakuljon ki, annak éppenséggel nem szükséges ez a bejelentés, de mivel évekig mentek a pontos értelmezési viták és félreértések, a gyakorlatban mégis jobb, ha így is bejelentésre kerül a növény (és bízunk benne, hogy lassan pozitív változások következnek).

Mit ne csinálj!?

Ne vess úgy kendert, hogy nem tudod, hogyan fogod learatni!

Akkor miért beszélünk mégis a kenderről?

Mert iszonyú finom és tápláló, és igenis megvan a helye a piacon. A kendermagból vegyi anyagok és bonyolult eljárások nélkül nyerhető ki színtiszta protein, ami önmagában rendkívül piacképessé teszi. A hántolt kendermag ínycsiklandó csemege, szinte minden ételhez alkalmas a müzlitől a poke bowlig. A kendermagolaj pedig maga a kincs, már csak a lenmagolaj jobb nála. Arról nem is beszélve, hogy a magolaj rendkívül sok kozmetikai termékben igen hasznos és keresett alapanyag.

Itt van a kutya elásva!

1. Fajtaválasztás

A különböző fajták között igen jelentős eltérések vannak magtermésben, olajtartalomban, növénymagasságban és még érésidőben is. Van például fél méter magas, augusztus elején érő fajta, a ‘Finola’, ami egy átlagos magkender fajta. Rendkívül könnyen kezelhető, afféle belépő szint a magkenderben. Aztán van a ‘Tiborszállási’, ami már expert fokozat, mert ugyan egy nagy szemű, kiemelkedően finom étkezési magnak való fajta, ellenben bőven 2-3 méter magasságig nő és a magzóna sem egyszerre érik. A magkender-nemesítésnél fontos szelekciós cél az egységes érés és a gépi betakaríthatóság, ezért léteznek már olyan fajták, mint ‘Fibrol’, ‘Uniko-B’, amik 2 méter alatti állományt képeznek, így kezelhetőbbek az általánosan elterjedt mezőgazdasági gépekkel is.

A magyar nemesítések közül a ‘Fibrol’ kifejezetten olajhasznú egylaki fajta, míg a ‘Tiborszállási’ például étkezési magnak kiváló nagy magtömege miatt. A listában látható kettős hasznosítási irányú és kifejezetten rostnak való fajta is.

2. Termesztési feltételek

A legtöbb szakforrás szerint (Bócsa Iván, Finta Zuzana) a kender a jó vízgazdálkodású, jó tápanyag-ellátottságú földeket szereti. Tápanyagigényes növény, különösen nitrogénből, foszforból és káliumból igényel megfelelő utánpótlást, de csak az optimális mennyiségig, mivel, ahogy más kultúrnövényeknél is, a túl sok nitrogén a kender esetében is minőségromláshoz vezet. A vízigény a fejlődési szakaszok között eltérő, virágzás és magképződés idején magasabb.

3. Növényvédelem

Magtermesztés esetében szükséges leginkább a növényvédelem, mivel a rost és a szár tekintetében nincs számottevő kártevő. Azonban a gyapottok bagolylepke lehet az állományunk pestise, ha nem védekezünk ellene. Sajnos túl sok lehetőségünk nincs, összesen 3 különböző rovarölő szer van engedélyezve az ipari kenderre, ebből pedig csak egy bio.

4. Vetés, aratás

A vetés sűrűsége nagyban meghatározza az aratási lehetőségeket, ugyanis tág térállásban, bár kiváló „karácsonyfákat” fogunk termeszteni, azokat semmilyen mai szokványos aratásra szánt berendezéssel nem fogjuk tudni learatni. Ebbe a hibába nagyon sokan beleestek az elmúlt időszakban. Vissza kell itt utaljak a fajtaválasztás fontosságára is, mivel vannak elágazásra hajlamosabb fajták és vannak, amik homogénebb állományt adnak.

Tegyük fel, hogy a fajtánk nem kifejezetten elágazásra hajlamos. Ugyanakkor ha sok szabad helye marad, még ezek a fajták is kontrollálhatatlanul elágazhatnak, és ennek eredményeként a különböző ágakon különböző magasságba kerülnek a termőzónák, melyek ráadásul nem egységesen fognak beérni. Ekkor már csak a századfordulós aratástechnika segít. Ha szerencsések vagyunk, és van még az országban lévő kb. 5 ZSK-ból egy a közelben, akkor azzal megpróbálkozhatunk, máskülönben kézi erővel kell megbirkóznunk a növényekkel. Mivel a kendermag szépen utó tud érni, érdemes kévébe kötni és kúpba rakni a növényeket. Körülbelül 2 hét alatt beérik annyira, hogy már csépelhető.

Amennyiben dupla gabona, de max. 40 cm a sortáv, nem fog számottevően karácsonyfásodni a növényünk és megtehetjük, hogy hagyományosabb kombájnnal arassunk. Tőtávnak 10-20 cm megfelelő, különböző ajánlások alapján 30-70 mag/m² ajánlott a jó magtermésre (~50 kg/ha). Vannak azért így is további feltételek. A gépi aratáshoz ideális növény nem lehet sokkal magasabb, mint két méter, nem ágazik el számottevően, eltaláljuk az aratás megfelelő pillanatát (mielőtt kipereg az összes mag) és a vágóasztalon minden forgó alkatrészt le kell fedni, amire felcsavarodhat a rost. Utóbbi igen fontos, ugyanis nem egyszer fordult már elő, hogy beakasztotta a gépet az erős rost. Sose hiszik el, de tényleg nagyon erős.

Trükkös termesztés: Létezik a kender esetében egy trükk, amivel a betakarítást egyszerűbbé tehetjük és a hozamot is maximalizálhatjuk. Utóbbiban mondjuk megoszlanak a vélemények, hogy megéri-e, de van egy létező gyakorlat, a növény visszavágása (toppolás) annak érdekében, hogy elágazásokkal homogenizálható legyen a termőzóna kialakulásának magassága. Ez alacsonyabb, betakarítás szempontjából könnyebben gépesíthető növényeket eredményez, illetve a magzóna érésének időbeli különbsége is valamivel rövidül, amely révén jobban tervezhetővé válik a betakarítás ideje. Az eljárással szembeni ellenvélemények leginkább amellett fogalmazódnak meg, hogy ezzel stressz éri a növényt, továbbá a bokrosodást követően nehezebb a sorok között az esetleges növényvédelmi munkákat elvégezni, illetve, hogy nem számottevően több a hozam ezáltal.

5. Tárolás, minőségi buktatók, csírázóképesség

A csépléssel kapcsolatban máris egy fontos jogszabályi részletről kell szót ejteni. A cséplési aljra is a drogtörvény vonatkozik, ezért azt hivatalosan meg kell semmisíteni. Vissza lehet tárcsázni vagy el lehet égetni, de nem árt pár fotót is lőni erről, mert az ördög nem alszik. Amint megvan a magunk, jöhet a tisztítás és szárítás. A legtöbb gyommag és a nagyon éretlen magok jól elkülönülnek, kivéve talán a csattanó maszlag, ami vígan éldegél a kenderünk tövében. Valamiért ezt a növényt nem érdekli túlzottan a kender egyébként elég jó gyomelnyomó képessége. Szárítani 12%-os nedvességtartalomra kell a kendermagot. Ezt követően jön a következő kérdés:

6. Értékesítés vagy további feldolgozás?

A kendermag direktben is jól értékesíthető több irányba is.

• Vetőmag: Azért itt egy picit más a helyzet, mert termeltetési szerződéssel kell kezdeni, és a termesztés technológiája is némileg eltér, hiszen a kellő mennyiség megfelelő csíraképességének biztosítása egy olyan növénynél, ahol az 50 centis termőzónában nem egyszerre érnek a magok, kihívás. Erre leginkább a tág térállású, kúpba rakós termesztés lenne megfelelő a mennyiség és minőség tekintetében, viszont ez a módszer kifejezetten emberi erőforrás igényes. A második, még jó lehetőség a fentebb említett visszavágásos technológia, ami ebben a szegmensben jó eredményekkel alkalmazható, hiszen célunk, hogy a magok minél nagyobb arányban és mennyiségben legyenek érettek.

• Árumag: Az árumagot sokféle irányba értékesíthetjük közvetlenül. Az egyik legnagyobb felvelőpiac talán a takarmánygyártás, mivel a nagy fehérjetartalmú mag különösen alkalmas halak, baromfik takarmányozására, vagy akár bekerülhet egyéb állatok eledelébe is. Kiemelném a sporthorgászat felvelőpiacát, mivel Magyarországon elég sok kis márka gyárt sporthorgászoknak etetőanyagot, és a MOHOSZ szabályzata alapján már nem lehet csak úgy kukoricával tömni a halakat, minőségi táplálékra van szükségük, például kenderre. Az árumagot szintén könnyen értékesíthetjük olajsajtoló üzemek részére, mivel az élelmiszer célú olajon túl a kozmetikumok is nagy felvevőpiac a számukra, ráadásul az olajsajtolás melléktermékeként kiváló minőségű proteinpor és kendermagliszt keletkezik. Értékesíthetünk közvetlenül további élelmiszer-feldolgozók irányába, akik kendermagtejként, hántolt kendermagként, müzli alapanyagként vagy más élelmiszeri alapanyagként értékesítik további élelmiszeripari feldolgozókhoz, esetleg maguk dobják közvetlenül a piacra.

• További feldolgozás: Amennyiben úgy döntünk, nagyobb hozzáadott értékkel adnánk túl a magunkon, két irányba indulhatunk. Beruházunk vagy bérmunkáztatunk. Elsődleges feldolgozásként választhatjuk a hántolást, mely nem éppen egy egyszerű technológia, mivel a kendermag rendkívül olajos és a nem megfelelő beállítások mellett hamar szétkenődik ahelyett, hogy hántolt mag keletkezne. A feldolgozására létezik már köves malom, és van fúvókás roppantásos módszer is, ami megfelelő minőséget ad. Amennyiben inkább a proteinpor vagy a magolaj vonalon indulunk el, akkor ezekhez is kiváló kisgépek és kis szolgáltatók érhetőek el.

Összességében:

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• OGYÉI Nyilvántartásba vételi adatlap

• Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH). Általános tájékoztató a kender alapú élelmiszerek forgalomba hozataláról és azok szabályozásáról. 2024. január 11.

• Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ). Országos versenyszabályzat 2026.

• Finta Zuzana. A kender olajtartalom növelésének hatása a zsírsavösszetétel és a fontosabb agronómiai tulajdonságok alakulására. Doktori (PhD) értekezés, Szent István Egyetem, 2012. DOI: 10.14751/SZIE.2013.006

• Lantos Zsuzsa - Gazdasági növények vízhasznosítása. 2007. Acta Agronomica Óváriensis Vol. 49. No. 2.1. kötet

• Bócsa Iván - A kender és termesztése. Agroinform Kiadó, 2004. ISBN: 9789635028306

• Ivanics Anna. Hazai kenderipari kutatások. Magyar Textiltechnika, LXXII. évf., 2019/3, 6–7. oldal.

• Ivanics Anna. Fenntarthatóság? Kender! Magyar Textiltechnika, LXXII. évf., 2019/2, 17–18. oldal.

• Ivanics Anna, Molnár György, Beszédes Nimród Attiláné, Ilyés Réka - Kenderben a jövő – Ipari kender termékpálya áttekintés. 2023 ISBN: 978-615-5639-47-0

• Finta Zuzana, Aczél Ádám, Barkaszi Levente, Pásztor Zsolt, Ivanics Anna, Pfeffer Kristóf - Kulturális alapú gazdaságfejlesztés a Kárpát-medencében. Az ipari kenderre épülô népi kézmûvesség és közösségépítés módszertani megalapozása (2017) ISBN 978-963-651-505-8

A korábbi cikkekben már megvitattuk az algás biostimulátorok hatásmechanizmusát és előállítási metodikáját. A visszajelzések és a piaci tapasztalataim alapján a felhasználók könnyebben elfogadják és megértik az élő algás készítmények előállításának mechanizmusát, hiszen a zölden bugyogó fotobioreaktor-oszlopok vagy alga-medencék látványa teljesen hétköznapi, emberközelibb.

Hallgassátok meg a Fekete Technológia legújabb adását, amely a talaj és növénykondicionálás egy újfajta megközelítéséről szól!

Az Impavidus egyébként vörös makroalga készítményt is forgalmaz, de ez az adás most másról szól :)

Az algaszuszpenzió nem kizárólag oldott bioaktív anyagokat tartalmaz, hanem biomasszát, vagy metabolikusan aktív sejteket is, amelyek átmenetileg képesek kölcsönhatásba lépni a levélfelszínnel vagy a rizoszférával. Fitohormonokról és bioaktív anyagokról is sokat hallottunk már. Az elmúlt 15 évben számtalan gyakorlati tapasztalat számolt be hatékonyságukról. Hatásuk gyakran közvetettebb úton érvényesül: a növényi hajtásnövekedés serkentésén, a talaj mikrobiológiai aktivitásának befolyásolásán, a tápanyagok mobilizációjának javításán, valamint a gyökérszerkezet javításával és a gyökérzóna ökológiai egyensúlyának támogatásán keresztül a növény általános kondíciójának fokozásában és javításában hosszabb távon mutatkozik meg.

Az algakivonatok kifejezés már misztikusabb a felhasználóknak. Bár könnyen elfogadható, hogy a makroalgák a tengerből származnak, begyűjtés után fizikai-kémiai eljárással feldolgozzák őket. A tudomány haladásával évről évre több tudományos bizonyítékot kapunk alátámasztásként arra, hogy az algakivonatok hatása alapvetően biokémiai és szabályozó jellegű. Tudományos nyelven a bioaktív komponenseik – többek között hormonhatású vegyületek, poliszacharidok, aminosavak és antioxidáns molekulák – a növény endogén folyamataiba avatkoznak be, azok működését finoman modulálva. Ennek eredményeként gyors fiziológiai válaszok figyelhetők meg, például a gyökér- és hajtásnövekedés serkentése, a stressztűrés javulása, valamint a növényi védekezőrendszerek aktiválása. Ebben az értelemben az algakivonatok inkább jelátviteli „triggereknek”, vagyis genetikai folyamatindítónak, úgymond „ravasznak” tekinthetők, amelyek a meglévő szabályozó hálózatokat érzékenyebb állapotba hozzák. Tudom, hogy ez egy mély és komplex tudományos összesítő, de hamarosan elkezdjük boncolgatni, hogy miről is beszélek.

A konferenciákon, gazdatalálkozókon, továbbképzéseken, de még a prospektusokban is előszeretettel használják a szaktanácsadók és forgalmazók a „hatékonyság génszinten történik” és „a termék génexpressziót vált ki” kifejezéseket.

Én igen, hiszen agrárbiotechnológusként ez a szakmám része. Jogosítványom van hozzá, hogy még a mikroszkópon is túl, egy molekuláris világban kutakodjak, mint több ezer lelkes kollégám világszerte. Mielőtt nagyüzemi algatermeléssel kezdtem foglalkozni, árpa szárazságstressz és szója tripszin-inhibitor génexpresszió molekuláris genetikai vizsgálata volt a kutatási témám, úgyhogy a növényélettani szabályozó mechanizmusok a hivatásom alapkövét képezik, és a későbbi algás biostimulátor hatékonyságvizsgálatok is megalapozták az algák iránti tiszteletemet és szenvedélyemet.

Összegzésként az algás készítmények közös jellemzője, hogy nem klasszikus tápanyagként működnek, hanem a növény élettani folyamatait befolyásolják. Hatásuk jellemzően az antioxidáns rendszer aktiválásán, a hormonális egyensúly finomhangolásán és a stresszválaszok modulálásán keresztül érvényesül. A különbségek inkább a hatás mélységében és mechanizmusában jelennek meg. És én pontosan ezt a különbséget szeretném megmutatni azzal, hogy elkalauzolom a kedves olvasókat a molekuláris biológia, vagyis a növényi gének világába.

Algák, génkapcsolók és a valóság: mit tudnak valójában az algakivonatok a mezőgazdaságban?

A tengeri algakivonat tartalmú készítmények olyan bioaktív molekulákat hordoznak (pl. poliszacharidok, specifikus metabolitok, aminosavak), amelyek összetettebb jelátviteli és szabályozási folyamatokat képesek aktiválni a növényi sejten belül.

Hatásuk gyakran szorosan összefonódik a növény stresszélettani válaszaival, beleértve az ozmoregulációt és a sejtszintű védekezési mechanizmusokat is. Ebben a kontextusban a makroalgákból – különösen a vörösalgákból, barna algákból és sárgás moszatokból – előállított kivonatok egyre nagyobb figyelmet kapnak, mint komplex biostimulánsok. Hiszen – véleményem szerint – a tudomány egyre gyorsabb fejlődésével elérkeztünk a biostimulátorok új generációjához, ahol már rutinvizsgálatokkal is megállapíthatjuk egy bioaktív molekula növényre gyakorolt hatását a gének szintjén is, nem csak több hónapos vagy éves összehasonlító szántóföldi kísérletekben és üvegházban kell bizonyítanunk tudományos áttörésünket.

Az alábbi összehasonlító táblázat foglalja össze a molekuláris biológiai módszerekkel is alátámasztott, algakivonatokban található bioaktív komponensek hatásmechanizmusait.

A teljesség igénye nélkül most nem áll módomban részletesen elmagyarázni a fenti táblázatot és a hatóanyagok hatásmechanizmusát, de a szokásos módon a javasolt irodalomjegyzékben minden lelkes molekuláris biológus-jelölt megtalálja a részletes kutatási eredményeket.

Én most a kozmetikai iparból ismerős, de biostimulátor alapanyagok közt nemrég felbukkanó vörösalga-kivonatok példáján keresztül mutatom be, hogyan válhatnak a legújabb tudományos eredmények kézzelfogható mezőgazdasági megoldásokká, közelebb hozva a molekuláris szintű folyamatokat a mindennapi gazdálkodási gyakorlatokhoz. Ezzel is segítve a gazdákat abban, hogy a modern biotechnológiai vívmányokat érthető és alkalmazható formában lássák.

A választásom nem véletlen, hiszen a vörösalgák (Rhodophyta) természetes élőhelyükön extrém körülmények között élnek: változó sótartalom, erős UV-sugárzás és folyamatos környezeti stressz jellemzi őket, amiknek az utóbbi években sajnos a mezőgazdasági növényeink nagy része is ki volt téve. Ennek megfelelően olyan vegyületeket termelnek, amelyek a sejtek stabilitását és túlélését segítik. Ilyenek a szulfatált poliszacharidok (például karragénánok), antioxidáns rendszerek és ozmoprotektáns hatású molekulák. A legnagyobb agrárinnováció és tudományos felismerés éppen az utóbbi molekulák megértésében rejlik, főleg az elmúlt néhány évben tapasztalt aszályos agrárszezonok miatt.

A mezőgazdaságilag hasznos hatás egyik legfontosabb eleme az ozmoreguláció. Amikor a növény aszályt vagy sóstresszt szenved, a sejtekben felborul a víz- és ionegyensúly, nő az ozmotikus nyomás, és károsodhatnak a sejtmembránok. Ez káros hatással van a növény fejlődésére. A vörösalga-alapú kivonatok ebbe a folyamatba avatkoznak be: serkentik az olyan belső „védőanyagok” képződését, mint a prolin, stabilizálják a membránokat és csökkentik az oxidatív stresszt. Habár nem tudják megszüntetni a növényi stresszt, mérséklik a károsodást, így a növény jobban átvészeli a kritikus időszakokat.

Gyakran emlegetett hatás a „génszintű működés” vagy génexpresszió. A gazdálkodói nyelvre lefordítva:

Az algakivonatok jelzéseket indítanak el, amelyek hatására bizonyos védelmi folyamatok „felpörögnek”, vagyis stimulálódnak, majd elindulnak. Hasonló módon történik az egyéb stresszválasz-gének aktiválása más bioaktív molekulával és az antioxidáns enzimek fokozott működése is.

A vörösalga kivonatok fungicid (gombaölő) vagy antimikrobiális hatásának említése esetében sem klasszikus növényvédelemről van szó. Nem közvetlenül pusztítja el a növényi kórokozókat, hanem biotikus stressz esetén inkább „felkészíti” a növényt: erősíti a saját védekezési rendszerét és bizonyos esetekben gátolja a kórokozók terjedését. Ezért inkább indukált rezisztenciáról beszélhetünk, hasonló génszabályozási metodikával, nem direkt mikrobaölő hatásról. A hatóanyagok elicitorokként (úgymond reakciókiváltóként) működnek, vagyis „riasztják” a növényt, hogy ideje védekeznie.

A számos algakivonat-tartalmú biostimulátor mellett az újgenerációs vörösalga-kivonatok mezőgazdasági felhasználása is tudományosan jól megalapozott. A vörösalgákból származó kivonatok sem tápanyagpótlók, sem klasszikus növényvédő szerek, hanem biológiai szabályozók. Nem a „zöldebb levél másnap” típusú inputok.

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy kivonataik szintén nemcsak élettani szinten hatnak növekedésserkentéssel és fotoszintetikus aktivitásfokozással, hanem a növények génexpresszióját is befolyásolják, különösen a biostimuláns hatás, az ozmoreguláció és a növényvédelmi potenciál tekintetében. Hatásuk hosszabb távon mutatkozik meg, és akkor a leglátványosabb, amikor a növény valódi stressz alatt áll, és minden belső mechanizmusát mozgósítania kell a túléléshez. A bennük található bioaktív vegyületek komplex módon hatnak a növényekre, lehetővé téve a stressztűrés növelését és a termésbiztonság javítását.

A fókusz egyre inkább a hatásmechanizmusok mélyebb megértésére helyeződik át, nem pusztán a gyakorlati hatékonyság igazolására. A jövő mezőgazdaságában ezek a természetes eredetű megoldások is kulcsszerepet játszhatnak a fenntartható termelési rendszerek kialakításában.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Jiménez-Arias D, García-Machado FJ, Morales-Sierra S, García-García AL, Herrera AJ, Valdés F, Luis JC, Borges AA. (2021) A Beginner’s Guide to Osmoprotection by Biostimulants. Plants. 10(2):363.

• Banakar, S.N., Prasanna Kumar, M.K., Mahesh, H.B. et al. Red-seaweed biostimulants differentially alleviate the impact of fungicidal stress in rice (Oryza sativa L.). Sci Rep 12, 5993 (2022).

• Khan, W., Rayirath, U. P., Subramanian, S., Jithesh, M. N., Rayorath, P., Hodges, D. M., Critchley, A. T., Craigie, J. S., Norrie, J., & Prithiviraj, B. (2009).
  Seaweed extracts as biostimulants of plant growth and development.
  Journal of Plant Growth Regulation, 28, 386–399.

• Ali, O., Ramsubhag, A., & Jayaraman, J. (2021).
  Biostimulant properties of seaweed extracts in plants: Implications towards sustainable crop production. Plants, 10(3), 531.

• Santos D, Cotas J, Pereira L, Bahcevandziev K. Algae Extracts in Horticulture: Characterization of Algae-Based Extracts and Impact on Turnip Germination and Radish Culture. Sustainability. 2024; 16(6):2529.

• Azzam, E., El-Howeity, M., Galal, H., & Nofal, A. (2022). Biofertilizer efficiency of seaweed liquid extracts of marine green and red macro algae on growth and biochemical parameters of Hot Pepper (Capsicum annuum L.). International Journal of Environmental Studies and Researches, 1(2), 237-249.

• Bulgari R, Franzoni G, Ferrante A. (2019) Biostimulants Application in Horticultural Crops under Abiotic Stress Conditions. Agronomy; 9(6):306.

• Pradeep K. Agarwal, Mohit Dangariya, Parinita Agarwal (2021). Seaweed extracts: Potential biodegradable, environmentally friendly resources for regulating plant defence; Algal Research, Volume 58, 102363, ISSN 2211-9264

• Pastor-Arbulú, P., & Rodríguez-Delfín, A. (2025).
  Seaweed-based biostimulant alleviates cadmium-induced physiological stress in tomato (Solanum lycopersicum L.), BMC Plant Biology, 25, 1016.

• Raja, B., & Vidya, R. (2023).
  Application of seaweed extracts to mitigate biotic and abiotic stresses in plants.
  Physiology and Molecular Biology of Plants, 29, 641–661.

• Eladl, S. N., Elnabawy, A. M., & Eltanahy, E. G. (2024). Recent biotechnological applications of value-added bioactive compounds from microalgae and seaweeds. Botanical Studies, 65, 28.

• Castro, T. A., Tavares, O. C. H., de Oliveira Torchia, D. F., et al. (2024).
  Regulation of growth and stress metabolism in rice plants through foliar and root application of seaweed extract from Kappaphycus alvarezii (Rhodophyta). Journal of Applied Phycology.

• Trivedi, K., Gopalakrishnan, V. A. K., Kumar, R., & Ghosh, A. (2021).
  Transcriptional analysis of maize leaf tissue treated with seaweed extract under drought stress. Frontiers in Sustainable Food Systems, 5, 774978.

• Zhang, Y., et al. (2026). Research progress on the application of seaweed extracts in fertilizer synergism. Algal Research, 104717.

• R J Mughunth, S Velmurugan, M Mohanalakshmi, K Vanitha, (2024) A review of seaweed extract’s potential as a biostimulant to enhance growth and mitigate stress in horticulture crops, Scientia Horticulturae, Volume 334, ISSN 0304-4238

• Székely G, Ábrahám E, Cséplő A, Rigó G, Zsigmond L, Csiszár J, Ayaydin F, Strizhov N, Jásik J, Schmelzer E, Koncz C, Szabados L. (2008) Duplicated P5CS genes of Arabidopsis play distinct roles in stress regulation and developmental control of proline biosynthesis. Plant J. 2008 Jan;53(1):11-28.

Az elmúlt hetek eseményei bebizonyították, hogy a globális élelmiszerlánc nem egy stabil betonépítmény, hanem egy kártyavár. Az iráni konfliktus és a szoros lezárása nem „csak” egy háború a távolban; ez egy közvetlen támadás a pénztárcánk ellen, legyen szó az üzemanyagról, a műtrágyáról vagy a búza áráról. Egyes vélemények szerint a helyzet normalizálódása után is 2-3 évig tarthat, mire a piacok visszarendeződnek. A várt Trump TACO hatása is egyre nehezebben kiszámítható a fizikai valóságban. Nézzük, mi lett ebből a geopolitikai feszültségből április végére.

Műtrágyapiac: Aranyáron mért nitrogén és a „Hormuz-effektus”

Kezdjük a legfájóbb ponttal. A műtrágyapiac az elmúlt hetekben egy hullámvasúthoz hasonlított. A Hormuzi-szoros lezárása brutális ütést vitt be a globális ellátásnak: a világ karbamid kereskedelmének mintegy 30-40%-a ezen a szűk átjárón halad keresztül. Amikor a blokád életbe lépett, a közel-keleti export megrekedt, az árak pedig kilőttek az űrbe.

Voltak ugyan pillanatnyi reménysugarak – április közepén egy rövid, 48 órás tűzszünet idejére felcsillant a lehetőség a vízi út újranyitására, ami azonnal 20%-os árzuhanást váltott ki az amerikai (NOLA) karbamid piacán. De ahogy a fegyverek újra megszólaltak, a szoros pedig bezárult, a jegyzések azonnal visszapattantak. A korábban megkötött szerződéseket és megrendeléseket sok eladó nem teljesíti, mert oda irányítják a hajókat az alapanyagokkal, ahol többet fizetnek értük.

Magyarországi vetület: Itthon a helyzet több mint kellemetlen. Bár sokan még a válság előtt bespájzoltak, aki most kényszerül vásárolni, az európai szinten is magas árakkal szembesül. A földgázárak emelkedése és a logisztikai káosz miatt a kínálat szűkös, a bizonytalanság pedig hatalmas. Az amerikai kormányzat már vizsgálja az esetleges árdrágításokat a szektorban, de ez rajtunk nem segít: a mi piacunkat az európai gázár és a közel-keleti hiány mozgatja. Ha a blokád tartós marad, a 2027-es szezon indítása is veszélybe kerülhet, hiszen a gyártók nem jutnak alapanyaghoz.

Búza: Aszály az USA-ban, bizonytalanság Európában

Read more

A cikk első részében a kvízt láthatjuk, utóbb pedig a helyes megoldást és a magyarázatokat. Ne csalj! :)

1. Cirmos cica hajjajajaj…

2. „Na ez aztán szó szerint bármi lehet…”

3. Tűzhalál!

1. Tulip breaking virus vagy nemesítés?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy cirmos sziromzatra nemesített tulipán növény látható.

A Rembrandt tulipánok a kertészet történetének legikonikusabb, ugyanakkor biológiailag legkülönösebb virágai. Az 1630-as években ezek a „tarka” tulipánok álltak a tulipánmánia nevű gazdasági buborék középpontjában. A mintázatot a Tulip Breaking Virus (TBV) okozza, amelyet főként a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) terjeszt. Mivel a vírusos mintázat megjelenése kiszámíthatatlan és véletlenszerű volt, egy-egy különleges hagyma – mint például a legendás Semper Augustus fajta – ára egy amszterdami csatornaparti ház értékével is vetekedhetett.

A vírusfertőzött tulipánokra jellemző, hogy az évek során fokozatos leromlás következik be: a szirmok és lomblevelek deformálódni, kanalasodni kezdenek, az egykor gyönyörű mintázat pedig elcsúful. Ez a kiszámíthatatlanság és a növények fokozatos pusztulása ösztönözte azt a törekvést, amely végül – főként a 19–20. századi hagyományos nemesítési módszerek elterjedésével – lehetővé tette vírusmentes, stabilan tarka tulipánfajták előállítását.

Ma már jobbára ezekkel a nemesített Rembrandt-típusú tulipánokkal találkozhatunk, de vírusfertőzött példányok még mindig előfordulnak.

2. Magnéziumhiány vagy Grapevine fanleaf virus érmenti mozaik törzse?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy magnéziumhiányos szőlőlevél látható.

Nehéz ügy. A vírusos betegségek gyakran elég hasonló tünetekkel jelentkeznek, mint a mezei tápanyaghiány-tünetek. Azért van néhány támpontunk:

• Először is a tünet alapos megfigyelése. Láthatjuk, hogy a magnéziumhiány érközi klorózist okozott, míg a vírus érmenti klorózist.

• Érdemes a növény környezetét is megvizsgálni.

  • Talajfoltban jelentkezik a tünet? - Inkább tápanyaghiány.

  • Jelen vannak a vektorok? - Inkább vírus.

  • Túl magas a káliumszint a talajban? - Inkább tápanyaghiány.

  • Problémás elővetemény, vagy előző kultúra? - Inkább vírus.

  • …

• A vírusos betegség tünetei általában kicsit „szabályosabbak”. Tudom, nagyon absztrakt ez így, de ha az ember eleget nézi őket, rá lehet érezni. A levél szövetén belüli rövid távú anyagmozgás plazmodezmákon keresztül történik. Ezek a sejtfalon található mikroszkopikus csatornák, amelyeken át az anyag sejtről sejtre képes mozogni. Egy plazmodezma átmérője körülbelül 20–60 nm. Egy magnézium-ion (Mg²⁺) mérete kb. 0,14 nm (hidratált állapotban ~0,4 nm), tehát akadálytalanul átjut. Ezzel szemben egy vírus mérete jellemzően 30–60 nm – vagyis a plazmodezma szűknek bizonyul a számára.

  Emiatt a vírusok nem passzívan diffundálnak sejtről sejtre, hanem saját mozgási fehérjéiket (movement proteins) használják, amelyek a plazmodezma csatornáját kiszélesítik és lehetővé teszik az átjutást. Mindezt ellenséges környezetben teszik, hiszen a növény is védekezik – például kallóz lerakódásával szűkíti a csatornát fertőzés hatására.

  Ez az akadályozottság magyarázza (kisebb részben, vagyobb részben pedig a géncsendesítés, de arról majd máskor), miért mutatnak a vírusos betegségek szabályosabb, mozaikosabb tüneti képet, míg a tápanyaghiány esetén a tünet egyenletesebben eloszlik.

3. Monilinia laxa vagy Erwinia amylovora?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy moníliás csonthéjas látható.

Gyakori tévhit a laikusok között - de szakmán belül is találkoztam már vele -, hogy a csonthéjasok moníliás vesszőbetegségét (Monilinia laxa - gomba) összekeverik az almatermésűekre jellemző ervíniás betegséggel (Erwinia amylovora - baktérium). A felületes szemlélődő számára talán a tünetek hasonlóak lehetnek, azonban a védekezési mód, az ellenük alkalmazható szerpaletta és a védekezési kilátásaink nagyon különbözőek ebben a két esetben.

Bár létezik almatermésűeket fertőző monília faj, ennek tünetei jellemzően a gyümölcsön szoktak jelentkezni, nem a vesszőkön. Fordítva is menthető a dolog, ugyanis marginális esetekben mutattak ki csonthéjasokon is ervíniás elhalást.

Főszabályként azonban elmondható, hogy ha a vessző leveleinek és bimbóinak elhalásával, elszáradásával járó betegséggel van dolgunk, akkor az csonthéjasok esetében gombás megbetegedés lesz - ez esetben irány a gazdabolt. Ugyanezt ha almatermésűeknél tapasztaljuk, akkor az baktérium lesz - és irány a fészer, mert azon már csak az ecetes láncfűrész segít.

A kórokozó eredete és járványtani jelentősége

A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó Candidatus Phytoplasma vitis (FD-fitoplazma) floémhoz kötött, sejtfal nélküli, mesterséges táptalajon nem tenyészthető baktériumszerű kórokozó.

A Candidatus Phytoplasma vitis eredete valószínűleg európai: vad éger- és iszalagfajokon élő természetes populációkból származik, ahol tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel jelen van, és rovarvektorok tartják fenn a populációt.

A szőlőben való epidémikus terjedést az Észak-Amerikából behurcolt Scaphoideus titanus kabóca tette lehetővé, amely a korábban nem epidemikus törzsek hatékony, szőlőről szőlőre történő átvitelét biztosítja.

A szőlő aranyszínű sárgaságát (Flavescence dorée) először az 1950-es években írták le Franciaországban, a kórokozó fitoplazma jellegét és taxonómiai besorolását azonban csak később, molekuláris módszerekkel tisztázták.

A kórokozó „láthatatlansága” és diagnosztikai következményei

A fitoplazma „láthatatlanságát” két alapvető biológiai tényező határozza meg:

1. Az FD-fitoplazma a növényben a floém rostacsöveiben szaporodik, télen főleg a gyökérben perzisztál, majd tavasszal újra a hajtásrendszer felső részei felé mozog. Ez a szezonális „újraeloszlás” önmagában magyarázza, hogy miért nem homogén a kórokozó eloszlása a tőkén belül, és miért lehet a kimutatás (különösen tünetmentes állapotban) bizonytalan, a mintavétel és a PCR-alapú detektálás eredményessége évszak- és szövetfüggő;

2. A szőlőben a tüneti megjelenés késleltetett, továbbá a növényen látható vizuális tünetek fajta- és környezetfüggő expressziója. A tünetek többnyire nyáron (július után) válnak kifejezetté, és az inkubáció tipikusan ≥1 év, de ültetési anyagban vagy fiatal tőkéken rövidülhet. Emiatt a vizuális tünet a jelenlét indikátora, de nem fajspecifikus; a meghatározáshoz molekuláris diagnózis szükséges. A fertőzés vizuális diagnosztikáját nehezíti továbbá az is, hogy a tünetek más sárgaság-típusú betegségekkel átfedhetnek. A fertőzés térbeli megjelenése jellemzően nem homogén, hanem elszórt tőkékben vagy kisebb gócokban jelentkezik, amelyek idővel kiterjednek; ez a mintázat a vektor által közvetített fertőzés következménye.

A szőlő aranyszínű sárgaságához társított kórokozót a nemzetközi szakirodalom gyakran „Grapevine flavescence dorée phytoplasma” néven kezeli; ez járványtanilag szűkített értelemben a 16SrV-C és 16SrV-D alcsoportok azon törzseit jelöli, amelyek szőlőről szőlőre terjednek a vektor közvetítésével.

Az EPPO jelenlegi értelmezése szerint az epidemiológiailag valóban veszélyes, szőlőről szőlőre terjedni képes FD-törzsek ehhez a két alcsoporthoz kötődnek; ezek azok a vonalak, amelyek kompatibilitásuk révén a Scaphoideus titanus hatékony közvetítésével járványfenntartó szerepet töltenek be az ültetvényekben.

Rezervoárok és terjedési utak

A fertőzés epidemiológiai szempontból meghatározó rezervoárjai (kulcs rezervoárok) a szőlőhöz köthetők:

Elsősorban az elhagyott ültetvények, a ’kivadult Vitis-fajok, valamint az alanyeredetű sarjak, amelyekben a kórokozó és a vektor együttes jelenléte biztosítja a fertőzési ciklus fennmaradását. Külön kockázatot jelentenek az alanyok, amelyek gyakran tünetmentesen fertőzöttek maradhatnak, miközben a fitoplazmát fenntartják és oltással továbbadják, így látens fertőzési forrásként működnek.

Ezzel szemben számos más fás növényfaj, mint a bálványfa (Ailanthus altissima), erdei iszalag (Clematis vitalba), éger (Alnus spp.), mogyoró (Corylus avellana), fűz (Salix spp.), esetében a fitoplazma jelenléte igazolt, azonban epidemiológiai szerepük korlátozott vagy nem teljesen tisztázott.

Az FD-fitoplazma természetes körülmények között nem terjed mechanikusan (pl. metszéssel), hanem vektorhoz kötött, míg fertőzött szaporítóanyaggal történő terjedése antropogén eredetű. Bár más kabócafajok esetében a kórokozó felvétele igazolt (pl. Oncopsis alni, Allygus spp., Orientus ishidae, Dictyophara europaea) és rezervoárnövényekről a szőlőre történő átvitelük is lehetséges, azonban ennek gyakorisága és mértéke a kutatások szerint alacsony. A szőlőben zajló járványfenntartó terjesztést hatékonyan gyakorlatilag a Scaphoideus titanus biztosítja.

Fitoplazma–vektor kapcsolat (biológiai ciklus)

A fitoplazma–vektor kapcsolat perzisztens-propagatív jellegű. Ez azt jelenti, hogy a kabóca a fertőzött tőke floémnedvéből felvett kórokozót nem pusztán mechanikusan hordozza, hanem az a rovar szervezetében is biológiai cikluson megy keresztül: a középbélből a hemolimfába jut, majd a nyálmirigyeket kolonizálja, és csak ezt követően válik a rovar fertőzőképessé.

A fertőzőképesség kialakulásához tipikusan 4-5 hetes (hőmérsékletfüggő) inkubációs idő szükséges, és ha a nyálmirigyek kolonizációja megtörtént, a rovar élete végéig fertőző marad. A jelenlegi szakirodalmi és hatósági álláspont szerint transzovariális (tojás útján történő) átadás nem igazolt, ezért a tojás nem fertőzött propagulumként, hanem a következő vektornemzedék kiindulási populációjaként értelmezendő.

A járvány „újraindulása” ezért minden évben a fertőzött tőke és a vektor interakciójától függ, míg a járványdinamikát alapvetően a fertőzött növényekben jelen lévő inokulum mennyisége és a vektorpopuláció nagysága együttesen határozza meg, amely a fertőzés terjedésének sebességét és intenzitását is meghatározza.

A kórokozó molekuláris biológiájával kapcsolatos újabb eredmények azt mutatják, hogy a járványképzés nem pusztán a „kórokozó jelenlétének” kérdése. A döntő tényezők együttesen:

• a vektorral kompatibilis törzsek jelenléte,

• a hatékony floém-kolonizáció,

• valamint a rovaron belüli teljes (nyálmirigyig tartó) ciklus lefutása.

A vektor biológiája (Scaphoideus titanus)

Az amerikai szőlőkabóca Európában az FD legfontosabb és leghatékonyabb terjesztője, amely Észak- Amerikából behurcolt, inváziós fajként került be Európába, és a 20. század közepétől terjedt el a kontinens szőlőtermesztő régióiban, hazánkban pedig 2006-ban azonosították először, és azóta országosan elterjedt. A faj biológiájának kulcsa a szőlőhöz való szoros kötődés, amelyen teljes életciklusát végigviszi, ami jelentősen növeli járványtani jelentőségét.

Egynemzedékes (univoltin) faj:

• a nőstények nyár végétől őszig rakják tojásaikat, főként a kétéves vagy idősebb lignifikált (fás) részek kéregrepedéseibe,

• a tojás diapauzában telel,

• a lárvakelés tavasszal (általában május közepétől) indul és elhúzódhat,

• a fejlődés öt lárvastádiumon keresztül zajlik,

• az imágók jellemzően június vége-július eleje körül jelennek meg, és a fagyokig jelen vannak.

A szaporodásbiológiában jelentős „rejtett” kockázat, hogy az ovipozíció az imágóvá válás után mintegy 12–14 nappal indul, egy nőstény átlagosan több mint 60, szélsőséges esetben akár 130 tojást is rakhat, és a tojásrakás időszaka október végéig elhúzódhat, ami a populáció „kifutását” jelentősen meghosszabbítja.

Viselkedésökológiai szempontból a faj egyik meghatározó sajátossága a párkeresés: a párképződés fő csatornája növényen terjedő rezgéskommunikáció.

Diszperzió és térbeli dinamika

A faj diszperziója két eltérő mechanizmusra bontható: a nagy távolságú terjedés döntően antropogén eredetű (fertőzött szaporítóanyag és növényi anyag mozgatása), míg a lokális terjedés az imágók aktív repüléséhez kötött, amely ültetvényen belül és azok között biztosítja a fertőzési kapcsolatok fenntartását.

Megfigyelések szerint az aktív diszperziós távolság néhány tíz-száz méteres nagyságrendű, de regionális viszonyok között ennél nagyobb (akár néhány száz méteres) mozgás sem zárható ki. Ennek ellenére járványtani szempontból - különösen rezervoárkörnyezetben - a rövid távú mozgás is elegendő a fertőzési lánc fenntartásához.

Epidemiológiai kulcs: időben eltolódó fertőzőképesség

A kabóca epidemiológiai veszélyessége nem egyszerűen a jelenlétéből fakad, hanem abból, hogy a populációdinamika és a fertőzőképesség időben eltolva kapcsolódik össze:

• a fiatal lárvák még nem fertőzők,

• de fertőzött tőkén táplálkozva felvehetik a fitoplazmát,

• a többhetes lappangási idő miatt a tényleges fertőzésátadás főként az imágóállapotban történik.

Ez a biológiai késleltetés magyarázza, hogy a fertőzési ciklus megszakításának legbiztosabb pontja a lárvapopuláció időbeni hatékony visszaszorítása, ezzel jelentősen mérsékelve a fertőző imágók kifejlődését.

Járványtani és védekezési szintézis

Az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) fitoplazmájának (Candidatus Phytoplasma vitis) epidemiológiai sikere tehát három alapvető, egymást erősítő biológiai sajátosságra épül:

• a floémhoz kötött, hosszabb ideig tünetmentes ill. késleltetetten észlelhető fertőzésre a szőlőtőkékben, valamint az áttelelési pozíciójára;

• a Scaphoideus titanus vektor perzisztens-propagatív átvitelére, amelynek következtében a kabóca élete végéig fertőzőképes marad,

• valamint a vektor egynemzedékes, de időben elhúzódó fejlődésére, amely hosszú fertőzési szakaszt biztosít az ültetvényben.

A kórokozó ellen kuratív kezelés nem létezik. A járvány lefolyása és visszaszorítása ezért alapvetően függ a fertőzött tőkék (és a rezervoárok) időben történő azonosításától és eltávolításától, valamint a vektorpopuláció olyan hatékony kontrolljától, amely még a fertőző imágók kifejlődése előtt hatékonyan megtöri a ciklust.

Budapest, 2026. április 21.

Közérdekű: a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tájékoztatásának változatlan utánközlése

A növények lassan már mindent kapnak: baktériumokat, gombákat, huminsavakat, aminosavakat, tengeri kivonatokat, és ugye a misztikus „élő algás biológiai aktivátorokat”, amelyekről első, de még második olvasásra sem tudja sem a gazda, sem az ember fia vagy lánya, hogy azok egészen pontosan micsodák. Bizony, ez a modern kori Kánaán még termékfejlesztő szemmel nézve is egy útvesztő. De pont azért vagyunk nektek, hogy a növénytáplálás trükkös, sötét labirintusában vigyük elöl a fáklyát, mutassuk az utat. Ti csak kövessetek!

Az előző fejezetben megtárgyaltuk, hogy mi a célja az algás biostimulátoroknak. Most viszont beviszlek benneteket a kulisszák mögé.

Az utóbbi évek egyik új sztárja kétségtelenül az alga lett. A többi mikrobiológiai készítmény vagy növénykondicionáló hatásmechanizmusát most nem áll módomban boncolgatni, talán a jövőben teszünk egy kitekintést velem vagy más szakemberrel. Ezért most a kedvenc témakörömről, tevékenységemről és hivatásomról írok. Sőt, még az észak-afrikai és közel-keleti algás kalandjaimról is mesélek röviden, hiszen szorosan összefügg azzal, amivel kapcsolatban még nagy a bizonytalanság a magyar piacon.

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel azokhoz, akik már beillesztették a növénytáplálási rutinjukba valamelyik algatartalmú terméket: Tudjátok pontosan, hogy mit használtok?

Élő algát vagy algakivonatot? Mert a kettő nem ugyanaz. Az élő algakészítmény tényleg él, egy vitális sejtközösség, érzékeny sejtfallal. Természetes vagy mesterségesen automatizált körülmények között előállított termesztőközegből származik. Reagál a környezetre, és ha rossz körülmények közé kerül, simán el is pusztul.

Az algakivonat ezzel szemben egy fizikai-kémiai eljáráson átesett alapanyag: hatóanyagok vannak benne, amik valamivel strapabíróbbak, de azért nem elnyűhetetlenek. A gyakorlatban viszont gyakran ugyanúgy bánunk velük.

A gyártási realitás, amiről kevesen beszélnek

Amikor algás biostimulátorokról beszélünk, a legtöbb marketinganyag hajlamos úgy tenni, mintha „az alga” egyetlen homogén kategória lenne. Szép, hangzatos, könnyen eladható, de a valóság ennél sokkal izgalmasabb és bonyolultabb.

És ami talán még fontosabb és kevésbé köztudott: teljesen eltérő technológiával készülnek belőlük a biostimulátor alapanyagok.

A gyakorlatban három alapvető gyártási metodikát különböztetünk meg:

Read more

Egyszerűbb lenne már leírni, hogy az EU-ban melyik országban nincs a kabócából. Már 2013 óta hazánkban is jelen van, ezért nem igazán várhatunk tőle nagy meglepetést, és ez alatt azt értem, hogy a francia, olasz vagy szerb minta alapján nálunk is meg tudná semmisíteni könnyedén a teljes szőlő-termőterület egyharmadát.

Ha a célunk az állomány frissítése, akkor fogadjuk el tőle ezt a segítséget, mert inkább előbb, mint utóbb tőkepusztulást okoz a fitoplazma, amint sikerül megfertőznie a szőlőt. Vannak a betegségre kevésbé érzékeny fajták; pl.: a Merlot ellenállóbb, mint a Chardonnay, amiben az a jó, hogy tovább bírja, így sokkal tartósabb rezervoárt tud alkotni a fertőzés számára, ahonnan a kifejlett, már szárnyas egyedek a szélrózsa minden irányában tudják terjeszeteni ezt az „aranyos áldást”.

Burgundiában és Bordeaux-ban hektáronként évente 10–30 ezer euró kárt okoz a kórokozó a terméskiesés és a pótlási díjak miatt. Az olaszországi kártérítések mértéke már elérte a 30 millió eurót, de a kár becsült mértéke ennek többszöröse. De a szomszédunkban, Szerbiában sem túl rózsás a helyzet, mivel a szerb növényvédelmi hatóság szerint a borvidéki lefedettség elérte a 100%-ot, és vannak területek, ahol 30–40%-os a fertőzöttség mértéke. A fellépés gyenge, a kisebb méretű, elhanyagolt szőlők miatt a védekezés nehéz, így már ott is sikerült elérni a több tízmillió eurós kárt.

A képet még az is árnyalja, hogy az FD (Flavescence dorée) más gazdanövényen is életképes. Szőlőn kívül hordozhatja még az erdei iszalag, mogyoró vagy éger. És a szerb területeken ezt meg is figyelték már.

Egy korábbi, szőlőpusztulást okozó járványos kártevő, a szőlő-gyökértetű ellen szükséges volt egy védekezési lépés. A kártevő kivédése miatt a szőlők amerikai alanyra lettek ráoltva (mint a Vitis riparia vagy Vitis rupestris). Ezek a vadszőlőalanyok viszont felhagyott ültetvényekben képesek sarjat hozni, és toleranciájuk miatt nem, vagy csak nagyon kevés tünetet mutatnak a Flavescence dorée fertőzése esetén. Így „láthatatlan” gócai lehetnek egy-egy területnek.

Rosszul áll a helyzetünk eddig. És egy, már „matuzsálem” korban lévő állományt, (amit még akár a nagy- vagy a dédszülő ültetett) kár lenne hagyni ennek a kártevő-kórokozó párosnak, hogy tönkretegyék. Eltüntetve ikonikus, nemzeti identitásunk gerincét adó bortermő vidékeinket.

Mi is lenne erre a megoldás? - Sentinel.

Nem egy sci-fi, hanem egy amerikai módszer az invazív kártevők elleni védekezésre. Pontosabban a 2015-16-os floridai keleti gyümölcslégy eradikációs programja, aminek a sikere a precíz, többszintes monitorozásban rejlett, amit gyors beavatkozások követtek. A floridai példánkban egy 56 000 (manuális) csapdából álló hálózat működött 2,7 millió hektáron, területenként eltérő kockázati zónákba sorolva:

1. Magas: Belépési pontok (repülőterek, kikötők) közvetlen környezete.

2. Mérsékelt: Városi területek.

3. Alacsony: Vidéki lakóövezetek és mezőgazdasági termőterületek.

Ezek határozták meg a csapdák sűrűségét és ellenőrzési gyakoriságát. Egyetlen egyed fogása elindította az azonnali készültséget, karanténhatárok kijelölését, a csapdaszám és látogatások sűrítését az adott területen. Ha a fogásszám elérte a hímekből a kettőt, vagy vemhes nőstényből találtak egyetlen egyedet a csapdában, a hatóság elrendelte az ültetvény eradikálását, mivel bizonyítottan kialakulóban volt egy populáció a területen. A befogás ebben az esetben feromonnal történt, és az így elkapott egyedek a csapdákból kiszabadulni már nem tudtak, így még a járvány kialakulása előtt esélyt adott a megfelelő időben való reagálásra.

Lefordítva ezt a magyar viszonyokra:

A siker a hálózatban rejlik. Hiába védi mindenki a saját ültetvényét, ha a szomszédban szőlőkabóca-„tenyészet” van. Ott nincs az a mennyiségű, IPM keretébe észszerűen beleférő növényvédő szer, ami azon segíthet. Ez egy közös harc, ahová egy átfogó, együttes fellépés kell. A jelenlegi megoldás, ami a hektáronkénti 12 000 Ft-os növényvédőszer-támogatás, nem feltétlen azt az eredményt váltja ki, amit megalkotói szeretnének. Talán pont az ellenkezője történik. A permetezések az integrált növényvédelemmel szembemenve oktalanná és pánikszerűvé válhatnak. Kialakulhatnak az egymást indukáló, környező területek mintájára kezdett kezelések, mivel gazdákban a szomszéd traktor látványa köztudottan permetezési vágyat ébreszt.

Egy ilyen Sentinel rendszer üzemeltetési költsége, emberi erőforrás- és szakértelem igénye hatalmas. A kabóca felismerése nehéz, de minimum kimondható, hogy specifikus tudást igényel. Ezért egy ekkora méretű hálózat létrehozása humán erőből, Magyarországon szinte lehetetlen.

Itt jön a képbe egy magyar cég, a scoutlabs (amiről egy korábbi cikkben már olvashattatok nálunk [szerk.]), és a kabócák ellen fejlesztett sárga ragacslapos csapdája. Ez egy olyan digitális csapda, ami naponta képet készít a benne található sárga ragacslapról, majd azt a pontos helyzetével együtt feltölti egy központi szerverre. Ezt egy képfelismerő algoritmus (divatosabb nevén AI) elemzi, létrehoz belőle egy öntanító adatbázist, és megállípítja, hogy tartalmaz-e a napi fogás szőlőkabócát. Az eredményeket entomológusok ellenőrzik, ami alapján a rendszer értesítést/riasztást küld, ha szükséges. A képeket a hozzáféréssel rendelkező felhasználók ebben a rendszerben elérik, több hasznos adattal, térképpel együtt.

Ez a rendszer függetlenedik az emberi beavatkozástól, ami, valljuk be, a konzisztens napi monitorozáshoz szükséges. Az eredményes monitorozáshoz elengedhetetlen szakértők mennyiségét is csökkenteni lehet vele, mivel nem kell nekik területenként rendelkezésre állniuk. Nemcsak a központosított adatokon és egységesítésen lehetne nyerni, hanem az észlelés és a beavatkozás között eltelt időn is lehetne csökkenteni. Az amerikai példánkban a csapdákat kétheti sűrűséggel ellenőrizték. Ez az idő a digitális sárga ragacslapos csapda esetében 24 óra. Így jelentős időt lehetne megtakarítani a valós fogás és a beavatkozás között.

Gyors kvíz:

Érdemes lenne átültetni a külföldön már bevált gyakorlatot, és három kategóriát itt is létrehozni a kabóca monitorozására, igazítva ezt helyi sajátosságokhoz.

A teljes magyar szőlőtermő területre (60 ezer ha-ra) a Sentinel-elv szerint 30 hektáronként elegendő egy csapda kihelyezése, így 2000 csapda lefedné a teljes területet. Ezek helyét a hatóság vagy a gazdák stratégiai alapon kijelölnék, területenként eltérő csapdaszámban a vélt kabócanyomás vagy gazdasági jelentőség szerint.

1. A magas kockázati kategóriába esnének a már erősen fertőzött külföldi régiók határai.

2. Mérsékelt veszély az lenne, ahol a régióban van fogás, de a területen még nincs.

3. És értelemszerűen az alacsony kategória lenne, ahol nincs a régióban fogás.

Egy erősebben fertőzött területen szükség esetén a begyűjtött adatok mennyiségét lehet akár sokszorozni a képkészítési intenzitás növelésével. Napi kettő vagy három kép is reális lehet a kabócák mennyiségétől függően. Ezt az adatgyűjtési sebességet emberi munkával kár is lenne elképzelni. Hozzáértő embereknek 2 000 csapdát lábbal lejárni, naponta többször megtekinteni, analóg módon adatokat vezetni, majd egy rendszerbe rögzíteni, hatalmas feladat és gazdaságilag értelmezhetetlen költség.

A digitális csapdáknál ez nem okoz többletköltséget. De a rendszer valós ereje nem is feltétlen ebben, hanem a lokális, regionális riasztásokban rejlik; a megosztott információban, amivel felvértezve időben és okszerűen lehet reagálni minden érintett területen. Egy ilyen hálózattal még pontosabb képet tudunk kapni a területekről és a rajzási dinamikákról, amikből később akár európai szintű tanulmányok és útmutatás is készülhet. Példamutató kezdeményezés lenne a környező országok felé. És ha a monitorozás sikeres, akkor az könnyen átültethető más kártevőkre is, ahol ez a költség validálható.

Hosszú távon mindenképpen pozitívak a hatásai, mivel a szükséges peszticides kezelések mennyisége csökkenthető lenne, ezzel az előállított termény ára versenyképesebbé válna a nemzetközi piacokon.

A hálózat éves költsége a kétezer csapda 400 000 eurós feliratkozasi díjából áll, ami tartalmazza az elemzést, a tárhelyet, és az összes felhasználó számára az elérését a térképeknek és képeknek.

De a teljes agrárköltségvetésre vetítve szinte csak kerekítési hiba. Az implementálás egyszerű, mivel ezt a monitorozási gyakorlatot a gazdáknak eddig is kötelezően el kellett végezniük, a csapda erre az alapra épül. A feladatuk annyival bővül, hogy a telepítés elvégzése után egy gombot meg kell nyomniuk, ezzel aktiválva a csapdát.

A francia, olasz vagy szerb mintán okulva, ahol a bortermő ágazat 30%-át semmisítette meg a kabóca. Hazánkban ez az összeg kb. 130-160 milliárd Ft lenne, ami csak a feltételezett termelési kiesés, nem beszélve ezek mellett az újratelepítési költségekről, és az utána következő termés nélküli évekről. Ezek fényében észszerűtlennek tűnik egy ilyen kis anyagi terhű országos szintű beruházás meg nem valósítása - és itt fordul át a kérdés abba, hogy miért nem korábban?

De még van időnk okosnak lenni, és más kárán tanulni – a kérdés, hogy meddig?

(Amúgy a jobb alsó volt a helyes válasz.)

Felhasznált irodalom:

European Food Safety Authority. (2014). Scientific opinion on the pest categorisation of Scaphoideus titanus. EFSA Journal, 12(2), 3561.

Chuche, J., & Thiéry, D. (2014). Biology and ecology of the Flavescence dorée vector Scaphoideus titanus: A review. Agronomy for Sustainable Development, 34(2), 381–403.

European and Mediterranean Plant Protection Organization. (2020). Scaphoideus titanus distribution and pest status. EPPO Global Database. https://gd.eppo.int

Belli, G., Bianco, P. A., & Conti, M. (2010). Grapevine yellows in Italy: Past, present and future. Journal of Plant Pathology, 92(2), 303–326.

A Napból érkező sugárzás különböző hullámhosszait - a szemünkben található csapokhoz és pálcikákhoz hasonlóan - a növények is specializált érzékelő molekulákkal, ún. fotoreceptorokkal érzékelik. Mivel helyváltoztatásra nem képesek, viszont a környezetükből nyert információk alapján életfunkcióikat a körülményeikhez igazítják. Ezen „igazítás” eredménye lesz, mikor látjuk, hogy a növény elegendő fény hiányában megnyúlik, vagy mikor a teljes napra fokozatosan kiszoktatott növények haragoszöldek, robusztusabbak lesznek bent tartott társaiknál. Ahogy a Nap rója körét a fejünk felett, sugarainak beesési szöge változik, ezáltal a földet elérő fény hullámhossz-összetétele a nap során folyamatosan fluktuál.

Nagy vonalakban, tiszta eget feltételezve: reggel és este, mikor a fénynek a kisebb beesési szög miatt nagyobb utat kell megtennie az atmoszférában, a rövidebb hullámhosszai (UV és kék fény tartomány, nagyjából 300-500 nm) szétszóródnak, és a felszínt elérő fény nagyobb arányban tartalmaz a vörös, távoli vörös (580-720 nm) hullámhosszokból. Délben azonban a kisebb atmoszférikus út miatt magas intenzitás és egyenletesebb hullámhossz-eloszlás jellemzi.

Hogy is jön ehhez a védekezés?

Mint a Földön élő legtöbb élőlény, a növények is a napszakok váltakozásaihoz igazítják életfolyamataikat. Csakúgy, mint a legtöbb kártevő. Ezt kihasználva a növény igyekszik felkészülni a támadásukra, a támadó és a védekező fél között egy folyamatos evolúciós versenyfutás figyelhető meg. A patogéneket csoportosítjuk aszerint, hogy a még élő növényi sejteket használják ki, ezeket biotrófoknak, vagy a sejteket megölik, és így jutnak táplálékhoz, ezeket pedig nekrotrófoknak nevezzük. Valamint nem hagyhatjuk említés nélkül a direkt növényevést, ami ellen szintén nem teljesen védtelenek zöld barátaink.

A fent említett különböző stratégiájú ellenfelekkel szemben különböző módon szerveződik a védekezés, mindez pedig szorosan integrálódik a napi ritmusba, az úgynevezett cirkadián órába. A növényekben is találhatóak hormonok, kis méretű molekulák, melyek nagy távolságokat tesznek meg, és számos folyamatra vannak kihatással. Nem meglepő módon a védelmet irányító kapitányok is hormonok, név szerint az aszpirinből ismerős szalicilsav, valamint a jázmonsav, amit a nevéhez hűen jázmin illóolajából izoláltak.

E két hormon alapvetően határozza meg a növény védekezését, viszont különböző támadók ellen védenek.

• A szalicilsav a biotróf, azaz a még élő sejteket kihasználó kórokozók (ilyen pl. a lisztharmat, rozsdagombák)

• míg a jázmonsav inkább a már halott sejteket fogyasztó patogének (szeptória, szürkepenész), valamint a növényevők (hernyók) ellen véd.

Fontos kiemelni, hogy ezeknek a hormonoknak a szintje is mutat napi fluktuációt, a szalicilsav az este közepén, míg a jázmonsav a nappal közepén tetőzik, a preferált fertőzési ablakok előtt, ezzel felkészítve a növényt a megfelelő védelmi válaszok kialakítására. Amennyiben ez a ritmus megbomlik, akkor a növény jelentősen csökkent rezisztenciát fog mutatni a különböző patogének ellen.

Ennek egyik leglátványosabb példája, mikor Godspeed és munkatársai megzavarták a jázmonsav napi ritmusát, ennek eredményeképpen pedig a molylárvák nagyobb kárt okoztak a károsodott napi ritmusú növényekben, mint amikben a jázmonsav napi ritmusa nem volt eltolva.

Na de mi a helyzet a vörös fénnyel?

Read more

Amikor a geopolitika tövig nyomja a gázt…

Minden kezdet nehéz, de most a folytatás még cifrább. Emlékeztek még 2022 őszére? Amikor a 400 ezres műtrágya mellett remegő kézzel vetettük a búzát, de a végén valahogy kijött a matek? Most 2026 márciusát írjuk, a tavaszi indulás egyre szörnyűbb, és a híreket olvasva inkább egy akciófilmben érezzük magunkat. A probléma az, hogy mostanában egyre gyakrabban jönnek ezek a bizonyos, örökké emlékezetes napok…

A Közel-Keleten nem csitulnak a kedélyek, Irán és a Hormuzi-szoros körüli kardcsörtetés pedig olyan hullámokat ver, amelyeket a legnagyobb parti sziklák is nehezen fognak fel. Február utolsó napja számomra olyan lett, mint anno a 9/11, vagy az első covidos halálesetek bejelentése, vagy az orosz támadás kezdete Ukrajnában: pontosan tudom, mikor és mit csináltam abban a pillanatban, amikor tudomást szereztem az adott hírről — és ezt akár 25 év távlatából is fel tudom majd idézni…

Na, azon a bizonyos szombaton éppen az utolsó csúszás után vártam a családomat a sípálya alján, amikor a síelést korábban már befejező barátaink mondták, hogy elindult az offenzíva Irán ellen. Ekkor egyből bevillant a következő hetek több lehetséges forgatókönyve.

Az üzemanyag ismét védett ár alá került, hogy mindenki lássa: mindenki a helyén van. Hogy valóban felkészültünk-e, vagy csak nehezebbé tettük a saját életünket, azt majd az idő eldönti. Hosszabb távon azonban már olyan forgatókönyv bontakozott ki, amely ismét felborította az „eddig” — vagyis az utóbbi években — megszokott világot, és erre nem számítottam. Azt hittem, a rezsim bukik, és csak néhány napos összetűzés lesz.

Az biztos, hogy Trump ismét olyat húzott, amit nem gondolt végig, és a tanácsadói sem szóltak neki, hogy Irán számára a régóta emlegetett Hormuzi-szoros az aduász. A perzsákat nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladják. A konfliktus legnagyobb problémája, hogy az a bizonyos TACO (Trump Always Chickens Out), vagyis hogy Trump a nagy blöff után mindig visszalép, és a kisebb előrelépést győzelemként mutatja be, most már nagyon drága lenne, sőt 2026 márciusának végén szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Az iráni vezetés olyan lépéseket húzott meg, amelyek a korábbi hadviselésben nem voltak megszokottak, és kellemetlen helyzetbe hoztak mindenkit (Trump-ot is).

Már megint kínálati sokk…

Kezdjük a feketelevessel: a műtrágyával. A Hormuzi-szoros nem csupán egy távoli pont a térképen:

Ezt a nagy pénzügyi befektetők is egyre inkább figyelik, ami az agráriumnak még akár jó is lehet. Most, hogy a szoros gyakorlatilag lezárult, azonnali kínálati sokk ütött be. A legnagyobb gond, hogy sok helyen a leszerződött árut sem tudják leszállítani, ami további keresletet és újabb áremelkedést hozhat. A karbamid ára a Mexikói-öbölben több mint 70%-ot ugrott a 2025. decemberi mélyponthoz képest, elérve a tonnánkénti 620 dollárt. Ha ez nem lenne elég, az amerikai kiskereskedelemben már 820 dollár feletti árakkal találkoznak a farmerek.

Itthon sem jobb a helyzet: a nitrogénalapú termékek gyártása földgázigényes, az energiaárak pedig a konfliktus miatt azonnal beépülnek a számláinkba. Ráadásul Moszkva és Peking is behúzta a kéziféket. Oroszország, amely az ammónium-nitrát világpiacának 40%-át uralja, április végéig felfüggesztette az exportot, hogy a saját tavaszi szezonját mentse (és az Arab tavaszhoz hasonló láncreakciót indítson el). Ez a kettős szorítás — a közel-keleti logisztikai káosz és az orosz exporttilalom — csak tovább fokozza a globális kínálati sokkot.

Kukorica: a nitrogénfüggőség ára…

A kukorica mindig is a magyar gazdaságok mentsvára volt, de az aszályon túl idén komoly dilemmával nézünk szembe. Ez a kultúra zabálja a nitrogént, a nitrogén pedig most aranyáron van. A magyar gazdák már valószínűleg a szabályozói előírások betartása és a piaci lehetőségek szűkössége miatt már kevésbé változtatnak a tervezett vetésszerkezetükön, de az USA-ban még sok minden történhet.

Világszerte azt látni, hogy a gazdák elfordulnak a kukoricától a kevesebb műtrágyát igénylő növények — a szója, az olajos magvak vagy a hüvelyesek — felé. Az USA-ban a tavalyi 40 millió hektárról várhatóan 36 millió hektárra eshet vissza a kukorica vetésterülete (a csökkenés közvetlenül a műtrágya árak miatt).

A terménypiaci árak növekedhetnek is, mert a Bank of America elemzői szerint, ha a konfliktus elhúzódik, a műtrágyahiány miatt a kukorica ára akár 20–30%-kal is kilőhet az USA-ban. A kőolaj világpiaci ára hatalmas kilengéseket mutatott az elmúlt hetekben, amit a kukorica határidős jegyzése is lekövethet. A fizikai piacon a dráguló üzemanyag húzhatja fel a kukorica árát is, mert az etanol jó alternatíva lehet ezek mérséklésére.

Sokan várják az áremelkedést az E15-ös üzemanyag (15% etanol) nyári értékesítésének kiterjesztésétől is, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan most is felfüggeszthetik a korlátozást. A Trump-adminisztráció „fénysebességgel” dolgozik a kvótákon, hogy letörje a benzinárakat.

Új üzemek nélkül nincs hova növelni a kukoricafelhasználást — így is az USA kukoricatermésének 40–45%-a megy etanolnak. Az E15 inkább csak az exportra szánt etanolt csatornázná át a belföldi piacra. Ez tehát pozitív hír, de nem fogja drasztikusan az egekbe lökni a kukorica árát.

Magyarországon a száraz március ugyan kedvezett a tavaszi munkáknak, de a száraz talajok és a műtrágyaárak miatt sokan átgondolják a termesztéstechnológiát.

Búza: stabil hozamok, instabil árak…

Hosszú évek óta először fordul elő, hogy egy viszonylag tisztességes terméskilátás mellett is vakarjuk a fejünket: kijön-e a matek? Mert hiába szép a zöldellő búza, ha az inputoldalon áremelkedés zajlik, az időjárás egyre kedvezőtlenebb, és Magyarországon egyelőre a fizikai terménypiacok nem követik le a tőzsdei drágulást.

A búza helyzete kettős. Az európai kilátások alapvetően jók voltak március elején: az EU-ban a gazdák hatalmas területen vetettek búzát, és az elemzők 5,76 t/ha körüli átlagot vártak. Magyarországon 5,55 t/ha az előrejelzés, ami 2%-kal jobb az ötéves átlagnál. A növények jól teleltek, a januári hótakaró megvédte őket a fagytól, de a márciusi szárazság és a változékony időjárás kontrasztot ad a várható termésnek.

Az orosz exportkorlátozások és a műtrágyahiány miatt az EU-ban már az őszi vetéseket is figyelik. A következő vetési szezonnal kapcsolatos várakozások is hamarosan megjelenhetnek a fizikai piacon. Bár a malmok jól állnak készletekkel, hatalmas átmenő mennyiségű búza van a gazdálkodóknál is. Ugyanakkor az új termés mennyisége és minősége még kérdéses, valamint az őszi vetés sok kérdést vett fel, ezért a nemzetközi árupiacok határidős árai előbb-utóbb a felvásárlásokra is hatással lesznek.

Napraforgó és repce: az alternatívák kényszere…

A napraforgó kapcsán a márciusi jelentések még szűkszavúak, de jelentős területnövekedés várható. A repce várható uniós hozama 3,22 t/ha, Magyarországon pedig 2,90 t/ha környékén alakulhat. Az olajos magvak mellett most a „matek” szól: a bioüzemanyag-gyártók étvágya töretlen. Az USA-ban rekordokat dönt a szójafeldolgozás, amit a megújuló üzemanyagok iránti kereslet hajt. Brazíliában viszont lassul a betakarítás — 80% helyett csak 68%-nál tartanak —, és a kínaiakkal való növényegészségügyi viták, valamint a megugró gázolajárak is nehezítik az exportot.

Elmélkedések…

A piac jelenleg „háborús üzemmódban” van. A fundamentális adatokat — például a várható termésmennyiséget — gyakran felülírják a Közel-Keletről érkező hírek. A stagfláció rémképe fenyegeti a „nyugati” országokat, és ez nehéz helyzetbe hozza Trump-ot is, mert a korábbi szövetségesei féltve a szavazói bázisukat kihátrálhatnak a TACO-k mögül. A konfliktus lezárása szinte lehetetlennek tűnik jelenleg. A pénzügyi befektetők visszatérhetnek a terménypiacokra, és ismét feltornászhatják több termény árát. A kérdés az, hogy mely terményben bíznak, milyen tartós lehet ez az emelkedés.

Összegezve…

• A kukorica vetésterülete az USA-ban csökkenni fog a magas inputköltségek miatt. Termények ára az időjárási anomáliák és a műtrágyahiány miatt felfelé kacsingat.

• A szója és a napraforgó idén ismét mentőöv lehet.

• Egy biztos: a cash-flow tervezése és a költségkontrolling most már nem csak varázsszó, hanem a túlélés záloga. Legyetek résen, figyeljétek a híreket, és ne feledjétek: a jó döntéshez felkészültség kell. Biztosan lesznek jó előkötési lehetőségek, amelyeket érdemes meggondolni. A több apró részletben történő terményértékesítés és inputbeszerzés segíthet porlasztani a kockázatokat. Még akkor is, ha újra jön egy újabb „emlékezetes” nap…

A fentiek pedig csak a gondolataimat tükrözik, melyeket használjátok egészséggel, de nem minősülnek befektetési tanácsnak.

A kabóca életciklusa, az ellene való védekezés felépítése

Az amerikai szőlőkabóca egynemzedékes, szőlőhöz kötődő faj, amely tojás alakban telel át a szőlőültetvényekben. A tojások legnagyobb része a szőlő kétéves és idősebb fás részein, elsősorban a vesszők kéregrepedéseiben található, és ezekből indul meg tavasszal a lárvakelés. A fajnak öt lárvastádiuma van, a lárvák és a kifejlett egyedek egyaránt képesek a fitoplazma felvételére fertőzött növényből.

A kórokozó táplálkozással történő felvételét követően, egy ún. látens időszak után a kabóca élete végéig fertőzőképes maradhat, így a fejlődése során egyre mozgékonyabb alakok, majd a repülő imágók további tőkékre és újabb állományrészekre is átterjeszthetik a fitoplazmát. A nőstények a tenyészidőszak végén rakják le tojásaikat a szőlő fás részeire, ahol azok védetten áttelelnek, és tavasszal innen indul újra a fejlődési ciklus. Ez a biológiai sajátosság alapvetően meghatározza a vektor elleni védekezés felépítését.

A betegség terjedését és a vektor elleni védekezést nem lehet egyetlen módszerre, kezelésre vagy egyetlen időpontra sem leegyszerűsíteni. Olyan, egymásra épülő, egymást kiegészítő védekezési rendszert kell kialakítani, amely figyelembe veszi a szőlő állapotát, a kabóca életmódját, áttelelésének módját, a lárvakelés időszakát, a lárvafejlődést, valamint a tenyészidőszakban szükséges további beavatkozásokat is.

A vektor elleni védekezés fő időszaka a lárvák fejlődési időszakára esik, amikor a még korlátozottan mozgó és terjedő alakok ellen lépünk fel.

Mivel azonban az amerikai szőlőkabóca tojás alakban telel át, a védekezés logikája és megkezdése már a nyugalmi időszakban elindul. Bár az időjárási tényezőkre nincs ráhatásunk, a metszés módja, a metszési nyesedék kezelése, az ültetvény higiéniai állapota és a lemosó permetezés egyaránt olyan elemek, amelyek befolyásolhatják a tavaszi népesség kiinduló nagyságát. A lemosó permetezés tehát nem önmagában ad választ, megoldást az amerikai szőlőkabóca problémájára, hanem a felépített védekezési rendszer egyik korai eleme.

A lemosó permetezés célja, a kivitelezés lényege

A lemosó permetezés lényege, hogy a nyugalmi időszak végén, illetve a rügyfakadáshoz közeli állapotban nagy lémennyiséggel (800-1500 l/ha), a teljes fedettség elérését célozva juttatunk ki olyan készítményt, amely a fás részek felületén, a kéregrepedésekben és a fás részek rejtekében telelő alakokat elérve tud hatni. Ebben a technológiában a kiváló permetléfedésnek, az időzítésnek és a gondos kivitelezésnek különösen nagy jelentősége van, hiszen az alkalmazható készítmények kontakt hatásúak, így a kezelés eredményességét alapvetően meghatározza, hogy a permetlé mennyire képes elérni ezeket a károsítókat.

Fontos ugyanakkor a lemosó permetezés szerepét és az attól reálisan elvárható hatékonyságot a helyén kezelni. Az amerikai szőlőkabóca ellen ez a beavatkozás önmagában nem tekinthető elegendő megoldásnak. A szakmai megítélés sem egységes a tojásgyérítő hatás mértékét illetően, ezért a lemosó kezelést reálisan kell értékelni: hozzájárulhat az áttelelő népesség csökkentéséhez, de a vektor elleni eredményes védekezéshez a tenyészidőszakban végrehajtott, megfelelő időzítésű beavatkozásokra szükség van. Vagyis nem helyettesíti a lárvák ellen időzített kezeléseket, hanem azok mellett megelőző, kiegészítő szerepet tölt be.

Kötelező vagy ajánlott?

Az alkalmazásának kérdésében a növényegészségügyi helyzet szerint is lényeges különbséget kell tenni.

Növényegészségügyi zárlat alatt álló területen a telelő tojások gyérítését szolgáló beavatkozások nem egyszerű szakmai ajánlások, hanem a hatósági védekezés részét képező kötelezettségek. Ilyen esetben a metszési nyesedék megfelelő kezelése, illetve az olajos lemosó permetezés nem választható lehetőség, hanem végrehajtandó előírás. Nem zárlati helyzetben ugyanakkor a lemosó permetezés szakmailag indokolt, hasznos technológiai elem lehet, de ott elsősorban javaslatként, az integrált védekezés részeként értelmezhető.

A lemosó permetezés helye az integrált növényvédelemben

A lemosó permetezés hasznosságának megítélésénél ugyanakkor nem szabad kizárólag az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés szempontjából gondolkodni. Bár jelen esetben a figyelem középpontjában valóban az amerikai szőlőkabóca visszaszorítása áll, a lemosó kezelések hagyományosan más károsítók és egyes kórokozók elleni védekezésben is nagy szerepet kapnak, azzal együtt, hogy nem szelektív hatásúak.

A különböző károsítók telelő alakjainak gyérítése, illetve a kiinduló fertőzési vagy felszaporodási nyomás mérséklése régóta ismert célja ezeknek a beavatkozásoknak. Éppen ezért a lemosó permetezést a szőlő növényvédelmi technológiájában nem önálló, egyetlen célkártevőre szűkített beavatkozásként, hanem a teljes ültetvényvédelmi technológia részeként kell értékelni, amely nem helyettesít más beavatkozásokat.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a termelőnek nem a problémákra kell külön-külön reagálnia, hanem az egész ültetvény növényvédelmi helyzetét kell rendszerben látnia. Ha a tél végi vagy kora tavaszi időszakban a lemosó permetezés több károsító ellen is eredményes lehet, akkor annak szerepe túlmutat az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésen, viszont sem alábecsülni, sem túlértékelni nem szabad a lemosó permetezés hatását. Ez különösen fontos ott, ahol a technológiai döntéseknél a hatékonyság mellett a kijuttatások számát, a munkaszervezést és az ültetvény általános egészségi állapotát is mérlegelni kell. A védekezési rendszer felépítésében tehát a sorrendiség és az összhang a legfontosabb. A metszés és a nyesedék kezelése után javasoljuk, hogy a lemosó permetezés következzen, mint korai gyérítő beavatkozás, majd a tenyészidőszakban a vektor fejlődésmenetéhez igazított, időben végrehajtott további kezelések adják a vektor elleni védekezés gerincét. Az amerikai szőlőkabóca ellen növényvédelmi stratégiát csak így lehet valóban integrált módon, a kártevő biológiájához igazodva, szakmailag megalapozottan felépíteni.

Összegzés

A lemosó permetezés helyét és jelentőségét a szőlő növényvédelmében reálisan és kellő súllyal kell kezelni, az az integrált növényvédelem eleme.

Körülhatárolt, zárlat alatt álló területen alkalmazása nem mérlegelés kérdése, hanem a hatósági védekezés részét képező kötelezettség.

A szőlőkben általánosan szakmailag indokolt és ajánlott technológiai elem, különösen akkor, ha a termelő a vektor elleni védekezést tudatosan, előre felépített rendszerben végzi.

Hatékonyságának alapfeltétele a megfelelő időzítés, a nagy lémennyiség és a lehető legteljesebb fedettség biztosítása, mert csak így érhetők el a fás részeken, rejtetten telelő alakok.

Jelentőségét tovább növeli, hogy nemcsak az amerikai szőlőkabóca visszaszorításában, hanem más károsítók és egyes kórokozók elleni növényvédelmi technológiában is hasznos szerepet tölt be.

A lemosó permetezéssel alkalmazható készítmények köre

A lemosó permetezéssel alkalmazható készítmények körét nem kizárólag azok a termékek adják, amelyeknél a felhasználás kifejezetten az amerikai szőlőkabóca, illetve annak tojásai ellen került engedélyezésre. Ide tartoznak azok a készítmények is, amelyek szőlőben kártevők elleni lemosó felhasználásra rendelkeznek engedéllyel, és technológiailag alkalmasak a kártevő egyes fejlődési alakjainak gyérítésére.

A lemosó kezeléseket metszés és törzstisztítás után, rügyfakadás előtt, fagymentes, csapadékmentes, szélcsendes időben kell végrehajtani, amikor a következő 24-48 órában sem várható fagy vagy csapadék. Ideális, ha hőmérséklet már tartósan meghaladja az 5-10 °C-ot.

Szőlő kultúrában amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett lemosó permetezőszerek:

• Vegarep EC – amely engedélyezett Scaphoideus titanus ellen

• Gravity – a Vegarep EC-vel megegyező készítmény.

• Dripp Extra – a Vegarep EC-vel megegyező készítmény.

Egyéb, szőlő kultúrában engedélyezett ásványi olaj tartalmú lemosó permetezőszerek, melyek szőlőben kártevők elleni lemosó felhasználásra rendelkeznek engedéllyel, és technológiailag alkalmasak a kártevő alakok gyérítésére:

• Agrokén – lisztharmat ellen és kártevők gyérítésére.

• Nevikén – lisztharmat, valamint kártevő ízeltlábúak gyérítésére.

• Nevikén Extra – lisztharmat ellen és kártevők gyérítésére.

• Olajos Rézkén – kártevők gyérítésére, baktériumos és gombás eredetű betegségek ellen is.

A fenti készítmények - egy eset kivételével - szabadforgalmúak (III. forgalmazási kategória), így kertészeti szakboltokban, gazdaboltokban is megvásárolhatóak.

Kivétel az Olajos Rézkén, amely kis kiszerelésben (1 literig) szintén III. kategóriás (szabadforgalmú), de 5 literes és nagyobb kiszerelésben I. forgalmi kategóriájú, tehát csak növényorvosi vény ellenében vásárolható meg.

A készítményeket csak az engedélyokiratban foglaltak betartásával, a címkeszöveg szerint szabad felhasználni!

Figyelem! A növényvédő szerek felhasználása során az egyéni védőfelszerelés használata és az egyéb előírt óvintézkedések betartása minden esetben szigorúan kötelező!

2026. március 16.

Közérdekű: a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tájékoztatásának utánközlése

Tíz évvel ezelőtt, ha valaki azt mondta egy gazdának vagy agrárszakembernek, hogy hamarosan algát fog permetezni egy növényre, általában meglepődött, ellenkezett vagy gyorsan témát váltott. Sok embernek az alga és a biostimulátor szóról elsőre nem biztos, hogy a búzatábla vagy a kukoricahibrid permetezése jut eszébe. A legtöbben nem tudják, hogy az algák története jóval régebbi, mint a szárazföldi növényeké. Ezek az ősi, fotoszintetizáló mikroorganizmusok már akkor alkalmazkodtak a környezeti stresszekhez, optimalizálták túlélési stratégiájukat, amikor a mai haszonnövényeink még nem is léteztek. Miért is ne lennének hasznosak a modern kori mezőgazdaság számára?

Én sem csupán szakmai lelkesedésből írok erről a témáról. Hiszen ott voltam a kezdeteknél, akkoriban pályakezdő biológusként, amikor Magyarországon új, innovatív megközelítésként jelentek meg az első, zöld levéltrágyák a piacon. Közel húsz éve foglalkozom algaalapú biotrágyák fejlesztésével, és tervezek algatermelő üzemeket különböző klimatikus és talajtani körülmények között a Kárpát-medencétől a száraz, sivatagos területekig.

Ez idő alatt szinte minden véleményt hallottam már a témáról, több nyelven és kultúrában is. Sokan kritizálták, szerintük az egész nem több ügyesen csomagolt marketingnél. Volt, aki szerint az algák jelentik a mezőgazdaság jövőjét, sokan irreális elvárásokat támasztottak egy világszinten újdonságnak mondható, növényfejlődést támogató rendszerrel szemben. Pontosan ezért tartom fontosnak eloszlatni a ködöt és tévhiteket a témában, hogy a tudományos eredményeket és gyakorlati realitást ne mossuk össze a médiában megjelent valótlan állításokkal.

Logikus innováció vagy marketinghullám?

Manapság a kérdés már nem az, hogy az algák képesek-e támogatni a mezőgazdasági növényeket, hiszen a tudományos kutatási eredmények és a szakirodalom egyre egyértelműbben erre utalnak.

Kezdetekben az algás biostimulátorok körül két szélsőséges narratíva élt párhuzamosan, ami sajnos a gazdálkodókat is elbizonytalanította: A „Zöld csodaszer, ami kiváltja a műtrágyát.” vagy „Marketingfogás, semmi több.” felfogás. Azóta a kép valamelyest árnyalódott, de a gyakorlatban még ma sem teljesen egyértelmű, hogy pontosan hol van az algák helye a növénytáplálásban.

Az utóbbi években azonban valami változott. Egyrészt az Európai Unió által a biotrágyák az Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és az Ökológiai Gazdálkodási (ÖKO) támogatásokon keresztül kaptak kiemelt szerepet, másrészt az elmúlt 8-10 éves magyarországi termelési gyakorlat is alátámasztja a nemzetközi tudományos publikációkban bemutatott pozitív eredményeket.

Az algatartalmú készítmények használata a fenntartható növénytáplálási gyakorlatok közé tartozik, amelynek csak az egyik célja a környezeti terhelés csökkentése. A termékleírásokban gyakran szerepelnek hangzatos kifejezések, mint természetes növényi hormonok, bioaktív anyagok, stresszcsökkentő hatás vagy éppen a növények „immunrendszerének” aktiválása, jobb tápelem-ellátottság. És igen, pont ez a másik célja ezeknek a termékeknek.

A kulcskérdés nem az, hogy működnek-e, hanem mikor, milyen körülmények között, milyen dózisban és milyen kultúrában használjuk. A hatékonyság nem a hangzatos marketingben, hanem a precíziós, faj- és stressz-specifikus fejlesztésben és felhasználásban mutatkozik meg.

És itt válik el az innováció a parasztvakítástól.

Hol ér véget a tudomány, és hol kezdődik a marketing?

Az algák és algakivonatok alkalmazása nem csupán jól megfogalmazott „zöld marketing”, hanem olyan élettani folyamatok célzott befolyásolása, amelyek a gyökérfejlődéstől kezdve a hormonális szabályozáson át a stressz-adaptációig hatnak. Ha a modern agronómia a precíziós inputokra épül, akkor az algák a precíziós biológia kimagasló eszközei lehetnek.

A legtöbb Magyarországon forgalmazott algás biostimulátor - a teljesség igénye nélkül - vagy algakivonatokat (Ascophyllum nodosum, Fucus sp. stb.) vagy mikroalgákat tartalmaz (pl. Chlorella, Chlamydomonas, Scenedesmus fajok stb.) élő algasejtes formában, esetenként agronómiai szempontból hasznos mikrobiológiai komponensekkel kombinálva.

A mikroalgák mikroszkopikus méretű, fotoszintetizáló szervezetek. Biomasszájuk és folyékony szuszpenziójuk is gazdag aminosavakban, vitaminokban, fitohormon-szerű vegyületekben és antioxidáns molekulákban. Ezeket nevezzük bioaktív anyagoknak. A hatékonyságuk egyetlen kulcsa, hogy ezek agronómiailag releváns mennyiségben és formában hasznosuljanak.

Szakmai karrierem során sok algafajjal dolgoztam, de agronómiai szempontból releváns gyakorlati tapasztalataim magyar vonatkozásban a zöldalgákkal vannak. Ezért is hozok fel példának erre épülő alátámasztó eredményeket. Minden biotrágyában engedélyezett algatörzsnek hasonló a reputációja szakmai körökben, csak most nem egy doktori disszertáció megalkotása a feladatom, amiben ki tudok térni a részletekre. Az elhivatottak a javasolt publikációs listát a cikk végén találják. De a téma boncolgatásához, gondolatébresztőnek, kérdések megválaszolására és a bizonytalanság elhárításához reprezentatívnak gondolom.

Az algák jótékony élettani hatásai biokémiailag megalapozottak, de agronómiai jelentőségük környezet- és technológiaspecifikus, és nem csodaértékű, mint ahogy sokan elvárják.

Az elmúlt években több, laboratóriumi és üvegházi kísérletben, kontrollált körülmények között végzett vizsgálat is egyértelművé tette, hogy például a Chlorella zöldalga alapú készítmények fitohormon összetevői kiváló hatással lehetnek a csírázási arányra és növelik a kezdeti gyökérhosszt, vagyis kedvezően befolyásolhatják a növények korai fejlődését. Egyes biostimulátor készítmények magasabb klorofillszintet produkáltak, intenzívebb fotoszintetikus aktivitást és mérhető antioxidáns tulajdonságot váltottak ki. Az algatartalmú termékek bioaktív anyagai mérsékelhetik az oxidatív stressz markereit, bizonyos körülmények között mérhető terméstöbbletet eredményezhetnek. Ezek a hatások jellemzően a hormonális jelátvitel modulációjához, antioxidáns enzimek (pl. SOD, kataláz) aktivációjához és a gyökérszerkezet módosulásához köthetők, ami hatással van a tápelem felvételére is. Több friss áttekintő tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a zöldalgák biostimuláns hatása reálisan értelmezhető, különösen abiotikus stresszhelyzetekben és korai fejlődési fázisban. Vagyis alátámasztják a növekedésserkentésről és stressztoleranciáról szóló állításokat.

Ezzel el is érkeztünk a másik leggyakoribb tévhithez, a tápanyag-hasznosulás témaköréhez. Sokan bizonytalanok, hogy csökkenthető-e a műtrágya? Egyes vizsgálatok szerint a mikroalgák javíthatják a gyökérszőr-képződést, fokozhatják a foszfát- és nitrogénfelvételt, növelhetik a fotoszintézis hatékonyságát.

Egy időben elkészített levél- vagy talajanalízis szükségszerű a hatékony tápelem-utánpótláshoz és megfelelő kiegészítője a biotrágyázásnak. Az összehangolt, átgondolt és kiegyensúlyozott növénytáplálás jelentősen hozzájárulhat a terméshozam szignifikáns növekedéséhez.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények többnyire faj-, dózis- és környezetfüggők. Nem univerzális törvényekről, hanem valószínűségi előnyökről szólnak.

Az algák nem csodaszerek, nem váltják ki a szakszerű tápanyag-gazdálkodást, nem kompenzálják a hibás agrotechnikát. Viszont képesek stimulálni a növény élettani válaszait, javíthatják a tápanyag-hasznosulás hatékonyságát, mérsékelhetik az abiotikus stressz negatív hatásait, és rendszerbe illesztve hozzájárulhatnak a fenntartható intenzifikációhoz.

Az algás biostimulátorok nem új, alternatív inputanyagok, hanem rendszerszintű innovációk. Valójában egy teljesen új gondolkodásmód részei a növénytáplálásban. A mikroalgák, makroalgák és az európai gyakorlatban kevésbé alkalmazott cianobaktériumok eltérő, de egymást kiegészítő mechanizmusokon keresztül járulnak hozzá a növények vitalitásához, a talaj egészségéhez és a fenntarthatóbb termeléshez.

A jövő kulcsa a standardizált, tudományosan validált, precíziós alkalmazásban rejlik, különösen a klímaváltozás által egyre szélsőségesebb körülmények között.

A modern, fejlődésre és innovációra vágyó mezőgazdaság, különösen a mai klimatikus bizonytalanság mellett gyakran nem abszolút megoldásokat, hanem jobb alkalmazkodási esélyeket keres. Az algák ebben lesznek partnerek. De csak akkor, ha hatékonyságnövelő eszközként kezeljük őket, nem csodaszerként.

Ajánlott szakirodalom

Tengeri algák és algakivonatok biostimulátor hatása

• Battacharyya, D., Babgohari, M. Z., Rathor, P., & Prithiviraj, B. (2015). Seaweed extracts as biostimulants in horticulture: A review. Journal of Applied Psychology, 27, 2001–2015.

• Calvo, P., Nelson, L., & Kloepper, J. W. (2014). Agricultural uses of plant biostimulants. Plant and Soil, 383, 3–41.

• Craigie, J. S. (2011). Seaweed extract stimuli in plant science and agriculture. Journal of Applied Psychology, 23, 371–393.

• Du Jardin, P. (2015). Plant biostimulants: Definition, concept, main categories, and regulation. Scientia Horticulturae, 196, 3–14.

• Khan, W., Rayirath, U. P., Subramanian, S., et al. (2009). Seaweed extracts as biostimulants of plant growth and development. Journal of Plant Growth Regulation, 28, 386–399.

• Shukla, P. S., Mantin, E. G., Adil, M., Bajpai, S., Critchley, A. T., & Prithiviraj, B. (2019). Seaweed-based biostimulants: Sustainable agriculture tools for improving plant growth and productivity—Frontiers in Plant Science, 10, 655.

Mikroalgák és cianobaktériumok mezőgazdasági alkalmazása

• Ronga, Domenico, Elisa Biazzi, Katia Parati, Domenico Carminati, Elio Carminati,

  and Aldo Tava. (2019). "Microalgal Biostimulants and Biofertilisers in Crop

  Productions" Agronomy 9, no. 4: 192.

• Colla, Giuseppe, and Youssef Rouphael. (2020). "Microalgae: New Source of Plant Biostimulants" Agronomy 10, no. 9: 1240.

• González-Pérez, B.K., Rivas-Castillo, A.M., Valdez-Calderón, A. et al. (2022).

  Microalgae as biostimulants: a new approach in agriculture. World J Microbiol

  Biotechnol 38, 4

• M. M. Gitau, A. Farkas, V. Ördög, G. Maróti (2022). Evaluation of the biostimulant effects of two Chlorophyta microalgae on tomato (Solanum lycopersicum). Journal of Cleaner Production 364(15):132689

• Renuka, N., Guldhe, A., Singh, P., & Bux, F. (2018). Microalgae as multi-functional options in modern agriculture: Current trends, prospects and challenges. Bioresource Technology.

• Singh, S., Kate, B. N., & Banerjee, U. C. (2016). Cyanobacteria in agriculture: An overview. Journal of Applied Phycology.

Az egynemzedékes vektor számára az egyik kulcspont a téli túlélés. A kabóca tojás alakban telel át, elsősorban a szőlő kétéves részeinek repedezett kérge alatt, védetten. A tojások jelentős része a metszés során eltávolított vesszőkben marad, ezért a metszési nyesedék kezelése növényegészségügyi szempontból is fontos kérdés, mint az FD elleni védekezési stratégia része, a vektor populáció gyérítésének biológiai eszköze.

Ha a nyesedéket, venyigét a területen hagyjuk, felhalmozzuk vagy elmozgatjuk, nem megfelelően kezeljük, azzal közvetlenül hozzájárulunk a helyi kabócapopuláció fennmaradásához és növekedéséhez valamint növeljük a terjedés kockázatát is.

A metszési nyesedék megfelelő kezelése során tegyünk különbséget a zárlati intézkedés alatt álló és nem zárlati területek között.

Zárlati illetve körülhatárolt területen

Amennyiben a hatósági mintavétel és laboratóriumi vizsgálat FD fertőzést igazol, a növényegészségügyi hatóság körülhatárolt területet jelöl ki. Ez 1 km sugarú fertőzött területből, valamint az ezt körülvevő legalább 3 km széles pufferzónából áll.

A körülhatárolt területen a hatósági határozatban előírt növény-egészségügyi intézkedések betartása az elsődleges, kötelező! Ezek többek között a tünetes tőkék gyökérrel történő megsemmisítése, a fokozott felderítés, az anyagmozgatás korlátozása, az amerikai szőlőkabóca elleni kötelező védekezés, de a metszés során eltávolított vesszők kezelésére vonatkozó előírások is.

A határozatok jellemzően konkrétan előírják, hogy a kabóca tojásainak elpusztítása érdekében a kivágott tőkéket és a tél végi metszéssel eltávolított vesszőket égetéssel kell megsemmisíteni. Ebben az esetben az égetés nem technológiai ajánlás, hanem a hatósági határozatban rögzített kötelezettség.

Nem zárlati területen

Ha egy terület nem áll növény-egészségügyi zárlat alatt, az nem jelenti azt, hogy a fertőzés kockázata ne lenne jelen. Magyarországon a FD fitoplazmát egy kivétellel már minden borvidéken kimutatták, az amerikai szőlőkabóca is gyakorlatilag általánosan elterjedt, ezért a tojások jelenléte az ültetvényekben mindenütt feltételezhető.

A metszési nyesedék kezelése tehát minden helyen és esetben fontos növény-egészségügyi, növényvédelmi intézkedés.

A venyige ártalmatlanításának lehetséges módjai:

1. Égetés

A legbiztosabb eljárás a venyige elégetése, amely a kabócatojások teljes pusztulását biztosítja. Az égetés azonban jogszabályi feltételekhez kötött.

Belterületen

Az avar és kerti hulladék égetésének lehetőségét és feltételeit a helyi önkormányzati rendelet határozza meg, így erről helyben Önkormányzatnál kell érdeklődni.

Külterületen

Figyelembe kell venni az erdővédelmi ill. az ún. erdőtűzvédelmi szabályokat (az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 65. § (5); az erdők tűz elleni védelméről szóló 4/2008. (VIII. 1.) ÖM rendelet). Az erdőről szóló törvény szerint fokozott tűzveszély időszakában tilos tüzet gyújtani erdőben és annak 200 méteres körzetében. Amennyiben nincs kihirdetett tűzgyújtási tilalom, a külterületi égetés nem általánosan tiltott tevékenység.

Jelenleg országos tűzgyújtási tilalom nincs érvényben (várhatóan tavaszig nem is lesz), így az égetés megfelelő körülmények között végezhető.

Fontos azonban, hogy a jelentős füstképződéssel vagy lánghatással járó tevékenységet a területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóság részére előzetesen be kell jelenteni, ami akár e-mailben is megtehető (elérhetőségekért katt ide: megyei katvéd). A bejelentésben fel kell tüntetni: az égetés időpontját, a tevékenység helyét (helyrajzi szám, cím vagy koordináta), az égetés kiterjedését, a kapcsolattartó nevét és telefonszámát.

2. Aprítás és talajba dolgozás

Ha az égetés nem valósítható meg, a venyige finom aprítása és mielőbbi talajba dolgozása is csökkenti a kockázatot.

A mechanikai aprítás roncsolja a kéreg szerkezetét, ahol a kabócatojások találhatók, majd a talajba dolgozott maradványok pedig lebomláson mennek keresztül, mellyel a tojások elpusztulnak. A célszerűséget tekintve kevésbé jó megoldás a venyige zúzás, különösen, ha a zúzalékot nem forgatják a talajba.

Összefoglalás

Az eltávolított tőkék és a tél végi metszés során keletkező venyige kezelése, megsemmisítése az FD elleni védekezés egyik fontos eleme. Zárlati és puffer területen a hatósági határozatban előírt tőke- és venyigekezelést kötelező betartani. Nem zárlati területen is indokolt a metszési nyesedék ártalmatlanítása, mivel a kabócatojások jelenléte nem látható, de valós kockázatot jelenthet. Javasolt megoldás az égetés. A venyige sorsa tehát nem technológiai részletkérdés, hanem a fertőzés terjesztésének megakadályozását szolgáló növényegészségügyi, integrált növényvédelmi intézkedés.

Közérdekű: a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tájékoztatásának változatlan utánközlése

Autó nélkül esélytelen, hogy körbejárd az országot, és bár hiába vannak tükörsima utak és hiába 200 Ft körüli a benzin literének ára, 120-nál többel úgysem mehetsz, mert kb. 20 méterenként trafi van mindenhol, vagy fekvőrendőr, aminek nincs szabványmérete, és a hatalmas terepjárókkal is nullára fékezel előtte. Mindemellett pedig simán kerülgetsz tevéket az úton, vagy jönnek veled szembe biciklivel az autópályán, esetleg még át is rohannak keresztben a gyalogosok, szóval non-stop észnél kell lenni. És ha már Stop… európaiként ne keress konzekvens szabályokat a KRESZ-ben, az indexhasználat a hazainál is nagyobb luxus, és több olyan kereszteződésben is álltunk, ahol mind a 4 oldalon STOP tábla volt… és a biztonság kedvéért persze fekvőrendőr, mert valószínűleg ők arra kapnak állami támogatást. Meg a lámpákra. A csillagokat sajnos emiatt nem nagyon láttuk, mivel éjszakai életmódot folytató nemzetként minden úgy ki volt világítva, hogy néha Las Vegasban éreztem magam.

Egy szimpla nyaralásnak (telelésnek) indult, de egyik nap utunk kezdete előtt a térképet böngészve ráakadtunk Al Jarda település környékén egy biogazdálkodásra, és hát agrármérnökként nekem több sem kellett, muszáj volt meglátogatni. Onnantól kezdve már biztos voltam abban is, hogy cikk fog születni a datolyáról, hiszen a sivatagi tájat leginkább a datolya vagy egyéb pálmaoázisok teszik változatossá. Illetve a vadon szinte mindenhol előforduló tömjén (Boswellia sacra) fák, aminek jellegzetes illatú gyantáját előszeretettel füstölik bárhol. Tényleg bárhol. A datolyáról a legtöbb információt a farmon, egy botanikus kertben és a nizwa-i erődben lévő múzeumban találtam. Nyilván néhány cikkben utánaolvashattam volna, de ha már ott voltunk, akkor szerettem volna helyi forrásból információkat gyűjteni, helyi emberekkel beszélni és ezt kiegészíteni szakcikkekkel.

A datolya (Phoenix dactylifera L.) története

Az ománi tradíciókban a datolya nem csak egy fa, aminek termése van és elfogyasztják. Kultúrájuk szerint „Isten ajándéka”, mivel ez tette lehetővé, hogy civilizációk alakulhassanak ki: a nyáron sokszor extrém meleg és száraz időben ez a fa túlélt. Hamar megértették, hogy ha van egy fa, ami ennyire szívós, árnyékot ad és még élelmet is, az sokkal jobb életminőséget biztosít számukra. Maga a növény a termékenység, az élet és a jólét szimbóluma is. Az ománi vendégszeretet egyik legjellegzetesebb szimbóluma a datolya és a kávé együttese, amellyel a vendégeket hagyományosan mindig fogadják.

Termesztésével már időszámításunk előtt a 3. évezredben is foglalkoztak, amire a Perzsa-öbölben és Ománban is találtak bizonyítékokat. Emellett különböző fosszíliákból arra tudtak következtetni, hogy legalább 30 000 éve jelen van a térségben ez a növény. Mint minden növényből, ebből is több fajta létezik: Ománban is találtak vadon élő Phoenix sylvestris, illetve Phoenix atlantica fajtákat is. A különböző fajták leírásával először Andrew Crichton foglalkozott “The history of Arabia. Ancient and modern” 1834-ben megjelent művében, amit Paul Popeone folytatott “Date growing in the Old World and the New” című könyvében. A különböző fajták ültetése ma is az agrárgyakorlat része, mivel ez lehetővé teszi az elnyújtott betakarítási időszakot, amely során friss fogyasztásra, tárolásra és feldolgozásra alkalmas datolyák is rendelkezésre állnak. Az éghajlat, a domborzat és a termesztési gyakorlatok változatossága számos olyan hím- és nőivarú fajta kiválasztódásához is vezetett, amelyek a Szultanátus különböző régióihoz alkalmazkodtak. Jelenleg mintegy közel 7 millió datolyapálmát termesztenek a Szultanátus különböző részein, amelyek közül hozzávetőlegesen 180 nőivarú és 48 hímivarú termesztett fajta található. A ma termesztésbe vont területek 35%-át teszik ki és a gyümölcsültetvények 78%-a tulajdonképpen csak datolya.

Felhasználása - mert nem csak a termése hoz hasznot

Mivel egy olyan növényről van szó, ami ennyire régóta jelen van a kultúrájukban, ezért nem csak a termését fogyasztják el a növénynek.

• A leveleket (zawrah) összekötözve nyári lakóépületek, állattartó karámok, kerítések és napárnyékolók készítésére használják. A levélkéktől megtisztított levélnyeleket felhasítva madár- és halcsapdák, kosarak, datolyagyűjtő tálcák, valamint ruhafüstöléshez vagy fertőtlenítéshez használt eszközök készülhetnek.

• A terméskocsányok (’isqah) hajlékony, elágazó száraiból (’as) egyszerű seprűket és gereblyéket készítenek, míg fás részüket vékony szálakra hasítva fonott kosarakat állítanak elő.

Read more

Természetes pollencsapdák

A növényi pollenek és gombaspórák hatalmas mennyiségben termelődnek a természetes élőhelyeken és a nagy felületű mezőgazdasági területeken, ahonnan széllel és beporzó szervezetek által nagy távolságokra juthatnak el. A szélbeporzású kultúrnövények, valamint a mezőgazdasági területeken gyakran előforduló gyomnövények (Artemisia és Rumex nemzetségek, Poaceae és Urticaceae családok tagjai) jelentősen növelik a levegőben detektálható pollenmennyiséget.

A levegőben előforduló gombaspórák nagy része is a mezőgazdasági területeken termelődik, melyek között gyakran fordulnak elő Alternaria, Cladosporium, Penicillium, Aspergillus és Fusarium nemzetségek tagjai.

A növények egyenletlen felülete valóságos csapdaként fogja be a levegőben szálló apró részecskéket. Ezeket a természetes mélyedéseket a szakirodalom természetes pollencsapdaként definiálja.

A természetes pollencsapda szerepét nemcsak a növények virágzata, levélzete, a fák kérge és azok repedései, de más természetes felszínek is betölthetik, mint például a nagy felületet adó moha- és zuzmópárnák, a talajfelszín, a hangyák fészke és a pókhálók is. A pollencsapdákban nemcsak pollenszemek, hanem növénypatogén gombák spórái is kiülepedhetnek, amelyek fő forrása a növények levelén képződő szaporítóképletek.

Egy hosszú távú vizsgálatban 67 fatörzsmintáról több mint 100 gombafaj spóráját azonosították, amelyek közül néhány a kéregrepedések mélyebb részeiben csírázásnak is indult. A növények felületén kiülepedő pollen a levegő nedvességével keveredve ideális táptalajt hozhat létre a növénypatogén gombák számára, hiszen a legtöbb gomba fejlődéséhez szükséges szerves anyag és nedvesség ekkor egyszerre van jelen. A pollenszemcsék mennyiségükben és minőségükben is egyediek, kémiai összetételük növényfajonként eltérő. Korai kísérletek kimutatták, hogy a pollen stimuláló hatással van bizonyos gazdanövény-kórokozó interakciókra, a felhalmozódott pollenek fajspecifikus tápanyag-ellátást biztosíthatnak a növénypatogén gombák kezdeti fejlődéséhez, valamint a pollen jelenléte növelheti a növénypatogén kórokozók virulenciáját is.

Pollinátorok szerepe

A rovarok jelentős szerepet játszanak a pollenek szállításában, amely folyamat fő vektoraként Hymenoptera és Lepidoptera fajokat tartunk számon. A beporzók táplálkozásuk során számos virággal kerülnek kapcsolatba, pollenszemeket és a kapcsolódó mikroorganizmusokat szállítanak a növényfajok között. A beporzó fajok aktivitása és a látogatott virágok mennyisége közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a növények felületén kialakuló mikrobiális közösség összetételét.

Más, álvirág- és virágillat-termelő kórokozók, például a Puccinia spp., a Microbotryum violaceum vagy a Monilinia vaccinii-corymbosi, szintén beporzókkal terjedhetnek. Hasonlóképpen, a méhek véletlenül összegyűjtött gombaspórákat is terjeszthetnek a rovarok mézharmatából vagy a növények felületéről.

A vastrón végzete

Read more

Változások azonban mindig vannak. Ezeket fontos megvizsgálni és értékelni, ugyanis mint fiatal generáció, fontos elismerni az ősök eredményeit. Ugyanakkor ezeket óhatatlanul tovább kell fejleszteni. A magyar társadalom alapvetően a történelem során agrár jellegű volt. A trianoni békediktátumot követően nagyjából ez az egy jellege maradt meg igazán. A lakosság, ha volt némi földje, azt megművelte, háztájit termelt rajta. Ezt a rendszerváltás utáni nihil változtatta meg. A vidéki lakosság elvesztette kapcsolatát a földdel, és ma egy alacsonyabb infrastrukturális körülmények között lévő, városias jellegű, urbanizálódott életet él. A vidéki kertek megműveletlenek, jobb esetben tujasorral, kocsibeállóval és zöld gyeppel tarkítottak. Ezen körülmények között alig meglepő, hogy a kereskedők szezonban is több ezer forintért adják a gyümölcs kilóját, amit az „öngyarmatosító” vidéki lakosság meg is vesz, ha van rá pénze.

Az embernek számtalanszor olyan érzése támad, hogy Nyugaton újra feltalálják a spanyolviaszt. Ha bárki beírja a legnagyobb videómegosztó portálra, hogy ehető város (edible city), láthatja, ahogy naiv tekintetű britek elvarázsolva mesélnek, milyen jó élmény, amikor úton-útfélen lehet gyümölcsöket csemegézni. Ez régen általános jelenség volt, nem meglepő, hogy erről szüleink is így szoktak referálni. Kevés büszkébb pillanat van annál, amikor a 3-4 éve elültetett gyümölcsfánkról leszedhetjük az első gyümölcsöket, és megehetjük azokat. Ez azonban manapság, az agrártudás hiánya miatt, egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Ahhoz, hogy biztosan siker koronázza a próbálkozásunkat, érdemes némiképp utánaolvasni a dolgoknak.

Ha zöldséggel próbálkozunk, az kisebb kockázatokat rejt magában, mivel rövidebb tenyészidővel rendelkeznek. A hónapos retek teljes tenyészideje a vetéstől a szedésig mindössze 1-1,5 hónap. A gyümölcsök, a szamócát leszámítva, mint hosszú távú termelési eszközök, kicsit megváratják a tulajdonost. A legfontosabb az, hogy megértsük a nagyüzemi és a kiskerti logika közti különbségeket. Minden gyümölcsfaj (pl. alma) esetében a nagyüzemi fajtáknál (pl.: ’Gála’, ’Golden delicious’,’Fuji’, ’Jonatán’ stb.) az elsődleges szempont az, hogy a gyümölcse tetszetős, finom és piacos legyen. Egyszóval, hogy a vásárló minél inkább meg akarja venni. A piac, vagyis a kereslet szabályozza alapvetően a termelést, nem pedig a kínálat, vagyis az adottságok. A termesztési feltételek másodlagosak.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO álláspontja szerint az agrobiodiverzitás az élelmezésbiztonság, az éghajlati alkalmazkodás és a fenntartható mezőgazdaság alapköve. Így kertünkben is érdemes törekedni rá, no nemcsak azért, mert valami NGO (non-governmental organization) kénye-kedvét kéne kiszolgálni, hanem mert igenis mérhető előnyünk származhat belőle.

Kiskertekben a gyümölcs küllemével megengedőbbek vagyunk, azonban, mivel szerves kapcsolatot ápolunk a gyümölcsünkkel, felmerül, hogy szeretnénk kevesebbet permetezni, vegyszermentesebb gyümölcsöt fogyasztani. Erre nemcsak egészségügyi okokból jutunk, hanem üzemszervezési szempontok mentén is. Ha az ember véletlenül növényorvosként dolgozik, a ledolgozott 8-12 óra után hazaérve, a legkevésbé vágyik arra, hogy károsítókat keressen és permetezzen le, hiányos vegyvédelmi öltözékben. Mondani sem kell, hogy egy átlag irodai dolgozó erre még kevésbé hajlamos. A szocializmus vegyszerorientált képviselői már rég elhajóztak az utolsó tündehajókkal a Kárpát-medencéből.

Szerencsére van megoldás. Az alap a jó környezeti adottság. Ezzel csak szűken érdemes kiskerti körülmények között foglalkozni, mivel az ingatlan megvételekor annak talaja, fekvése, talajvízszintje, benapozottsága, meglévő növényzete stb. messze nem számítanak annyira, mint az ára, területe, közművesítettsége, kapcsolódó közlekedése. Ha megvan az ingatlan, magunkban vagy segítséggel mérjük fel annak tulajdonságait, és ahhoz igazítsuk a kiválasztott gyümölcsfajok listáját. Itt az alapvető ökölszabályokat érdemes betartani, mint például, hogy fagyzugos helyre, ahol rendszeresek a kései fagyok, ne telepítsünk melegigényes, korán virágzó, érzékeny fajokat, fajtákat. Ilyen például a kajszibarack is, mivel az esetek nagy százalékában nem fogunk róla termést szedni.

Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon azok a gyümölcsök, amelyek géncentruma itt, vagy a közvetlen közelben található, gyakran nagyobb termésbiztonsággal termeszthetőek. Ezek a fajok jobban tudtak alkalmazkodni az itteni körülményekhez, mint egzotikusnak számító társaik. Ilyenek pl. a meggy, a cseresznye, az alma, körte, naspolya, birs, a bogyósok közül a ribizli és a szeder. Ezekre jellemző, hogy vad rokonaikkal az erdőben jártunkban-keltünkben összefuthatunk.

Ezenkívül azt sem szabad elfelejteni, hogy egy adott kiválasztott faj esetében a termesztett fajták merőben eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Hasonlóan az emberekhez, a növények sem ugyanolyanok.

Ezt nevezzük oltásnak, dugványozásnak, vagyis ivartalan szaporításnak. Egy-egy fajta között nemcsak külsőre lehetnek eltérések, hanem az igényeikben, termesztési tulajdonságaikban is. Abiotikus (környezeti) tényezők esetén, ha például a kajszibarackra gondolunk, eszünkbe jut, hogy az utóbbi 6-8 évben tavasszal a kései fagyok rendszeresen veszélyeztetik. Viszonylag gyors utánaolvasással meg lehet találni, hogy habár a ’Ceglédi óriás’ kajszinak nagyon tetszetős, piacos a neve, azonban ez a fajta virágzik az egyik legkorábban, így a fagyoknak jobban ki vannak téve a friss, lédús virágai, mint mondjuk egy ’Bergeron’-nak, amely azonos körülmények között akár 1-1,5 héttel később kezd bele a virágzásba.

Az utóbbi években a cseresznyefáknál egyre erősödik kiskerti körülmények között a bibeabláció jelensége is. Ez abban nyilvánul meg, hogy habár kivirágzik a fa, a bibe elhalt, csökevényes, nyálkás. Női ivarszerv nélkül viszont nincs gyümölcs se. Ha egy fajtát kellene említenie a magyar átlagfogyasztóknak, az nagy valószínűséggel a ’Germesdorfi’ fajtakörből kerülne ki.

Az olyan nagy szemű, tetszetős, ízletes termést nevelők, mint a ’Germesdorfi 3’, ’Hedelfingeni Óriás’ különösen érzékenyek a kora tavaszi hideg időszakokra. Főleg fehérbimbós állapottól kezdve, illetve a nyári termésérés utáni száraz időszakokra. Ennek oka, hogy ekkor alakítja ki a jövő évi termőrügyeit. Mondanom sem kell, hogy a kései fagyok mellett a nyári aszály az, amire az elmúlt években egészen gyakran lehetett számítani.

A korán termő fajták kevésbé érzékenyek erre. Ezenkívül a korai érésű fajták esetében a cseresznyelégy gyakran még pete vagy fejletlen lárva formájában van jelen a gyümölcsben, így annak elfogyasztása alig tűnik fel. A gyakorlatban az olyan fajták, mint például a ’Biggerau burlat’, ’Van’, vagy a ’Szomolyai fekete’ jó termőhelyen, gyakorlatilag évi 1 lemosó permetezéssel nagy biztonságban megtermelhető. Persze előfordulnak olyan hidegek, mint 2025-ben, amikor még ezeken is csökkent termés volt leszedhető, azonban a nagy szemű fajtáknál házikertben többet tudunk szedni róluk, az biztos.

Biotikus, vagyis élő szervezetek okozta stresszre jó, letesztelt példákat lehet találni meggyfák körében. A kertészeti áruházakba tévedő vásárló gyakran kiszúrja magának az ’Érdi bőtermő’ fajtát. Nem is csoda ilyen marketing névvel. A gyakorlatban azonban ez a fajta igen érzékeny a virágfertőző és ágelhalást okozó moníliával szemben. Évi 4 virágzásban végzett permetezés ad ellene védelmet. Ezt az ember gyakran fél elvégezni, ami nem feltétlenül baj, hiszen ha rosszul végzi azt (túl tömény oldat, rovarölő komponens rossz keverése), igen nagy gondokat okozhat. Kiskertben mennyivel egyszerűbb kivédeni ezt megfelelő fajtaválasztással.

A magyar tájfajták között a ’Csengődi’ fajtakör monilinia ellenállóként van hirdetve. A tényleges rezisztencia gyakran nem 100%-os, hanem inkább csak egy fokozott védelmet jelent.

Illetve az átlagos években 1x virágvédelem már megfelelő kezelést jelenthet. Így az olyan régebbi fajtáknál, mint a ’Csengődi’, ’Cigánymeggy’ klónok, ’Újfehértói fürtös’, a bolti meggyhez képest 50-66%-kal kevesebbet kell permetezni, ami, lássuk be, nem kis mennyiség.

Ezek a tájfajták akkor alakultak ki, amikor még nem volt nagyüzemi növényvédelem, és modern kemikáliák sem álltak rendelkezésre. A magyaroszági Tündérkertek mozgalom, élén Kovács Gyulával, ezen magyar vonatkozású fajták gyűjtését és terjesztését tűzte ki céljául. Ezen fajtákat, ha megbízható oltóvesszőhöz jutunk, magunk is egyszerűen szaporíthatjuk, igaz, virológiai szempontból ez a kocaszaporítás megkérdőjelezhető lehet.

Újabb trend a tájfajták mellett a rezisztens fajták megjelenése és elterjedése (pl.: alma: ’Florina’). Ezek a modern nemesítés eredményei, amelyek gyakran ilyen régi alapanyagokból indulnak ki. Előnyük, hogy keresztezik a tájfajták ellenállóságát a modern fajták megbízható termésmennyiségével, tetszetős küllemével. Ha otthonra, vagy az előkertben az árokpartra másokkal is megosztva gyümölcsfát ültetünk, magunkat és a környezetet kímélve lehetőleg ilyen fajtát ültessünk, ugyanis kiskertekben mindenképp övék a jövő, ha egyszer majd a nemesbítés fokozódik és a kereskedelem is le tudja ezt reagálni. Mert ameddig a ’Jonatánt’ keressük a zöldségpultban és a kertészetben is, addig az egész veszett fejsze nyele.

Magyarországon elsőként kezdeményeztük a konvencionális gazdálkodás termékeinél megbízhatóbb, csökkentett kockázatú élelmiszer-előállítási technológiát, amely a bio élelmiszereknél várhatóan elérhetőbb árkategóriát képviselhet a jövőben. Az új technológia új lehetőséget teremthet a gazdálkodónak és a vásárlónak is, de a kereskedők is élhetnek az új brand adta lendülettel.

A fenti gondolat kidolgozását olyan – frissfogyasztásra is szánt – gyümölcskultúrában kezdtük meg, amelynél egyes, a tenyészidőszak elején és végén fellépő károsítók igen jelentős kárt okoznak. A kajszi termesztését hagyományos, illetve az általunk javasolt alternatív növényvédelmi programmal is megvalósítottuk, miközben a felhasznált peszticidek hatóanyagait folyamatosan monitoroztuk.

Vizsgálatunk során célunk volt bizonyítani, hogy a külföldi példákhoz (Németország, Franciaország, Svájc) hasonlóan Magyarországon is össze lehet állítani olyan növényvédelmi programot, amely piacos minőségű terményt szolgáltat, miközben a betakarított termés szermaradék-mentesnek tekinthető. Ennek a munkának a tervezéséhez a hatóanyagok bomlási kinetikáját (RL₅₀ érték) és a permetezés időzítését is figyelembe vettük. Szermaradék szempontjából ígéretes, ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett kezeléseket (Bacillus thuringiensis, természetes piretrinek) iktattunk be.

Környező országok szermaradék-mentes gyakorlatai

A szermaradék-mentes termelés iránti igény Európa-szerte növekszik. Az utóbbi években több országban is elindultak a növényvédőszer-maradékok minimalizálását célzó programok. A vásárlói igények növekedésével párhuzamosan a „pesticide free” vagy „zero residue” jelölések egyre gyakrabban jelennek meg egyes termékeken, leginkább Franciaországban, Olaszországban, Svájcban és Németországban.

• A svájci gyakorlat („pesticide-free wheat”) a szintetikus növényvédő szer alkalmazását a teljes termesztési ciklus alatt tiltja, csak egyes kivételes kezelések –sávos gyomirtás, levélfoltosság elleni védekezés– engedélyezettek. A termelők a részvételért támogatást kapnak.

• A német program célja a hozam megtartása mellett a peszticid-használat csökkentése. A növényvédő szerek csak a vetés utáni időszakban korlátozottak, és egyes, alacsony kockázatú hatóanyagok használata megengedett.

• A francia magánprogramban („L’alliance nature et saveurs”) a növényvédő szer-használat a virágzási időszakig engedélyezett, ezt követően viszont tilos.

Read more

Az adatok rossz irányt mutatnak

Első körben nézzünk néhány európai adatot. Az Eurostat (2020) szerint az Európai Unióban a gazdálkodók átlagéletkora 57 év, míg Magyarországon ugyanezen időszakban 57,9 év volt. Különösen fontos megfigyelni a 40 év alatti gazdálkodók arányát: az uniós átlag 11,9%, Magyarországon csak 9,9%. Viszonyításképpen Romániában ez a szám 10%, Lengyelországban 21% és Ausztriában 23,4%. Összességében jól látható különbség mutatkozik meg olyan országokkal szemben, ahol több fiatal vállal szerepet a mezőgazdaságban. Az aggodalmakat a KSH 2023-as agrárcenzusa is megerősíti: tovább csökken a gazdálkodók száma, miközben nő a 65 év felettiek aránya.

Ugyanakkor egy kifejezetten biztató tendencia is megfigyelhető: a közép- és felsőfokú agrárszakképzettséggel rendelkezők aránya látványosan emelkedett, még akkor is, ha a mezőgazdasági végzettség nélkül gazdálkodók aránya továbbra is magas (55,1%).

Interjúk a gazdákkal

A kutatás kvalitatív pillérét 19 mélyinterjú alkotta, melyeket úgy állítottunk össze, hogy minden vármegyéből megszólítsunk egy gazdálkodót.

Az interjúalanyok között

• 5 nő és

• 14 férfi szerepelt,

és a mezőgazdaság különböző ágazatait képviselték.

A megkérdezett korosztály is széles skálán oszlik meg:

• a legfiatalabb gazda 20,

• míg a legidősebb 62 éves.

A bevont termelői kör rendkívül sokszínűen alakult, hiszen

• a 0,6 hektáros kisgazdától

• egészen a több ezer hektáron gazdálkodó

agrárcég vezetőjéig minden típust sikerült bevonnunk.

Minden interjúalany kiemelte, hogy beleszületett a mezőgazdaságba, a gyermekkori részvétel és a mindennapi mezőgazdasági munka korai megtapasztalása pedig fokozatos elköteleződést eredményezett. Hallottunk olyan gazdálkodókról, akik korábban más iparágban vagy vállalatnál kalandoztak, mielőtt visszatértek a családi gazdaságba, de még ez a néhány „késői” kezdet is megerősíti a családi háttér meghatározó szerepét.

Read more

A védekezés általában nem egyetlen „csodaszer”, inkább több kisebb lépés együtt (művelés, vetésszerkezet, vízgazdálkodás, technológia).

Ebben a tanulmányban azt néztük meg, hogy az elmúlt évek aszályai és a klímaváltozás hatására a gazdálkodók változtattak-e a gyakorlatukon, illetve terveznek-e változtatni. Külön rákérdeztünk az öntözésre (van-e rá lehetőség, élnek-e vele), és arra is, hogy az öntözésfejlesztési pályázatok időszakában történt-e előrelépés. Emellett azt is vizsgáltuk, hogy volt-e olyan kultúrnövény, amellyel felhagytak, és ha igen, mi került a helyére.

A vizsgálat elején három hipotézist fogalmaztunk meg:

1. A 2022-es, „történelmi aszályévként” emlegetett év után a kitöltők többsége kevesebb területen termeszt kukoricát és napraforgót.

2. Az aszály elleni védekezésben a gazdálkodók elsősorban forgatás nélküli és sekély talajművelést alkalmaznak.

3. A 2016–2025 közötti időszakban a kitöltők többsége igénybe vette a Kormány által nyújtott öntözésfejlesztési pályázatot.

A hipotéziseknél abból indultunk ki, hogy a 2022 óta tapasztalható aszályos évek sok gazdaságot döntés elé állítanak. Úgy gondoltuk, hogy lesznek, akik inkább „tartják a rendszert”, és lesznek olyanok is, akik fejlesztésben gondolkodnak – főleg ott, ahol az öntözésnek tényleg van realitása.

A kutatás fő célcsoportja a Dél-Alföldön (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád vármegyékben) gazdálkodók köre volt, de régión kívüli és határon túli válaszok is érkeztek. A felmérést online kérdőívvel végeztük, a kitöltés anonim volt, és Google Űrlapok segítségével történt.

A kérdések több témát érintettek, többek között:

• van-e lehetőség öntözésre;

• 2016 óta vett-e igénybe öntözésfejlesztési támogatást;

• a 2022-es aszály hatására volt-e olyan kultúrnövény, amellyel felhagyott;

• milyen növények kerültek a felhagyott kultúrák helyére;

• van-e bevált módszere az aszály mérséklésére;

• 2025-ben hány hektáron termesztett kukoricát és napraforgót, és mekkora terméskiesést tapasztalt;

• 2025-ben milyen változtatásokat/technológiákat vezetett be a művelési szokásaiban.

A válaszok elsősorban a három dél-alföldi vármegyéből érkeztek, de a régión kívülről és határon túlról is kaptunk kitöltést, így a kép kicsit szélesebb lett. A kérdőívet 100 fő töltötte ki:

• 73 fő a Dél-Alföldön gazdálkodik,

• 25 fő a régión kívülről válaszolt,

• 2 fő pedig Szerbiából.

A dél-alföldi kitöltők közül

• Békés vármegyéből 33 fő,

• Bács-Kiskunból 14 fő,

• Csongrád-Csanádból 26 fő válaszolt.

A kitöltők közül a legtöbben

• szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak (70 fő),

• kertészettel 17 fő,

• állattenyésztéssel 9 fő.

• Szőlőtermesztést 3 fő jelölt,

• 1 fő pedig vegyes gazdaságot adott meg.

Birtokméret szerint a legtöbben

• 50–300 hektár között gazdálkodnak (31 fő).

• Emellett sok a kisbirtokos (26 fő)

• és a törpebirtokos (22 fő) kitöltő is.

• A nagybirtok és a nagyüzem/agrárvállalat kategóriát 10–10 fő jelölte.

A kitöltők 49%-ának nincs lehetősége öntözésre, mert a technikai feltételek nem adottak, viszont többen jelezték, hogy ha lenne rá mód, öntöznének.

A válaszadók 31%-a öntöz és rendelkezik a szükséges feltételekkel.

11% nem öntöz és nem is szeretne, 3% pedig úgy nyilatkozott, hogy lenne lehetősége és feltétele is, mégsem öntöz.

A szöveges válaszokból látszik, hogy nem fekete-fehér a helyzet: volt, aki szolgáltatásként oldja meg az öntözést, más pedig a felszín alatti vízkészlettel kapcsolatos információhiányt emelte ki. Egy tömör mondat jól összefoglalta:

Összesítve a válaszokat, a kitöltők nagyjából 35%-a használ valamilyen formában vízpótlást.

A 2016–2025 közötti időszak

A 2016–2025 közötti időszakban a kitöltők 91%-a nem vett igénybe öntözésfejlesztési támogatást, és 9% élt a lehetőséggel. Akik nem pályáztak, azoknál rákérdeztünk a jövőbeli szándékra is: 50 fő nem tervezi, 40 fő viszont később igénybe venné, 1 fő tartózkodott. Nekünk ebből az jön le, hogy az igény sok helyen megvan, de a megvalósítás (vagy a pályázás) nem egyszerű.

Megkérdeztük, hogy volt-e olyan kultúrnövény, amellyel a kitöltők felhagytak? 

A többség (55 fő) nem hagyott el kultúrát, viszont többen megjegyezték:

A kukorica esetében viszont látványosabb az elmozdulás: 23 fő felhagyott a termesztésével, 5 fő pedig csökkentette a vetésterületet. Emellett előkerült több zöldségnövény elhagyása (burgonya, petrezselyem, zöldbab, paradicsom), illetve a málna, repce, napraforgó, lucerna és a búza is.

A felhagyott kultúrák helyett 64 fő nem vezetett be új növényt. Akik viszont váltottak, azoknál gyakran a szárazságtűrőbb irány jött elő: a leggyakrabban a cirok szerepelt, emellett többen választottak kalászosokat (durumbúza, árpa, rozs, tritikálé, zab). Előfordult zöldségnövények megjelenése (koriander, oregánó, vöröshagyma, csicseriborsó, kolbásztök, homoki bab), illetve takarmányfűkeverék, mák, szója és fénymag is.

Az aszály elleni védekezéssel kapcsolatban a kitöltők többféle megoldást írtak. 

A leggyakoribb a talajművelés átalakítása volt: forgatás nélküli és sekély művelés, a menetszám csökkentése, illetve a talaj vízmegtartó képességének javítása. Többen szárazságtűrő hibridekre tértek át, és ahol van rá lehetőség, öntöznek. Öt válaszadó azt jelezte, hogy nem változtatott a technológián.

A nyílt válaszok között szerepelt

• szervestrágya kijuttatása,

• vetés utáni hengerezés,

• korai vetés,

• csökkentett tőszám,

• tarlótakarás,

• illetve az őszi vetésű növények felé történő elmozdulás.

Egy állattenyésztéssel foglalkozó válaszadó ökológiai gazdálkodásra tért át, és a nem művelt területeken legeltetést alkalmaz.

Rákérdeztünk arra is, hogy 2025-ben hány hektáron termesztettek kukoricát és napraforgót? 

Ezt a két növényt azért emeltük ki, mert több térségben az elmúlt években ezek szenvedték meg leginkább az aszályt. A kérdésre 29 fő válaszolta, hogy egyik növényt sem termesztette, 4 válasz értékelhetetlen volt, így 67 válasz adatait tudtuk feldolgozni.

A kitöltők összesen 4687,2 hektáron termesztettek napraforgót és 9218,4 hektáron kukoricát.

2025-ös változtatások a gazdaságban

A tavalyi évben is sokan módosítottak a gyakorlaton: csökkentették a menetszámot, összevonták a műveleteket, illetve új növénykultúrákat próbáltak ki. Többen csökkentették a kijuttatott műtrágya-adagot, kímélőbb talajművelésre tértek át, vagy mikrobiológiai készítményeket alkalmaztak. Megjelent a precíziós megoldások iránti nyitottság, és volt, aki öntözőrendszert épített ki. Konkrét példaként előfordult sávművelés kapásokban, gabonáknál direktvetés, más esetekben minimális talajművelés, illetve no-till technológiára való átállás. Többen említették a szervestrágya nagyobb arányú használatát is.

A válaszok alapján az látszik, hogy a gazdálkodók többsége már reagál az aszály okozta kényszerekre – ki gyorsabban, ki óvatosabban. Van, ahol fejlesztésekben gondolkodnak (öntözés, precíziós eszközök), máshol inkább kímélő, fokozatos változtatásokkal próbálják stabilizálni a rendszert (menetszám csökkentése, talajkímélő művelés, szervestrágya, takarás).

A megelőzésnek nagy szerepe van: sok válaszadó abba az irányba mozdult, hogy javítsa a talaj vízmegtartását, és ezzel csökkentse a terméskockázatot. Az öntözés fontossága közben egyértelműen megjelenik, de a feltételek hiánya és az információk korlátozott elérhetősége sokaknál komoly akadály. A kultúraváltás (például cirok vagy kalászosok irányába) több gazdaságban kézzelfogható alkalmazkodási út volt.

Hipotézisek rövid értékelése:

1. A kukorica esetében a válaszok alapján erős a visszaszorulás (többen felhagytak vagy csökkentettek), a napraforgóra viszont ebből a kérdőívből nem vonható le ugyanilyen egyértelmű következtetés – így a hipotézis részben igazolható.

2. A talajművelésben a forgatás nélküli és a sekély művelés több helyen megjelent, ezért ez a hipotézis inkább igazolható.

3. Az öntözésfejlesztési támogatást a többség nem vette igénybe (91%), így a harmadik hipotézis nem igazolódott.

A kérdőívet kitöltők válaszai alapján az látszik, hogy a gazdálkodók nyitottak a változtatásokra, és sokan már lépéseket is tettek az aszálykárok mérséklésére. A csapadék bizonytalansága és az időjárási szélsőségek miatt többen módosították a termesztéstechnológiájukat: a kímélő talajművelés, a menetszám csökkentése, a vetésszerkezet átalakítása és a kísérletezés (precíziós megoldások, no-till, mikrobiológiai készítmények) több válaszban is visszaköszönt.

Az eredmények szerint az alkalmazkodás lehetőségei nem egyformán elérhetők. Az öntözés fontosságát sokan látják, mégis sokaknál technikai vagy információs korlátok miatt marad el a megvalósítás. Összességében viszont az látszik, hogy az alkalmazkodás már elindult – és valószínűleg a következő években ez még több döntést fog befolyásolni a térségben.

Írók:
WEIGERT Adrienn: Mezőgazdasági mérnök és Vidékfejlesztési agrármérnök (BSc) Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar;

Dr. HUPUCZI Júlia: főiskolai docens, Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézet, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15

Az előző részben a levéltetvek ökológiáját ismertettem.

A levéltetvek megjelenésének, biológiájának és ökológiai kapcsolatrendszerének ismertetése után a következő részekben sorra veszem a mezőgazdasági gyakorlat szempontjából legjelentősebb fajokat, melyek ismerete elengedhetetlen a hatékony védekezés megszervezése, ezáltal pedig a gazdasági kár megelőzése érdekében. Mivel a mérsékelt égövi gyümölcstermő növények (a szamóca kivételével) mind fásszarú fajok, így jellemzően fő, téli gazdanövényként szolgálnak a levéltetvek számára, és a kártétel is ehhez az életszakaszhoz kapcsolódik, de persze fajspecifikus eltérések előfordulnak. A gyümölcstermőkön károsító levéltetvek tojás alakban telelnek a kérgen vagy a rügyek tövében, majd az ősanyák a lombfakadással egy időben kelnek, és azonnal megkezdik a károsítást. A populációk csúcsa, és ezáltal a legnagyobb kártétel az intenzív hajtásnövekedés időszakában, általában május elejétől június közepéig jellemző, majd a szárnyas migráns nemzedék áttelepül valamilyen nyári tápnövényre. A levéltetvek legközelebb csak ősszel, jellemzően októberben jelennek meg a gyümölcsösökben: először a nőstények, majd a szárnyatlan ivaros nőstényeket megtermékenyítő szárnyas hímek. Bár ebben az időszakban sem közvetlen kártétel, sem hangyaőrizet nem jelentkezik, a visszatelepülő alakok azonban intenzíven keresik a telelő tojások lerakásához legideálisabb gazdát, mely során számos próbaszúrást ejtenek, így az őszi alakok vírusátviteli szerepe sokkal jelentősebb lehet, mint a népesebb tavaszi nemzedékeké.

Szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea): közepes méretű, tömzsi testfelépítésű, sötétszürke vagy jellegzetesen rózsaszínes alapszínű, hamvas kutikulájú levéltetűfaj. Komoly kárt csak almán okoz: a tavaszi nemzedékek szívogatásának hatására a károsított levelek erősen sodródnak, a szívogatott hajtások és gyümölcskezdemények satnyulnak, torzulnak. A besodort levelek mindig zöldek maradnak, de legtöbb esetben nagyon korán lehullanak. A kolóniák nagymennyiségű mézharmatot ürítenek (obligát hangyakapcsolt faj), így a környező leveleket vastagon borítja a csillogó bevonat, melyen hamarosan megjelenik a fekete korompenész is, így tovább csökken a növény fotoszintetikus felülete. A levéltetű felszaporodásának elsősorban a nyirkos és mérsékelten meleg késő tavaszi időjárás kedvez, ezért főként Nyugat-Európában fontos kártevő, de jelentősége hazánkban is növekszik. Nyári tápnövényei különféle útifűfajok, az almára csak az ivaros alakok térnek vissza októberben.

Közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta): A szürke almalevéltetűhöz hasonló megjelenésű, szintén almaspecifikus kártevő, levélsodratai azonban az előző fajéhoz képest kisebbek, keményebbek, valamint a levéltetvek nyálában található anyagoknak köszönhetően sárgástól égővörösig terjedő színt vesznek fel. Idő előtti lombhullást általában nem okoz, kártétele inkább látványos, mint jelentős. Az ivaros életszakasz már júniusban lezajlik, így a migráció elmarad, a faj a nyarat, az őszt és a telet is tojás alakban vészeli át.

Read more

A növények egyik egyedülálló tulajdonsága a fotoszintézis mellett az, hogy képesek különböző kis molekulatömegű speciális másodlagos vegyületeket képezni, amelyek nem vesznek részt az elsődleges anyagcserében. Az elsődleges metabolitok (anyagcseretermékek) elengedhetetlenek a növények növekedéséhez és fejlődéséhez, míg a másodlagos metabolitok a környezetükkel való interakciójukhoz szükséges alapvető komponenseknek tekinthetők.

Bár az adaptációval és ellenállóképességgel kapcsolatos folyamatok feltárása napjaink egyik kiemelt kutatási területe a növényélettan, a biokémia és a molekuláris biológia területén, az, hogy a növények környezetükkel való kölcsönhatását mennyiben írhatjuk le a ‘kommunikáció’ vagy ‘intelligencia’ fogalmaival, továbbra is egy nyitott és jelentős részben feltáratlan kutatási terület.

Rengeteg tanulmány születik ebben a témában, de még mindig csak a felszínt kapargatjuk egy, a ‘70-es években történt incidens miatt, miszerint a növényeknek érzelmei vannak és hallanak. A The Secret Life of Plants c. könyv továbbá kifejti azt is, hogy a CIA-ügynök hazugságvizsgálót kapcsolt a szobanövényére és kommunikálni tudott vele. Több elismert kutató próbálta reprodukálni ezt, de senkinek nem sikerült, mert állítólag a kutatók „nem kerültek mélyebb érzelmi kapcsolatba” a vizsgált növényekkel. Nos, ezután Amerikában jelentősen megcsappantak a botanikai kutatásokra adott anyagi források, és azóta is csak próbáljuk szépen lassan utolérni magunkat, felvenni a tempót és elnyerni újra a nagy publikum bizalmát, világszerte.

Szóval ilyen másodlagos anyagcseretermékek lehetnek a terpének (pl. linalool, limonene), alkaloidok (pl. morfin, kinin) vagy akár a polifenolok (pl galluszsav, klorogénsav) is. Utóbbi az egyik legnagyobb mennyiségben termelődő vegyületek közé tartozik, amely minden növényi sejtben képződhet és szerepet játszanak a növényi sejtek működésében. A helyhez kötött életmódot folytató növények és környezetük közötti kölcsönhatás elengedhetetlen feltétele növekedésüknek és fejlődésüknek. A változó környezeti feltételek azonban gyakran stresszhatást gyakorolnak rájuk. Ilyen helyzetekben a növények túlélése, valamint termőképességük és mennyiségi-minőségi tulajdonságaik megőrzése – amelyek különösen fontosak a mezőgazdasági és gyógynövények esetében – alkalmazkodóképességüktől függ.

Mi is az a stressz és hogyan „stresszelnek” a növények?

A stressz kifejezést először a fizikában alkalmazták egy testben külső erő hatására ébredő belső feszültség jellemzésére. Igazából minden olyan megterheléssel járó helyzet ide tartozik, ami egy adott szervezetben a normálistól eltérő reakciókhoz, viselkedéshez vezet. Emberek esetén is a fokozott megterhelés és annak következtében bekövetkező állapotváltozásokra használjuk a stressz kifejezést. Három fő fázisát ismerjük: az első a vészreakció, ami a „stresszor hatására bekövetkező terhelés fokozódásakor a normális működéstől való eltérésben nyilvánul meg, s aminek következménye a vitalitás csökkenése”. Ilyenkor az anyagcsere lebontó folyamatai dominálnak a felépítő jellegűek helyett, ami akut károsodáshoz vezethet. A következő fázis az ellenállás stádiuma, amennyiben a növény rezisztencia-potenciálja ezt lehetővé teszi, tehát a növény képes helyreállítani az őt ért károsodásokat, és akár edzettebbé válhat (hardening), ellenállóbb lesz. A harmadik szakasz pedig a kimerülés, ami akkor következik be, ha a növény nem képes az őt ért károsodásokat helyreállítani és végső esetben pusztuláshoz vezet. (Ezt sokszor tapasztalhattad egy újonnan vásárolt szobanövény esetén. Most már legalább érted, mi történt: igazából csak a növényed nem bírta a strapát, meg azt, hogy 2 hétig elfelejtetted öntözni és amúgy árnyékkedvelő volt, Te pedig a tűző napon tartottad.. velem is előfordult már, ne aggódj).

Hogyan kerülnek képbe a polifenolok?

Read more