Ezt a cikket pontosan két héttel ezelőtt kellett volna megírnom, DE…

• az objektivitásomat döntően befolyásolta az éppen aktuális hangulatom, MERT

• nálunk sem esett egy csepp eső sem a „hőkupola” után, ÉS

• a terményárak nem mozdultak döntően hetek óta se a magyar, se a globális piacon, EZÉRT

• vártam, hátha a sport eltünteti a rosszkedvem, a piac megmozdul a készletek ellenére, DE

• a lehűlés kedvezett a kukorica virágzásának (a gyapottok árnyalja a képet), MERT

• az aszály ellenére jó állapotban maradtak a kukoricák (tudom, vegyes az országos kép), ÉS

• a malmok lassan őrölnek, a liszt olcsó, a Duna sekély, az export apad, EZÉRT

• az ukrán-orosz háború csavart ismét egy nagyot a gombokon!

• A kedvem két hét alatt derűsebb lett, ÉS végre lehet másról is írni, mint az aszályról…….

1. BÚZA: DRÓNHÁBORÚ A TENGEREN ÉS AZ ÉVES CSÚCSOK

A betakarítás a szokásosnál korábban kezdődött Magyarországon a nagy aszály miatt. A termésátlagok vegyes képet mutatnak, mert ahol a megfelelő időszakban kapott esőt az állomány, ott kimagasló, míg ahol a szárazság tartós maradt, ott drasztikusan alacsony hozamokat érnek el a gazdálkodók. Az EU és az USA búzatermése is elmarad a korábbi évekhez képest. A búzaárak ennek ellenére Magyarországon az 58 és 67 ezer Ft/tonna sávban mozogtak, a MATIF-on a szeptemberi ár hetek óta nem tudott kitörni a 200 EUR/tonna fogságából. A jegyzések emelkedését gátolta a gyenge export, az alacsony európai lisztár, és a magas búzakészletszintek.

Aztán a búza piacát július 10. óta egyértelműen az orosz-ukrán konfliktus felerősödése és a fekete-tengeri hajózási útvonalak ellehetetlenülése rángatja. Július közepére a chicagói (CBOT), a kansas-i (HRW) és párizsi (MATIF) búza határidős jegyzései is éves csúcsra ugrottak (napi 5-10%-os emelkedéssel).

Oroszország és Ukrajna együttesen a világ búzaexportjának mintegy 29%-át adja, emellett Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre (a globális kivitel 22,3%-ával), Ukrajna pedig a negyedik legnagyobb kukoricaexportőr (10,9%). Az exportfolyamatokat a legutóbbi hetek katonai eszkalációja mindkét oldalon súlyosan fenyegeti, ami az árak emelkedéséhez vezetett.

Az orosz export és az Azovi-tenger blokádja:

Ukrán drónok kiterjedt támadássorozatot indítottak orosz tartály- és kereskedelmi hajók ellen az Azovi-tengeren. Ezen a viszonylag sekély tengeri útvonalon, valamint a környező folyókon halad át az orosz búza- és gabonaexport mintegy 25%-a. A támadások – melyek során egyetlen hét alatt mintegy 100 hajót érhetett találat – következtében a hajóforgalom megakadt, és Oroszország lezárta a Kercsi-szorost, valamint a Don-Azov-csatornát. Bár Oroszország hivatalosan azt kommunikálja, hogy a kieső forgalmat alternatív fekete-tengeri (pl. Novorosszijszk) vagy balti-tengeri kikötőkbe irányítja át, szakértők szerint ez komoly logisztikai akadályokba ütközhet. Ha a lezárás tartós marad az őszi csúcsidőszakban, az orosz export 5-10 millió tonnával is visszaeshet, mivel a mélyvízi kikötők nem bírják el a teljes többletterhelést. Az orosz agráriumot emellett a finomítókat ért ukrán csapások miatt dráguló gázolaj is sújtja, ami ronthatja a gazdák profitmarzsát a jelenleg is zajló betakarítás során.

Iratkozz fel, hogy értesülj hasonló tartalmainkról! 😊

Az ukrán tengeri export összeomlása:

Read more

Kezdjük is a legfontosabbal! Úgyis tudom, hogy mindenkit ez érdekel…

Vízgazdálkodás

A korábbi, magkenderről szóló cikkben már volt róla szó, hogy más kultúrnövényekhez képest mennyire csekély a kender vízigénye, azonban arról nem volt szó, hogy miért. A titok részben a gyökérzetben rejlik, bár ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik.

Egy kutatás, amely 46 ipari kender genotípust vizsgált, és 2D képelemzéssel összehasonlította a gyökér- és hajtásjellemzőket, megállapította, hogy a gyökérzet nem egyformán alakul a különböző kender genotípusoknál, és ez erősen összefügg a növény föld feletti növekedésével is. Ahol erősebb a gyökérzet, ott általában a föld feletti tömeg is nagyobb. A legfontosabb adat, hogy a teljes gyökérhossz a legnagyobb és a legkisebb genotípus között 175% különbséget mutatott. Sajnos a konkrét méretek az adott tanulmányban nem szerepelnek, de egy igen látványos kísérlet feltárta a kender gyökérméretét: A képen látható növény magassága 180 cm, a gyökér mélysége 112 cm, a gyökérrendszer átmérője 262 cm. A mélyebb vagy kiterjedtebb gyökérzet jobb víz- és tápanyagfelvételt, valamint jobb stabilitást jelent a növény számára, ami különösen fontos szárazabb, stresszesebb körülmények között.

Egy másik szempontrendszer az ültetési távolságok és a gyökértömeg rációját vizsgálta. Általában a teljes növényi tömegből 10–15% a gyökérzet. Ritka ültetésnél a mélyre ható gyökerek fejlődnek erőteljesebben, így természetesen jobb a vízfelvétel is. Sűrű ültetésnél viszont a gyökerek sekélyebbek, de hosszabbak oldalirányban és összefonódnak. A verseny miatt a gyökerekre ekkor több energia megy el, mélyebb gyökerek esetén viszont jobb az aszálytűrés. Ebből az következik, hogy vízhiányosabb területen a tágabb térállású magkendertermesztés az előnyösebb választás.

Emellett van még egy titkos fegyvere a kendernek, mégpedig a légköri aszály ellen. A kendernövénynek igen gyors a sztómareakciója (gázcserenyílás szabályozási mechanizmus), ami nagy segítség a vízvesztés mérséklésében. Ez a tulajdonság a víztakarékos termesztés szempontjából egyre fontosabb tényező lesz a mezőgazdasági növényeknél, mivel alapvetően nem a csapadék volumene változott lényegesen az utóbbi években, hanem a csapadékeloszlás okoz komoly kellemetlenséget. Viszont a növényeknek adott fenológiai fázisban adott mennyiségű vízre lenne szükségük. A hosszabb aszályos időszakokat azok a növények élik túl nagyobb eséllyel, amelyek a párolgással vesztett vízmennyiséget minimalizálni tudják. A gyors sztómareakció biztosítja a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid felvételét is, ezért sajnos aszályosabb időben kisebb mennyiségű szén-dioxidot képes a növény megkötni.

Észak és dél

A klímaváltozással bizonyos növények optimális termesztési zónája kezd észak felé húzódni. Ahogy a kukorica fő termőterületének Magyarország számított, az idő múltával már sokkal inkább Lengyelország lett az. Ha ezt a tendenciát vesszük alapul a kender tekintetében, van egy jó hírem. A kender, mint Cannabis Sativa L. rendelkezik déli és északi alakkörrel. A kender déli alakköre a melegebb, hosszabb tenyészidejű területekhez alkalmazkodott genotípusok összességét jelenti. Tehát ezek a növények inkább a mediterrán és délies európai, közép-ázsiai klímához alkalmazkodtak, ezért a kendertermesztés számára még egy darabig ideális országnak tekinthetjük Magyarországot.

Talajromlás, regeneratív szerep

Read more

Időközben már a mainstream agrármédia is foglalkozott az üggyel, két ízben is, itt és itt. Mivel a Kamara működését övező állandó belső feszültségek és a sajtóban megjelenő hírek már a tagság szélesebb körét is elérték, elhatároztam, hogy a felszíni viták mögé nézve megismerem a teljes történetet. Úgy gondolom, köztestületi tagokként jogunk van tisztán látni a folyamatokat, hovatovább köztestületként a Kamarának kötelessége is teljes transzparenciát biztosítani a pénzügyei és a hatalomgyakorlása felett, ezért döntöttem az információk összegzése és megosztása mellett.

Sajnos amit találtam, attól inkább csak magamra akartam rántani a villanybojlert.

Jogászkodás

Ugord át, ha nem érdekel.

1. ​A média és a szakmai nyilvánosság legfőbb feladata a mindenkori választott vezetés ellenőrzése – ez tagdíjból finanszírozott köztestületek esetében fokozottan fönnáll.

2. Az Alkotmánybíróság és a Kúria következetes joggyakorlata szerint a közpénzből vagy kötelező tagdíjból gazdálkodó testületek, illetve azok tisztségviselőinek kritikatűrési kötelezettsége sokkal magasabb, mint egy magánszemélyé vagy magáncégé.

3. A gazdálkodás transzparenciája és a tisztségviselők hatalomgyakorlása magasan a közérdekű vita kategóriájába tartozik, amit a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelten véd.

​Fontos kiemelni: az alább leírtak a jelenlegi legjobb tudásomat tükrözik, amit számos kamarai emberrel folytatott beszélgetésből szedtem össze, majd összegeztem. Ezek valóságtartalmát nem állítom, nem is állíthatom, mivel nem vagyok hatóság, hogy átfogó nyomozást folytatva, minden hivatalos adatot és dokumentumot bekérve objektív véleményt formáljak. Ez egy véleménycsokor: az én vélemény a véleményekről.

​A magyar jogrendszerben (Btk. 226. § a rágalmazásról, és a Ptk. 2:45. § a jóhírnév/hitelrontás védelméről) a kulcskérdés mindig két dologban rejlik:

Alábbiakban az én szubjektív véleményemet olvashatjátok az ügyről.

​Ugyanis, ameddig a tényállítások mellé nem rendelődik bizonyíték, addig az ártatlanság vélelme él a Kamara és tisztségviselői irányába is.

A választások anno Domini 2025

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara legutóbbi (2025) tisztújító elnökválasztása és küldöttközgyűlése rendkívül kaotikus körülmények között, botrányos hangnemben zajlott, és már a megalakulás pillanatában súlyos legitimációs válságot idézett elő a szervezeten belül. A problémák alapvetően módszertani, szervezési és etikai jellegűek voltak, amelyek miatt a tagság egy része a választások szabálytalanságát és érvénytelenségét vetette fel.

A rendelkezésre álló dokumentumok és visszaemlékezések alapján az elnökválasztás körüli főbb problémák és vitás pontok az alábbiak szerint alakultak:

Jelölési anomáliák és az értesítések elmaradása

• Az „ellenzéki oldal” véleménye: Több növényorvos egyáltalán nem kapott hivatalos értesítést a választási esemény részleteiről, noha a nevük hivatalosan is szerepelt a jelölőlistákon. Emellett felmerült, hogy a jelölőbizottság több esetben nem is értesítette a jelölteket arról, hogy felvették őket a listára

• Az „elnökségi oldal” véleménye: Határozottan visszautasítja az illegitim választásról szóló vádakat. Álláspontja szerint a tisztújító közgyűlés határozatképes volt, és formáját tekintve teljes mértékben megfelelt egy törvényes ülésnek. A vezetőség támogatói szerint a sejtetésekre épülő, visszaéléseket sugalló vádaskodások komolytalanok és ami fontosabb, senki sem mutatott fel semmi bizonyító erejűt az inszinuáláson kívül.

Káoszos szavazatszámlálás és szervezési inkompetencia

Maga a választási közgyűlés rendkívül elhúzódott, reggel 9-től este 8-9 óráig tartott. A közgyűlés légköre pedig a beszámolók szerint „inkább hasonlított egy zavaros kártyapartira, mint egy komoly fórumra”.

• Az „ellenzéki oldal” véleménye: A nyílt, kézfeltartásos szavazások során a küldöttek folyamatos ki-be mászkálása miatt a szavazatszámlálás követhetetlenné vált. Több esetben előfordult, hogy a leadott igen, nem és tartózkodó szavazatok matematikailag nem adták ki a jelenlévők számát (hiányoztak szavazatok), ami miatt többször újra kellett szavaztatni a kérdéseket.

• Az „elnökségi oldal” véleménye: A szavazatszámlálás körüli anomáliákat az új elnökség tagjai sem vitatták, a felelősséget azonban a szervezők helyett a fegyelmezetlen küldöttekre hárítják. A beszámolók szerint a hosszú, megterhelő és egész napos ülésen a delegáltak folyamatosan ki-be mászkáltak a teremből, ami egy nyílt, kézfeltartásos szavazási rendszernél borítékolhatóan megnehezítette a számolást.

• A hiányzó (matematikailag ki nem jövő) szavazatokat azzal magyarázzák, hogy bent a teremben többen egyszerűen nem szavaztak – sem igennel, sem nemmel, sem tartózkodással –, mintha nem is tudnák, miről van szó.

• Alternatív vélemény: egy se ide, se oda nem tartozó forrásom véleménye szerint a káosz fő oka a rugalmatlan számlálási módszer. Ahelyett, hogy a „látható többségből” kivonnák az ellenszavazatokat és a tartózkodásokat (ami logikus és gyors lenne), minden egyes felemelt kezet görcsösen, egyenként próbálnak megszámolni, ami rengeteg hibához vezet. Ezt egyébként egyszer már kezdeményezték, de leszavazták.

Mindig azok a gonosz MANóK!

A Kamara sok-sok éve él együtt egy átokkal, melynek neve MANOK Kft. és a konfliktusok (látszólagos) forrása is ez.

A MANOK-Növényorvos Kft. története és a körülötte kialakult konfliktus a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara eddigi legsúlyosabb belső válságához vezetett. Az események története a rendelkezésre álló források alapján a következőképpen foglalható össze:

1. Alapítás és a kezdeti célok (2014-2016)

A MANOK Kft.-t a Kamara alapította (amelyben 65%-os többségi tulajdonnal rendelkezik az országos központ, a fennmaradó részt pedig a megyei szervezetek, például Fejér és Hajdú-Bihar megye birtokolják). A cég létrehozásának fő célja az volt, hogy a permetezőgépek kötelező, jogszabály által előírt felülvizsgálatát egy országos franchise hálózat keretében végezzék el. A cégalapítás egyébként jó és logikus döntés volt: könnyebb kezelni, pályázni vele és ezzel a megoldással szerették volna megvédeni a Kamarát egy több százmillió forintos beruházás korlátlan jogi és anyagi felelősségétől.

2. A 2000 forintos szerződés és a kartell-bírság

A rendszer elindításakor, 2016 márciusában a Kamara és a MANOK Kft. egy megbízási szerződést kötött, amelynek értelmében a Kft. minden bevizsgált permetezőgép után 2000 forintot köteles fizetni a Kamarának. Noha a MANOK Kft.-t a növényvédelmi gépek felülvizsgálatának központosított ellátására hozták létre, a cég ezen működését a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is vizsgálta, és tisztességtelen piaci magatartás (piacfelosztás és árrögzítés) miatt 5 millió 250 ezer forintra bírságolta.

3. Jogszabályváltozás, elévült tartozás és rendőrségi ügy

Időközben a jogszabályi környezet megváltozott, és a Kamara / MANOK Kft. elvesztette a gépvizsgálatokra vonatkozó kizárólagos monopóliumát. A kamara akkori vezetősége azonban éveken át nem módosította a szerződést, így papíron mintegy 24 millió forintos elmaradt követelés keletkezett. Emiatt az előző elnök 2025 márciusában hűtlen kezelés gyanújával rendőrségi feljelentést tett.

• A rendőrség a nyomozást elutasította, kimondva, hogy bűncselekmény nem történt, mindkét fél szerződést szegett, így az ügy csupán polgári peres jogvita. Érvelésük szerint a szerződés „kiüresedett”, okafogyottá vált, és mivel a felek tíz éven át ráutaló magatartással – számlázás és fizetés nélkül – így működtek, a követelés jórészt elévült és jogilag is alaptalan.

• Az “ellenzéki oldal” szerint a pénzt „kilopták” a Kamarából. Bár a jogszabályváltozások miatt a MANOK Kft. valóban elvesztette a gépvizsgálatokra vonatkozó monopóliumát, a 2016-os szerződés nem „üresedett ki”, és az eredeti szolgáltatás nyújtása egyáltalán nem vált lehetetlenné. A Kft. a monopólium elvesztése ellenére is fenntartotta az országosan jól felépített hálózatát, amely továbbra is problémamentesen üzemelt. Mivel szakmailag megalapozottabb és ellenőrizhetőbb méréseket végeztek, a gazdák jelentős része továbbra is az ő vizsgálóállomásaikra vitte a gépeit. Mivel a szolgáltatást a cég továbbra is ténylegesen elvégezte, a szerződés sem évült el, így a gépenkénti 2000 forintos fizetési kötelezettség (amiből a mintegy 24 millió forintos tartozás felhalmozódott) továbbra is fennállt

• Az “elnökségi oldal” véleménye szerint a rendőrségi nyomozás eredménye egyértelműen kimondja, hogy bűncselekmény nem történt, a tartozások jelentős része pedig mostanra amúgy is elévült, tehát a polgári peres úton történő érvényesítése sem lehetséges. Így tehát az ügy gyakorlatilag halott, emiatt pedig az ezzel való foglalkozás csak felemészt olyan energiákat, amelyeket konstruktívan is fel lehetne használni, pl. az aranyszínű sárgaságra vagy az aszálykérdésre adott korszerű válaszok kidolgozása területén.

4. A meghiúsult belső vizsgálat (2025)

A pattanásig feszült helyzet miatt a 2025. áprilisi Küldöttközgyűlés (KKGY) határozatot hozott arról, hogy a MANOK Kft.-t teljeskörűen át kell világítani, és a cég jövőjéről a vizsgálat lezárulta után fognak dönteni.

Először közmegegyezésesen külső szakértőt vontak volna be a folyamatba, azonban ezt végül elvetették, mivel nagyon drága lett volna (5-6 millió forint). Úgy döntöttek tehát, hogy házon belül oldják meg.

• Az „ellenzéki oldal” véleménye: Az ellenzéki vizsgálók szerint a cégvezetés és az ügyvéd mindent megtett az átvilágítás szabotálásáért. Állításuk szerint ellenséges közeg fogadta őket, a dokumentumokat papírdobozokból kellett kibogarászniuk, fénymásolni nem engedték őket, és az iratbetekintések során víz és étel nélkül tartották a bizottságot. Ráadásul az ügyvéd egy sokoldalas jogi állásfoglalással és perrel fenyegette meg a tagokat.

• Az „elnökségi oldal” véleménye: szerintük azonban a valóság teljesen más. A vizsgálóbizottság tagjai egyszerűen nem rendelkeztek megfelelő (könyvvizsgálói) kompetenciával a pénzügyi folyamatok értelmezéséhez, továbbá a bizottság tagjai megszegték a titoktartást, érzékeny üzleti és személyes adatokat fotóztak le. Az elnökség álláspontja szerint a bizottság tagjai ezzel túllépték a hatáskörüket és üzleti titkot sértettek.

5. A „két kapura játszó” ügyvéd?

A történet egyik legmegosztóbb szereplője az ügyvéd.

• Az „ellenzék” szerint súlyos etikai és jogi aggályokat vet fel, hogy miközben az ügyvéd a vizsgált MANOK Kft. érdekeit képviselte (és perrel fenyegette az átvilágító kamarai tagokat), ugyanez az ügyvéd adott később jogi állásfoglalást az Elnökség felkérésére a 2000 forintos szerződés érvényességéről, sőt, ő vezette le a jogi vitákat a siklósi közgyűlésen is. Márpedig a tulajdonos (Kamara) és a menedzsment (MANOK) között nagyon is lehet érdekellentét egy átvilágítás során.

• Az „elnökségi oldal” és az ügyvéd az összeférhetetlenség vádját abszurdnak tartja. Érvelésük szerint a Kamara a MANOK Kft. 65%-os tulajdonosa, így jogilag nincs szó két, egymással perben álló, szembenálló félről. Az ügyvédet objektív, cégjoghoz értő szakemberként kérték fel, hogy tisztázza a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti kötelezettségeket a kaotikussá vált közgyűléseken, ahol jogi végzettség nélküli delegáltak értelmezték félre a jogszabályokat.

6. A cég végelszámolása és a siklósi botrány (2026)

A folyamatos támadások hatására a MANOK ügyvezetője lemondott. Ez a lépés robbantotta be a végső botrányt a 2026. májusi siklósi közgyűlésen.

• Az „elnökségi oldal” szerint a MANOK Kft.-nek nincs jövőképe, a több éve és elnökökön átívelő jogi és pénzügyi ellentét pedig polarizálja a Kamarát, miközben a büntetőjogi végkifejlet részben a rendőrségi állásfoglalás, részben az elévülési idők miatt már lehetetlen. Ezért a szituáció “méregfogaként” azonosított MANOK Kft. megszüntetése mellett döntöttek, ettől a lépéstől pedig éppen a viharos kamarai viszonyok elsimulását remélték.
  Mivel a pozíciót senki nem akarta átvenni az ügyvezető lemondását követően, a cégbíróság hivatalból felügyeleti gondnokot rendelt volna ki. Ennek elkerülése, valamint a Kft. számláján még meglévő, mintegy 26-27 millió forintnyi vagyon megmentése érdekében a tulajdonosok (köztük a Kamara elnöksége) 2026 tavaszán “cégjogi kényszerből” elindították a cég egyszerűsített végelszámolását. Érvelésük szerint a végelszámolás megindítása nem egyenlő a cég azonnali megszüntetésével: az eljárás megkezdése és a cég végleges bírósági törlése közötti időszakban a KKGY bármikor dönthet úgy, hogy leállítja a folyamatot - így a legfőbb döntéshozó szerv végső szava a MANOK Kft. jövőjéről nem sérül.

• Az „ellenzéki küldöttek” súlyos alapszabálysértésnek és a kamarai demokrácia megsemmisítésének értékelték, hogy az elnökség a KKGY korábbi határozatát megkerülve, a vizsgálat lezárása és a küldöttek tájékoztatása nélkül indította el a cég felszámolását. Emiatt 15 küldött hivatalos bizalmatlansági és visszahívási indítványt nyújtott be a teljes elnökség és a döntést támogató bizottsági elnökök ellen.

• Hangsúlyozzák továbbá, hogy a KKGY döntésének tiszteleben tartásának és a kamarai demokrácia életben tartásának érdekében a Kamarának egyeztetnie kellett volna a tagsággal, ismertetni a helyzetet és minimum új szavazást kiírni az átláthatósági vizsgálat további folytatásáról, de leginkább átmenetileg egy ügyvivő elnököt jelölni ki a cég élére a vizsgálatok végéig - a felügyeleti gondnokot elkerülendő.

• Végezetül egy logikus – és a belső beszélgetésekben is gyakran felmerülő – észrevételre is felhívják a figyelmet: az a puszta tény, hogy a cég végelszámolását még az átvilágítás befejezése előtt indították el, sokakban pont azt a gyanút kelti, mintha a sietős megszüntetéssel a korábbi pénzmozgások nyomait próbálnák meg végleg eltüntetni a kíváncsi szemek elől.

• Alternatív vélemény: a sorsdöntő végelszámolási szavazás egy reggel 9-től késő délutánig tartó, „maratoni” online elnökségi ülésen történt, ráadásul úgy, hogy előzetesen nem is szerepelt a napirenden (az „egyébek” között került elő). Emiatt sok bizottsági elnök (pl. oktatási vagy környezetügyi) már jelen sem volt, amikor szavaztak. Az indítvány tehát egy olyan „kollektív bűnösségi elvet” alkalmaz, amely büntetné azokat is, akik ott sem voltak a döntésnél.

Ezt követte Maczkó Mihály közleménye, amelynek kapcsán én magam is tudomást szereztem az ügyről. Maczkó Mihály egyébként minden bizonnyal a kissé megöregedett és elhordott Misi Mackót takarhatja - vagyis egy kamuprofil.

Ki nyert?

Senki, mindenki veszített, de a konfliktus legfőbb vesztese maga a szakma. A siklósi felszólalásokból egyértelműen kirajzolódik egy harmadik oldal: A piacról élő növényorvosok számára a belső konfliktus elhúzódása közvetlen veszélyt jelent, mivel a megbénult vagy hitelét vesztett Kamara képtelen hatékonyan lobbizni a szakmát érintő húsbavágó kérdésekben (mint az AKG vagy a növényegészségügyi válságok). A csendes többség már csak azt szeretné, ha a MANOK-ügy végre lezárulna, a bent lévő 26 millió forintot igazságosan elosztanák a tulajdonosok között, és a köztestület végre azzal foglalkozna, ami a dolga: a gazdálkodók és a növényorvosok mindennapi érdekvédelmével.

Zárszó: Káosz vagy megtisztulás?

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara válaszút elé érkezett. A 45 napon belül összehívandó rendkívüli közgyűlésen a küldötteknek titkos szavazással, kétharmados többséggel kell dönteniük az Elnökség sorsáról. Ez 2026.07.08-án esedékes.

A Kamara előtt álló rendkívüli közgyűlés tétje nem egyszerűen az aktuális elnökség személyi összetétele, hanem a szervezet intézményi integritása. A tagságnak mérlegelnie kell: a jelenlegi vezetés képes-e garantálni a transzparenciát és a törvényes működést a jövőben, vagy a bizalmatlanság olyan mély, hogy a szervezet megtisztulásához teljes tisztújításra van szükség.

Egy dolog azonban biztosnak látszik: ha a polgárháború tovább folytatódik, és a szervezet működésképtelen marad, egyre valósabbá válik az a fenyegetés, hogy az Agrárminisztérium megelégeli a „gittegylet” viselkedését, és állami gyámság alá vonja az egykor büszke, független köztestületet.

Magánvélemény

1. Az elnök személye nem képez kohéziós erőt: A legnagyobb kérdés az, hogy a jelenlegi elnök személye képes-e még integratív szerepet betölteni, vagy a törésvonalak már áthidalhatatlanok? Ezt a döntést július 8-án meg fogják hozni. Személyesen a teljes elnökség és a felügyelőbizottsági tagok alkalmatlanságáról nem vagyok meggyőzve, az elnök személyének polarizáló hatása azonban tisztán látszik - noha soha nem találkoztunk még személyesen, teszem gyorsan hozzá!

2. Nincs szakmai vita, csak jogi, eljárásrendi és pénzügyi csatározás: Az elmúlt két évben érdemi szakmai vitáig a Kamarában soha nem jutottak el, mert folyamatosan eljárásrendi, elszámolási, szabályozási kérdéseken ment a huzavona a közgyűléseken, és a többségnek már nagyon elege van ebből. Az egyik megye delegáltjai az utolsó közgyűlésről ki is vonultak, hogy majd visszatérnek, ha végre szakmai kérdésekkel is foglalkozunk.

   Ha már szakmai munka: az is megjegyzendő ugyanakkor, hogy az országos Kamara elősorban a megyei Kamarákkal kommunikál, akik a szakmai jellegű anyagokat és kezdeményezéseket vagy továbbítják a megyei tagságnak, vagy nem. Így nehéz megállapítani, hogy valóban csak köldöknézegetés történik, vagy csak elakad az információ áramlása útközben.

3. A MANOK megszüntetése érthetetlen húzás: A MANOK egy forró pont, maga a megszüntetés pedig egyértelműen szembe megy a közgyűlés akaratával. Az elmondások alapján egyébként ez egy visszatérő eleme a Kamara rendes működésének, hogy puszta jószándékból valami elképesztően béna dolgot csinálnak. Legjobb esetben itt is ez történt. Mindazonáltal rendőrségi vizsgálat ide, elévülési idők oda, abban, hogy a Kamara nem kapta meg a szerződésbe foglalt jussát, valakinek felelőssége van – ha nem is jogi, de morális mindenképpen.

4. Politikai leszámolás: dr. Tarcali Gábor a saját Facebook profilján dr. Nagy István FIDESZ-KDNP agrárminiszter mellett kampányolt. Mindeközben az “ellenzéki oldal” “Abszolút növényorvos” aláírással jelentette meg az írását. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi az ügy politikai vonatkozása.
   Megdöbbenéssel kell tudósítsak róla: gyakorlatilag semmi. Egyetlen ember sem említett semmilyen direkt politikai vonatkozást. Mikor külön rákérdeztem, akkor is hamar visszaterelődött a szó belső ellentétekre, jogi, pénzügyi, kamarai kérdésekre. Bármennyire is úgy tűnik hogy az, én nem tudom megerősíteni, hogy politikai az ügy.

5. Lesz-e elnökségi váltás: Az elnökség leváltásához szükséges kétharmados többség eszméletlenül nagy szám. Ha pedig nem lesz meg a leváltáshoz szükséges szavazat, ezek a viták (és az ebből eredő működésképtelenség) tartósan velünk fognak maradni.

Az alapanyagok beszerzésével néha van probléma, de itt alapból fúziós a konyha, valahogy egyre inkább megoldják, pláne most, hogy a dubaji válság miatt a világkereskedelem villámgyorsan megtalálta az export-importban eleve kiváló Kenyát, mint újabb központot.

Az arab és berber, az ezeréves marokkói, a tündöklő egyiptomi konyha minden ismert neve az étlapon van. Ugye nem erre számítottunk? A nézőpontok manapság gyors és meglepő fordulatokat vehetnek.

Nairobi (és Marrakesh, Agadir, Cairo) új arcát mutatja. Nairobiban (Marrakesh, Agadirban, Kigaliban, Addisban) világvárosokkal találkozunk. A régi Afrika ma már a múlté. A növekvő népesség ellenére az éhezés, amivel Afrikát egykor azonosítottuk, ma már másodrendű probléma.

A világgazdaság és a farmtechnológiák fejlődése képes az afrikai országok jelentős részében a napi kalóriákat biztosítani, de Kenya, Marokkó, Dél-Afrika, Egyiptom már mint termelők és exportőrök is kezdenek meghatározó szereplők lenni a világ élelmiszerpiacán. Az út idáig nem volt egyszerű.

Sok-sok állam sokáig kereste a hangját, néhányan ma is keresik, de a trend töretlen. Egyre többen lépnek fel az önellátó és exportőr porondokon. Etiópia, Ruanda, Uganda, Tanzánia, Zimbabwe, Zambia, de Ghána, Szenegál is villámsebesen növeli éves élelmiszertermelő- és exportkapacitásait. Probléma számos van ma is. Afrikában, ha nem adódik valami probléma, akkor valami gond van. :D Inputanyagok elérhetősége, szállítások és útvonalak, tárolókapacitások problémai, az Afrikán kívüli résztvevők bizalmatlansága, meg persze az időjárás, a víz hol sok, hol kevés, hol rengeteg, hőből is akad errefelé. Csakhogy a farmer, a kereskedő, az állam, a vásárló, a szak- és közigazgatás, mindenki ezzel számol és ebből indult ki, hogy itt sohasem volt egyszerű.

A stressztűrés hatalmas, állami támogatás gyakorlatilag soha sincs semmire. A verseny, a (kis)vállalkozó, a (kis)kereskedő a király. A piac, amely az árut felveszi, pedig a császár. Afrika ebben jó tanuló és jó sportoló, mást ne mondjak, kiváló hosszútávfutó volt. Afrika kezdi megszeretni azt, hogy fel tudja venni a fordulatszámot. Nevet azon, hogy hőhullám van, nevetgél a logisztikai problémákon, mosolyog az aszályon és veszteségen, hiszen mindez egy afrikainak nem különlegesség és vészhelyzet, hanem egy normál kedd délután. Nem biztos, hogy boldog délután, de nem kivételes.

Az afrikai (agrár)befektetések szerkezete hidegrázást okozhat az európai füleknek. 25% a minimális kockázati felültervezés, a termelési szerkezetekben nem egy-három, hanem három-öt éves átlagokkal, és legalább két teljes szezon teljes kiesésével kalkulálunk. Igaz, évente LEHET három, sőt négy szedés egyes terményekből, de jobb óvatosnak, mint duhajnak lenni, és ez a gondolkodás eddig bejött az itt farmoló helyieknek és befektetőknek. Valamint az állandó, megállás nélküli rugalmasság. Ami, és ezt nem tudod kikerülni, állandóan pénzbe kerül.

A napokban betértem néhány kilométer öntözőcsövet venni a helyi csirkesütő és tüzépre, ami fodrászat is, de van internet kafé része is azért. :D Persze, magyarul kicsit viccnek is írom, de ez a valóság. Ami biztos Rabattól Maputóig, Kinshasától Kairóig, hogy az államot az állampolgárok működtetik, és nem fordítva. Még akkor is és ott is, ahol billeg a demokrácia, a vállalkozás és a vállalkozó élvez elsőbbséget, kap nyitott kapukat és amennyire lehet, teljes és komplett kiszolgálást az államtól. WhatsAppon alapítasz céget 24 óra alatt, minden és bármely szakhivatalba és igazgatásra bemehetsz bármikor bármilyen kérdéssel, vagy, a telefonszámod egyben bankszámlád is, néhány éve világszerte működő csatolt virtuális bankkártyával, de minden össze van kapcsolva mindennel, telefonszámlával fizetsz egy marék mogyoróért Turkana külsőn egy talyigás bácsinak, mert fel van írva filctollal egy papírra, hogy mi az ő utalási telefonszáma, a jogsid idén nyártól már csak online lesz elérhető, a közigazgatás bármely elemének 80%-a online működik és így tovább, mivel ún. emberek csinálják a mindennapokat, amiből állam lesz, tehát nekik, számukra kényelmes és hatékony dolgokat kell az államnak kitalálni.. És mindenre reagál a rendszer, ami egy hajszálnyit is nehezítené az életed. A vállalkozó dolga ugyanis a vállalkozás, és nem ostoba rendszabályok erdejében, overfilozofált államelméletekkel, felsőpolcról nagyarccal kioktató majmokkal, vagy érdekből bandzsítva hülyeségeket védő sggdugaszokkal vitatkozás és bűvészkedés. Minden app és szolgáltatás százhuszonötször letesztelve, leegyszerűsített, értelmesen érthető, életszerű, azonnal változik, ahogy az élet változik.

Tetszenek András gondolatai?

Az alábbi linkeken tudod követni a Facebookos munkásságát!

MonJardin

Business Bites

És csak mindezek után szabad elkezdeni afrikai agráriumról beszélni. Mert minden ebből következik, a hatékonyságra való törekvésből, a problémamegoldásból és kockázatvállalásból. Félreértés ne essék, Afrika egésze, a kiemelten fejlődő térségek is, nagyon súlyos problémákkal küzdenek nagyon-nagyon sok területen. De a fentiekben leírt trend és gondolati séma az, ami miatt szemmel nagyon jól láthatóan jönnek ki egyre többen a mocsárból.

Tehát az agrárhatékonyságokról. Mert ez nem is igazán víz- vagy aszálykérdés ma már.

1. Afrikában, a közhiedelemmel szemben, nagyon sok helyen, nagyon sok víz van.

Felszíni és felszín alatti vizek is majdnem mindenhol elérhetőek. A jelenlegi tudásunk alapján még, most csak vizes, elsősorban csepegtető öntözéssel tudunk bárhol, akár a sivatagban is termelni, ezért a vízkivételeket, a magas és mély vizek kivételét, megfúrását óvatosan korlátozzák. Mert vagy, vagy. Vagy termelsz és eszel, vagy véded a vizeidet kifulladásig. Nincs jó zöld megoldás.

2. Mindenhol abszolút prioritást élvez gazdasági és társadalmi fejlettségtől függően vagy a mezőgazdaság, vagy a mezőgazdaság és piac, vagy a mezőgazdaság és export.

Nincs kompromisszum. Mindent felülír, hogy enni, gazdálkodni, kereskedni, (agrár) profitot csinálni kötelező, kell itt. A szabályozások alkalmazói és beterjesztői a nano és makró (agár)szektort is reggeltől estig monitorozzák, a piacok és rendszerek az agrárium adott helyzetét pincétől a padlásig igyekeznek kiszolgálni. Ja igen, gyakorlatilag nincs olyan döntéshozó, akinek ne lenne farmja, vagy a nagymamájának, aki ebből él, tehát őt is jobb helyzetbe akarja hozni. De nem csak a saját nagymamáját ám… Afrika nagyon patrióta. A szó legjobb, afrikai értelmében. A rengeteg szenvedés után ragaszkodik ahhoz, hogy jobbá kell tenni az emberek életét.

3. A farmerek állandóan kommunikálnak az adott állami ÉS kutatási ÉS piaci szektorok szereplőivel.

Állandóan, megállás nélkül. Minden témában, mindig, mindenhol felszólalnak. Ami tökre szép, de láss csodát, meg is hallgatják őket. Farmernek lenni mindenhol Afrikában nagyon magas státuszt jelent. Egyébként.

4. A farmerek rendkívül kockázatvállalóak, és állandóan kísérleteznek.

Se szeri, se száma a fajtabemutatóknak, ilyen-olyan kisexpóknak, találkozóknak és workshopoknak. Nem, nem drónos monitorozást akar azonnal a gazda, egy kutatásban Európában jajde jól működő napelem alatti káposztatermelést, és hipermodern párabefúvásos vertikális termesztőcsövet, hanem először hatékonyabb növényvédelmet és hozamot a főúttól három óra földútra lévő félholdas farmján. Nem a BIO nyolcszoros hasznáról álmodozik, amit úgysem tud elsőre, sőt sokadikra sem jól megcsinálni, hanem biztos vegyes termelési struktúrát alakít ki úgy, hogy a piac felvegye a termékeit inkább biztosan. Majd drónozik később.

5. Amint valami nem megy, a farmer azonnal vált.

Technológiát, fajtát, fajt, sőt, áttér állatra, majd vissza növényre, a növény mellé tesz állatot is, vagy fordítva. Gabonáról zöldségre, zöldség mellé gyümölcsre teker, épp amin eszelni tud, sőt, a legtöbb farm mindig vegyes termelést ad. Mozog. Nem a biztosítóra meg állami kompenzációra játszik, mivel farmervállalkozó, nem valami más.

6. A „nagy” termelők is ezekből a téglákból építkeznek, kicsit más szinten.

Ez elsősorban a szüntelen faj- és fajtapróbákat jelenti. Minden növényből. Jelenleg csak nagyon jó fajtákkal tudunk egyre kisebb felületen egyre nagyobb hozamokat csinálni, a megfelelő technológiával. Agadírban a sivatagban fúrt kúttal, favázas sátorban, egyszerű nyomásfokozóval megnyomott csepegtetővel, bolti műanyagkádban kevert tápanyagos öntözéssel paradicsomból 180-220,000 kilogramm, paprikából 75-90,000 kilogramm termést csinálnak egy hektáron. A régi csöveket néha átteszik kukoricára. Ez gyakorlatilag már a sivatag. Egy hektáron indultak 1974-ben, most 12,000 hektáron termelnek.

A hőt és az adott térségi megvilágítást megfelelő fajtával kell együtt dolgoztatni, legyen szó bármiről, bárhol. Ha egy dolgot kell mondani a változó klíma melletti mezőgazdaságról, azt válaszolom, fajtakutatás. Nem hagymázas képzelgés a régi fajták nagyszerűségéről, hanem nemesítés, génszerkesztés, GMO. Nem fog máshogy menni.

7. Nem megy eszetlenül a gazda a modernizálás felé.

Éppen beüzemel egy csepegtetőt. Aztán nagyobbat, de még mindig ejtőtartállyal, majd valami egyszerű tápanyagkeveréssel. Elkezd ehhez fajtát keresni, kicsit technológiát váltogatni, próbálgatni. Amint kérdése van, az állami kutatóintézet, a területi vagy központi agrár-közigazgatás azonnal ugrik, hogy válaszoljon, hogy mi a helyzet. Csak Kenyában négymillió farmer van.

8. Hihetetlenül erős a farmerek érdekérvényesítő képessége, mert sok mindent nem tud az állam nélkül jól megoldani.

Verik az asztalt. És meghallgatják őket. Farmer az évi 15 ezer forintos forgalmat csináló spenóttermelő, és a 40 éve hatalmas területen termelő búzás vagy mangós is. Nem tesznek különbséget. Néhány éve a burgonyások Kenyában el lettek utasítva mint beszállítók egy nagy, újonnan ide belépő hamburgerláncnál. Nem mondom, a burgonyánál a növényvédelem és vegyszermaradék nem egyszerű, de a vége egy kva hosszú bocsánatkérő levél lett az amerikai multitól, és hónapokig tartó egyeztetés, hogy ezt hogyan oldjuk meg. Közösen. Hogy az apróktól a legnagyobbakig mindenki valahogy be tudjon vinni. Előálltak oktatással, új fajtákkal, SMS-ben és papíron (bárhogy, és mindenhogy) kiadott segédletekkel, állandó telepített és utazó szaktanácsadókkal.

9. Piac. Eladás.

Nem pdf-et küldözgetek németül, Kenyába (ami angol), azzal a kiegészítéssel, hogy majd ha akarják, megveszik!!! És nem csak és kizárólag expókon vigyorgok, nem 1986 van.

Ezzel szemben... orrbaszájba megy a Kenya (Marokkó, Egyiptom…) brandépítés világszerte, mindenhol, minden fórumon, profin. Ha ez is megvan, akkor ott a kényszer és a lehetőség, hogy bárhol, bármikor, bármit termelj. Mert ott a piac. Tehát megéri jól termelni. Megéri kutatni, utazni, implementálni.

Zárásként és összefoglalva elmondható, hogy egyes államok agrárgazdaságai ma már evidenciaként kell kezeljék, hogy változik a termelési környezet, a kereslet folyamatosan nő, és a hatékonyság elérhető maximuma a mindennapi kérdés. Érdekes, de hosszú távú stratégiákat erre kialakítani nehéz, hacsak nem az a stratégia, hogy minden nap készülni és késznek kell lenni a változásra. Az aszályhelyzetek előfordulása egyre gyakoribb, de ez már régóta tudható. Az aszályt és felmelegedést nem tropikus fajták utáni kutakodással (a besugárzás, megvilágítás ugyanis nem fog változni Európában...), hanem újabb és újabb fajtákkal lehet először jól kezelni. Az új fajtáknak magasabb hozamot, alacsonyabb növényvédelmet és magasabb stressztűrést kell tudniuk. Elkerülhetetlen a farmok diverzifikálása, ha profit- és kalóriamaximumot, optimumot, vagy veszteségmérséklést szeretnénk elérni egy adott hektáron. Csak gabona, csak gyümölcs, csak zöldség, pláne extra monokultúrában termelve ma már rendkívül rizikós. Egy nem jókor érkező hideg/meleg, egy új betegség taccsra vágja az egészet.

Biztosan öntözésre lesz szükség, a fajtakutatás mellett először. Lehet rajta nyammogni meg filozofálgatni még évekig, de öntözni kell. Ha majd megjelenik egy új fajta valamiből, akkor majd kevesebbet.

Az adott megváltozott klímára alkalmas hagyományos fajok új fajtáit kell termesztésbe vezetni, a lehető legmagasabb hozam / hektár számokkal. Ez kvázi lehet egyfajta környezetvédelmi cél is. Új ellenálló fajta, szárazságtűréssel, betegségtoleranciákkal, nagyon nagy hozammal. Eredmény: alacsony vegyszer- és vízfelhasználás, kis természetes területek feltörésével.

A mezőgazdaság specialitása, hogy nem csavargyár, kismillió tényező befolyásolja, és az outputjára azonnal és mindig szükség van, nem lehet várakozni meg tűnődni évekig.

Tudható, hogy az EU és Magyarország kimagaslóan jó termelő tud lenni, hogy ez megmaradjon, nagyon gyorsan meghozott döntésekre van szükség. A mediterrán datolyát és az afrikai banánt viszont hagyjuk meg ott, ahol megterem és értenek hozzá. Az otthon agrár-honos hagyományos fajok és fajták teljes termelési környezetét kell újragondolni, amíg nem lesz késő.

A cikk a Fekete Technológia
(https://web.facebook.com/feketetechnologia)
blog felkérésére készült.
Szerző: Domonyai András, Kenya
Minden jog fenntartva /All Rights Reserved

A kőrisrontó karcsúdíszbogár Ázsiából származó invazív faj, amely a kőrisfajok egyik legsúlyosabb károsítója. Észak-Amerikában és Kelet-Európában már jelentős kőrispusztulást okozott, ezért megjelenése komoly növényegészségügyi, természetvédelmi és erdőgazdálkodási kockázatot jelent. A kártevő elsősorban a kőrisfákat veszélyezteti: lárvái a kéreg alatt, a fa szállítószöveteiben fejlődnek, ezzel akadályozva a növény tápanyag- és vízellátását, ami idővel a fák pusztulásához vezethet.

A Nébih a kockázatos növénykárosítók korai felismerése és a gyors beavatkozás érdekében országos monitoringrendszert működtet. Emellett a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete (ERTI) is üzemeltet csapdákat^**, amelyben a zárlati károsító két kifejlett példányát megtalálták. A kőrisrontó karcsúdíszbogár laboratóriumi azonosítását követően a hatóság fokozott felderítést, valamint további növényegészségügyi intézkedéseket rendelt el. Többek között plusz csapdákat helyeznek ki a területen, amivel behatárolható a kártevő előfordulása, emellett vizuális vizsgálatokat végeznek a szakemberek, hogy a lárvák által okozott tünetek alapján azonosíthassák a már megtelepedett populációkat.

A kifejlett bogár 8-14 mm hosszú, fémesen csillogó zöld színű. Jelenlétére utalhat a kőrisfákon jelentkező lombvesztés, a korona ritkulása, a kéreg elszíneződése, valamint az azon megjelenő függőleges repedések. Jellegzetes tünet lehet továbbá a kéreg alatt kialakuló, akár 50 cm hosszú, cikk-cakk alakú lárvajárat.

A Nébih felhívja a lakosság, az erdőtulajdonosok és az erdőgazdálkodók figyelmét, hogy amennyiben a fenti tüneteket, vagy a kőrisrontó karcsúdíszbogárhoz hasonló rovart észlelnek, haladéktalanul jelezzék azt a helyi kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályának, valamint a Nébih-nek. A gyors bejelentés kiemelten fontos az őshonos kőrisállományok védelme és a károsító további terjedésének megakadályozása érdekében.

A károsítóról részletes információk elérhetőek a következő cikkben:

https://portal.nebih.gov.hu/-/kiemelt-zarlati-karosito-a-korisronto-karcsudiszbogar

A bejelentéshez szükséges dokumentum az alábbi linken érhető el:

https://portal.nebih.gov.hu/-/bejelentes-kotelezett-karositok.

Változás a közleményben (2026.07.01. 13:10):
* korábban: feromoncsapda – javítva: csapda
** korábban: feromoncsapdákat – javítva: csapdákat

Cikk forrása: https://portal.nebih.gov.hu/-/megjelent-magyarorszagon-a-korisronto-karcsudiszbogar

Ez a komplexitás az oka annak, hogy az algák iránt a kutatók és a mezőgazdasági gyakorlat egyaránt egyre nagyobb érdeklődést mutat. Habár tankönyveket tudnék írni a témáról, mégis igyekszem gyakorlati szempontból elmagyarázni a különbségeket és a javasolt felhasználási útmutatókat.

Miért pont algák? – Evolúciós túlélők a mezőgazdaság szolgálatában

Közel húsz éve foglalkozom algaalapú biotrágyák fejlesztésével és gyártásával – nemcsak Magyarországon, zárt, automatizált fotobioreaktorban, hanem eltérő klimatikus és termesztéstechnológiai környezetben, száraz, intenzív, nyitott rendszerekben is. Ez az időszak megtanított egy fontos dologra: az algák működnek, de nem úgy, ahogy a marketing gyakran állítja. Nem helyettesítik a szakszerű tápanyag-gazdálkodást, nem korrigálják a hibás agrotechnikát, és nem garantálnak minden évjáratban látványos termésnövekedést, teljes védelmet az abiotikus stresszhatásokkal szemben pedig aztán végképp nem.

Amit viszont biztosan tudnak, az növényélettani szinten is mérhető: finomhangolják a növény válaszreakcióit, javítják az alkalmazkodóképességet és bizonyos klimatikus- vagy stresszhelyzetekben kézzelfogható előnyt adnak.

A korábbi fejezetben már megtárgyaltuk, hogy az algákból készült termékek valójában három nagyon eltérő kategóriába tartoznak: az élő, zárt fotobioreaktor rendszerben nevelkedett, vagy természetes körülmények között, nyílt rendszerben tenyésztett algákra és cianobaktériumokra, mint algaszerű fotoszintetizáló szervezetekre épülő biostimulátorok, ahol a hatóanyag folyékony vagy szárított biomassza formában van jelen. Illetve a tengeri makroalgákból, köznapi nevükön moszatokból készült kivonatok, amit tengerek vagy óceánok partján gyűjtenek össze.

Az elmúlt évek kutatásai szépen leírják, hogy ezek a készítmények tényleg agronómiailag előnyös tulajdonságokkal bírnak: belenyúlnak a hormonális szabályozásba, segítik a stresszkezelést, finomítják a tápanyagfelvételt. Viszont varázsolni és csodát tenni nem tudnak. Inkább adnak egy kis előnyt, ha jól használjuk őket. Aki mélyebben elmerülne a témában, az irodalomjegyzékben fogja megtalálni az információk széles tárházát.

A helyzet szokás szerint nem fekete vagy fehér. Nem az a kérdés, hogy az algás biostimulátor működik-e. Hanem az, hogy mi működtetjük-e rendesen? Érdemes tehát közelebbről megnézni, milyen algafajok kerülnek valójában ezekbe a készítményekbe, hogyan hatnak a növényekre, és mennyi tudomány – illetve mennyi marketing – áll az algás biostimulátorok mögött.

Nem áll módomban minden növényvédelmi és felhasználástechnikai kérdést megválaszolni ebben a cikkben, hiszen mindenki személyre szabottan, az aktuális kondíciók alapján konzultál szaktanácsadójával. Ezért írok csak jótanácsokat és javaslatokat, aminek mentén mindenki megértheti, hol is van a helye a biostimulátor használatának.

Az első fontos tanácsom: bátran kérdezzetek! Hogy mit kellene kérdeznie egy tudatos gazdálkodónak egy biostimulátor-forgalmazó tanácsadójától? Például kezdésnek azt, hogy:

Read more

Sokszor kérdezik tőlem, hogy a zuzmók károsítják-e, megölik-e a fákat, leszedjék-e őket a kertjükben növő gyümölcsfákról? A zuzmókutatás területén csak minimálisan találkozni olyan esetekkel, amik a zuzmók fákat károsító hatását bizonyítanák. Ezzel szemben a többségében anonim „ismeretterjesztő” cikkek nem támasztják alá tudományos tényekkel a zuzmók károsító hatását, pusztán eltávolítási javaslatokat közölnek. Vajon honnan eredhetnek ezek a tévhitek? Sajnos sokszor még a zuzmók ártalmasságát cáfoló ismeretterjesztő cikkekből is hiányoznak a szilárd tudományos bizonyítékok. Ezért nemzetközi publikációk segítségével igyekeztem választ találni a sokakat foglalkoztató kérdésre.

Mi fán terem a zuzmó?

A zuzmók gomba (mikobionta) és fotoszintetizáló alga vagy cianobaktérium (fotobionta) partnerből álló teleptestű, autotróf, poikilohidrikus élőlények, gyakran a szimbiózis mintapéldájaként említik őket (Farkas 2007, Nash 2008). A gomba alkotja a telep nagyjából 90%-át: biztosítja a struktúrát, az ásványi anyag- és vízfelvételt, ezáltal védve, segítve a fotobionta partnert, ami fotoszintetikus termékekkel, tápanyaggal látja el a gombát. A zuzmók a sarkvidékektől a trópusokig szinte minden élőhelyen és felszínen képesek megtelepedni: fák kérgén, sziklákon, talajon, de az ember által létrehozott antropogén felszíneken is, amikbe többnyire csak apró, néhány milliméter hosszú, gombahifákból álló képletekkel (rizinákkal) kapaszkodnak.

Életmódjuk igen speciális – poikilohidrikus élőlények. Vízszállító szövetek hiányában nem képesek aktívan szabályozni vízháztartásukat, ezért telepük passzívan követi a környezet vízállapotát. Esőben, vagy magas páratartalom mellett telepeik nedvesek, fiziológiailag aktívak, míg erős napsütésben alacsony páratartalom mellett kiszáradnak, ekkor működésük nyugalmi állapotba kerül. Ez a folyamatos kiszáradás-újranedvesedés ciklus védi meg a fotoszintetikus apparátust a túlzott fényenergia károsító hatásától, hiszen ha nincs fotoszintézis, hosszú távon sem a gomba, sem az alga nem képes túlélni.

A világon több, mint 13500 zuzmófaj él, hazánkban pedig több, mint 940 faj (Farkas, 2024). Formájuk, alakjuk és színük rendkívül változatos, ez utóbbi elsősorban a speciális zuzmóanyagaiknak köszönhető.

A gyümölcsfák lakói

A több, mint 900 faj közül hazánkban csak kevés telepedik meg gyümölcsfákon is. Különösen feltűnőek lombhullástól lombfakadásig a sárga falizuzmó (Xanthoria parietina) aranysárga telepei. A zuzmók télen a páradús levegőből könnyen jutnak nedvességhez, ami elengedhetetlen a metabolikus aktivitáshoz, a szórt fény pedig nem károsítja a fotoszintetikus apparátust, így a beérkező fény nagy része hatékonyan fordítható fotoszintézisre (Nash 2008). Ráadásul a falevelek sem árnyékolják őket, így jobban „szem előtt” vannak. Sárga telepeik színét a parietin nevű zuzmóanyag, pigment adja, aminek elsődleges feladata, hogy megvédje a zuzmóban lévő fotobiontát a káros UV-sugárzástól (Solhaug & Gauslaa 1996).

Mégsem csak kapaszkodnak?

Read more

Ebben a cikkben a Szlovákiában szerzett élményeimet veszem sorra, természetesen agrárkalappal a fejemen.

Öt nap, öt gazdaság. Ennyi időt töltöttem a Felvidéken, két szlovák kolléga odaadó és kedves gyámsága alatt. Az öt meglátogatott gazdaság a létező legtöbb attribútumában különbözött egymástól. Gépesítettségükben, pénzügyi lehetőségeikben, a tulajdonosi körben, felszereltségükben, előképzettségükben, hozzáállásukban, hozzánkállásukban. Néhány dolog azért összekötötte őket:

1. Mindegyik végzett állattenyésztést is a növénytermesztési ágazatával párhuzamosan.

2. Mindegyik egy ex-TSZ volt.

3. Mindenki nyitott volt a regeneratív átállásra - ezért voltam ott!

1. Piaci viszonyok

Szlovákia sok tekintetben Magyarországgal paralel fejlődésű ország - már ami a XX-XXI. századot illeti. Ugyanaz a kommunista múlt sújt minket, ugyanazok a rossz kelet-európai beidegződések mocorognak a bőrünk alatt, ugyanakkor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hasonlóan populista kormányzataink vannak és voltak, akik hasonlóan oroszpárti és Ukrajna-ellenes politikát követtek. Szóval az a bizonyos kelet-közép-európai életút mindkettőnket meghatározott, melyet például Milan Kundera papírra vetve, vagy Marek Koterski a filmvászonra álmodva rögzített számunkra - megkönnyítve ezzel a szembenézést önmagunkkal.

Épp ezért majdnem lenyeltem a nyelvemet egy helyi, magyarul is beszélő (azért így fogalmazok, mert nem vagyok benne biztos, hogy önmagát magyarnak is tartó) helyi agronómussal való beszélgetésem során.

Szóvá tettem neki, hogy milyen jó látni azt, hogy az ex-TSZ-eik legfontosabb vagyonelemei és gépparkja nem rendszerváltás előtti, hanem jól felszerelve, a Magyarországon általánosan tapasztaltnál fejlettebb gépesítettséggel rendelkeznek. A válaszától azt hittem, kiugrok az autó ablakán.

Kiesik? Elpusztul? Fejlődni kell? Szinte piacinak hangzik! A pályázati pénzek infúzióján vegetáló magyar agrárium szemszögéből zsigeri izgalom járt át a gondolattól, hogy itt a gazdatársadalomra piaci nyomás helyezkedik és emiatt fejleszteni kénytelen, hogy tartani tudja a versenyt.

Így alakult hát az, hogy meg akartam dicsérni egy gazdaság gépesítettségét, majd ezt visszautasították és valami sokkal menőbbet állítottak helyette: a gazdaságoknak nem a gépesítettsége a jó, hanem a gazdaságok piaci versenyben vannak. A jó gépesítettség pedig ennek csak következménye.

2. Klíma, talaj és vetésforgó

Egy dolog közös minden gazdálkodóban: Mindenkinek a meggyőződése, hogy nála a legsiralmasabb a klimatikus helyzet. Én abban a kitüntetetten szerencsés helyzetben vagyok, hogy országszerte járok kedves gazdálkodó partnereimhez és pontosan tudom, hogy a Pokol kapuja a Dél-Alföldön nyílt meg, és mindenhol máshol jobbak a viszonyok, mint ott.

A szlovák paraszt sem más, mint a magyar. Ő is meggyőződéssel mondja a vádliközépig érő, harsányzöld, öntözetlen kukoricatábla közepén, hogy ott éppen a világvége zajlik, hiszen alig 600 mm csapadék esett még csak idén - igaz, nem a legszerencsésebb eloszlásban.

Ha röviden kellene elmondanom, milyen érzés volt a kelet-felvidéki talajokat és növényállományt tallózni, akkor egy időutazáshoz hasonlítanám. A 2020 előtti magyarországi állapotokat láttam. És mint minden időutazó, aki az időben visszafelé utazott, annak súlyával a vállamon néztem a helyi állapotokat, hogy én már a jövőt is ismerem. Őket sem fogja elkerülni a végzetük - a klímaváltozás nem áll meg a szlovák-magyar határon, és ami a nógrádi gazdáknak fáj, az hamarosan a kelet-szlovák gazdáknak is fájni fog.

Ez az időutazás a vetésforgókon is látszott. Magyarországon a személyes tapasztalatom a következő:

• a repce kikopóban, mert megvédhetetlen a rendelkezésre álló szerpalettával

• a cukorrépa nem a legjobb regeneratívos növény, így azzal valószínűleg az átlagosnál is ritkábban találkozom, de cukorgyárak híján kétlem, hogy olyan hallatlanul nagy biznisz lenne

• a cirok, bár az aszály elleni küzdelem lángoló pallosa, nincs aki átvegye, alig termesztik

• a kukorica az ország durván felében ma már nem termeszthető öntözés nélkül, az öntözőrendszerek pedig nincsenek kiépíve ebben a volumenben

• a szójával nem jön ki a végén a matek, a felvásárlói árak szűken fedezik a ráfordítást

Mi marad? A jó öreg napraforgó-gabona vetésforgó, vagy inkább kétállású vetéskapcsoló, vetéscsikicsuki. Néhol felbukkan némi mák, mustár vagy fénymag.

A szlovák földeken ellenben sok kukoricát, szóját láttam, cirkot mondjuk egyáltalán nem, de minek is termesztenék, amíg megterem a kukorica? Voltak gazdaságok, akik különleges növényeket is termesztettek, színes-szagos dolgokat, 6-8 növénnyel, köztük zöldség- és gyógynövényeket integrálva a szántóföldi vetésforgókba.

A szlovákoknak most még helyzeti előnye van: itt Magyarországon már nagyon nehéz a talajokat klímarezilienssé varázsolni. A talajnak szerves anyagra van szüksége ahhoz, hogy javuljon a talajélet, a talajélet javítja a talajszerkezetet, a jó talajszerkezet képessé teszi a talajt a víz raktározására, a tápanyag átadására és javítja a talaj hőháztartását, ami szükséges a sikeres növénytermesztéshez. Ezt takarónövényezéssel és regeneratív elvekkel lehet tartósan elérni, azonban a talajok ramaty állapota miatt a takarónövényezés is nehéz kenyér - sokszor a csapadékhiány miatt nem kel ki, vagy kikel, de a következő aszály el is öli.

Nálunk ez a kérdés sok helyen már nagyon komolyan megnehezíti a termesztést. Ők azonban még pont időben vannak ahhoz, hogy a fejükhöz kapjanak és cselekedjenek. Ők még elő tudnak állítani olyan jelentős mennyiségű biomasszát, ami néhány éves viszonylatban képes lehet azt a szerves anyagot a talajba tolni, ami a klímaváltozás beütésekor megmenti a termelésüket.

Na de mi tanultunk a tőlünk délebbi országoktól? Vajon ők miért tanulnának a mi kárunkból, ha mi sem tanultunk a tőlünk délebbre lévők sorsából?

3. A magyar kérdés

Ki a magyar? Számomra ez elég egyértelmű volt, mikor mentem. Mikor jöttem, már nem annyira.

Azonban ez nem ennyire egyszerű, hiszen nagyon sokan a magyart második nyelvként beszélik. Több olyan agronómussal is találkoztam, aki folyékonyan beszélt szlovákul, de törte a magyart. Egyikük el is mondta: ezen a vidéken kell a kommunikációhoz a magyar nyelv, ezért megtanulta. De nem azért, mert magyar lenne… Aki magyar volt, az általában jelezte is, hogy ő az. Erre pedig adott esetben szükség is volt, mert még egy magyar vezetéknév sem jelentette azt, hogy az illető beszél magyarul!

Az általam látogatott kelet-szlovákiai gazdaságok egyébként teljesen multinemzetiségűek voltak. Magyarok és szlovákok, kisebb részben magyarul beszélő szlovákok és nagyobb részben szlovákul beszélő magyarok tiritarka multikultija. Láthatatlan szövetség és kimondatlan törvény ezen a vidéken, hogy mindenki ért angolul és senki sem szólal meg rajta - akinek nem muszáj.

Néhány (nem csak) agrárspecifikus, személyes, szubjektív megfigyelés, amit mindenki elrak, ahova akar:

• Nyomát sem láttam a trianoni békediktátum évfordulójának. Nem volt bulinap a szlovákoknak és nem volt gyásznap a magyaroknak. Ha én nem tudom, hogy milyen nap van aznap, úgy telt volna el, hogy fel sem tűnik. Nem tudom, hogy ez a trauma nagy mértékű feldolgozottságának vagy a csíramentesre purgált pszichés elfojtásnak az eredménye, de így volt.

• Velem mindenki baromi kedves volt, érdeklődő, nyitott, minden minimum három nyelven ki volt írva és ebből a háromból legalább másfelet mindenki beszélt is.

• Egymás szomszédjai vagyunk és fogalmunk sincsen egymásról. Ez az étkezések során derült ki a legélesebben, amikor kedves szlovák kollégáim azzal a lelkesedéssel kezdték nekem elmagyarázni, hogy mi az a lángos vagy a töltött káposzta, mintha én az álmos magyar hétköznapjaimon minimum nyereg alatt puhított húson és kumiszon élnék. Hovatovább engem is ugyanennyire meglepett, hogy ezek az ételek náluk is léteznek, én is azt hittem, hogy juhtúrós sztrapacska knédlivel náluk a menü 0-24.

• Egy helyen azonban a pizzára juhtúrót (Bryndza) raktak. Nem volt rossz. Jó sem. Nem értem.

Tanulság

• Idehaza talán néha úgy tűnhet, de a politika nem minden. A nap végén csak emberek vannak, akik vagy hajlandók együttműködni, vagy nem. Én együttműködést láttam és remélem, hogy ez akkor is így van, amikor éppen nem vagyok ott. Nincs okom másképp gondolni, igaz, én a határ innenső oldalán csak egy szeletkét kaptam abból, ami külhoni magyar honfitársainknak a mindennapokat jelenti. Van még dolgunk egymással a társadalmaink szintjén - a Beneš-dekrétumok ügye például nem oldódott meg azzal, hogy mindketten EU-tagok lettünk. De emberi léptékben az egyetlen előttünk álló út az együttműködés, és erre az emberi tényezőt mindkét oldalon adottnak láttam.

• A határ mellett szocializálódott magyar gyerekként a magyar kultúrfölény hamiskás prekoncepciója nem ismeretlen a számomra sem és bár én aktívan nem gyakorlom ezt, amit láttam az így is némi alázatra tanított. Törekvő, dolgos embereket láttam, akik egy bonyolult és terhelt társadalmi és kulturális helyzetben találták meg az együttműködés és a boldogulás útját - ráadásul bizonyos tekintetben számunkra is példamutató módon!

• A Fekete Technológia podcastban többször kijelentettük, hogy a növényorvos képzés hungarikum. Nos, mint Szlovákiában megtudtam, Brnoban is létezik növényvédős képzés.
  

Most, bruttó 15 évvel később végre vidékre költöztem. Menekültem, ami azt illeti, mert a budapesti betonpokol végérvényesen túlélhetetlennek bizonyult. Modern, európai klímamenekültként viszonylag kevés, de annál markánsabb igénnyel léptem fel új lakóhelyemet illetően: legyen minél magasabban, minél nyugatabbra, legyen minél nagyobb az éves csapadékmennyiség, minél alacsonyabb az éves átlaghőmérséklet, minél több az erdő, minél kevesebb az ember és legyen elérhető közelségben vízbázis.

Így hát végre „vidéken” vagyok - mert a budapestinek minden vidék, ami nem Budapest - és itt érnek most a legkülönbözőbb egymásra csodálkozások a természettel. Ebből az újraismerkedésből hoztam mára egy bonbont nektek.

Három nővér

Ahogy tallóztam a susnyát, hallatlanul érdekes hármas konstellációra lettem figyelmes. Három „szamócafajra” bukkantam - egy azonban kakukktojás volt.

• Erdei szamóca (Fragaria vesca)

  Kis termetű, évelő lágyszárú növény, amely tarackokkal vegetatívan terjeszkedik; hármas összetett levelei hosszú nyelűek, a levélkék fűrészes szélűek és fonákukon szőrösek. Apró, fehér, ötszirmú virágait magányosan vagy laza bogernyőn hozza, a termő alap (vacok) húsos, piros, illatos álterméssé fejlődik, amelyen a valódi termések (aszmagtermések) szétszórtan helyezkednek el. Szára tőrózsás, a virágzati kocsány felálló, míg a tarackos hajtások az alaptól sugarasan kúsznak szét és a csomópontoknál gyökereznek.

• Eper Szamóca (Fragaria × ananassa)

  Erőteljes, évelő lágyszárú, amelynek hármas összetett levelein a három levélke közel egyforma méretű és ülő, a levélkék széles tojásdadok, vastag, bőrszerű tapintásúak. Fehér, ötszirmú virágai nagyobbak a F. vescáénál, a szirmok egymást fedik vagy érintik; az álter­més nagy (3–5 cm), húsos, de az aszmagtermések a vacok felszínéből kiemelkednek, nem ágyazódnak bele. Tarackjai vastagok és erőteljesek, a növény habitusa tömött tőrózsás, szőrözete durvább és sűrűbb, mint a F. vescáé.

• Indiai szamóca (Potenilla indica)

  Hármas összetett levelei és kúszó tarackos habitusa a Fragaria fajokhoz teszi hasonlóvá, azonban virágai sárgák és ötszirmúak, ami a leggyorsabb elkülönítő bélyeg. Az áltermésen az aszmagtermések a felszínből kiemelkednek, maga az áltermés húsos, élénkpiros, de íztelen és illattalan. Levélkéi durván fűrészes szélűek, fonákuk szőrös.

Akár barátok is lehetnénk…

• Vegetatív morfológia: Mindhárom faj évelő lágyszárú, tőrózsás habitusú, és kúszó tarackokkal terjeszkedik, amelyek a csomópontoknál gyökereznek. Leveleik hármas összetett szerkezetűek, hosszú nyélen állnak, a levélkék fűrészes szélűek és fonákukon szőrösek.

• Virágzat és virág: Mindhárom faj bogernyős virágzatot fejleszt, a virágok ötszirmúak, öt csészelevéllel és jól fejlett külső csészelevelekkel. A porzók és termők száma nagy, a virágok rovarporzósak.

• Álterméses termésszerkezet: Egyik fajnál sem valódi bogyó a termés: a húsos, ehető vagy látszólag ehető rész a megduzzadt vacok (receptaculum), amelyen a valódi termések apró aszmagtermések formájában helyezkednek el. Ez az álterméses szerkezet morfológiailag mind a háromban azonos elvű.

Hamis a baba

• A leglátványosabb és terepi azonosításban leggyorsabb elkülönítő bélyeg a virágszín: míg a két Fragaria faj virágai fehérek, a Potentilla indica virágai sárgák, ami azonnal kizárja a Fragaria genus lehetőségét.

• A két Fragaria faj egymástól legbiztosabban a termés és a levél alapján különíthető el. A F. vesca áltermése kicsi (1–2 cm), intenzíven illatos és ízletes, az aszmagtermések a vacok felszínébe süllyednek. A F. ananassa ezzel szemben nagy (3–5 cm), húsos álterméssel rendelkezik, amelynek felszínéből az aszmagtermések kiemelkednek, illata gyengébb. Levélzet tekintetében a F. vescánál a terminális levélke egyértelműen nagyobb és nyélezett a két oldalsóhoz képest, a csúcsfog hosszabb a szomszédosoknál; a F. ananassánál a három levélke közel egyforma méretű, ülő és vastag, bőrszerű tapintású.

• A P. indica áltermése bár piros és látványos, teljesen íztelen és illattalan, ami a Fragaria fajoktól funkcionálisan élesen elválasztja. Levélzetében és habitusában inkább a F. ananassához hasonlít, tarackjai közepesen erőteljesek. A F. ananassa tarackjai a legvastagabbak és legerőteljesebbek, a F. vesca tarackjai a legvékonyabbak. Szőrözet tekintetében a F. ananassa a legdurvább és legsűrűbb szőrzetű, a másik két faj szőrözete finomabb és lazább.

Mind meghalunk?

Az indiai szamóca a köztudatban gyakran kering mérgezőként, ez azonban nem egészen helytálló. Jenkins és munkatársai 1986-os vizsgálatukban (Vet Hum Toxicol, 1986) kifejezetten erre a kérdésre kerestek választ: 41 szamócaexpozíciós eset közül 27 érintett Potenilla indica fogyasztást, döntően kisgyermekeknél. A követéses vizsgálat során a betegek túlnyomó többsége tünetmentes maradt, mindössze egy gyermeknél jelentkezett urticaria, amely antihisztaminra rendeződött; késői tünetet egyetlen esetben sem dokumentáltak.

A szerzők következtetése egyértelmű:

A vizsgálat korlátait érdemes szem előtt tartani: az esetszám alacsony (n=27), a populáció döntően kisgyermekekből állt, és a követési idő rövid volt – a szerzők következtetése így inkább akut toxicitás hiányát valószínűsíti, mint általános biztonságosságot igazol.

Végeredményben a tanácsom az, hogy ne együk. Se íze, se bűze és ne szokjunk hozzá ahhoz, hogy mindenfélét összezabálunk úton-útfélen.

A globális agrárgazdaság 2026 májusának végén nem egy egyszerű ciklikus hullámvölgyet tapos, hanem egy többszörös válsággóc által fűtött, úgynevezett „polikrízis” kellős közepén navigál. Ha valaki azt hitte, hogy a vetőgép leállításával a munka neheze megvolt, az sürgősen nézzen rá a határidős grafikonokra és a makrogazdasági mutatókra. A terménypiacokat jelenleg sokkal inkább mozgatják a washingtoni jegybankári nyilatkozatok, a közel-keleti katonai konfliktusok és az inputanyag-piac strukturális anomáliái, mint a tiszta agronómiai realitások.

Az elmúlt hetek legfontosabb piaci eseményeit egyértelműen a geopolitika és a monetáris politika kettőse diktálta. Kezdjük a legfontosabbal: a február végén kirobbant amerikai-iráni háború tartósan megbénította a Hormuzi-szorost. Bár Donald Trump elnök az elmúlt napokban többször is azzal hűtötte a kedélyeket, hogy a békemegállapodás és a szoros megnyitása már „95%-ban készen van”, az iráni vezetés korántsem ilyen optimista. A dúsított urán sorsa és a szoros tranzitdíjainak kérdése olyan szakadékot jelent a felek között, ami miatt a határidős kőolaj (WTI) ára vad hullámvasúton ül, a 90 és 108 dolláros hordónkénti sávban ragadva. Ez a bizonytalanság közvetlenül rángatja magával a gabonapiacokat is: amint felröppen egy hír a békéről, a spekuláns algoritmikus botok azonnal adják a gabonát, ha pedig ropognak a fegyverek, megindul a felvásárlás.

Eközben az Amerikai Központi Jegybank (Fed) élén is korszakváltás történt: május közepén Kevin Warsh vette át a vezetést. A legutóbbi jegyzőkönyv masszívan „héja” (szigorító) hangvételű lett: a döntéshozók többsége egyértelműen kijelentette, hogy ha a maginfláció tartósan a 2%-os cél felett marad, a Fed következő lépése nem kamatvágás, hanem kamatemelés lesz. A piac már 51%-os eséllyel árazza a decemberi kamatemelést. Ez a brutális kamatkörnyezet pedig máris elhozta a K-alakú gazdasági valóságot: míg az AI-boom és a chipgyártók szárnyalása történelmi csúcsra lökte az S&P 500 és a Nasdaq indexeket, addig a reálgazdaság, a Dow Jones és különösen a mezőgazdasági gépgyártás – élén a John Deere-rel, amely 14-20%-os észak-amerikai és dél-amerikai értékesítési visszaesést jelentett – látványosan szenved a hitelszűkétől.

Az inputok csapdájában - Határidős árzuhanás vs. drága kiskereskedelem

A gazdálkodók fejfájását az inputanyagok (a globális aszály mellett), különösen a műtrágya okozták. A közel-keleti földgázellátási zavarok miatt a dél-ázsiai műtrágyagyárak sorra álltak le, ami globális karbamid ár sokkot okozott. India kétségbeesetten próbál 1,7 millió tonna karbamidot importálni a csúcsvetési időszak előtt.

Azonban a globális kereskedelmi áramlásokban egy elképesztő anomália alakult ki, amit érdemes közelebbről is megvizsgálni:

• A határidős piac engedett: New Orleans-i (NOLA) karbamid Q3-as árai beestek 460 dollár/tonna alá, ami alacsonyabb, mint a Hormuzi-szoros lezárása előtti szint. A piac ugyanis már a kínai export visszatérését és a közelgő csendesebb nyári időszakot árazza.

• A kiskereskedelem köti az ebet a karóhoz: Ezzel szemben az észak-amerikai és európai kiskereskedelmi árak makacsul 850 dollár/tonna felett tanyáznak.

• A késés valósága: A kereskedők korábban drágán tárazták be a készleteket, és egyszerűen nem hajlandók önköltség alatt értékesíteni, amíg ki nem pörgetik a drága készletet.

Szakértői meglátás: Josh Linville, a StoneX műtrágyával foglalkozó elemzője szerint ez a karbamid/kukorica ár arány történelmileg rendkívül kedvezőtlen a gazdáknak. A magas árak miatt világszerte megindult a spórolás a műtrágyán, azaz a gazdák egyszerűen visszavágják a kijuttatott mennyiségeket, ami a következő szezon hozamaira nézve komoly kockázat.

Az USDA hosszú távú stratégiával próbál válaszolni: felélesztették a Fertilizer Production Expansion Programot, és a környezetvédelmi (üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló) bürokratikus akadályokat félresöpörve gyorsított engedélyeztetésbe kezdtek. Louisianában például egy új ammóniagyár (Blue Point Project) engedélyét 45 napon belül lezárják, bár a termelésbe állása csak 2029-re várható. Az EU-ban is próbálnak instant segítséget nyújtani a gazdálkodóknak.

Időjárási kockázatok - az El Niño-Hype

A meteorológiai szolgálatok telekürtölték a sajtót azzal, hogy már júniusban kialakulhat az El Niño mintázat, sőt, egyesek egyenesen „Szuper El Niño” vagy „Godzilla El Niño” emlegetésével riogatnak. Az USDA meteorológusa, Brad Rippey szerint ez ugyan késő ősszel hozhat némi csapadékot az USA aszály sújtotta déli síkságaira, de globálisan pusztító hatású lehet: komoly szárazságot hozhat Ausztráliára és Indonéziára, valamint Európa is veszélyben lehet.

Mi határozza meg valójában a nyári időjárást?

A trópusi El Niño helyett az észak-amerikai és európai nyári idény fő mozgatórugója az északkelet-csendes-óceáni és az alaszka-öbölbeli vízhőmérséklet. Mivel ezek a vizek jelenleg a normálisnál lényegesen melegebbek, ez egy kifejezetten aktív, viharos, csapadékos zivatarlánc-mintázatot támogat a központi termelési zónákban, ami egészen július elejéig kitarthat.

Május utolsó napjaiban egy száraz, meleg kéthetes időszak nyílt meg az amerikai Kukorica-övezetben, ami tökéletes alkalmat biztosított a vetési munkák befejezésére: a kukorica vetése 86%-on, a szójáé 79%-on áll, ami érdemben megelőzi az ötéves átlagokat. Ugyanakkor a hátulütő is megérkezett: a kanadai határ felől benyomuló Omega-blokk miatt Észak-Dakota és Montana területein szokatlanul forró, helyenként közel 38°C-ot is megközelítő hőhullám perzseli a földeket, és Európára is rászakadt az első komoly nyári hőhullám.

Búza: Katasztrófa az USA-ban, és felemás várakozások az EU-ban

A búza piacán drámai heteket tudhatunk magunk mögött, ami megerősíti, hogy a búza ízig-vérig globális piac. Az USA őszi búza állománya konkrétan katasztrofális állapotban van a tartós tavaszi aszály és a visszatérő fagyok miatt. A jó-kiváló besorolás történelmi mélypontra, 26%-ra esett vissza (ilyen rossz érték 1996 óta nem volt), miközben a gyenge-nagyon gyenge kategória 44%-ra hízott.

A legfontosabb HRW államokban (Kansas, Oklahoma, Nebraska) a területek több mint 64%-a siralmas állapotú, Nebraska egyenesen 82-84% arányú gyenge állományról jelent. A kansasi Crop Tour hároméves mélypontot hozott ki. Nem csoda, hogy az USDA májusi WASDE jelentése az őszi búza termését 515 millió bushelre (1957 óta a legkisebb volumenre) vágta vissza, ami azonnali maximális engedélyezett napi árrobbanást hozott Chicago és Kansas City tőzsdéin. Az amerikai búza ezzel gyakorlatilag teljesen kiárazta magát az exportpiacokról, a vevők elfordulnak tőle.

Globálisan Ausztrália várható búzatermése is drasztikusan, 16-41%-kal eshet vissza (akár 21 millió tonnáig), mivel az ország a karbamid-szükségletének több mint felét a Közel-Keletről hozza be, így közvetlenül szenvedi el a Hormuzi-szoros blokádját.

A fekete-tengeri térségben szintén csökkenő számokat látunk az Európai Bizottság és az UkrAgroConsult legfrissebb adatai alapján. Különösen igaz ez az EU-ra, ahol a nyugat-európai hőhullám és a délkelet-európai vetési csúszások miatt lefelé korrigálták a búza kilátásokat.

Kínából szintén aggasztó hírek érkeznek: Henan, Hebei és Anhui tartományokban (a legfontosabb búzatermő vidékeken) a korai, özönvízszerű esőzések miatt 8-10 millió tonna búza minősége romolhat le. Ez viszont azt jelentheti, hogy Kína a nemzetközi piacon kevesebb takarmánykukoricát, de jóval több prémium malmi búzát fog keresni a következő hetekben.

Kukorica: Kőolaj és a „Gigászok” új arca

Bár az USA-ban a kukorica vetése jól halad, és Michael Cordonnier elemző masszív, 15,5 milliárd bushelre teszi a várható termést, a határidős árak május végén öthetes mélypontra csúsztak vissza (a júliusi jegyzés 4,52 dollárig, a decemberi új termés 4,78 dollárig esett vissza). Miért ez a gyengeség, ha a spekuláns alapok történelmi magasságú, közel 371-400 ezer kontraktusos nettó vételi (net long) pozícióban ülnek?

A válasz ismét a kőolajban rejlik: a kukorica ára rátapadt a WTI mozgására. Amikor az amerikai-iráni tárgyalásokról pozitív hírek jönnek és az olaj beesik 92 dollár alá, a kukorica azonnal követi. Ráadásul a Trump-Hszi Csin-ping pekingi csúcstalálkozó után bedobott „Trump” pletyka, miszerint Kína évi 17 milliárd dollár értékben vásárol majd szóján kívüli amerikai agrárcikkeket (amiből a piac azonnal hatalmas kukoricatételre asszociált), nem kapott hivatalos megerősítést Peking felől. A kereskedők átváltottak a „hidd el, ha látod” üzemmódba, a határidős árak megroggyantak. Az USA belső bázisára is komoly nyomás nehezedik az ótermésű kukorica bősége miatt, különösen a nyugati körzetekben.

Dél-Amerikában eközben komoly strukturális törések látszanak. Brazíliában a szója ugyan rekordot dönthet (egyesek szerint 180 millió tonna), de a másodvetésű kukorica (safrinha) kritikus beérési fázisában kőkemény szárazság alakult ki. Az Agroconsult adatai szerint a safrinha területek csupán a normális csapadék 31-56%-át kapták meg, így a termésbecslésük máris 9,1%-kal, 103,1 millió tonnára zuhant vissza. Ami még durvább, hogy a brazil farmerek kőkemény mezőgazdasági recessziót élnek meg: a post-COVID boom alatt túlvállalták magukat föld- és gépvásárlásokkal, most pedig a 14,5%-os jegybanki alapkamat és a magánpiaci 17%-os működési hitelek megfojtják őket. A csődeljárások száma tízszeresére nőtt 2021 óta, a bankok pedig lefoglalhatják a gépeket, és párhuzamosan kiterjedt konszolidáció zajlik: a nagybirtokok felfalják a kis családi gazdaságokat.

Ezzel szemben Argentína jól van: a náluk várható 64-67 millió tonnás kukorica- és 50 millió tonnás szójatermés mellett a kormány bejelentette, hogy a következő két évben drasztikusan csökkenti az exportadókat (a kukoricáét 8,5%-ról 5,5%-ra, a szójáét 24%-ról 15%-ra), ami brutális nemzetközi versenyelőnyt jelent majd számukra.

Repce és napraforgó: Stratégiai átállás

A „polikrízis” egyik legizgalmasabb hozadéka a Fekete-tenger és a Duna régiójában (így Magyarország környezetében is) megfigyelhető strukturális trend: a gazdaságok tömegesen fordulnak el a gabonaféléktől az olajos magvak irányába. Az UkrAgroConsult elemzései szerint ennek oka: az olajos magvak hektáronkénti jövedelmezősége lényegesen magasabb, stabil és növekvő globális kereslet mutatkozik irántuk a biodízel- és élelmiszerszegmensben, ráadásul a nitrogénműtrágya-igényük (különösen a szójának és a napraforgónak) lényegesen alacsonyabb, ami a jelenlegi műtrágyaválságban aranyat ér. A régióban az olajos magvak vetésterülete máris 374 ezer hektárral növekedett.

Repce

Az őszi repce rendkívül viszontagságos heteken van túl Európában. Április végén és május elején egy kiterjedt északi betörés hozott éjszakai fagyokat Közép- és Kelet-Európában. Lengyelországban, Csehországban és Litvániában a -5 Celsius fokig süllyedő hőmérséklet a virágzás kellős közepén kapta el a repcéket, ami tömeges virágvesztést hozott, drasztikusan lefejezve a hozampotenciált.

Magyarországon is hasonló drámát láttunk: a Dél-Dunántúl és az Észak-Alföld körzeteiben a helyenként -7 Celsius-fokos hajnali fagyok és a tartós tavaszi csapadékhiány együttesen korlátozták az oldalhajtások képződését és a becőkötődést. Az Európai Bizottság (JRC MARS) legfrissebb előrejelzése a közép-európai repcehozamokat az ötéves átlag alá várja, miközben a francia és német állományok jobb képet mutatnak. A Matif (Euronext) repcejegyzései a májusi 509 eurós szintről az új termésre (augusztus/november) 495-498 euró/tonna környékére álltak be.

Napraforgó

A napraforgó vetése Közép-Európában komoly akadályokba ütközött. Magyarországon, Szlovákiában és Horvátországban az április-májusi alacsony talajhőmérséklet és a rendkívül száraz, poros feltalaj miatt a csírázás elhúzódott, a kelés pedig rendkívül egyenetlen, hiányos lett, a fenológiai fejlődés elmarad a megszokottól. Ezzel szemben Bulgáriában és Romániában a túl nedves koratavaszi talajok hátráltatták a munkát. Ennek ellenére a napraforgó vetésterülete regionálisan növekszik (Ukrajna +200 ezer ha, Oroszország +107 ezer ha), mivel a gazdák tudják: a napraforgó aszálytűrése fényévekkel jobb, mint a takarmánykukoricáé.

A napraforgóolaj világpiacán kíméletlen harc zajlik Ukrajna (33%-os exportrészesedés, fő fókusz: EU, India, Egyiptom) és Oroszország (30%-os részesedés, fő fókusz: India, Törökország, Irán) között.

Összegzés és várakozások: Mire figyeljünk júniusban?

Május végén az agrárium tökéletesen leképezi a makrogazdaság K-alakú megosztottságát. A júniusi várakozások szempontjából három kulcsfontosságú tényezőre kell figyelnünk:

1. Az USDA első hivatalos jelentései a kukoricára és szójára vonatkozóan, amelyek árazni kezdik a tényleges nyári időjárást.

2. A június 30-i USDA vetésterület- és készletjelentés, ami tiszta vizet önt a pohárba az amerikai hektárok kapcsán.

3. A Hormuzi-szoros és az amerikai-iráni tárgyalások alakulása – ha valódi tűzszünet születik, az olaj árával együtt a gabonák is kaphatnak egy pofont; ha viszont eszkaláció történik, az inputanyag- és energiaárak újabb csúcsokat dönthetnek.

A talajok nedvességprofilja Közép-Európában és az amerikai Kukorica Övezetben egyelőre ad némi puffert a gazdáknak az induló nyárra (Magyarországon inkább már átbillent a határán és a hiány pótolhatatlannak tűnik), de az elszálló kiskereskedelmi műtrágyaárak és a megugró hitelköltségek miatt a likviditás-menedzsment és a szigorú marketingstratégia idén nem opció, hanem a túlélés záloga.

Miért igen?

Energianövény: A rostkender szártömege óriási is lehet adott fajta választása esetén. A kender pár hónapos növekedése alatt elérhet akár 5 méteres magasságot is. Nos, ez már az a kategória, amit erdészeti szárzúzóval érdemes betakarítani, viszont a termésmennyiség és a fűtőérték magáért beszél. Az akáccal való összehasonlításban, amennyiben a 35 éves vágásérettséget számítjuk, 3-szor termelékenyebb a kender. Egy hektár 35 éves akácerdő 100-150 tonna tüzelőt ad. Egy hektárról a tüzelőnek való brikettált kender 8-13 tonna között mozog, tehát 35 év alatt (időben sokkal arányosabban elosztva, ami plusz pozitívum) 280-455 tonna fűtőanyag realizálódik számunkra.

A kender fűtőértéke brikettált állapotban 17,5 Mj/kg, míg az akác nem számottevően több, 18,5 Mj/kg. A kender alkalmas elgázosító technológiával üzemelő kazánokhoz és második generációs etanolgyártás alapanyagának is.

Talajtakaró + takarmány

Azért szerepel együtt ez a két megnevezés, mert az utóbbi idők nem túl hideg teleit tökéletesen átvészeli az ősszel kikelt állomány. Bár nem sokan kísérleteztek szántóföldi méretekben konkrétan őszi vetéssel, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a kender kiválóan alkalmas a téli talajtakarásra. Tavasszal így jóval hamarabb indul növekedésnek a növény és májusra már jó hozammal betakarítható takarmány célra. A kenderlevélzet elsősorban nyúl és kis rágcsálók takarmányozására használható, de kiegészítő táplálékként a nagyobb emlősök esetében is kifejezetten jótékony, vitalizáló és egészségmegőrző hatású lehet a benne található fitokannabinoidok és terpének miatt. Nagyobb állatok esetében a takarmány 20%-nak megfelelő mennyiségű adagolása javasolt (pl. tehén, ló).

Állatalom

Még ebben az esetben is igen a válasz a „Miért igen?” kérdésre, viszont azért itt már szükség van némi szárbontásra, a szárzúzáson, az egyszerű daráláson túl. Állatalomként elsősorban a növény belső, rostoktól mentes részét - a pozdorját - használjuk. Ennek előállításához nem elegendő csupán szétzúzni a növény szárát (mint a brikettáláshoz), hanem át is kell rostálni - például egy dobrostával -, hogy kinyerhessük a rostok közül a pozdorját. Az állatalom céljával feldolgozott kenderpozdorjával leginkább a versenyszférában találkozhatunk, ahol előszeretettel alkalmazzák versenylovak almozására. Emellett főként nyúl és kis rágcsálók almozására használatos számos kedvező tulajdonsága miatt:

• nagy a nedvszívó képessége,

• rovarmentes,

• jó hőszigetelő,

• szagmegkötő,

• antimikrobiális,

• nem porolódik͕,

• felhasználást követően, kijuttatva gyorsan lebomlik a talajban.

Építőanyag

Ehhez a felhasználási területhez szintén pozdorjára van szükség, viszont amíg az alomnál nem gond, ha egy kicsit „szemetes”, azért itt már egy fokkal tisztább pozdorja szükséges. A kenderbeton alapvetően pozdorja, víz és mészhidrát keverékéből készül. Az ebből készülő falszerkezet nem teherhordó, viszont rendkívül jó szigetelő, páraáteresztő tulajdonságokkal rendelkezik. A kenderbeton kétségkívül a jövő építőanyaga fenntarthatósága és kedvező tulajdonságai miatt, ezért mindenképpen érdemes energiát fordítani az alapanyag előállítására is. A falazati felhasználás mellett befújható szigetelőanyagként is alkalmazható lakásfelújítások során, emellett pedig 3D háznyomtatási technológiákhoz is használható, ami még inkább bővíti a felhasználási lehetőségeit és a piaci potenciált.

Kompozit

Kompozit anyagok a kender szárának szinte minden részéből előállíthatók. A rost magas cellulóztartalma miatt bioműanyag gyártására is alkalmas, de szálerősítéses kompozitok, 3D nyomtatófilametek és sok minden más készíthető belőle ezen a téren. A biopolimer- és biokompozit-ipar által előállított termékek környezeti terhelése jelentősen kisebb, mint a tradicionális, kőolajalapú polimertermékeké. Tekintve az olaj ellátási lánc sérülékenységét, egyre inkább indokolt lenne foglalkozni az ehhez hasonló alternatív alapanyagokkal. Magyarországon már működnek olyan vállalkozások, amelyek bizonyos mértékben foglalkoznak kenderalapú kompozitokkal, azonban az ehhez kapcsolódó ellátási lánc még nincs kellően kiépítve és feltérképezve, ezért ez az út nem magától értetődő, viszont rendkívül ígéretes.

Szigetelőanyag

Read more

Van CBD-s arckrém, sampon, kapszula, rágó, sör, de még azt hiszem péksüteményt is készített valaki. Talán előtte az aloe vera ment ekkorát. Mostanra nagyjából kialakult a helye a piacon. Sajnos azonban sokan pórul jártak azok közül, akik akkor ráugrottak a termesztésre, mert sok esetben rajtuk maradt a félkész anyag. Azonban a CBD népszerűsége ellenére ne gondoljuk, hogy több ezer hektárnyi kender-termőterület lenne Magyarországon. A hivatalos adatok szerint az utóbbi 10 évben a legjobb szezonban (2019-2020) sem haladta meg a 700 hektár termőterületet.

A valóságban ez sok kísérletező gazdát jelentett, akik félinformációk alapján és az ígéretes piaci kereslet hallatán beleugrottak általában 10-20 hektárral a termesztésbe. Viszont a kender cseppet sem hasonlít a búzára, kukoricára, de még a napraforgóra sem. Rendkívül erős rostja van, ami simán befullasztja a kombájnt, a növény pedig megnő 2 méter magasság fölé (néha akár 4 méter magas kar vastagságú tővel), ezért aztán nem mindenkinek sikerült boldogulni vele.

És akkor még a jogszabályok is…

Az EU-ban egyébként 0,3% a határérték, és vannak kezdeményezések, hogy nálunk is így legyen, de egyelőre nem sikerült elérni ezt a célt… sem.

Ami fontos, ha ipari kendert vetünk: Őrizzük meg a bizonylatokat! A vetőmag vásárlását igazoló számlát és a csomagoláson található fémzárolást igazoló hatósági címkét kötelező megőrizni legalább a vetés évének végét követő év végéig. Bárminemű kétely merül fel azzal kapcsolatban, milyen kender is az a falu végén, ez lesz az, amivel igazolható. Mindenképp érdemes a helyi rendőrségen előre jelezni, hogy pontosan hol és milyen kendernövény növekedik, mert szinte mindig van egy-egy jó szándékú „Magdi anyus” vagy mezei túrázó, aki azonnal a rendőrséget hívja.

Ezen túl, aki a területalapú támogatásnál bejelöli, hogy kendere van, az számíthat rá, hogy a NÉBIH esetleg nála végzi a véletlenszerű mintavételt, amivel a THC határértéket ellenőrzik.

Van még egy fontos és rendkívül sokféleképpen értelmezhető részlet. Kötelezettség áll fenn nyilvántartásba vételre, de csak „kizárólag a jogszabályban nevesített tevékenységekre (kannabisz növény virágzatának begyűjtése, cséplése, tárolása, felvásárlása más nyilvántartásba vett gazdálkodótól, exportálása, reklamáció esetén importálása, valamint annak megsemmisítése)”.

Na már most, aki magra termeszt és azt csépelni is fogja, annak a fentiek alapján szükséges a nyilvántartásba vétel. A mag nem része a „kannabisz virágzatnak”, de a cséplési alj már igen, mivel abban található főleg a CBD és az az icipici THC is. Aki zöldítésre vagy zöldtakarmánynak használja a kendert, és nem jut olyan fenológiai fázisba a növény, hogy virágzóna alakuljon ki, annak éppenséggel nem szükséges ez a bejelentés, de mivel évekig mentek a pontos értelmezési viták és félreértések, a gyakorlatban mégis jobb, ha így is bejelentésre kerül a növény (és bízunk benne, hogy lassan pozitív változások következnek).

Mit ne csinálj!?

Ne vess úgy kendert, hogy nem tudod, hogyan fogod learatni!

Akkor miért beszélünk mégis a kenderről?

Mert iszonyú finom és tápláló, és igenis megvan a helye a piacon. A kendermagból vegyi anyagok és bonyolult eljárások nélkül nyerhető ki színtiszta protein, ami önmagában rendkívül piacképessé teszi. A hántolt kendermag ínycsiklandó csemege, szinte minden ételhez alkalmas a müzlitől a poke bowlig. A kendermagolaj pedig maga a kincs, már csak a lenmagolaj jobb nála. Arról nem is beszélve, hogy a magolaj rendkívül sok kozmetikai termékben igen hasznos és keresett alapanyag.

Itt van a kutya elásva!

1. Fajtaválasztás

A különböző fajták között igen jelentős eltérések vannak magtermésben, olajtartalomban, növénymagasságban és még érésidőben is. Van például fél méter magas, augusztus elején érő fajta, a ‘Finola’, ami egy átlagos magkender fajta. Rendkívül könnyen kezelhető, afféle belépő szint a magkenderben. Aztán van a ‘Tiborszállási’, ami már expert fokozat, mert ugyan egy nagy szemű, kiemelkedően finom étkezési magnak való fajta, ellenben bőven 2-3 méter magasságig nő és a magzóna sem egyszerre érik. A magkender-nemesítésnél fontos szelekciós cél az egységes érés és a gépi betakaríthatóság, ezért léteznek már olyan fajták, mint ‘Fibrol’, ‘Uniko-B’, amik 2 méter alatti állományt képeznek, így kezelhetőbbek az általánosan elterjedt mezőgazdasági gépekkel is.

A magyar nemesítések közül a ‘Fibrol’ kifejezetten olajhasznú egylaki fajta, míg a ‘Tiborszállási’ például étkezési magnak kiváló nagy magtömege miatt. A listában látható kettős hasznosítási irányú és kifejezetten rostnak való fajta is.

2. Termesztési feltételek

A legtöbb szakforrás szerint (Bócsa Iván, Finta Zuzana) a kender a jó vízgazdálkodású, jó tápanyag-ellátottságú földeket szereti. Tápanyagigényes növény, különösen nitrogénből, foszforból és káliumból igényel megfelelő utánpótlást, de csak az optimális mennyiségig, mivel, ahogy más kultúrnövényeknél is, a túl sok nitrogén a kender esetében is minőségromláshoz vezet. A vízigény a fejlődési szakaszok között eltérő, virágzás és magképződés idején magasabb.

3. Növényvédelem

Magtermesztés esetében szükséges leginkább a növényvédelem, mivel a rost és a szár tekintetében nincs számottevő kártevő. Azonban a gyapottok bagolylepke lehet az állományunk pestise, ha nem védekezünk ellene. Sajnos túl sok lehetőségünk nincs, összesen 3 különböző rovarölő szer van engedélyezve az ipari kenderre, ebből pedig csak egy bio.

4. Vetés, aratás

A vetés sűrűsége nagyban meghatározza az aratási lehetőségeket, ugyanis tág térállásban, bár kiváló „karácsonyfákat” fogunk termeszteni, azokat semmilyen mai szokványos aratásra szánt berendezéssel nem fogjuk tudni learatni. Ebbe a hibába nagyon sokan beleestek az elmúlt időszakban. Vissza kell itt utaljak a fajtaválasztás fontosságára is, mivel vannak elágazásra hajlamosabb fajták és vannak, amik homogénebb állományt adnak.

Tegyük fel, hogy a fajtánk nem kifejezetten elágazásra hajlamos. Ugyanakkor ha sok szabad helye marad, még ezek a fajták is kontrollálhatatlanul elágazhatnak, és ennek eredményeként a különböző ágakon különböző magasságba kerülnek a termőzónák, melyek ráadásul nem egységesen fognak beérni. Ekkor már csak a századfordulós aratástechnika segít. Ha szerencsések vagyunk, és van még az országban lévő kb. 5 ZSK-ból egy a közelben, akkor azzal megpróbálkozhatunk, máskülönben kézi erővel kell megbirkóznunk a növényekkel. Mivel a kendermag szépen utó tud érni, érdemes kévébe kötni és kúpba rakni a növényeket. Körülbelül 2 hét alatt beérik annyira, hogy már csépelhető.

Amennyiben dupla gabona, de max. 40 cm a sortáv, nem fog számottevően karácsonyfásodni a növényünk és megtehetjük, hogy hagyományosabb kombájnnal arassunk. Tőtávnak 10-20 cm megfelelő, különböző ajánlások alapján 30-70 mag/m² ajánlott a jó magtermésre (~50 kg/ha). Vannak azért így is további feltételek. A gépi aratáshoz ideális növény nem lehet sokkal magasabb, mint két méter, nem ágazik el számottevően, eltaláljuk az aratás megfelelő pillanatát (mielőtt kipereg az összes mag) és a vágóasztalon minden forgó alkatrészt le kell fedni, amire felcsavarodhat a rost. Utóbbi igen fontos, ugyanis nem egyszer fordult már elő, hogy beakasztotta a gépet az erős rost. Sose hiszik el, de tényleg nagyon erős.

Trükkös termesztés: Létezik a kender esetében egy trükk, amivel a betakarítást egyszerűbbé tehetjük és a hozamot is maximalizálhatjuk. Utóbbiban mondjuk megoszlanak a vélemények, hogy megéri-e, de van egy létező gyakorlat, a növény visszavágása (toppolás) annak érdekében, hogy elágazásokkal homogenizálható legyen a termőzóna kialakulásának magassága. Ez alacsonyabb, betakarítás szempontjából könnyebben gépesíthető növényeket eredményez, illetve a magzóna érésének időbeli különbsége is valamivel rövidül, amely révén jobban tervezhetővé válik a betakarítás ideje. Az eljárással szembeni ellenvélemények leginkább amellett fogalmazódnak meg, hogy ezzel stressz éri a növényt, továbbá a bokrosodást követően nehezebb a sorok között az esetleges növényvédelmi munkákat elvégezni, illetve, hogy nem számottevően több a hozam ezáltal.

5. Tárolás, minőségi buktatók, csírázóképesség

A csépléssel kapcsolatban máris egy fontos jogszabályi részletről kell szót ejteni. A cséplési aljra is a drogtörvény vonatkozik, ezért azt hivatalosan meg kell semmisíteni. Vissza lehet tárcsázni vagy el lehet égetni, de nem árt pár fotót is lőni erről, mert az ördög nem alszik. Amint megvan a magunk, jöhet a tisztítás és szárítás. A legtöbb gyommag és a nagyon éretlen magok jól elkülönülnek, kivéve talán a csattanó maszlag, ami vígan éldegél a kenderünk tövében. Valamiért ezt a növényt nem érdekli túlzottan a kender egyébként elég jó gyomelnyomó képessége. Szárítani 12%-os nedvességtartalomra kell a kendermagot. Ezt követően jön a következő kérdés:

6. Értékesítés vagy további feldolgozás?

A kendermag direktben is jól értékesíthető több irányba is.

• Vetőmag: Azért itt egy picit más a helyzet, mert termeltetési szerződéssel kell kezdeni, és a termesztés technológiája is némileg eltér, hiszen a kellő mennyiség megfelelő csíraképességének biztosítása egy olyan növénynél, ahol az 50 centis termőzónában nem egyszerre érnek a magok, kihívás. Erre leginkább a tág térállású, kúpba rakós termesztés lenne megfelelő a mennyiség és minőség tekintetében, viszont ez a módszer kifejezetten emberi erőforrás igényes. A második, még jó lehetőség a fentebb említett visszavágásos technológia, ami ebben a szegmensben jó eredményekkel alkalmazható, hiszen célunk, hogy a magok minél nagyobb arányban és mennyiségben legyenek érettek.

• Árumag: Az árumagot sokféle irányba értékesíthetjük közvetlenül. Az egyik legnagyobb felvelőpiac talán a takarmánygyártás, mivel a nagy fehérjetartalmú mag különösen alkalmas halak, baromfik takarmányozására, vagy akár bekerülhet egyéb állatok eledelébe is. Kiemelném a sporthorgászat felvelőpiacát, mivel Magyarországon elég sok kis márka gyárt sporthorgászoknak etetőanyagot, és a MOHOSZ szabályzata alapján már nem lehet csak úgy kukoricával tömni a halakat, minőségi táplálékra van szükségük, például kenderre. Az árumagot szintén könnyen értékesíthetjük olajsajtoló üzemek részére, mivel az élelmiszer célú olajon túl a kozmetikumok is nagy felvevőpiac a számukra, ráadásul az olajsajtolás melléktermékeként kiváló minőségű proteinpor és kendermagliszt keletkezik. Értékesíthetünk közvetlenül további élelmiszer-feldolgozók irányába, akik kendermagtejként, hántolt kendermagként, müzli alapanyagként vagy más élelmiszeri alapanyagként értékesítik további élelmiszeripari feldolgozókhoz, esetleg maguk dobják közvetlenül a piacra.

• További feldolgozás: Amennyiben úgy döntünk, nagyobb hozzáadott értékkel adnánk túl a magunkon, két irányba indulhatunk. Beruházunk vagy bérmunkáztatunk. Elsődleges feldolgozásként választhatjuk a hántolást, mely nem éppen egy egyszerű technológia, mivel a kendermag rendkívül olajos és a nem megfelelő beállítások mellett hamar szétkenődik ahelyett, hogy hántolt mag keletkezne. A feldolgozására létezik már köves malom, és van fúvókás roppantásos módszer is, ami megfelelő minőséget ad. Amennyiben inkább a proteinpor vagy a magolaj vonalon indulunk el, akkor ezekhez is kiváló kisgépek és kis szolgáltatók érhetőek el.

Összességében:

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• OGYÉI Nyilvántartásba vételi adatlap

• Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH). Általános tájékoztató a kender alapú élelmiszerek forgalomba hozataláról és azok szabályozásáról. 2024. január 11.

• Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ). Országos versenyszabályzat 2026.

• Finta Zuzana. A kender olajtartalom növelésének hatása a zsírsavösszetétel és a fontosabb agronómiai tulajdonságok alakulására. Doktori (PhD) értekezés, Szent István Egyetem, 2012. DOI: 10.14751/SZIE.2013.006

• Lantos Zsuzsa - Gazdasági növények vízhasznosítása. 2007. Acta Agronomica Óváriensis Vol. 49. No. 2.1. kötet

• Bócsa Iván - A kender és termesztése. Agroinform Kiadó, 2004. ISBN: 9789635028306

• Ivanics Anna. Hazai kenderipari kutatások. Magyar Textiltechnika, LXXII. évf., 2019/3, 6–7. oldal.

• Ivanics Anna. Fenntarthatóság? Kender! Magyar Textiltechnika, LXXII. évf., 2019/2, 17–18. oldal.

• Ivanics Anna, Molnár György, Beszédes Nimród Attiláné, Ilyés Réka - Kenderben a jövő – Ipari kender termékpálya áttekintés. 2023 ISBN: 978-615-5639-47-0

• Finta Zuzana, Aczél Ádám, Barkaszi Levente, Pásztor Zsolt, Ivanics Anna, Pfeffer Kristóf - Kulturális alapú gazdaságfejlesztés a Kárpát-medencében. Az ipari kenderre épülô népi kézmûvesség és közösségépítés módszertani megalapozása (2017) ISBN 978-963-651-505-8

A korábbi cikkekben már megvitattuk az algás biostimulátorok hatásmechanizmusát és előállítási metodikáját. A visszajelzések és a piaci tapasztalataim alapján a felhasználók könnyebben elfogadják és megértik az élő algás készítmények előállításának mechanizmusát, hiszen a zölden bugyogó fotobioreaktor-oszlopok vagy alga-medencék látványa teljesen hétköznapi, emberközelibb.

Hallgassátok meg a Fekete Technológia legújabb adását, amely a talaj és növénykondicionálás egy újfajta megközelítéséről szól!

Az Impavidus egyébként vörös makroalga készítményt is forgalmaz, de ez az adás most másról szól :)

Az algaszuszpenzió nem kizárólag oldott bioaktív anyagokat tartalmaz, hanem biomasszát, vagy metabolikusan aktív sejteket is, amelyek átmenetileg képesek kölcsönhatásba lépni a levélfelszínnel vagy a rizoszférával. Fitohormonokról és bioaktív anyagokról is sokat hallottunk már. Az elmúlt 15 évben számtalan gyakorlati tapasztalat számolt be hatékonyságukról. Hatásuk gyakran közvetettebb úton érvényesül: a növényi hajtásnövekedés serkentésén, a talaj mikrobiológiai aktivitásának befolyásolásán, a tápanyagok mobilizációjának javításán, valamint a gyökérszerkezet javításával és a gyökérzóna ökológiai egyensúlyának támogatásán keresztül a növény általános kondíciójának fokozásában és javításában hosszabb távon mutatkozik meg.

Az algakivonatok kifejezés már misztikusabb a felhasználóknak. Bár könnyen elfogadható, hogy a makroalgák a tengerből származnak, begyűjtés után fizikai-kémiai eljárással feldolgozzák őket. A tudomány haladásával évről évre több tudományos bizonyítékot kapunk alátámasztásként arra, hogy az algakivonatok hatása alapvetően biokémiai és szabályozó jellegű. Tudományos nyelven a bioaktív komponenseik – többek között hormonhatású vegyületek, poliszacharidok, aminosavak és antioxidáns molekulák – a növény endogén folyamataiba avatkoznak be, azok működését finoman modulálva. Ennek eredményeként gyors fiziológiai válaszok figyelhetők meg, például a gyökér- és hajtásnövekedés serkentése, a stressztűrés javulása, valamint a növényi védekezőrendszerek aktiválása. Ebben az értelemben az algakivonatok inkább jelátviteli „triggereknek”, vagyis genetikai folyamatindítónak, úgymond „ravasznak” tekinthetők, amelyek a meglévő szabályozó hálózatokat érzékenyebb állapotba hozzák. Tudom, hogy ez egy mély és komplex tudományos összesítő, de hamarosan elkezdjük boncolgatni, hogy miről is beszélek.

A konferenciákon, gazdatalálkozókon, továbbképzéseken, de még a prospektusokban is előszeretettel használják a szaktanácsadók és forgalmazók a „hatékonyság génszinten történik” és „a termék génexpressziót vált ki” kifejezéseket.

Én igen, hiszen agrárbiotechnológusként ez a szakmám része. Jogosítványom van hozzá, hogy még a mikroszkópon is túl, egy molekuláris világban kutakodjak, mint több ezer lelkes kollégám világszerte. Mielőtt nagyüzemi algatermeléssel kezdtem foglalkozni, árpa szárazságstressz és szója tripszin-inhibitor génexpresszió molekuláris genetikai vizsgálata volt a kutatási témám, úgyhogy a növényélettani szabályozó mechanizmusok a hivatásom alapkövét képezik, és a későbbi algás biostimulátor hatékonyságvizsgálatok is megalapozták az algák iránti tiszteletemet és szenvedélyemet.

Összegzésként az algás készítmények közös jellemzője, hogy nem klasszikus tápanyagként működnek, hanem a növény élettani folyamatait befolyásolják. Hatásuk jellemzően az antioxidáns rendszer aktiválásán, a hormonális egyensúly finomhangolásán és a stresszválaszok modulálásán keresztül érvényesül. A különbségek inkább a hatás mélységében és mechanizmusában jelennek meg. És én pontosan ezt a különbséget szeretném megmutatni azzal, hogy elkalauzolom a kedves olvasókat a molekuláris biológia, vagyis a növényi gének világába.

Algák, génkapcsolók és a valóság: mit tudnak valójában az algakivonatok a mezőgazdaságban?

A tengeri algakivonat tartalmú készítmények olyan bioaktív molekulákat hordoznak (pl. poliszacharidok, specifikus metabolitok, aminosavak), amelyek összetettebb jelátviteli és szabályozási folyamatokat képesek aktiválni a növényi sejten belül.

Hatásuk gyakran szorosan összefonódik a növény stresszélettani válaszaival, beleértve az ozmoregulációt és a sejtszintű védekezési mechanizmusokat is. Ebben a kontextusban a makroalgákból – különösen a vörösalgákból, barna algákból és sárgás moszatokból – előállított kivonatok egyre nagyobb figyelmet kapnak, mint komplex biostimulánsok. Hiszen – véleményem szerint – a tudomány egyre gyorsabb fejlődésével elérkeztünk a biostimulátorok új generációjához, ahol már rutinvizsgálatokkal is megállapíthatjuk egy bioaktív molekula növényre gyakorolt hatását a gének szintjén is, nem csak több hónapos vagy éves összehasonlító szántóföldi kísérletekben és üvegházban kell bizonyítanunk tudományos áttörésünket.

Az alábbi összehasonlító táblázat foglalja össze a molekuláris biológiai módszerekkel is alátámasztott, algakivonatokban található bioaktív komponensek hatásmechanizmusait.

A teljesség igénye nélkül most nem áll módomban részletesen elmagyarázni a fenti táblázatot és a hatóanyagok hatásmechanizmusát, de a szokásos módon a javasolt irodalomjegyzékben minden lelkes molekuláris biológus-jelölt megtalálja a részletes kutatási eredményeket.

Én most a kozmetikai iparból ismerős, de biostimulátor alapanyagok közt nemrég felbukkanó vörösalga-kivonatok példáján keresztül mutatom be, hogyan válhatnak a legújabb tudományos eredmények kézzelfogható mezőgazdasági megoldásokká, közelebb hozva a molekuláris szintű folyamatokat a mindennapi gazdálkodási gyakorlatokhoz. Ezzel is segítve a gazdákat abban, hogy a modern biotechnológiai vívmányokat érthető és alkalmazható formában lássák.

A választásom nem véletlen, hiszen a vörösalgák (Rhodophyta) természetes élőhelyükön extrém körülmények között élnek: változó sótartalom, erős UV-sugárzás és folyamatos környezeti stressz jellemzi őket, amiknek az utóbbi években sajnos a mezőgazdasági növényeink nagy része is ki volt téve. Ennek megfelelően olyan vegyületeket termelnek, amelyek a sejtek stabilitását és túlélését segítik. Ilyenek a szulfatált poliszacharidok (például karragénánok), antioxidáns rendszerek és ozmoprotektáns hatású molekulák. A legnagyobb agrárinnováció és tudományos felismerés éppen az utóbbi molekulák megértésében rejlik, főleg az elmúlt néhány évben tapasztalt aszályos agrárszezonok miatt.

A mezőgazdaságilag hasznos hatás egyik legfontosabb eleme az ozmoreguláció. Amikor a növény aszályt vagy sóstresszt szenved, a sejtekben felborul a víz- és ionegyensúly, nő az ozmotikus nyomás, és károsodhatnak a sejtmembránok. Ez káros hatással van a növény fejlődésére. A vörösalga-alapú kivonatok ebbe a folyamatba avatkoznak be: serkentik az olyan belső „védőanyagok” képződését, mint a prolin, stabilizálják a membránokat és csökkentik az oxidatív stresszt. Habár nem tudják megszüntetni a növényi stresszt, mérséklik a károsodást, így a növény jobban átvészeli a kritikus időszakokat.

Gyakran emlegetett hatás a „génszintű működés” vagy génexpresszió. A gazdálkodói nyelvre lefordítva:

Az algakivonatok jelzéseket indítanak el, amelyek hatására bizonyos védelmi folyamatok „felpörögnek”, vagyis stimulálódnak, majd elindulnak. Hasonló módon történik az egyéb stresszválasz-gének aktiválása más bioaktív molekulával és az antioxidáns enzimek fokozott működése is.

A vörösalga kivonatok fungicid (gombaölő) vagy antimikrobiális hatásának említése esetében sem klasszikus növényvédelemről van szó. Nem közvetlenül pusztítja el a növényi kórokozókat, hanem biotikus stressz esetén inkább „felkészíti” a növényt: erősíti a saját védekezési rendszerét és bizonyos esetekben gátolja a kórokozók terjedését. Ezért inkább indukált rezisztenciáról beszélhetünk, hasonló génszabályozási metodikával, nem direkt mikrobaölő hatásról. A hatóanyagok elicitorokként (úgymond reakciókiváltóként) működnek, vagyis „riasztják” a növényt, hogy ideje védekeznie.

A számos algakivonat-tartalmú biostimulátor mellett az újgenerációs vörösalga-kivonatok mezőgazdasági felhasználása is tudományosan jól megalapozott. A vörösalgákból származó kivonatok sem tápanyagpótlók, sem klasszikus növényvédő szerek, hanem biológiai szabályozók. Nem a „zöldebb levél másnap” típusú inputok.

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy kivonataik szintén nemcsak élettani szinten hatnak növekedésserkentéssel és fotoszintetikus aktivitásfokozással, hanem a növények génexpresszióját is befolyásolják, különösen a biostimuláns hatás, az ozmoreguláció és a növényvédelmi potenciál tekintetében. Hatásuk hosszabb távon mutatkozik meg, és akkor a leglátványosabb, amikor a növény valódi stressz alatt áll, és minden belső mechanizmusát mozgósítania kell a túléléshez. A bennük található bioaktív vegyületek komplex módon hatnak a növényekre, lehetővé téve a stressztűrés növelését és a termésbiztonság javítását.

A fókusz egyre inkább a hatásmechanizmusok mélyebb megértésére helyeződik át, nem pusztán a gyakorlati hatékonyság igazolására. A jövő mezőgazdaságában ezek a természetes eredetű megoldások is kulcsszerepet játszhatnak a fenntartható termelési rendszerek kialakításában.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Jiménez-Arias D, García-Machado FJ, Morales-Sierra S, García-García AL, Herrera AJ, Valdés F, Luis JC, Borges AA. (2021) A Beginner’s Guide to Osmoprotection by Biostimulants. Plants. 10(2):363.

• Banakar, S.N., Prasanna Kumar, M.K., Mahesh, H.B. et al. Red-seaweed biostimulants differentially alleviate the impact of fungicidal stress in rice (Oryza sativa L.). Sci Rep 12, 5993 (2022).

• Khan, W., Rayirath, U. P., Subramanian, S., Jithesh, M. N., Rayorath, P., Hodges, D. M., Critchley, A. T., Craigie, J. S., Norrie, J., & Prithiviraj, B. (2009).
  Seaweed extracts as biostimulants of plant growth and development.
  Journal of Plant Growth Regulation, 28, 386–399.

• Ali, O., Ramsubhag, A., & Jayaraman, J. (2021).
  Biostimulant properties of seaweed extracts in plants: Implications towards sustainable crop production. Plants, 10(3), 531.

• Santos D, Cotas J, Pereira L, Bahcevandziev K. Algae Extracts in Horticulture: Characterization of Algae-Based Extracts and Impact on Turnip Germination and Radish Culture. Sustainability. 2024; 16(6):2529.

• Azzam, E., El-Howeity, M., Galal, H., & Nofal, A. (2022). Biofertilizer efficiency of seaweed liquid extracts of marine green and red macro algae on growth and biochemical parameters of Hot Pepper (Capsicum annuum L.). International Journal of Environmental Studies and Researches, 1(2), 237-249.

• Bulgari R, Franzoni G, Ferrante A. (2019) Biostimulants Application in Horticultural Crops under Abiotic Stress Conditions. Agronomy; 9(6):306.

• Pradeep K. Agarwal, Mohit Dangariya, Parinita Agarwal (2021). Seaweed extracts: Potential biodegradable, environmentally friendly resources for regulating plant defence; Algal Research, Volume 58, 102363, ISSN 2211-9264

• Pastor-Arbulú, P., & Rodríguez-Delfín, A. (2025).
  Seaweed-based biostimulant alleviates cadmium-induced physiological stress in tomato (Solanum lycopersicum L.), BMC Plant Biology, 25, 1016.

• Raja, B., & Vidya, R. (2023).
  Application of seaweed extracts to mitigate biotic and abiotic stresses in plants.
  Physiology and Molecular Biology of Plants, 29, 641–661.

• Eladl, S. N., Elnabawy, A. M., & Eltanahy, E. G. (2024). Recent biotechnological applications of value-added bioactive compounds from microalgae and seaweeds. Botanical Studies, 65, 28.

• Castro, T. A., Tavares, O. C. H., de Oliveira Torchia, D. F., et al. (2024).
  Regulation of growth and stress metabolism in rice plants through foliar and root application of seaweed extract from Kappaphycus alvarezii (Rhodophyta). Journal of Applied Phycology.

• Trivedi, K., Gopalakrishnan, V. A. K., Kumar, R., & Ghosh, A. (2021).
  Transcriptional analysis of maize leaf tissue treated with seaweed extract under drought stress. Frontiers in Sustainable Food Systems, 5, 774978.

• Zhang, Y., et al. (2026). Research progress on the application of seaweed extracts in fertilizer synergism. Algal Research, 104717.

• R J Mughunth, S Velmurugan, M Mohanalakshmi, K Vanitha, (2024) A review of seaweed extract’s potential as a biostimulant to enhance growth and mitigate stress in horticulture crops, Scientia Horticulturae, Volume 334, ISSN 0304-4238

• Székely G, Ábrahám E, Cséplő A, Rigó G, Zsigmond L, Csiszár J, Ayaydin F, Strizhov N, Jásik J, Schmelzer E, Koncz C, Szabados L. (2008) Duplicated P5CS genes of Arabidopsis play distinct roles in stress regulation and developmental control of proline biosynthesis. Plant J. 2008 Jan;53(1):11-28.

Az elmúlt hetek eseményei bebizonyították, hogy a globális élelmiszerlánc nem egy stabil betonépítmény, hanem egy kártyavár. Az iráni konfliktus és a szoros lezárása nem „csak” egy háború a távolban; ez egy közvetlen támadás a pénztárcánk ellen, legyen szó az üzemanyagról, a műtrágyáról vagy a búza áráról. Egyes vélemények szerint a helyzet normalizálódása után is 2-3 évig tarthat, mire a piacok visszarendeződnek. A várt Trump TACO hatása is egyre nehezebben kiszámítható a fizikai valóságban. Nézzük, mi lett ebből a geopolitikai feszültségből április végére.

Műtrágyapiac: Aranyáron mért nitrogén és a „Hormuz-effektus”

Kezdjük a legfájóbb ponttal. A műtrágyapiac az elmúlt hetekben egy hullámvasúthoz hasonlított. A Hormuzi-szoros lezárása brutális ütést vitt be a globális ellátásnak: a világ karbamid kereskedelmének mintegy 30-40%-a ezen a szűk átjárón halad keresztül. Amikor a blokád életbe lépett, a közel-keleti export megrekedt, az árak pedig kilőttek az űrbe.

Voltak ugyan pillanatnyi reménysugarak – április közepén egy rövid, 48 órás tűzszünet idejére felcsillant a lehetőség a vízi út újranyitására, ami azonnal 20%-os árzuhanást váltott ki az amerikai (NOLA) karbamid piacán. De ahogy a fegyverek újra megszólaltak, a szoros pedig bezárult, a jegyzések azonnal visszapattantak. A korábban megkötött szerződéseket és megrendeléseket sok eladó nem teljesíti, mert oda irányítják a hajókat az alapanyagokkal, ahol többet fizetnek értük.

Magyarországi vetület: Itthon a helyzet több mint kellemetlen. Bár sokan még a válság előtt bespájzoltak, aki most kényszerül vásárolni, az európai szinten is magas árakkal szembesül. A földgázárak emelkedése és a logisztikai káosz miatt a kínálat szűkös, a bizonytalanság pedig hatalmas. Az amerikai kormányzat már vizsgálja az esetleges árdrágításokat a szektorban, de ez rajtunk nem segít: a mi piacunkat az európai gázár és a közel-keleti hiány mozgatja. Ha a blokád tartós marad, a 2027-es szezon indítása is veszélybe kerülhet, hiszen a gyártók nem jutnak alapanyaghoz.

Búza: Aszály az USA-ban, bizonytalanság Európában

Read more

A cikk első részében a kvízt láthatjuk, utóbb pedig a helyes megoldást és a magyarázatokat. Ne csalj! :)

1. Cirmos cica hajjajajaj…

2. „Na ez aztán szó szerint bármi lehet…”

3. Tűzhalál!

1. Tulip breaking virus vagy nemesítés?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy cirmos sziromzatra nemesített tulipán növény látható.

A Rembrandt tulipánok a kertészet történetének legikonikusabb, ugyanakkor biológiailag legkülönösebb virágai. Az 1630-as években ezek a „tarka” tulipánok álltak a tulipánmánia nevű gazdasági buborék középpontjában. A mintázatot a Tulip Breaking Virus (TBV) okozza, amelyet főként a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) terjeszt. Mivel a vírusos mintázat megjelenése kiszámíthatatlan és véletlenszerű volt, egy-egy különleges hagyma – mint például a legendás Semper Augustus fajta – ára egy amszterdami csatornaparti ház értékével is vetekedhetett.

A vírusfertőzött tulipánokra jellemző, hogy az évek során fokozatos leromlás következik be: a szirmok és lomblevelek deformálódni, kanalasodni kezdenek, az egykor gyönyörű mintázat pedig elcsúful. Ez a kiszámíthatatlanság és a növények fokozatos pusztulása ösztönözte azt a törekvést, amely végül – főként a 19–20. századi hagyományos nemesítési módszerek elterjedésével – lehetővé tette vírusmentes, stabilan tarka tulipánfajták előállítását.

Ma már jobbára ezekkel a nemesített Rembrandt-típusú tulipánokkal találkozhatunk, de vírusfertőzött példányok még mindig előfordulnak.

2. Magnéziumhiány vagy Grapevine fanleaf virus érmenti mozaik törzse?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy magnéziumhiányos szőlőlevél látható.

• Nehéz ügy. A vírusos betegségek gyakran elég hasonló tünetekkel jelentkeznek, mint a mezei tápanyaghiány-tünetek. Azért van néhány támpontunk:

• Először is a tünet alapos megfigyelése. Láthatjuk, hogy a magnéziumhiány érközi klorózist okozott, míg a vírus érmenti klorózist.

  • Érdemes a növény környezetét is megvizsgálni.

  • Talajfoltban jelentkezik a tünet? - Inkább tápanyaghiány.

  • Jelen vannak a vektorok? - Inkább vírus.

  • Túl magas a káliumszint a talajban? - Inkább tápanyaghiány.

  • Problémás elővetemény, vagy előző kultúra? - Inkább vírus.

  • …

• A vírusos betegség tünetei általában kicsit „szabályosabbak”. Tudom, nagyon absztrakt ez így, de ha az ember eleget nézi őket, rá lehet érezni. A levél szövetén belüli rövid távú anyagmozgás plazmodezmákon keresztül történik. Ezek a sejtfalon található mikroszkopikus csatornák, amelyeken át az anyag sejtről sejtre képes mozogni. Egy plazmodezma átmérője körülbelül 20–60 nm. Egy magnézium-ion (Mg²⁺) mérete kb. 0,14 nm (hidratált állapotban ~0,4 nm), tehát akadálytalanul átjut. Ezzel szemben egy vírus mérete jellemzően 30–60 nm – vagyis a plazmodezma szűknek bizonyul a számára.

Emiatt a vírusok nem passzívan diffundálnak sejtről sejtre, hanem saját mozgási fehérjéiket (movement proteins) használják, amelyek a plazmodezma csatornáját kiszélesítik és lehetővé teszik az átjutást. Mindezt ellenséges környezetben teszik, hiszen a növény is védekezik – például kallóz lerakódásával szűkíti a csatornát fertőzés hatására.

Ez az akadályozottság magyarázza (kisebb részben, vagyobb részben pedig a géncsendesítés, de arról majd máskor), miért mutatnak a vírusos betegségek szabályosabb, mozaikosabb tüneti képet, míg a tápanyaghiány esetén a tünet egyenletesebben eloszlik.

3. Monilinia laxa vagy Erwinia amylovora?

A képen, amelyre a kérdés vonatkozott, egy moníliás csonthéjas látható.

Gyakori tévhit a laikusok között - de szakmán belül is találkoztam már vele -, hogy a csonthéjasok moníliás vesszőbetegségét (Monilinia laxa - gomba) összekeverik az almatermésűekre jellemző ervíniás betegséggel (Erwinia amylovora - baktérium). A felületes szemlélődő számára talán a tünetek hasonlóak lehetnek, azonban a védekezési mód, az ellenük alkalmazható szerpaletta és a védekezési kilátásaink nagyon különbözőek ebben a két esetben.

Bár létezik almatermésűeket fertőző monília faj, ennek tünetei jellemzően a gyümölcsön szoktak jelentkezni, nem a vesszőkön. Fordítva is menthető a dolog, ugyanis marginális esetekben mutattak ki csonthéjasokon is ervíniás elhalást.

Főszabályként azonban elmondható, hogy ha a vessző leveleinek és bimbóinak elhalásával, elszáradásával járó betegséggel van dolgunk, akkor az csonthéjasok esetében gombás megbetegedés lesz - ez esetben irány a gazdabolt. Ugyanezt ha almatermésűeknél tapasztaljuk, akkor az baktérium lesz - és irány a fészer, mert azon már csak az ecetes láncfűrész segít.

A kórokozó eredete és járványtani jelentősége

A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó Candidatus Phytoplasma vitis (FD-fitoplazma) floémhoz kötött, sejtfal nélküli, mesterséges táptalajon nem tenyészthető baktériumszerű kórokozó.

A Candidatus Phytoplasma vitis eredete valószínűleg európai: vad éger- és iszalagfajokon élő természetes populációkból származik, ahol tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel jelen van, és rovarvektorok tartják fenn a populációt.

A szőlőben való epidémikus terjedést az Észak-Amerikából behurcolt Scaphoideus titanus kabóca tette lehetővé, amely a korábban nem epidemikus törzsek hatékony, szőlőről szőlőre történő átvitelét biztosítja.

A szőlő aranyszínű sárgaságát (Flavescence dorée) először az 1950-es években írták le Franciaországban, a kórokozó fitoplazma jellegét és taxonómiai besorolását azonban csak később, molekuláris módszerekkel tisztázták.

A kórokozó „láthatatlansága” és diagnosztikai következményei

A fitoplazma „láthatatlanságát” két alapvető biológiai tényező határozza meg:

1. Az FD-fitoplazma a növényben a floém rostacsöveiben szaporodik, télen főleg a gyökérben perzisztál, majd tavasszal újra a hajtásrendszer felső részei felé mozog. Ez a szezonális „újraeloszlás” önmagában magyarázza, hogy miért nem homogén a kórokozó eloszlása a tőkén belül, és miért lehet a kimutatás (különösen tünetmentes állapotban) bizonytalan, a mintavétel és a PCR-alapú detektálás eredményessége évszak- és szövetfüggő;

2. A szőlőben a tüneti megjelenés késleltetett, továbbá a növényen látható vizuális tünetek fajta- és környezetfüggő expressziója. A tünetek többnyire nyáron (július után) válnak kifejezetté, és az inkubáció tipikusan ≥1 év, de ültetési anyagban vagy fiatal tőkéken rövidülhet. Emiatt a vizuális tünet a jelenlét indikátora, de nem fajspecifikus; a meghatározáshoz molekuláris diagnózis szükséges. A fertőzés vizuális diagnosztikáját nehezíti továbbá az is, hogy a tünetek más sárgaság-típusú betegségekkel átfedhetnek. A fertőzés térbeli megjelenése jellemzően nem homogén, hanem elszórt tőkékben vagy kisebb gócokban jelentkezik, amelyek idővel kiterjednek; ez a mintázat a vektor által közvetített fertőzés következménye.

A szőlő aranyszínű sárgaságához társított kórokozót a nemzetközi szakirodalom gyakran „Grapevine flavescence dorée phytoplasma” néven kezeli; ez járványtanilag szűkített értelemben a 16SrV-C és 16SrV-D alcsoportok azon törzseit jelöli, amelyek szőlőről szőlőre terjednek a vektor közvetítésével.

Az EPPO jelenlegi értelmezése szerint az epidemiológiailag valóban veszélyes, szőlőről szőlőre terjedni képes FD-törzsek ehhez a két alcsoporthoz kötődnek; ezek azok a vonalak, amelyek kompatibilitásuk révén a Scaphoideus titanus hatékony közvetítésével járványfenntartó szerepet töltenek be az ültetvényekben.

Rezervoárok és terjedési utak

A fertőzés epidemiológiai szempontból meghatározó rezervoárjai (kulcs rezervoárok) a szőlőhöz köthetők:

Elsősorban az elhagyott ültetvények, a ’kivadult Vitis-fajok, valamint az alanyeredetű sarjak, amelyekben a kórokozó és a vektor együttes jelenléte biztosítja a fertőzési ciklus fennmaradását. Külön kockázatot jelentenek az alanyok, amelyek gyakran tünetmentesen fertőzöttek maradhatnak, miközben a fitoplazmát fenntartják és oltással továbbadják, így látens fertőzési forrásként működnek.

Ezzel szemben számos más fás növényfaj, mint a bálványfa (Ailanthus altissima), erdei iszalag (Clematis vitalba), éger (Alnus spp.), mogyoró (Corylus avellana), fűz (Salix spp.), esetében a fitoplazma jelenléte igazolt, azonban epidemiológiai szerepük korlátozott vagy nem teljesen tisztázott.

Az FD-fitoplazma természetes körülmények között nem terjed mechanikusan (pl. metszéssel), hanem vektorhoz kötött, míg fertőzött szaporítóanyaggal történő terjedése antropogén eredetű. Bár más kabócafajok esetében a kórokozó felvétele igazolt (pl. Oncopsis alni, Allygus spp., Orientus ishidae, Dictyophara europaea) és rezervoárnövényekről a szőlőre történő átvitelük is lehetséges, azonban ennek gyakorisága és mértéke a kutatások szerint alacsony. A szőlőben zajló járványfenntartó terjesztést hatékonyan gyakorlatilag a Scaphoideus titanus biztosítja.

Fitoplazma–vektor kapcsolat (biológiai ciklus)

A fitoplazma–vektor kapcsolat perzisztens-propagatív jellegű. Ez azt jelenti, hogy a kabóca a fertőzött tőke floémnedvéből felvett kórokozót nem pusztán mechanikusan hordozza, hanem az a rovar szervezetében is biológiai cikluson megy keresztül: a középbélből a hemolimfába jut, majd a nyálmirigyeket kolonizálja, és csak ezt követően válik a rovar fertőzőképessé.

A fertőzőképesség kialakulásához tipikusan 4-5 hetes (hőmérsékletfüggő) inkubációs idő szükséges, és ha a nyálmirigyek kolonizációja megtörtént, a rovar élete végéig fertőző marad. A jelenlegi szakirodalmi és hatósági álláspont szerint transzovariális (tojás útján történő) átadás nem igazolt, ezért a tojás nem fertőzött propagulumként, hanem a következő vektornemzedék kiindulási populációjaként értelmezendő.

A járvány „újraindulása” ezért minden évben a fertőzött tőke és a vektor interakciójától függ, míg a járványdinamikát alapvetően a fertőzött növényekben jelen lévő inokulum mennyisége és a vektorpopuláció nagysága együttesen határozza meg, amely a fertőzés terjedésének sebességét és intenzitását is meghatározza.

A kórokozó molekuláris biológiájával kapcsolatos újabb eredmények azt mutatják, hogy a járványképzés nem pusztán a „kórokozó jelenlétének” kérdése. A döntő tényezők együttesen:

• a vektorral kompatibilis törzsek jelenléte,

• a hatékony floém-kolonizáció,

• valamint a rovaron belüli teljes (nyálmirigyig tartó) ciklus lefutása.

A vektor biológiája (Scaphoideus titanus)

Az amerikai szőlőkabóca Európában az FD legfontosabb és leghatékonyabb terjesztője, amely Észak- Amerikából behurcolt, inváziós fajként került be Európába, és a 20. század közepétől terjedt el a kontinens szőlőtermesztő régióiban, hazánkban pedig 2006-ban azonosították először, és azóta országosan elterjedt. A faj biológiájának kulcsa a szőlőhöz való szoros kötődés, amelyen teljes életciklusát végigviszi, ami jelentősen növeli járványtani jelentőségét.

Egynemzedékes (univoltin) faj:

• a nőstények nyár végétől őszig rakják tojásaikat, főként a kétéves vagy idősebb lignifikált (fás) részek kéregrepedéseibe,

• a tojás diapauzában telel,

• a lárvakelés tavasszal (általában május közepétől) indul és elhúzódhat,

• a fejlődés öt lárvastádiumon keresztül zajlik,

• az imágók jellemzően június vége-július eleje körül jelennek meg, és a fagyokig jelen vannak.

A szaporodásbiológiában jelentős „rejtett” kockázat, hogy az ovipozíció az imágóvá válás után mintegy 12–14 nappal indul, egy nőstény átlagosan több mint 60, szélsőséges esetben akár 130 tojást is rakhat, és a tojásrakás időszaka október végéig elhúzódhat, ami a populáció „kifutását” jelentősen meghosszabbítja.

Viselkedésökológiai szempontból a faj egyik meghatározó sajátossága a párkeresés: a párképződés fő csatornája növényen terjedő rezgéskommunikáció.

Diszperzió és térbeli dinamika

A faj diszperziója két eltérő mechanizmusra bontható: a nagy távolságú terjedés döntően antropogén eredetű (fertőzött szaporítóanyag és növényi anyag mozgatása), míg a lokális terjedés az imágók aktív repüléséhez kötött, amely ültetvényen belül és azok között biztosítja a fertőzési kapcsolatok fenntartását.

Megfigyelések szerint az aktív diszperziós távolság néhány tíz-száz méteres nagyságrendű, de regionális viszonyok között ennél nagyobb (akár néhány száz méteres) mozgás sem zárható ki. Ennek ellenére járványtani szempontból - különösen rezervoárkörnyezetben - a rövid távú mozgás is elegendő a fertőzési lánc fenntartásához.

Epidemiológiai kulcs: időben eltolódó fertőzőképesség

A kabóca epidemiológiai veszélyessége nem egyszerűen a jelenlétéből fakad, hanem abból, hogy a populációdinamika és a fertőzőképesség időben eltolva kapcsolódik össze:

• a fiatal lárvák még nem fertőzők,

• de fertőzött tőkén táplálkozva felvehetik a fitoplazmát,

• a többhetes lappangási idő miatt a tényleges fertőzésátadás főként az imágóállapotban történik.

Ez a biológiai késleltetés magyarázza, hogy a fertőzési ciklus megszakításának legbiztosabb pontja a lárvapopuláció időbeni hatékony visszaszorítása, ezzel jelentősen mérsékelve a fertőző imágók kifejlődését.

Járványtani és védekezési szintézis

Az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) fitoplazmájának (Candidatus Phytoplasma vitis) epidemiológiai sikere tehát három alapvető, egymást erősítő biológiai sajátosságra épül:

• a floémhoz kötött, hosszabb ideig tünetmentes ill. késleltetetten észlelhető fertőzésre a szőlőtőkékben, valamint az áttelelési pozíciójára;

• a Scaphoideus titanus vektor perzisztens-propagatív átvitelére, amelynek következtében a kabóca élete végéig fertőzőképes marad,

• valamint a vektor egynemzedékes, de időben elhúzódó fejlődésére, amely hosszú fertőzési szakaszt biztosít az ültetvényben.

A kórokozó ellen kuratív kezelés nem létezik. A járvány lefolyása és visszaszorítása ezért alapvetően függ a fertőzött tőkék (és a rezervoárok) időben történő azonosításától és eltávolításától, valamint a vektorpopuláció olyan hatékony kontrolljától, amely még a fertőző imágók kifejlődése előtt hatékonyan megtöri a ciklust.

Budapest, 2026. április 21.

Közérdekű: a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tájékoztatásának változatlan utánközlése

A növények lassan már mindent kapnak: baktériumokat, gombákat, huminsavakat, aminosavakat, tengeri kivonatokat, és ugye a misztikus „élő algás biológiai aktivátorokat”, amelyekről első, de még második olvasásra sem tudja sem a gazda, sem az ember fia vagy lánya, hogy azok egészen pontosan micsodák. Bizony, ez a modern kori Kánaán még termékfejlesztő szemmel nézve is egy útvesztő. De pont azért vagyunk nektek, hogy a növénytáplálás trükkös, sötét labirintusában vigyük elöl a fáklyát, mutassuk az utat. Ti csak kövessetek!

Az előző fejezetben megtárgyaltuk, hogy mi a célja az algás biostimulátoroknak. Most viszont beviszlek benneteket a kulisszák mögé.

Az utóbbi évek egyik új sztárja kétségtelenül az alga lett. A többi mikrobiológiai készítmény vagy növénykondicionáló hatásmechanizmusát most nem áll módomban boncolgatni, talán a jövőben teszünk egy kitekintést velem vagy más szakemberrel. Ezért most a kedvenc témakörömről, tevékenységemről és hivatásomról írok. Sőt, még az észak-afrikai és közel-keleti algás kalandjaimról is mesélek röviden, hiszen szorosan összefügg azzal, amivel kapcsolatban még nagy a bizonytalanság a magyar piacon.

Kezdjük egy egyszerű kérdéssel azokhoz, akik már beillesztették a növénytáplálási rutinjukba valamelyik algatartalmú terméket: Tudjátok pontosan, hogy mit használtok?

Élő algát vagy algakivonatot? Mert a kettő nem ugyanaz. Az élő algakészítmény tényleg él, egy vitális sejtközösség, érzékeny sejtfallal. Természetes vagy mesterségesen automatizált körülmények között előállított termesztőközegből származik. Reagál a környezetre, és ha rossz körülmények közé kerül, simán el is pusztul.

Az algakivonat ezzel szemben egy fizikai-kémiai eljáráson átesett alapanyag: hatóanyagok vannak benne, amik valamivel strapabíróbbak, de azért nem elnyűhetetlenek. A gyakorlatban viszont gyakran ugyanúgy bánunk velük.

A gyártási realitás, amiről kevesen beszélnek

Amikor algás biostimulátorokról beszélünk, a legtöbb marketinganyag hajlamos úgy tenni, mintha „az alga” egyetlen homogén kategória lenne. Szép, hangzatos, könnyen eladható, de a valóság ennél sokkal izgalmasabb és bonyolultabb.

És ami talán még fontosabb és kevésbé köztudott: teljesen eltérő technológiával készülnek belőlük a biostimulátor alapanyagok.

A gyakorlatban három alapvető gyártási metodikát különböztetünk meg:

Read more

Egyszerűbb lenne már leírni, hogy az EU-ban melyik országban nincs a kabócából. Már 2013 óta hazánkban is jelen van, ezért nem igazán várhatunk tőle nagy meglepetést, és ez alatt azt értem, hogy a francia, olasz vagy szerb minta alapján nálunk is meg tudná semmisíteni könnyedén a teljes szőlő-termőterület egyharmadát.

Ha a célunk az állomány frissítése, akkor fogadjuk el tőle ezt a segítséget, mert inkább előbb, mint utóbb tőkepusztulást okoz a fitoplazma, amint sikerül megfertőznie a szőlőt. Vannak a betegségre kevésbé érzékeny fajták; pl.: a Merlot ellenállóbb, mint a Chardonnay, amiben az a jó, hogy tovább bírja, így sokkal tartósabb rezervoárt tud alkotni a fertőzés számára, ahonnan a kifejlett, már szárnyas egyedek a szélrózsa minden irányában tudják terjeszeteni ezt az „aranyos áldást”.

Burgundiában és Bordeaux-ban hektáronként évente 10–30 ezer euró kárt okoz a kórokozó a terméskiesés és a pótlási díjak miatt. Az olaszországi kártérítések mértéke már elérte a 30 millió eurót, de a kár becsült mértéke ennek többszöröse. De a szomszédunkban, Szerbiában sem túl rózsás a helyzet, mivel a szerb növényvédelmi hatóság szerint a borvidéki lefedettség elérte a 100%-ot, és vannak területek, ahol 30–40%-os a fertőzöttség mértéke. A fellépés gyenge, a kisebb méretű, elhanyagolt szőlők miatt a védekezés nehéz, így már ott is sikerült elérni a több tízmillió eurós kárt.

A képet még az is árnyalja, hogy az FD (Flavescence dorée) más gazdanövényen is életképes. Szőlőn kívül hordozhatja még az erdei iszalag, mogyoró vagy éger. És a szerb területeken ezt meg is figyelték már.

Egy korábbi, szőlőpusztulást okozó járványos kártevő, a szőlő-gyökértetű ellen szükséges volt egy védekezési lépés. A kártevő kivédése miatt a szőlők amerikai alanyra lettek ráoltva (mint a Vitis riparia vagy Vitis rupestris). Ezek a vadszőlőalanyok viszont felhagyott ültetvényekben képesek sarjat hozni, és toleranciájuk miatt nem, vagy csak nagyon kevés tünetet mutatnak a Flavescence dorée fertőzése esetén. Így „láthatatlan” gócai lehetnek egy-egy területnek.

Rosszul áll a helyzetünk eddig. És egy, már „matuzsálem” korban lévő állományt, (amit még akár a nagy- vagy a dédszülő ültetett) kár lenne hagyni ennek a kártevő-kórokozó párosnak, hogy tönkretegyék. Eltüntetve ikonikus, nemzeti identitásunk gerincét adó bortermő vidékeinket.

Mi is lenne erre a megoldás? - Sentinel.

Nem egy sci-fi, hanem egy amerikai módszer az invazív kártevők elleni védekezésre. Pontosabban a 2015-16-os floridai keleti gyümölcslégy eradikációs programja, aminek a sikere a precíz, többszintes monitorozásban rejlett, amit gyors beavatkozások követtek. A floridai példánkban egy 56 000 (manuális) csapdából álló hálózat működött 2,7 millió hektáron, területenként eltérő kockázati zónákba sorolva:

1. Magas: Belépési pontok (repülőterek, kikötők) közvetlen környezete.

2. Mérsékelt: Városi területek.

3. Alacsony: Vidéki lakóövezetek és mezőgazdasági termőterületek.

Ezek határozták meg a csapdák sűrűségét és ellenőrzési gyakoriságát. Egyetlen egyed fogása elindította az azonnali készültséget, karanténhatárok kijelölését, a csapdaszám és látogatások sűrítését az adott területen. Ha a fogásszám elérte a hímekből a kettőt, vagy vemhes nőstényből találtak egyetlen egyedet a csapdában, a hatóság elrendelte az ültetvény eradikálását, mivel bizonyítottan kialakulóban volt egy populáció a területen. A befogás ebben az esetben feromonnal történt, és az így elkapott egyedek a csapdákból kiszabadulni már nem tudtak, így még a járvány kialakulása előtt esélyt adott a megfelelő időben való reagálásra.

Lefordítva ezt a magyar viszonyokra:

A siker a hálózatban rejlik. Hiába védi mindenki a saját ültetvényét, ha a szomszédban szőlőkabóca-„tenyészet” van. Ott nincs az a mennyiségű, IPM keretébe észszerűen beleférő növényvédő szer, ami azon segíthet. Ez egy közös harc, ahová egy átfogó, együttes fellépés kell. A jelenlegi megoldás, ami a hektáronkénti 12 000 Ft-os növényvédőszer-támogatás, nem feltétlen azt az eredményt váltja ki, amit megalkotói szeretnének. Talán pont az ellenkezője történik. A permetezések az integrált növényvédelemmel szembemenve oktalanná és pánikszerűvé válhatnak. Kialakulhatnak az egymást indukáló, környező területek mintájára kezdett kezelések, mivel gazdákban a szomszéd traktor látványa köztudottan permetezési vágyat ébreszt.

Egy ilyen Sentinel rendszer üzemeltetési költsége, emberi erőforrás- és szakértelem igénye hatalmas. A kabóca felismerése nehéz, de minimum kimondható, hogy specifikus tudást igényel. Ezért egy ekkora méretű hálózat létrehozása humán erőből, Magyarországon szinte lehetetlen.

Itt jön a képbe egy magyar cég, a scoutlabs (amiről egy korábbi cikkben már olvashattatok nálunk [szerk.]), és a kabócák ellen fejlesztett sárga ragacslapos csapdája. Ez egy olyan digitális csapda, ami naponta képet készít a benne található sárga ragacslapról, majd azt a pontos helyzetével együtt feltölti egy központi szerverre. Ezt egy képfelismerő algoritmus (divatosabb nevén AI) elemzi, létrehoz belőle egy öntanító adatbázist, és megállípítja, hogy tartalmaz-e a napi fogás szőlőkabócát. Az eredményeket entomológusok ellenőrzik, ami alapján a rendszer értesítést/riasztást küld, ha szükséges. A képeket a hozzáféréssel rendelkező felhasználók ebben a rendszerben elérik, több hasznos adattal, térképpel együtt.

Ez a rendszer függetlenedik az emberi beavatkozástól, ami, valljuk be, a konzisztens napi monitorozáshoz szükséges. Az eredményes monitorozáshoz elengedhetetlen szakértők mennyiségét is csökkenteni lehet vele, mivel nem kell nekik területenként rendelkezésre állniuk. Nemcsak a központosított adatokon és egységesítésen lehetne nyerni, hanem az észlelés és a beavatkozás között eltelt időn is lehetne csökkenteni. Az amerikai példánkban a csapdákat kétheti sűrűséggel ellenőrizték. Ez az idő a digitális sárga ragacslapos csapda esetében 24 óra. Így jelentős időt lehetne megtakarítani a valós fogás és a beavatkozás között.

Gyors kvíz:

Érdemes lenne átültetni a külföldön már bevált gyakorlatot, és három kategóriát itt is létrehozni a kabóca monitorozására, igazítva ezt helyi sajátosságokhoz.

A teljes magyar szőlőtermő területre (60 ezer ha-ra) a Sentinel-elv szerint 30 hektáronként elegendő egy csapda kihelyezése, így 2000 csapda lefedné a teljes területet. Ezek helyét a hatóság vagy a gazdák stratégiai alapon kijelölnék, területenként eltérő csapdaszámban a vélt kabócanyomás vagy gazdasági jelentőség szerint.

1. A magas kockázati kategóriába esnének a már erősen fertőzött külföldi régiók határai.

2. Mérsékelt veszély az lenne, ahol a régióban van fogás, de a területen még nincs.

3. És értelemszerűen az alacsony kategória lenne, ahol nincs a régióban fogás.

Egy erősebben fertőzött területen szükség esetén a begyűjtött adatok mennyiségét lehet akár sokszorozni a képkészítési intenzitás növelésével. Napi kettő vagy három kép is reális lehet a kabócák mennyiségétől függően. Ezt az adatgyűjtési sebességet emberi munkával kár is lenne elképzelni. Hozzáértő embereknek 2 000 csapdát lábbal lejárni, naponta többször megtekinteni, analóg módon adatokat vezetni, majd egy rendszerbe rögzíteni, hatalmas feladat és gazdaságilag értelmezhetetlen költség.

A digitális csapdáknál ez nem okoz többletköltséget. De a rendszer valós ereje nem is feltétlen ebben, hanem a lokális, regionális riasztásokban rejlik; a megosztott információban, amivel felvértezve időben és okszerűen lehet reagálni minden érintett területen. Egy ilyen hálózattal még pontosabb képet tudunk kapni a területekről és a rajzási dinamikákról, amikből később akár európai szintű tanulmányok és útmutatás is készülhet. Példamutató kezdeményezés lenne a környező országok felé. És ha a monitorozás sikeres, akkor az könnyen átültethető más kártevőkre is, ahol ez a költség validálható.

Hosszú távon mindenképpen pozitívak a hatásai, mivel a szükséges peszticides kezelések mennyisége csökkenthető lenne, ezzel az előállított termény ára versenyképesebbé válna a nemzetközi piacokon.

A hálózat éves költsége a kétezer csapda 400 000 eurós feliratkozasi díjából áll, ami tartalmazza az elemzést, a tárhelyet, és az összes felhasználó számára az elérését a térképeknek és képeknek.

De a teljes agrárköltségvetésre vetítve szinte csak kerekítési hiba. Az implementálás egyszerű, mivel ezt a monitorozási gyakorlatot a gazdáknak eddig is kötelezően el kellett végezniük, a csapda erre az alapra épül. A feladatuk annyival bővül, hogy a telepítés elvégzése után egy gombot meg kell nyomniuk, ezzel aktiválva a csapdát.

A francia, olasz vagy szerb mintán okulva, ahol a bortermő ágazat 30%-át semmisítette meg a kabóca. Hazánkban ez az összeg kb. 130-160 milliárd Ft lenne, ami csak a feltételezett termelési kiesés, nem beszélve ezek mellett az újratelepítési költségekről, és az utána következő termés nélküli évekről. Ezek fényében észszerűtlennek tűnik egy ilyen kis anyagi terhű országos szintű beruházás meg nem valósítása - és itt fordul át a kérdés abba, hogy miért nem korábban?

De még van időnk okosnak lenni, és más kárán tanulni – a kérdés, hogy meddig?

(Amúgy a jobb alsó volt a helyes válasz.)

Felhasznált irodalom:

European Food Safety Authority. (2014). Scientific opinion on the pest categorisation of Scaphoideus titanus. EFSA Journal, 12(2), 3561.

Chuche, J., & Thiéry, D. (2014). Biology and ecology of the Flavescence dorée vector Scaphoideus titanus: A review. Agronomy for Sustainable Development, 34(2), 381–403.

European and Mediterranean Plant Protection Organization. (2020). Scaphoideus titanus distribution and pest status. EPPO Global Database. https://gd.eppo.int

Belli, G., Bianco, P. A., & Conti, M. (2010). Grapevine yellows in Italy: Past, present and future. Journal of Plant Pathology, 92(2), 303–326.

A Napból érkező sugárzás különböző hullámhosszait - a szemünkben található csapokhoz és pálcikákhoz hasonlóan - a növények is specializált érzékelő molekulákkal, ún. fotoreceptorokkal érzékelik. Mivel helyváltoztatásra nem képesek, viszont a környezetükből nyert információk alapján életfunkcióikat a körülményeikhez igazítják. Ezen „igazítás” eredménye lesz, mikor látjuk, hogy a növény elegendő fény hiányában megnyúlik, vagy mikor a teljes napra fokozatosan kiszoktatott növények haragoszöldek, robusztusabbak lesznek bent tartott társaiknál. Ahogy a Nap rója körét a fejünk felett, sugarainak beesési szöge változik, ezáltal a földet elérő fény hullámhossz-összetétele a nap során folyamatosan fluktuál.

Nagy vonalakban, tiszta eget feltételezve: reggel és este, mikor a fénynek a kisebb beesési szög miatt nagyobb utat kell megtennie az atmoszférában, a rövidebb hullámhosszai (UV és kék fény tartomány, nagyjából 300-500 nm) szétszóródnak, és a felszínt elérő fény nagyobb arányban tartalmaz a vörös, távoli vörös (580-720 nm) hullámhosszokból. Délben azonban a kisebb atmoszférikus út miatt magas intenzitás és egyenletesebb hullámhossz-eloszlás jellemzi.

Hogy is jön ehhez a védekezés?

Mint a Földön élő legtöbb élőlény, a növények is a napszakok váltakozásaihoz igazítják életfolyamataikat. Csakúgy, mint a legtöbb kártevő. Ezt kihasználva a növény igyekszik felkészülni a támadásukra, a támadó és a védekező fél között egy folyamatos evolúciós versenyfutás figyelhető meg. A patogéneket csoportosítjuk aszerint, hogy a még élő növényi sejteket használják ki, ezeket biotrófoknak, vagy a sejteket megölik, és így jutnak táplálékhoz, ezeket pedig nekrotrófoknak nevezzük. Valamint nem hagyhatjuk említés nélkül a direkt növényevést, ami ellen szintén nem teljesen védtelenek zöld barátaink.

A fent említett különböző stratégiájú ellenfelekkel szemben különböző módon szerveződik a védekezés, mindez pedig szorosan integrálódik a napi ritmusba, az úgynevezett cirkadián órába. A növényekben is találhatóak hormonok, kis méretű molekulák, melyek nagy távolságokat tesznek meg, és számos folyamatra vannak kihatással. Nem meglepő módon a védelmet irányító kapitányok is hormonok, név szerint az aszpirinből ismerős szalicilsav, valamint a jázmonsav, amit a nevéhez hűen jázmin illóolajából izoláltak.

E két hormon alapvetően határozza meg a növény védekezését, viszont különböző támadók ellen védenek.

• A szalicilsav a biotróf, azaz a még élő sejteket kihasználó kórokozók (ilyen pl. a lisztharmat, rozsdagombák)

• míg a jázmonsav inkább a már halott sejteket fogyasztó patogének (szeptória, szürkepenész), valamint a növényevők (hernyók) ellen véd.

Fontos kiemelni, hogy ezeknek a hormonoknak a szintje is mutat napi fluktuációt, a szalicilsav az este közepén, míg a jázmonsav a nappal közepén tetőzik, a preferált fertőzési ablakok előtt, ezzel felkészítve a növényt a megfelelő védelmi válaszok kialakítására. Amennyiben ez a ritmus megbomlik, akkor a növény jelentősen csökkent rezisztenciát fog mutatni a különböző patogének ellen.

Ennek egyik leglátványosabb példája, mikor Godspeed és munkatársai megzavarták a jázmonsav napi ritmusát, ennek eredményeképpen pedig a molylárvák nagyobb kárt okoztak a károsodott napi ritmusú növényekben, mint amikben a jázmonsav napi ritmusa nem volt eltolva.

Na de mi a helyzet a vörös fénnyel?

Read more

Amikor a geopolitika tövig nyomja a gázt…

Minden kezdet nehéz, de most a folytatás még cifrább. Emlékeztek még 2022 őszére? Amikor a 400 ezres műtrágya mellett remegő kézzel vetettük a búzát, de a végén valahogy kijött a matek? Most 2026 márciusát írjuk, a tavaszi indulás egyre szörnyűbb, és a híreket olvasva inkább egy akciófilmben érezzük magunkat. A probléma az, hogy mostanában egyre gyakrabban jönnek ezek a bizonyos, örökké emlékezetes napok…

A Közel-Keleten nem csitulnak a kedélyek, Irán és a Hormuzi-szoros körüli kardcsörtetés pedig olyan hullámokat ver, amelyeket a legnagyobb parti sziklák is nehezen fognak fel. Február utolsó napja számomra olyan lett, mint anno a 9/11, vagy az első covidos halálesetek bejelentése, vagy az orosz támadás kezdete Ukrajnában: pontosan tudom, mikor és mit csináltam abban a pillanatban, amikor tudomást szereztem az adott hírről — és ezt akár 25 év távlatából is fel tudom majd idézni…

Na, azon a bizonyos szombaton éppen az utolsó csúszás után vártam a családomat a sípálya alján, amikor a síelést korábban már befejező barátaink mondták, hogy elindult az offenzíva Irán ellen. Ekkor egyből bevillant a következő hetek több lehetséges forgatókönyve.

Az üzemanyag ismét védett ár alá került, hogy mindenki lássa: mindenki a helyén van. Hogy valóban felkészültünk-e, vagy csak nehezebbé tettük a saját életünket, azt majd az idő eldönti. Hosszabb távon azonban már olyan forgatókönyv bontakozott ki, amely ismét felborította az „eddig” — vagyis az utóbbi években — megszokott világot, és erre nem számítottam. Azt hittem, a rezsim bukik, és csak néhány napos összetűzés lesz.

Az biztos, hogy Trump ismét olyat húzott, amit nem gondolt végig, és a tanácsadói sem szóltak neki, hogy Irán számára a régóta emlegetett Hormuzi-szoros az aduász. A perzsákat nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladják. A konfliktus legnagyobb problémája, hogy az a bizonyos TACO (Trump Always Chickens Out), vagyis hogy Trump a nagy blöff után mindig visszalép, és a kisebb előrelépést győzelemként mutatja be, most már nagyon drága lenne, sőt 2026 márciusának végén szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Az iráni vezetés olyan lépéseket húzott meg, amelyek a korábbi hadviselésben nem voltak megszokottak, és kellemetlen helyzetbe hoztak mindenkit (Trump-ot is).

Már megint kínálati sokk…

Kezdjük a feketelevessel: a műtrágyával. A Hormuzi-szoros nem csupán egy távoli pont a térképen:

Ezt a nagy pénzügyi befektetők is egyre inkább figyelik, ami az agráriumnak még akár jó is lehet. Most, hogy a szoros gyakorlatilag lezárult, azonnali kínálati sokk ütött be. A legnagyobb gond, hogy sok helyen a leszerződött árut sem tudják leszállítani, ami további keresletet és újabb áremelkedést hozhat. A karbamid ára a Mexikói-öbölben több mint 70%-ot ugrott a 2025. decemberi mélyponthoz képest, elérve a tonnánkénti 620 dollárt. Ha ez nem lenne elég, az amerikai kiskereskedelemben már 820 dollár feletti árakkal találkoznak a farmerek.

Itthon sem jobb a helyzet: a nitrogénalapú termékek gyártása földgázigényes, az energiaárak pedig a konfliktus miatt azonnal beépülnek a számláinkba. Ráadásul Moszkva és Peking is behúzta a kéziféket. Oroszország, amely az ammónium-nitrát világpiacának 40%-át uralja, április végéig felfüggesztette az exportot, hogy a saját tavaszi szezonját mentse (és az Arab tavaszhoz hasonló láncreakciót indítson el). Ez a kettős szorítás — a közel-keleti logisztikai káosz és az orosz exporttilalom — csak tovább fokozza a globális kínálati sokkot.

Kukorica: a nitrogénfüggőség ára…

A kukorica mindig is a magyar gazdaságok mentsvára volt, de az aszályon túl idén komoly dilemmával nézünk szembe. Ez a kultúra zabálja a nitrogént, a nitrogén pedig most aranyáron van. A magyar gazdák már valószínűleg a szabályozói előírások betartása és a piaci lehetőségek szűkössége miatt már kevésbé változtatnak a tervezett vetésszerkezetükön, de az USA-ban még sok minden történhet.

Világszerte azt látni, hogy a gazdák elfordulnak a kukoricától a kevesebb műtrágyát igénylő növények — a szója, az olajos magvak vagy a hüvelyesek — felé. Az USA-ban a tavalyi 40 millió hektárról várhatóan 36 millió hektárra eshet vissza a kukorica vetésterülete (a csökkenés közvetlenül a műtrágya árak miatt).

A terménypiaci árak növekedhetnek is, mert a Bank of America elemzői szerint, ha a konfliktus elhúzódik, a műtrágyahiány miatt a kukorica ára akár 20–30%-kal is kilőhet az USA-ban. A kőolaj világpiaci ára hatalmas kilengéseket mutatott az elmúlt hetekben, amit a kukorica határidős jegyzése is lekövethet. A fizikai piacon a dráguló üzemanyag húzhatja fel a kukorica árát is, mert az etanol jó alternatíva lehet ezek mérséklésére.

Sokan várják az áremelkedést az E15-ös üzemanyag (15% etanol) nyári értékesítésének kiterjesztésétől is, hiszen az elmúlt évekhez hasonlóan most is felfüggeszthetik a korlátozást. A Trump-adminisztráció „fénysebességgel” dolgozik a kvótákon, hogy letörje a benzinárakat.

Új üzemek nélkül nincs hova növelni a kukoricafelhasználást — így is az USA kukoricatermésének 40–45%-a megy etanolnak. Az E15 inkább csak az exportra szánt etanolt csatornázná át a belföldi piacra. Ez tehát pozitív hír, de nem fogja drasztikusan az egekbe lökni a kukorica árát.

Magyarországon a száraz március ugyan kedvezett a tavaszi munkáknak, de a száraz talajok és a műtrágyaárak miatt sokan átgondolják a termesztéstechnológiát.

Búza: stabil hozamok, instabil árak…

Hosszú évek óta először fordul elő, hogy egy viszonylag tisztességes terméskilátás mellett is vakarjuk a fejünket: kijön-e a matek? Mert hiába szép a zöldellő búza, ha az inputoldalon áremelkedés zajlik, az időjárás egyre kedvezőtlenebb, és Magyarországon egyelőre a fizikai terménypiacok nem követik le a tőzsdei drágulást.

A búza helyzete kettős. Az európai kilátások alapvetően jók voltak március elején: az EU-ban a gazdák hatalmas területen vetettek búzát, és az elemzők 5,76 t/ha körüli átlagot vártak. Magyarországon 5,55 t/ha az előrejelzés, ami 2%-kal jobb az ötéves átlagnál. A növények jól teleltek, a januári hótakaró megvédte őket a fagytól, de a márciusi szárazság és a változékony időjárás kontrasztot ad a várható termésnek.

Az orosz exportkorlátozások és a műtrágyahiány miatt az EU-ban már az őszi vetéseket is figyelik. A következő vetési szezonnal kapcsolatos várakozások is hamarosan megjelenhetnek a fizikai piacon. Bár a malmok jól állnak készletekkel, hatalmas átmenő mennyiségű búza van a gazdálkodóknál is. Ugyanakkor az új termés mennyisége és minősége még kérdéses, valamint az őszi vetés sok kérdést vett fel, ezért a nemzetközi árupiacok határidős árai előbb-utóbb a felvásárlásokra is hatással lesznek.

Napraforgó és repce: az alternatívák kényszere…

A napraforgó kapcsán a márciusi jelentések még szűkszavúak, de jelentős területnövekedés várható. A repce várható uniós hozama 3,22 t/ha, Magyarországon pedig 2,90 t/ha környékén alakulhat. Az olajos magvak mellett most a „matek” szól: a bioüzemanyag-gyártók étvágya töretlen. Az USA-ban rekordokat dönt a szójafeldolgozás, amit a megújuló üzemanyagok iránti kereslet hajt. Brazíliában viszont lassul a betakarítás — 80% helyett csak 68%-nál tartanak —, és a kínaiakkal való növényegészségügyi viták, valamint a megugró gázolajárak is nehezítik az exportot.

Elmélkedések…

A piac jelenleg „háborús üzemmódban” van. A fundamentális adatokat — például a várható termésmennyiséget — gyakran felülírják a Közel-Keletről érkező hírek. A stagfláció rémképe fenyegeti a „nyugati” országokat, és ez nehéz helyzetbe hozza Trump-ot is, mert a korábbi szövetségesei féltve a szavazói bázisukat kihátrálhatnak a TACO-k mögül. A konfliktus lezárása szinte lehetetlennek tűnik jelenleg. A pénzügyi befektetők visszatérhetnek a terménypiacokra, és ismét feltornászhatják több termény árát. A kérdés az, hogy mely terményben bíznak, milyen tartós lehet ez az emelkedés.

Összegezve…

• A kukorica vetésterülete az USA-ban csökkenni fog a magas inputköltségek miatt. Termények ára az időjárási anomáliák és a műtrágyahiány miatt felfelé kacsingat.

• A szója és a napraforgó idén ismét mentőöv lehet.

• Egy biztos: a cash-flow tervezése és a költségkontrolling most már nem csak varázsszó, hanem a túlélés záloga. Legyetek résen, figyeljétek a híreket, és ne feledjétek: a jó döntéshez felkészültség kell. Biztosan lesznek jó előkötési lehetőségek, amelyeket érdemes meggondolni. A több apró részletben történő terményértékesítés és inputbeszerzés segíthet porlasztani a kockázatokat. Még akkor is, ha újra jön egy újabb „emlékezetes” nap…

A fentiek pedig csak a gondolataimat tükrözik, melyeket használjátok egészséggel, de nem minősülnek befektetési tanácsnak.